MENÜ

Miért lettek a DK repcék a legjobbak?

Oldalszám: 21
2014.02.04.

Mit nyújt a DEKALB repcekínálata a 2011. évi õszi vetésekhez?

 

 


 

 

Most vágják az utolsó repce-kísérleteket a Monsanto fejlesztõ mérnökei, és mindannyian izgalommal várjuk-vártuk az eredményeket. Nem csoda, hisz ennyi viszontagság és kellemetlen környezeti hatással, mint amennyivel a mögöttünk lévõ termesztési szezonban meg kellett a növénynek küzdeni, csak ritkán kell számolnunk. Most aztán tényleg elmondhatjuk, hogy kapott ez a szegény „jószág” hideget- meleget, és mégis kibírta, mégis arról tudunk beszámolni, hogy sikerrel zártuk fejlesztési munkánkat ebben az évben is. Igaz, voltak veszteségeink – mert bizony legalább 10 kísérletet ki kellett zárnunk a tenyészidõ folyamán, de mégis maradt annyi értékelhetõ és jó adat, amire biztonsággal támaszkodhatunk.



Mindjárt elöljáróban elmondanám, hogy az eddig rendelkezésünkre álló 19 nagyüzemi kísérlet összesített átlaga 4,247 t/ha, ebbõl a tradicionális hibridek kísérleti átlaga 4,398 t/ha, míg az un „semidwarf”, azaz kisebb testû, féltörpe hibrideké 3,678 t/ha. (A differencia tehát nem kevesebb, mint 720 kg!) Szinte hihetetlennek tûnik ez a szép eredmény, legalábbis ebben az évben, amikor a kezdetektõl fogva szinte minden pillanatban negatív hatások érték a növényt (lásd 1. ábra).

 


 



Ha ezek közül csak érintõlegesen kiemeljük a leglényegesebbeket, mint pl. az õszi vetési állapotokat, amikor is az özönvíz-szerû és szûnni nem akaró esõzések miatt a talajelõkészítés minõsége ugyancsak kívánnivalókat hagyott maga után, vagy az idõben kitolódott, vagy akár meg is hiúsult vetések azt „eredményezték”, hogy a repcetáblák zöme egyenetlenül kelt és fejlõdött, a télbemenetel elõtti állapot pedig átlagosan 5-6 levél volt a kívánatos 8-10 leveles rozettás állapot helyett! Szívszorító látványt nyújtottak az õszi–téli–kora-tavaszi vízállások, melyek nagy területeken okoztak kárt, vagy kipusztulást.



A tél ugyan keményebb volt az elmúlt évieknél, de szerencsére a legkritikusabb helyzetekben általában hótakaró védte a növényzetet, így kifagyási aggodalomra fõleg a fejletlen repcetáblák adtak csak okot. De végül is se a kísérletekben, sem pedig az üzemi termelésben jelentõs kifagyás nem következett be.



A tavasz késõn indult, néhány március közepi kellemes tavaszi nap kivételével az átlaghõmérséklet jóval alatta maradt a sokévinek, ezért a tavaszi vegetáció is késõbb és kevésbé kirobbanóan indult, mint a jó években. Ennek persze nem csak a hideg, de az általános szárazság is oka volt, mert az ország nagyon jelentõs részén egészen májusig szinte alig esett esõ. Paradox helyzetnek tûnt, de végül is be kellett látnunk, hogy mégis igaz az, hogy az õszi-téli rengeteg esõ, a vízállások, a talaj víztelített állapota ellenére tavasszal vízhiányt kellett a növényeknek elszenvedniük, ami ugyancsak visszavetette õket az intenzív fejlõdéstõl. A kiszórt mûtrágyák sokáig „árulkodtak” a bemosó esõ hiányáról, és így hatásuk sem realizálódott, ami egy kis lökést adott volna a növényzet fejlõdésének. Ennek egyenes következménye lett az is, hogy a növények „sok esetben „törpék” lettek, legalábbis alacsonyabbak, mint normális évjáratokban, kevesebb elágazást hoztak, és bizony sok esetben nagyon korán virágozni kezdtek, ami gyakran elõfordul, ha erõs stressz éri a növényt.



Az elsõ reménysugarak az „aranyat érõ” májusi esõkkel jelentek meg – már ahol voltak – és folytatódott a Medárd körüli záporokkal, zivatarokkal. Ezekben a napokban a növények mintegy fellélegeztek, új erõre kaptak, új oldalhajtások fejlõdtek ki az addig szunnyadó hónaljhajtásokból. Akkor éreztük elõször azt, hogy még nincs veszve minden, és ha mindent megadunk még a növénynek, amit csak lehet, akkor még sok minden jóra fordulhat. Sokat segített ebben az idõszakban a gazdák hite és tenniakarása, a „mentsük ami menthetõ” hozzáállása, amit természetesen támogattak a folyamatosan megjelenõ hírek a terményárak folyamatos emelkedésérõl! A megfelelõ technológiai beavatkozások, a gondos növényvédelem sok helyütt meghozta gyümölcsét, de sajnos a repcetermõ területek egy részén – különösen a közép-dunántúli és dél-alföldi területeken a júniusban és júliusban fellépõ hirtelen hõség további csapadékhiánnyal párosulva becõvesztéseket, rossz szemkitelést okozott, s ezzel a nagy termések reménye is elveszett.



Mégis, a kísérleti gazdaságainkban betakarított nagy termések a 19 betakarított kísérletbõl 2 helyen – Nagyszénáson és Dalmandon – 5 t/ha feletti – pontosan 5.563, illetve 5.124 t/ha –, „álomtermést” kaptunk. További 12 helyen 4 és 5 t/ha közötti terméseket – ebbõl 4 esetben közel az 5 tonnához – vágtunk, 3 kísérletben mértünk 3-4 t/ha közötti terméseket és csupán 2 esetben 2-3 t/ha közötti terméseket.



Meggyõzõdésünk, hogy a legjobbak mindent megtettek a repce kiszolgálásához, ami a technológiát illeti. Példa értékû volt az igyekezet, mely az alkalmazott technológia: növénytáplálás, növényvédelem – itt fõleg a többszöri rovarok elleni védekezésekre, a lombtrágyázásokra, a becõvédelemre (ragasztóanyagok használata!) gondolok. Öröm volt látni és érzékelni azt a fejlõdést, melyet kísérleti gazdáink az elmúlt évek során felmutattak és amivel ilyen nehéz évben is ilyen magas termésszintet értek el!



Mégis az õ szakmai tudásuk, hozzáállásuk, igyekezetük mellett mik lehettek azok a tényezõk, momentumok, melyekkel a siker, a nagy termés elérhetõvé vált? Azt gondolom, és ezt velük és kollégáimmal is megvitattuk, és egyetértésre jutottunk, hogy elsõ helyen a genetikai alapok fejlõdése a magyarázat. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy olyan magas értékû biológiai alapokat nyújtunk a termeléshez – és itt természetesen nemcsak magunkra, tehát a DK fajtákra gondolunk, hanem a hazai piacon rendelkezésre álló nagyszerû fajtaválasztékra globálisan! – mely akár 10 évvel ezelõtt is elérhetetlen álom volt csupán. Mára elértük, hogy minden évben valami újat, valami fontos értékmérõ tulajdonságban jobbat kínálunk, mint a korábbi évben. S a fejlõdés nem áll meg, köszönet az értékes genetikai forrásoknak, a kiterjedt nemesítõ és fejlesztõhálózatnak, a „Mindent a Farmerért” stratégiának.

 


 

 



S ha már a genetikai fejlõdés kérdését elõhoztuk, hadd osszam meg azt az örömteli és friss élményemet, melyben a kereskedelmi képviselõinknek szervezett repcetúráinkon részesültem. Ezeken ugyanis kereskedõ kollégáinkat arra kértük, legyenek ne csak hallgatói, de aktív részesei is a fajtaértékeléseknek. Így nemcsak jobban odafigyelnek, hanem jobban rögzülnek is a látottak, hallottak. Megkértük õket, hogy a kiosztott értékelõ lapokon a saját józan ítélõképességük alapján adjanak osztályzatot a bemutatott fajtasorok legfontosabb tulajdonságaira. Így értékelésre került a növénymagasság, a szárszilárdság, a becõréteg vastagsága összefüggésben az elágazásokkal, az egészségi állapot és mindezek eredõjeként az általános összkép, ami tulajdonképpen a fajták összesített potenciálját, értékét hivatott kifejezni. Szinte nem hittem a szememnek, de az összesítések eredménye miden régióban az lett, hogy az egyébként kritikus kereskedõ kollégák, akikben sokszor találkozunk a „szomszéd kertje mindig zöldebb” attitüddel, hogy minden tulajdonságban – kivéve a növénymagasságot – a DK hibrideket jobbnak találták a versenytársaknál! Azt gondolom, hogy az abszolút szakmai alapokon álló meggyõzõdés ad nekünk erõt ahhoz, hogy bízzunk a hibridjeinkben és bízzunk azok elõnyeiben!

A biológiai alapok kérdésköréhez szorosan hozzátartozik a vetett-választott fajták genetikai konstrukciója. Biztosak lehetünk abban, hogy az utóbbi évek környezeti stresszhatásainak kivédésében nagy szerepet játszik az, hogy a hibrid-arány folyamatosan növekszik, és mára közel 70%-os! Én is nagy jelentõséget tulajdonítok annak, hogy fajtasorainkban kizárólag hibridek szerepeltek, így érhettük el ebben a nagyon kedvezõtlen évben is a közel 4,3 t/ha termésátlagot! De a nagy visszaigazolás mégis a termelõktõl jön, akik egyre többször bevallják, hangoztatják, hogy a hibridek alkalmazkodóképessége, s ezáltal biztonsága jobb a fajtákénál!



A technológiai elemek közül a tõszámban beállt változás is jelentõsnek mondható. Igazolja ezt az idei alacsony átlagos tõszám, ami a kísérletek átlagában 200-250 ezer/ha körül alakult. De a legjobb példa a repce térkitöltõ és regenerációs képességére a dalmandi példa, ahol is kísérlet átlagos tõszáma alig haladta meg a 100-110 ezer/ha-t. A tavaszi tõszámlálások után meg is jegyeztük, hogy ez a kísérlet arra lesz jó, hogy meglássuk, mire képes a repce ilyen alacsony tõszám mellett. Azt hiszem, az elért 5,124 t/ha átlagtermés önmagáért beszél!



A vetésidõt illetõen idén a korai vetések voltak a nyerõk, ami nem is csoda, ha a nagyon késõi, és kedvezõtlen vetõágyakba történõ vetési körülményeket nézzük. Tudatában vagyunk viszont annak is, hogy a hibrid repcék zöme nagyon jó fejlõdési eréllyel bír, melyek rövidebb idõ alatt elérik a biztonságos átteleléshez szükséges fejlettségi állapotot. A genotípusok közötti különbségek viszont lehetõséget adnak a vetésidõ széthúzására, s ezzel a munkacsúcsok elkerülésére.



Nagyon jelentõs a gyomirtás kérdése, hisz idén is bebizonyosodott, hogy az õszi, idõben történõ gyomirtást nem pótolja a késõbb, vagy a tavasszal beiktatott gyomirtó kezelés. A fejlesztés eredményeként megvalósított új Clearfield® technológia a hozzá tartozó herbicid-rezisztens hibridekkel erre is jó lehetõséget és elõrelépést kínál majd az idei õsztõl.



A tápanyag-visszapótlás jelentõsége idén annyiban „köszönt vissza”, hogy a szárazság miatt nem hasznosuló mûtrágyák bizony mutatták hatásukat a sok esetben visszamaradt fejlõdésben, vagy ellenkezõleg, a legjobb kísérletekben alkalmazott folyamatos, mikroelemeket is tartalmazó tápanyag-kijuttatás elõsegítette a nagy termések kialakulását.



Idén is bebizonyosodott a naprakész növényvédelem szükségessége. Idén a csapadékos õsz és a hûvös tavasz miatt a kártevõk közül a szárormányosok és a repcefénybogár kártétele kisebbnek bizonyult az átlagosnál, viszont a késõbbiekben a becõkárosítok nagy számban jelentek meg. Így aztán aki a korábbi kisebb támadásból kiindulva nem figyelte éberen az állományt, az sajnos nagyon keserû tapasztalatokat szerezhetett a becõk nagymértékû károsodását észlelve.



Ide tartozik a regulátorozás kérdése is. Egyöntetû a vélemény a kísérleti gazdák körében is, hogy az õszi, általában fejletlen állományok nem élték volna így túl a telet, ha nem használtak volna regulátort. A betakarítások során véletlenszerûen kihúzott töveken jól látszott a regulátorok szárnyaki rövidítõ-erõsítõ hatása, ami sok esetben 5-7 cm-es átmérõt is eredményezett!



Tapasztaltuk azt is, hogy bár a száraz tavaszon a gombás megbetegedések elõfordulását alábecsültük, mégis, a csapadékosabb, párásabb területeken, vagy ha a vetésforgót még a kiváló kísérleti gazdáink sem tartották be kellõképpen, bizony idén is számottevõ kórokozó jelent meg. Jó hír viszont, hogy az igényes gazdák most már nemcsak beépítik a gombaölõszeres kezelést a technológiába, de szükség esetén akár többször is alkalmaznak kezeléseket. Ennél is nagyobb öröm volt megtapasztalni azt a különbséget, ami a DK és a versenytárs hibridek egészségi állapota között sok esetben megmutatkozott a kísérletekben. Nagyra becsült kísérleti gazdám egyike tegnap még azt hitte, hogy éretlen a kísérleti állomány, mert az egyes DK hibridek szára olyan zöld. Biztatásomra, miszerint nem éretlen, hanem egészséges az, nyugodtan vágja le, le is aratta, és egyetlen hibrid nedvességtartalma sem érte el a 9%-ot – a zöme 7 és 8 között mozgott! – pedig nem alkalmazott deszikkálást (lásd az 1. és 2. képet).

 


1. kép: egészséges szár, nulla pergés! DK hibrid

 

 


2. kép: sok beteg tõ a versenytárs hibridben

 

 



Ugyancsak fontos kérdés a hibridek stabilitásának megítélésénél a pergés-ellenállóság. Idén komoly odafigyeléssel próbáltuk objektívvé és megbízhatóvá tenni méréseinket ebben a tulajdonságban is. A parcellák sorai közé speciális „csatornákat” helyeztünk ki, mellette pedig rázóhengerekben is ellenõriztük a hibridek pergés-ellenállását. Ugyancsak friss és meggyõzõ az élmény nekem és a kísérleti gazdáknak is, hogy a DK hibridek parcelláiban nem találtuk (hallottuk, láttuk) nyomát a kipergésnek.



S amire nem kaptunk választ, legalább is a hazai kísérletekbõl nem, az a télállóság, melynek objektív megítélésére az elmúlt télen sem volt lehetõségünk. Az európai kísérleti hálózatban azonban akadt néhány olyan hely – Svédországban, Ukrajnában, Lengyelországban, Csehországban - ahol megvolt a megfelelõ kitettség a télállóság mérésére. Ezeket az adatokat hamarosan rendelkezésünkre bocsájtják majd.



S hogy mit kínálunk partnereinknek az õszi vetésekhez? Most, a friss adatok birtokában – bár még a hiányzó egy-két adatsor birtokában módosulhatnak, de annyira nem, hogy megváltoztassa a kialakult meghatározó tendenciákat – bátran állíthatjuk, hogy portfoliónkkal, s köztük a most bevezetésre kerülõ újdonságokkal, a jelenleg elérhetõ hibridek legjobbjait ajánljuk: mind vitalitásban, ellenállóképességben, alkalmazkodóképességben, pergés-ellenállóságban, termõképességében és minõségben.



Csak nagyon dióhéjban összefoglalva: a DK EXQUISITE továbbra is megtartotta zászlóshajó szerepét: mind termésben, mind olaj- és glükóztartalomban, mind alkmazkodóképességben, betegség- és pergés-ellenállóságban a ma Magyarországon elérhetõ legjobb hibridek egyike, mely a külföldi tapasztalatok szerint kiváló télállósággal is bír. Egyszerûen nem találunk rajta „fogást”, nem találunk gyenge pontot a tulajdonságok között.



A bevezetésre kerülõ új, igazi „versenyló” a DK EXCELLIUM, mely különösen intenzív termesztési feltételek között – lásd Nagyszénás, öntözött körülmények közötti elsõ helyezés! – hozza igazi formáját, kiemelkedõ termõképességét és különösen magas olajtartalmát. Korábbi és alacsonyabb a DK EXQUISITE-nél.



A DK EXWILL, az idei száraz tavaszon itthon is bebizonyította a nyugat-európai tapasztalatokat, miszerint a szárazsághoz nagyon jól alkalmazkodó, kiváló termõképességû és magas olajtartalmú hibrid. Felépítése kevésbé robosztus és tenyészideje is rövidebb, mint a régebbi DK hibrideké.



A DK EXPOWER egy korai, alacsonyabb szárú, igazán kirobbanó vitalitással, vigorral. Azoknak a termelõknek ajánljuk, akik elõnyben részesítik a kisebb testû, korai hibrideket.



Portfoliónk jól bevált „öregjei”: mint az EXOCET, idén újra nagyon jól teljesített, és a termõképesség, az ellenállóképesség és a homokosabb, kevésbé jó talajok bajnokaként újra bizonyított.



Az EXAGONE, mely alkalmazkodóképessége, ellenálló-képessége és vitalitása révén eddig is elvitathatatlan érdemeket szerzett.



Az EXOTIC és a DEKADE, az alacsonyabb árkategóriában újra bizonyították, hogy a generatívabb, könnyen kezelhetõ hibridek kategóriájában nagyon népszerûek és a legjobb ár-érték arányt képviselik.



De ne feledkezzünk meg a jövõrõl sem! A bemutatott termés-diagram bizonyítja, hogy a további elõrelépés biztosított a jövõre nézve is, hisz a legjobbak legjobbikát képviselõ DK hibridet is megelõzi egy új DK fajtajelölt, és a legjobb versenytárasakat még további 2 DK hagyja maga mögött a termésrangsorban (lásd 2. ábra).

 


 



A kínált hibridekhez termesztéstechnológiát is kínálunk majd, hisz folyamatosan dolgozzuk fel az agrotechnikai kísérletekben kapott eredményeket. Ezek alapján szeretnénk majd hibridre szabott technológiai tanácsot adni a vetésidõre, a tõszámra, a kijuttatandó tápanyagra, és a növényvédelemre (elsõsorban a regulátoros és gombaölõszeres kezelések számára és idejére vonatkozóan az ellenállóképesség függvényében.)



Összefoglalva az elmondottakat, úgy érzem, idén is sokat tanultunk és tapasztaltunk nemesítõinktõl és partnereinktõl. Aminek a legjobban örülök az az, hogy ebben az évben is bebizonyíthatjuk, hogy a DK repcehibridek egy magas színvonalú technológia alkalmazásával még kedvezõtlen körülmények között is helytállnak, és a lehetõ legbiztonságosabb választásnak bizonyulnak.



Dr. Kiss Erzsébet

Monsanto