Víziszárnyas állományok telepi higiéniája

A baromfiágazat szereplõi részére ismeretes, hogy ez év májusától kizárólag szalmonellamentes baromfihús (csirke és pulyka) kerülhet az üzletekbe. A hazai víziszárnyas-tartó gazdaságokat ugyan (még) nem érinti a rendelet hatálya, de a szalmonellózis okozta veszteségek õket is igen komolyan érinthetik. Nyilvánvaló, hogy a víziszárnyas-tartás hagyományosan az egyik a legextenzívebb baromfitartási forma (kivéve a teljesen zárt intenzív tartási módokat pl.: az elõnevelés-, a pecsenye- valamint a májkacsa elõkészítési szakaszában), hiszen pl.: az utónevelés javarészt szabad területeken zajlik. Ennek ellenére nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy hatékonyan mûködõ higiéniai rendszer nélkül gazdaságosan nem lehet állati terméket elõállítani. Lássuk hát csokorba szedve (fontossági sorrendet nem állítva) a legfontosabb elemeket, melyeket a farmon mindenképpen mûködtetni kell az állományok egészségét veszélyeztetõ bakteriális (pl.: Salmonella spp, Pasteurella, Eshericia coli, Clostridiumok, Staphylococcusok, Streptococcusok stb. okozta) és vírusos (pl.: Parvovírus, Reovírus, Enterovírus stb. által okozott) megbetegedések megelõzése érdekében.

Az ivóvízrendszert rendszeresen fertõtlenítsük

Kártevõirtás: a víziszárnyasok tartására szolgáló telepeket a többi állatállományhoz hasonlóan veszélyeztetik a különféle kártékony állatok (pl.: vadon élõ madarak, rágcsálók, rovarok stb.), melyek számos megbetegedés bizonyított terjesztõi. Elég csak a vándormadarak által hordozott madárinfluenzára vagy a rágcsálók által terjesztett lisztériára, esetleg egyes rovarok és rágcsálók által közvetített szalmonellózisra gondolni. Alapvetõ cél, hogy intenzív tartás esetén amennyire csak lehetséges, izoláljuk az istállókat a külsõ környezettõl, tartsuk az ajtókat csukva és a nyílászárókra szereljünk fel madárhálót. Utóneveléskor és extenzív tartási körülmények alkalmazása esetén a kifutókat ajánlatos madárhálóval lefedni. A rágcsálók irtására mûanyag, zárható csalétekkihelyezõ állomások alkalmasak, melyekben az irtószerek széles választéka (pl.: pép, brikett, granulátum, szemes stb.) kihelyezhetõ. A kártevõk az állatok takarmányát is megdézsmálják, valamint a tiszta felhasználásra kész alomanyagot is szennyezik.

Személy- és jármûforgalom: személyek és jármûvek kizárólag alapos fertõtlenítést követõen léphetnek a telep területére. Minden telepi jármûnél is ugyanígy kell eljárni, ha egyszer elhagyta a farm területét. A telep dolgozóit rendszeresen küldjük el laborvizsgálatra (pl.: széklet-, vizeletvizsgálat stb.), a látogatókat csak elengedhetetlen esetben engedjük a madarak elhelyezésére szolgáló épületbe. Tenyészállományokat idegenek egyáltalán ne látogassanak! Természetesen minden telepre lépõt regisztrálni szükséges.

Anyagok és eszközök: a telep területére kizárólag fertõtlenítés után vihetünk anyagokat és eszközöket.

Víz és takarmány: a vizet meghatározott idõnként vizsgáltassuk, az ivóvízrendszert pedig megfelelõ (hidrogén-peroxid hatóanyagú) vegyszerrel rendszeresen tisztítsuk-fertõtlenítsük a rendszerben folyamatosan létrejövõ szerves és szervetlen lerakódásoktól való megszabadulás érdekében. A kacsák és a ludak vízfogyasztása a brojlerállományok vízfogyasztásánál magasabb, így az alom fokozottabb nedvesedésével kell számolnunk (nyilvánvalóan más feltételekkel találkozunk, ha mélyalom helyett rácsos tartásról beszélünk), ami párás és nedves körülményeket eredményez. Ezek a viszonyok ideálisak egyes kártevõ mikroorganizmusok szaporodásához. Ugyan nem gyakorlat, de az ivóvíz savanyítható. Az így elért alacsonyabb pH érték (5,5-6 pH) nemcsak bakteriosztatikus hatású, hanem a bélflórát is kedvezõ irányban befolyásolja, így javítva pl.: a takarmányértékesítési mutatókat. Az állományok etetésére és itatására biztosítsunk zárt, fedett épületrészt. Közismert, hogy a kacsa kifejezetten érzékenyen reagál a takarmányban lévõ gombatoxinokra, így ennek ellenõrzésére fordítsunk kiemelt figyelmet, kizárólag megbízható forrásból származó takarmányt etessünk.

Tisztítás és fertõtlenítés: a betegségek megelõzésében a higiéniai rendszer alappillérét alkotó tisztításnak és fertõtlenítésnek is jelentõs szerep jut. Állományváltáskor elsõként a felületekre, technológiai berendezésekre (pl.: etetõk, itatók, tojófészkek stb.) felrakódó szerves (bélsár, takarmány stb.) és szervetlen (vízkõ, rozsda stb.) szennyezõdésektõl kell megszabadulni (hab formájában kijuttatott lúgos vagy savas tisztítószerrel). Miután a tisztítószer lemosásra került és a felületek megszáradtak, sor kerülhet a fertõtlenítésre, melyre igazolt hatékonyságú, széles hatásspektrumú vegyszer használható. A kifutókat és úsztatókat is tisztítsuk (mechanikailag és vegyszeresen) és fertõtlenítsük állományváltáskor. A fertõtlenítési folyamatot követõen a farm területére és az épületekbe kéz- és lábbeli fertõtlenítés nélkül személyek nem léphetnek.

Összefoglalva elmondható, hogy a betegségek a hajlamosító tényezõk kiküszöbölésével és komplett telepspecifikus biobiztonsági program mûködtetésével lényegesen könnyebben és hatékonyabban távol tarthatók a víziszárnyas állományoktól is. Természetesen az extenzív tartási módok esetében a telepi zártság nehezebben megvalósítható, de ne feledjük, hogy egy, a telep sajátságaihoz igazított higiéniai prevenciós program még mindig a legolcsóbb és leghatékonyabb védekezési módszer. Gondoljunk csak azokra a kórokozók által elõidézett klinikai és szubklinikai tünetekre, melyek mind-mind a gazdaságosságot csökkentik: tojástermelés-, tojástermékenység-, keltethetõség-, takarmányértékesítõ képesség csökkenése, elhullás növekedése, gyógyszerköltség, és még sorolhatnánk tovább. 

Litz Tamás