MENÜ

A talajlazítás elmélete és gyakorlata

Oldalszám: 39
Bottlik László 2014.02.04.

Elõzõ lapszámunkban a nyári tarlómûvelésrõl, a talajállapot javítás kezdõlépésérõl volt szó. Ha egy gondolattal kellene összefoglalni e mûvelet funkcióját, nem mondhatna mást a gondos szakember, mint a talaj biológiai regenerációjának elõsegítése. Az elfáradt talajt a nyári idõszakban kell pihentetni és felkészíteni a következõ tenyészidõszakra. A betakarítást követõ tarlóhántás elsõsorban a felsõ rétegre van kedvezõ hatással.

 

 

A legtöbb esetben szükséges a mélyebb talajrétegek állapotjavítása is, hiszen a termõréteg lazultsága alapvetõen meghatározza a termesztés sikerét. A talajtömörödési helyzetkép finoman szólva is lehangoló. Hazánk termõterületének kétharmadán tömörödésre hajlamos talaj található és a gyakorlati tapasztalatok alapján ennek döntõ részén tapasztalható is e káros jelenség. A talajtömörödés természetes folyamat, a csapadék leiszapoló hatásának következtében csökken a pórustérfogat. E mellett – amióta talajmûvelés létezik – az emberi beavatkozás, a mezõgazdálkodás, a talajon járás a legfõbb oka a tömörödésnek, hiszen az erõ- és munkagépek tömörítik a termõréteget. A gazdaember számára ismert, hogy a tömör réteg fizikailag gátolja a termesztett növény gyökérzetének mélyre hatolását, így korlátozza a termõréteg vastagságát. Ily módon gátolt a víz- és tápanyagfelvétel is és a termesztés sikere az idõjárás kegyeire van bízva. Az idei aszályos idõjárás ismét bizonyítja, hogy a csapadékban bízva növényt termeszteni egyfajta szerencsejáték. A 2010-es vizes évben szinte minden terület tömörödötté vált. A most jellemzõ szárazságban jól megfigyelhetõk a tavalyi taposási károk nyomai, a nem orvosolt tömörödött területek, hiszen a növényállományok jelzik a talajállapot hibákat.



Már az elmúlt évben is több ízben szóltam arról, hogy szükség lesz a tömörödés orvoslására, mégpedig olyan hamar, amilyen hamar csak lehetséges. Úgy tûnik, az idei nyári szezon kiválóan alkalmas lehet a mélyebb rétegek állapotjavítására, hiszen a lazító hatás száraz vagy enyhén nyirkos talajon érvényesül.

 



A talajlazítás gyakorlata



Idõzítését tekintve a nyári szezonban a tarlóhántást (és -ápolást) követõ beéredett állapot alkalmas leginkább a középmély lazítás elvégzésére. Mint azt elõzõ lapszámunkban összefoglaltam, ekkor már a megélénkült biológiai tevékenység következtében a felsõ réteg szerkezetes, a talaj mûvelésre alkalmas. Ekkor szerkezetkárosítás nélkül lazítható át a tömörödött alsóbb termõréteg.



A talajmûvelési rendszerben a középmély lazítás az alapmûvelés szerepét tölti be, hiszen ez a legmélyebb mûvelet. Így idõzítéskor ezt is célszerû figyelembe venni. A talajtípus, a növényi sorrend és a gépesítés színvonala is befolyásolják a mûvelés optimális idejét. Ha nem rendelkezünk megfelelõen hatékony magágykészítõ- és vetõgép kapacitással, valamint nehéz, kötött a talaj, hagyjunk idõt az ülepedésre, regenerálódásra, beéredésre. Könnyebb talajokon végezhetjük a lazítást közvetlen a magágykészítés és a vetés elõtt, elmunkálási nehézségek kevésbé adódnak.



A lazításos talajállapot javítás célgépe a középmély lazító. A 40-50 cm-es munkamélység tartására más eszköz nem alkalmas, hiszen a legrobosztusabb nehézkultivátorok sem képesek ilyen mélyen dolgozni. A munkaminõség szempontjából nagy jelentõséggel bír a lazító konstrukciója. A kések kialakítása befolyásolja a bolygatás intenzitását, az egyenes késszárak kevésbé szerkezetrombolók, mint az íveltek. Gondoljunk vissza az IH típusú középmély lazítókra, amelyek lényegesen jobban megemelték és nagy darabokra törték a talajszelvényt, mint a mai modernebb kialakítású munkaeszközök. Az intenzív, szerkezetkárosító munka eredménye elmunkálhatatlan felszín lett, amit csak hosszú idõvel és a csapadék segítségével lehetett vetésre alkalmassá tenni. A manapság piacra kerülõ konstrukciók döntõ hányada egyenes késszárral van szerelve, ezek nem emelnek fel nagy táblákat, nem „robban” a felszín. Éppen annyira emelkedik meg a lazított réteg, hogy a tömörödött szelvény átrepedezzen. Kiemelkedõ fontosságú, hogy a munkagép rendelkezzen lezáró elemmel. Nem túlzás azt állítani, hogy lezárás nélkül középmély lazítást végezni egyenlõ a termõrétegben raktározott víz teljes elvesztegetésével.

 

A 40-45 cm mélységben bolygatott, nyitva hagyott felszínû talaj a teljes mûvelési mélységig kiszellõzhet, leáll a biológiai tevékenysége, így állapota nem javul, hanem romlik. Az elmunkáló-lezáró elemek közül a tüskés fémhenger a leghatékonyabb és szerencsés, ha hidraulikusan állítható a pozíciója (lásd a képen). Így könnyedén az aktuális munkamélységhez és talajviszonyokhoz állítható. Ha nem áll rendelkezésre ilyen jellegû modern eszköz, gyûrûshengerrel kombináltan alkalmazhatók a régebbi lazítók is. Fontos, hogy a behúzást végzõ orrbetétek ne legyenek kopottak és a késszárak koptató felületét is rendszeresen ellenõrizni, felújítani szükséges.

 


Korszerû lazító, hidraulikusan állítható elmunkáló hengerrel (Fotó: Bottlik, 2008)

 



A középmély lazítás a fenntartható szántóföldi növénytermesztés rendszeresen visszatérõ mûvelete, amit a talajélet és a talajminõség javítása, fenntartása céljából szükséges végezni. Talajállapotra gyakorolt hatása nem pótolható más mûvelési eljárással és a mûszaki fejlõdéssel egyre jobban beilleszthetõ valamennyi növény mûvelési rendszerébe. Nincs törvényszerûség abban, hogy hány évente célszerû végezni, ezt leginkább az évjárathatás (csapadék) és a növényi sorrend határozza meg. Ne feledjük, hogy az AKG integrált szántóföldi növénytermesztés célprogram elõírja, hogy ötévente egyszer középmély lazítást kell végezni. Remélem a fenti gondolatok és tapasztalatok segítséget jelentenek a munkálatokhoz!



Bottlik László

Szent István Egyetem – Növénytermesztési Intézet