A talajjavítás kezdõlépése a betakarítás és a tarlómûvelés

A rendkívül száraz tavaszi idõjárás következtében e jelek szemléletesek és a gondos gazda felismeri a talaj kérését, miszerint állapotjavításra szorul. A tömörödött talajon a nedvességforgalom korlátozott, azt a kevéske vizet sem képes felvenni a növény, ami a talajba szivárgott. A rendelkezésére álló termõréteg vastagsága korlátozott, hiszen a gyökérzet nem tud átnõni a tömör, taposott rétegen. Nem nehéz megjósolni, hogy ha továbbra is a csapadékszegény idõjárás lesz uralkodó, akkor a fent említett talajállapot hibák jelentõsen hozzájárulnak a termésveszteségekhez. Szerencsések azok a gazdálkodók, akik területein – a kedvezõbb talajadottságok és a gondos mûvelés következtében – csak lokálisan fordulnak elõ komolyabb állapothibák. Ez esetekben szinte csak az összetaposott táblavégi fordulókra és az esetleges víz nyomta foltokra koncentrálódnak a növényeken is látható tünetek (sárgulás, gyenge vegetatív és generatív fejlõdés).

Meglehet, elegendõ foltkezelés szerûen orvosolni a problémákat és csak az érintett területeket javítani. Tudni kell, hogy nem csak önmagában a tömörödés jelent gondot, hanem azzal összefüggésben leromlanak egyéb fizikai tulajdonságok (szerkezet, pórustérfogat) és csökken a biológiai aktivitás. E megfontolásból célszerû a teljes területen talajjavítást végezni, ami alatt talajmûvelési praktikák értendõk.

Júniusban kezdõdik a borsó, az árpa, a repce betakarítása és az ezt követõ tarlómûveléssel indítjuk a talajállapot javítását. Szükséges, hogy már az aratáskor gondoljunk erre és a növényi maradványokat lehetõség szerint apróra zúzva terítsük a kombájnnal a felszínre. Ne bálázzuk fel és ne szállítsuk el e területrõl a szervesanyagot, hiszen humuszforrás, talajjavító anyag!

A betakarítást követõen – a felszín kiszáradását megelõzendõ – mihamarabb történjen meg a tarlóhántás. Legjobb, ha némi lemaradással a kombájn nyomában jár a mûvelõ eszköz. A biológiai szemléletû talajmûvelés elvei szerint a hántást még ún. beárnyékolási érettségben kell elvégezni. A még lábon álló haszonnövény sorai – legyen bármilyen szárazság – valamelyest árnyékolják a felszínt. Annak a csekély nedvességnek köszönhetõen, ami ily módon a felszíni rétegben található, kedvezõ minõségben porhanyítható a talaj. Ez a beárnyékolási érettség a betakarítást követõen mindössze 24-48 óráig áll fenn, utána a kiszáradás következtében megkeményedik a felsõ talajréteg, szerkezetét veszti, rosszabb minõségben mûvelhetõ. A tarlóhántás legyen sekély, 3-8 cm mélységû, szerkezetkímélõ, mulcshagyó porhanyítás. E célra a leginkább megfelelõ eszköz a rövidtárcsa (lásd 1. kép). A kisebb lapok nagyobb kerületi sebességük révén, intenzíven porhanyítanak és kevernek, de kevésbé rögösítenek. A hagyományos tárcsákéhoz képest kevésbé homorú lapkiképzés miatt nem tömörítik oly mértékben a talajt a mûvelés mélységében (tárcsatalp).

Rövidtárcsa - tarlómûvelés célgépe

A gondos tarlóhántás ismérve a felszíntakarás, ami a zúzott növényi maradványokkal történik. A takarás célja a felszín védelme. A mulcs óvja a talajszerkezetet a szélsõséges idõjárási hatásoktól, úgymint az erózió, defláció, kiszáradás. Talajvédelmi szempontból kívánatos a legalább 50-60%-os mulcsborítás. A fennmaradó rész a hántott rétegbe egyenletesen kerül bekeverésre és humusz alapanyagként szolgál.

Nagy elõnye a síktárcsáknak, hogy lezáró elemmel (henger) kombinált konstrukciók, így a tarlóhántás következõ kritériuma, a lezárás is megvalósul a porhanyítással egy menetben. A gondos tarlóhántás után megindul a talajállapot javulása, amit szakmai nyelven beéredésnek hívunk. A hántott és visszazárt réteg szigetelõ funkciót lát el. Az alsóbb talajrétegekbõl a felszín felé mozgó nedvesség – az elzárt kapillárisok és a visszatömörítés következtében – a hántott rétegben, ún. talajharmat formájában kicsapódik. A javuló nedvesség körforgás miatt megélénkül a biológiai élet, megkezdõdik a növényi maradványok bontása, a hántással bekevert mulcs feltárása megkezdõdik és morzsás szerkezet alakul ki. A kedvezõ talajállapot indikátorai, a földigiliszták is megjelennek a mûvelt rétegben, valamint megindul az árva- és gyomkelés.

Mikor a gyomok fejlettsége megköveteli, elvégzendõ a tarlóápolás mûvelete, amely történhet mechanikai vagy kémiai módon. Leginkább az idõjárási viszonyokat célszerû a döntés során alapul venni. Ha száraz, aszályos a nyár, jó döntés a kémiai tarlóápolás. A totális gyomirtó szerrel elpusztított gyomok ráborulnak a talajfelszínre és árnyékoló-, védõanyagként szolgálnak, óvják a felszínt az alapmûvelésig. Ily módon nem szárítjuk ki újbóli bolygatással a már beéredett állapotú felsõ talajréteget és az állapotjavulás nem szakad meg.

Ha a mechanikai tarlóápolás mellett döntünk – leginkább átlagos vagy csapadékos nyári idõszak esetén – végezzük a hántáshoz hasonló módon és eszközzel, de mélyebben. E célra is jó szolgálatot tesz a rövidtárcsa 8-10 cm mélységben (lásd 2. kép). Járathatunk szántóföldi kultivátort is, de a gyakorlati tapasztalatok szerint ezek a munkagépek 12-14 cm munkamélységtõl végeznek megfelelõen homogén munkát. Bármely eszközt válasszuk, gondosan ügyeljünk a bolygatott felszín visszazárására, óvjuk meg a nedvességet! A szakszerû tarlóápolás nyomán mélyül a beéredett réteg vastagsága, talajunk alkalmassá válik a mélyebb állapotjavításra.

A gondos tarlómûvelés nem a nagygazdaságok kiváltsága

Bottlik László

Szent István Egyetem – Növénytermesztési Intézet