A tavaszi magágykészítési és vetési idõszak fõbb tapasztalatai

A legkellemetlenebb és a talajállapotot is nagymértékben befolyásoló idõjárási tényezõnek a viharos erejû szél mutatkozott. Mintegy 10 napon keresztül jelentõs deflációs károk alakultak ki országszerte. Nem volt ritka, hogy a könnyebb, homokosabb jellegû táblákról elvitt porral dûlõutakat tüntetett el vagy rajzolt át a szélvihar. E mellett aszályos hónap volt az április, az ország leginkább csapadékosnak mondható nyugat-dunántúli régióiban is be kellett érnünk 10 mm körüli mennyiséggel. Nem könnyû, még inkább nem átlagos vagy sablonos vetési idõszakot zártunk.



Az elmúlt évi és az idénre átcsúszott alapmûvelések hibái következtében sok helyütt még a szántáselmunkálások után is jellemzõ volt a kedvezõtlen szerkezet, az egyenetlen, szármaradványos felszín és a tömörödött, élettelen állapot. Még kilátástalanabb volt a helyzet azokon a területeken, ahol a belvíz után, közvetlenül a vetés elõtt kellett valamiféle mûvelési eljárással vethetõ állapotot létrehozni. Nehéz volt kialakítani a magágykészítési technológiát, az alábbiakban a különbözõ változatok gyakorlati tapasztalatairól lesz szó.





Magágykészítési tapasztalatok kedvezõ minõségû õszi alapmûvelés után



Ahol idõben és jó minõségben elvégezték az õszi alapmûvelést, majd kora tavasszal az elmunkálást, nem okozott nehézségeket a felszín egyenetlensége vagy szármaradványossága, homogén volt a felszáradás is. Jól lehetett idõzíteni a munkálatokat és szinte valamennyi magágykészítésre használatos eszközzel kialakítható volt a magágy. Kedvezõ körülmények esetén is gondosan óvni kellett a talajnedvességet, hiszen az aszályos és szélviharos idõjárásban rohamosan csökkent a felsõ talajréteg víztartalma. A magágykészítés során – bármilyen eszközt is használtunk – kiemelt figyelmet kellett fordítani a bolygatás minimalizálására és a felszín visszazárására. A kedvezõ talajállapot gyorsan leromlott abban az esetben, ha az indokoltnál több menetszámmal szellõztették át a magágyat vagy a gondatlan gépbeállítás miatt nyitott maradt a felszín. A nedvesség elvesztegetésével a növények kelése került veszélybe. Beigazolódott, hogy a csapadékban bízva talajt mûvelni egyfajta szerencsejáték… Nedvességmegõrzõ magágykészítésre a kompaktorok és az újabb konstrukciójú kombinátorok bizonyultak a legalkalmasabbnak. Kombinált mûvelõelemeik révén teljes keresztmetszetében átdolgozzák a talajt, hatékony a porhanyító és a gyomirtó munkájuk. Az egyszerû és széles ­körû beállítási lehetõségeik miatt a mindenkori talajállapothoz jól igazítható a visszatömörítés mértéke.





Magágykészítési tapasztalatok rossz minõségû vagy megkésett alapmûvelés után



Nehézséget jelentett a helyenként szármaradványos és egyenetlen felszín, hiszen e területeken a kora tavaszi elmunkálás sem sikerült jó minõségben. A korai gyomosodás intenzív volt. E miatt és a heterogén felszín miatt is szükséges volt a mélyebb és általában két menetes vetõágykészítés. Ennek során még több szármaradvány került a felszínre és jelentõsen kiszellõzött, kiszáradt a felsõ talajréteg. Leginkább a régebbi kombinátor konstrukciók nyomán lehetett visszazárási hiányosságokat és esetenként mûveletlen sávokat tapasztalni. A nehéz adottságokkal leginkább azok a kombinált magágykészítõ eszközök küzdöttek meg sikerrel és kedvezõ minõségben, amelyeken rugós simítólapok egyengetik elõl a felszínt, majd ezután történik a porhanyítás, az újbóli simítózás és a lezárás. Az egyenetlen, rögös és barázdás felszínû táblákat az ilyen jellegû kompaktorokkal (1. kép), nehéz kombinátorokkal lehetett egy menetben vetésre alkalmas állapotba hozni.













Sok esetben így is alapvetõ volt a vetés utáni hengerezés nélkülözhetetlensége. Többnyire jobb döntésnek bizonyult a vetés lehengerezése (2. kép), mint a nedvességvesztõ, két menetes magágykészítés.

















Magágykészítési tapasztalatok elmaradt alapmûvelés és víznyomás után



A tömörödött talajok átlevegõztetésére és a gyomok bekeverésére leginkább a rövidtárcsa és a kultivátor bizonyult alkalmasnak. A síktárcsával kevésbé lehetett hibákat elkövetni, ellentétben a grubberrel, amely – helytelen beállítással – nedves talajt hozott fel a mélyebb rétegekbõl. Tanulság, hogy a belvíz járta, elmaradt alapmûvelésû területek tavasszal már nem alkalmasak a mélyítõ mûvelésre. A felsõ réteg porhanyítása és gyommentesítése a feladat.



A belvíz miatt sok helyütt még május hónapban igyekeznek magágyat készíteni és vetni. A rövid tenyészidejû kukoricák és igen korai éréscsoportba tartozó napraforgók még május végéig vethetõk, biztonsággal beérnek. Remélhetõleg a fenti tapasztalatok segítséget, ötletet nyújthatnak a munkák során.





Bottlik László • Ph D. hallgató

Szent István Egyetem – Növénytermesztési Intézet