Másodvetések szerepe a gyomkorlátozásban

Ezeket a célokat szolgálja a kettõstermesztés valamilyen formája, többek között a zöldtrágya beiktatása a vetésváltási rendszerbe. A 2009-ben indult Európai Mezõgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási program bizonyos célprogramjaiban kötelezõen elõírja a zöldtrágyázást.

A másodvetések célja hagyományosan elsõsorban az állatállomány takarmányszükségletének biztosítása és az öntözéses árutermelõ gazdálkodás hatásfokának javítása volt. Napjainkban ezek a szempontok átértékelõdtek és más tényezõk is szerepet játszanak a másodvetések, tarlóvetések kérdésének elõtérbe helyezõdésével. Ilyenek a talajvédõ növények termesztése, zöldtrágyázás, méhlegelõk létesítése stb., vagyis a termõföld védelme, termékenységének megóvása, a talaj szervesanyag-készletének gyarapítása. Nem utolsó szempont és napjainkban számos tapasztalat és szakcikk bizonyítja a tarlóvetések gyomkorlátozó hatását is.

A jól sikerült tarlóba vetett zöldtrágyanövények termesztésével jelentõsen gyéríthetjük a nyáron és nyár végén fejlõdõ gyomfajok borítottságát és tömegét a zöldtrágyanövények árnyékoló és más kompetitív hatása miatt. Tarlóvetésnek nevezzük a július 10-e után lekerülõ többnyire õszi kalászosok tarlójába vetett növényeket (pl. olajretek, facélia, fehérmustár, repce, repce árvakelés stb.). Hazai körülmények között a másodnövények termesztése az ország nagy részén kockázatos. A nyár közepén gyakori hõségnapok és az esetleges tartós száraz periódusok nem kedveznek a másodvetések zavartalan fejlõdésének. Az ország nyugati-délnyugati és az északkeleti megyéiben azonban alkalmazásuk ajánlott (ahol az éves vízmérleg pozitív vagy egyensúlyban van). A csírázáshoz, keléshez általában elegendõ a hajnali harmatképzõdés. Sikeres kelés után az árnyékoló hatásból származó elõnyök többnyire egyensúlyban vannak a növény párologtatásából származó vízvesztéssel.



A zöldtrágya (olajretek) gyomkorlátozó hatásának vizsgálatát szántóföldi tartamkísérletekben végeztük el, más szerves és mûtrágya kombinációk összehasonlításával a Pannon Egyetem Georgikon Kar Keszthely kísérleti telepén. Az öt emelkedõ N-szint mellett, alaptrágyaként egységesen 100-100 kg P2O5 és K2O ha-1 hatóanyag kerül kijuttatásra minden növénynél (lásd 1. táblázat). A kísérlet kéttényezõs, három ismétlése sávos elrendezésû gabona-vetésforgó: kukorica, õszi búza, õszi árpa jelzõnövénnyel. A kukorica az õszi árpa után következik a vetésforgóban.

A növények három blokkban vannak elhelyezve, melyekben három trágyázási kezelést alkalmaznak. Az elsõ kezelésben csak NPK mûtrágyázás történik (a1 (I) NPK). A másodikban a mûtrágya mellett 35 t•ha-1 istállótrágyát (a2 (II) NPK+35 t ha-1 istállótrágya) juttatnak ki háromévente a kukorica elõtt, az õszi alapmûvelést megelõzõen. A harmadik kezelésben a mûtrágyán kívül alászántásra kerül a szalma, illetve a szár 1 kg N/100 kg szervesanyag N-kiegészítéssel (a3 (III) NPK + szármaradvány + zöldtrágya + N). Az õszi árpa korai lekerülése után a szárvisszaforgatásos kezelésben a szalmán felül zöldtrágyaként még olajretket (Raphanus sativus var. Oleiformis) vetnek. Gyomfelvételezéseinket május harmadik dekádjában végeztük Balázs - Ujvárosi módszerrel a kukorica 2-4 leveles fejlettségénél. Vizsgálataink befejezéséig nem történt herbicides kezelés.



A kukorica kísérlet területén a legnagyobb gyomborítást az istállótrágyázott kezelésben (20,85%), míg a legkisebbet a zöldtrágyázott kezelésben (8,46%) felvételeztük. Itt az átlagos gyomborítás 2,5-szer nagyobb volt, mint a zöldtrágyázott parcellákon. A parcellákon jellemzõen a T4-es életformába tartozó gyomfajok jelentek meg. A kísérletben az Abutilon theophrasti mellett a Chenopodium album volt domináns gyomnövényfaj, míg az évelõk közül a Cirsium arvense és a Convolvulus arvensis.



Az NPK kezelés teljes gyomborításának 35%-át az évelõ gyomfajok tették ki. A szerves trágyázott kezelésben a dominancia sorrend élén az A. theophrasti volt 9,42%-os átlagos gyomborítással, a második helyen a C. arvensis (2,70%). A kezelés elsõ kettõ gyomfaja a teljes borítás 72%-át adta (3. táblázat). Legkisebb gyomborítás az NPK + szalmavisszaforgatás kezelésben volt. Az évelõ C. arvense a zöldtrágyázott kezelésben jelentõs gyomborítással fordult elõ (3,26%). Ebben a trágyázási módban a C. album rendelkezett a második legnagyobb gyomborítással (1,63%). Az elsõ kettõ gyomnövény faj a teljes borítás 58%-át tette ki.

A kísérletben szereplõ trágyázási módok összes gyomborítottságát (%) az alábbi összevont adatok szemléltetik a nitrogén kezelések és az ismétlések átlagában, kukorica kísérletben (2. táblázat). A zöldtrágyázott parcellákon tapasztaltuk valamennyi kísérleti évben a legalacsonyabb gyomborítást.

Az egyes évjáratok között – a gyomfajok összességében – a borítottság nagymértékben különbözik az évhatás miatt. Az egyes évek klimatikus viszonyai a gyomborításra nagyobb hatással vannak, mint a kultúrnövényre mindhárom trágyázási rendszer esetében. Az istállótrágyázott kezelésekben jelentõs mértékben meghaladta a másik két változatban kapott értékeket. A kukorica elõtti tarló zöldtrágyázás a gyomosodást kifejezetten korlátozza. Minden trágyázási változatban a T4-es életforma csoportba tartozó gyomfajok fordultak elõ a legnagyobb mértékben. Az istállótrágyázott kezelésben az Abutilon theophrasti Medic. részesedése a gyomborításból kiemelkedõ. A kukoricánál tapasztalt pozitív zöldtrágyahatás két évvel a zöldtrágya leszántása után már nem volt hatásában gyomcsökkentõ. A T1-T2-T4-es csoportba tartozó gyomok voltak elsõsorban felelõsek a gyomosodásért. Ezek közül legnagyobb arányban a Veronica hederifolia L., Stellaria media (L.) Vill., Ambrosia artemisiifolia L. voltak jelen a legnagyobb arányban. Az évelõk közül a Cirsium arvense (L.) Scop. borítása volt jelentõs. A négyéves tapasztalatok alapján elmondható, hogy a vetésforgóban általában a kapások alá történõ istállótrágyázás gyomirtó hatásával az elsõ évben számolhatunk, több évi hatás nem mérhetõ. Ugyancsak az elõvetemény tarlójába vetett zöldtrágya gyomkorlátozó hatása csak a zöldtrágyázás utáni elsõ évben bizonyítható, utóhatással nem számolhatunk.

Ugyanebbõl a szántóföldi kísérletbõl vett talajminták laboratóriumi vizsgálatai azt mutatták, hogy a talaj humusztartalma tekintetében a rendszeres zöldtrágyázás és szalmatrágyázás az istállótrágyázás hatásával csaknem egyenértékû. Ha figyelembe vesszük a zöldtrágyázás humuszgyarapító és gyomkorlátozó hatását, továbbá a pozitív elõvetemény hatásból származó egyéb elõnyöket, a zöldtrágya vetésforgóba való alkalmazását tarlóvetésként javasoljuk.

Kismányoky András