A sorközmûvelés eljárásai és eszközei

Mûködési elv és agrotechnikai követelmények

A sorközmûvelés célja – szakirodalmi adatok és gyakorlati tapasztalatok alapján – a következõk szerint foglalható össze: a talajszellõztetés elõsegítése, a talaj cserepesedésének megakadályozása, a csapadék beszivárgásának lehetõvé tétele, a gyomok teljes megsemmisítése és esetenként tápanyag talajba juttatása.



A felsorolt mûveletek sikeres megvalósítása érdekében a sorközmûvelõ kultivátorokkal szemben a következõ agronómiai követelményeket kell támasztani: 



- a mûvelési mélység azonos legyen hossz- és keresztirányban egyaránt a megengedhetõ eltérés: max: 10-15%;



- a talaj fellazítását rögösödés és porosodás nélkül kell végezni. A mûvelõszerszámok nem hozhatnak nedves talajréteget a felszínre, nem tömöríthetik jelentõs mértékben a szerszámok alatti talajt. A nagymértékû tömörítés ugyanis akadályozza a talaj légcseréjét és a kultúrnövény fejlõdését;



- a gyomok min. 98%-át ki kell irtani, minimális mértékû védõsáv mellett,



- a kultúrnövényt nem károsíthatja sem felszín alatt, sem felszín fölött, a kikelt növényeket nem szórhatja be földdel;



- a csatlakozó sorok pontatlansága következtében a felmerülõ kultúrnövény sérülés elkerülése érdekében a kultivátorok által mûvelt sorok száma legyen azonos a vetõgépek sorszámával.

A sorközmûvelõ kultivátorok felépítése, fõbb szerkezeti egységei



A napjainkban már szinte kizárólag függesztett kivitelben készülõ sorközmûvelõ gépek fõbb részei a következõk: függesztõ szerkezet, vízszintes fõtartó gerendely, mûvelõtagok, sorvédõ berendezések, kormányzó (iránytartó) berendezés(ek), szállító berendezések.

Függesztõ szerkezet: A traktor-munkagép kapcsolat szempontjából megkülönböztetjük a homlok-függesztésû, a has alá szerelt és a hátsó függesztésû kiviteleket. A megfelelõ rálátás és a pontos kormányzás szempontjából kedvezõbb megoldások a homlok-függesztésû, ill. a traktor vagy eszközhordozó erõgép alá szerelt (függesztett) változatok. Az ilyen kivitelû gépeknél viszont külön berendezésekkel (általában a hátsó függesztõ berendezésre szerelve) kell gondoskodni a traktor (erõgép) keréknyomainak fellazításáról ill. egyes speciális kiviteleknél (traktor oldalára szerelt kultivátor) a traktor alatti sorköz(ök) mûvelésérõl.

Fõtartó gerendely és a mûvelõtagok: A mai modern sorközmûvelõ kultivátorok általában egy fõtartós kivitelben készülnek. A nagyméretû, 12 soros kukorica kultivátoroknál elõfordul segédtartós kivitel is. A fõtartók nagy többsége célszerûen négyszögszelvényû acélcsõbõl készül, de ismeretesek speciális kivitelek is (pl. vezetõsínekkel kiegészített körkeresztmetszetû acélcsövek). A fõtartók általában egy tagból készülnek, de a nagy szélességû változatoknál megtalálhatók az osztott kivitelû, felhajtható szárnyrészû megoldások is.



A sorközmûvelõ kultivátorok legfontosabb egységei a mûvelõelemeket, védõelemeket és mélységhatároló kereket magába foglaló mûvelõtagok. A szerszámok vízszintes mozgását lehetõvé tevõ paralelogrammás felfüggesztésû mûvelõ tagok a fõtartóhoz oldható kötéssel csatlakoznak, annak érdekében, hogy elhelyezésük a különféle sortávolságú növényekhez egyaránt illeszthetõ legyen.



A mûvelõtagok paralelogrammás függesztõ szerkezetébe egyes típusoknál – a biztonságos talajba hatolás érdekében – szabályozható elõfeszítésû tekercsrugót szerelnek. Szintén a paralelogramma szerkezetbe szokásos beépíteni a mûvelõtag szállítási magasságát lehatároló rögzítõ elemeket.



A kultivátor szerszámainak felerõsítésére szolgáló kapaszár merev, félmerev, vagy rugós. A merev szerszám mélységtartása a legjobb, de túlterhelés esetén deformálódhat, törhet. A rugós szerszámszár jól követi a talaj és a talajfelszín változásait, a terhelés elõl kitérhet, a rugózás segítheti a porhanyítást, a gyomkivágást. Ugyanakkor keményebb talajrészhez érve függõlegesen vagy oldalirányban kitérhet, veszélyeztetve ezáltal a mélységtartást, illetve magát a kultúrnövényt. A függõleges irányú elmozdulásnak van egy másik hátránya is, nevezetesen az, hogy ilyenkor megváltozik a kapa vágószöge. Ez a változás kedvezõtlenül befolyásolja a vágás hatásfokát és a kapa talajmozgatását, amelynek a következményeként növekedhet a talaj nedvességvesztése. A félmerev szerszámszár egyesíti magában az elõzõ kettõ elõnyeit, de sajnos néhány hátrányát is megtartja. Mindezekbõl az következik, hogy a szerszámszárat az üzemeltetés feltétele és az alkalmazott kapa típusa szerint kell megválasztani.

A kultivátorok tulajdonképpeni mûködõ elemei a szerszámok négy fõ csoportba sorolhatók:



1. egyoldalas, más néven saraboló kapák. Jellegzetességük a sekély munkamélység és a mûvelés utáni egyenletes talajfelszín. Kivitelük szerint lehetnek ívben, vagy derékszögben hajlítottak. Munkaszélesség-tartományuk: 150–350 mm;



2. kétoldalas, más néven lúdtalp, vagy szárnyas kapák. Jellegzetességük a kétszárnyú kivitel, amelynél a középrész meredeksége változó, a nagysebességû, csekély emelõhatású alacsony szögállástól, a mélymûvelésre jó lazító hatással alkalmazható meredek szögállásig. Munkaszélesség-tartományuk: 100–400 mm;



3. ékalakú, ívelt formájú lazító kapák. Jellegzetességük a keskeny, csúcsos (lándzsa) forma, általában fordítható kivitelben készülnek. Gyomirtó képességük csak kelõfélben lévõ, gyenge állományban érvényesül. Mûvelés után a talajfelszín „nyitott marad”. Munkaszélesség-tartományuk: 30–60 mm;



4. forgókapák, más néven csillagkerekek (rolling-elemek). A küllõskapához hasonló, talajhajtású forgó szerszámok, amelyeknek „fogai” csavartak és élezettek. A fogak jobbos, vagy balos vágásra vannak kialakítva és mivel a haladási iránnyal szöget zárnak be, oldalirányba mozgatják-szállítják a talajt. A talajmozgatás-szállítás a beállítástól függõen lehet sorra hordó, vagy sortól távolító.  A hajlított fogak darabolnak, forgatnak, a kelõfélben lévõ apró gyomokat kiütik, a nagyobbakat elvágják, miközben a talajkérget is feltörik. A forgókapákat nem egyedileg, hanem 2–6 csillagkerékbõl álló csoportokban alkalmazzák.



Az ismertetett szerszámokon kívül elõfordulnak egyedi tervezésû és feladatú formák ill. különleges feladatú kapák is. Ilyenek lehetnek például a TLT hajtású rotációs kapák és a tápanyag talajba juttatására szolgáló növénytápláló kapák.



A kapacsoportok összeállításánál figyelemmel kell lenni a kultúrnövény védelmére, ezért azoknál a csoportoknál, ahol a sor mellett lúdtalp (szárnyas) kapa halad, a növény felöli szárny szélességét csökkenteni szokták.

Különbözõ kultivátortag típusok (amerikai rendszerek)

a, Töltögetõ kapa

b, Mulcskapa

c, Forgó kapa

d, Rugós kapa

e, Rugósszárú kapa

f, Tárcsás kapa

Sorvédõ berendezések: A sorközmûvelés során elkerülhetetlen, hogy a mûvelõszerszámok bizonyos mennyiségû talajt ne dobjanak a kultúrnövényre, ill. kormányzási hiányosságok következtében veszélyesen meg ne közelítsék a növénysort. A kultúrnövény károsodásának megelõzése érdekében a kultivátorokon sorvédõ berendezéseket alkalmaznak, amelyek védõlemezek, védõburkolatok, ill. forgó mozgású védõtárcsák lehetnek. A kultúrnövény maximális védelmét biztosító védõburkolat a pontos beállítás nehézkessége miatt fõleg az értékesebb zöldségnövényeknél használatos, míg a talajhajtású védõtárcsák a széles sortávú növények növelt sebességû mûvelésénél elõnyösek.

Különbözõ sprvédõ berendezések

a, Sorvédõ tárcsa

b, Sorvédõ lemes

c, Sorvédõ alagút

Kormányzó (iránytartó) berendezések: Az egyenetlen sorok pontos követése sorközmûveléskor elég nehézkes. A homlok és a has alatti függesztésû kultivátorok kormányzása a traktorral (erõgéppel) együtt történik. Más a helyzet a hátsó függesztésû kivitelnél, ahol a traktorvezetõnek elõre figyelve kell a sor változásait követni, ugyanakkor a hátul elhelyezkedõ kapatagok mozgását kellene irányítani.



Korábban ill. egyes keskeny sortávú kultúráknál (zöldnövények, cukorrépa) még napjainkban is találhatók olyan sorközmûvelõ kultivátorok, amelyeken külön kormányos végzi a kultivátor irányítását. A kultivátoron a mûvelõtagok mögött elhelyezkedõ kezelõ mechanikus vagy hidraulikus mûködtetésû kormányzó berendezést kezel a kultúrnövények sérülésének elkerülése érdekében. Az ergonómiai szempontból kedvezõtlen megoldást a széles sortávú kultivátoroknál iránytartó tárcsás csoroszlyákkal helyettesítik, amelyek mélyen a talajba haladva akadályozzák meg a kultivátor keresztirányú elmozgását, csúszását. A tárcsás csoroszlyák talajban tartását tekercsrugós feszítõ berendezések biztosítják.

Szállító berendezések: A nagyméretû, 6-12 soros kultivátorok szélessége meghaladja a gépek szállítási szélességére vonatkozó elõírásokat. Széles körben ismeretes a kultivátorok hosszirányú szállítása, amelyhez kiegészítõ vonóberendezés és „vonókocsi” alkalmazása szükséges, amelyre a gerendelyt tartó kerekeket szokás átszerelni. Praktikusabb, de egyben drágább megoldás az, amelynél a fõtartó gerendely szárnyrészeit felhajtható kivitelben készítve érik el a szükséges szélesség csökkentését.

A sorközmûvelõ kultivátorok alkalmazási feltételei



A sorközmûvelõ kultivátorok méretének igazodnia kell a vetõgépéhez, ami azt jeleni, hogy a kultivátor által mûvelt sorok számának meg kell egyeznie a vetõgépen alkalmazott vetõelemek számával. Bizonyos kényszerszülte esetekben ezektõl el kell térni, ez azonban csak úgy lehetséges, ha a vetõgép sorszáma a kultivátorénak egészszámú többszöröse (pl.: 12 soros vetõgép után 12, 6, 4 esetleg 2 soros kultivátort lehet használni).



A kultúrnövény sérülést elkerülendõ a csatlakozó sorokban ne használjunk teljes kapacsoportot, hanem oda-vissza menetben csökkentett szélességû kapacsoporttal dolgozzunk (vagyis a kapacsoportok száma eggyel több, mint a mûvelt sorok száma).



A sorközmûvelõ kultivátorok kedvezõ mûvelési sebessége passzív szerszámok esetén 4-8 km/h, forgó szerszámokkal 6-12 m/h. E sebességtartomány azonban csak a kormányossal vagy jól vezetett és iránytartó csoroszlyákkal felszerelt kultivátorral érhetõ el, és csak akkor, ha a szerszámok élkiképzése megfelelõ.



Lejtõs területen az elõbb közölt sebességtartományok értelemszerûen kisebbek, az iránytartó csoroszlyák száma pedig nagyobb, annak érdekében, hogy megelõzzük a kultúrnövény sérülések számának és mértékének növekedését.

Prof. Dr. Jóri. J. István