A tápanyagellátás hatékonysága

A tápanyaggazdálkodás fogalma nem azonos a mûtrágyázással, feladata a talajtermékenység fenntartása, a talaj tápanyag-ellátottságának optimális szinten történõ tartása, a növény táplálása környezetkímélõen, figyelembe véve a termék iránti igényeket.

A tápanyagellátás sarkalatos kérdés a mezõgazdasági termelés során. Szakértelem, a talaj- és a gazdasági ismeretek együttes alkalmazása szükséges hozzá, hiszen az összes termelési költség közel egynegyedét teszi ki. Ebbõl is látszik, hogy egy hibás döntés súlyos pénzügyi, gazdasági következményekkel is járhat.

Az 1. ábrán megfigyelhetjük néhány mûtrágyatípus kereskedelmi árának a változását. Míg négy évvel ezelõtt akár 55000 Ft-ért hozzájuthattunk egy tonna ammónium-nitráthoz addig két évvel késõbb már közel kétszer ennyit kellett érte fizetni. Ilyen mértékû áringadozások mellett nem mindegy, hogy mibõl mennyit juttattunk ki termõterületeinkre.

1. ábra: a mûtrágyaûrak változása 2006-2010. Forrás: KSH

Az optimális mûtrágyamennyiség meghatározásához talajvizsgálatot kell végezni. A mintavételi pontokat célszerû mûholdas helymeghatározó rendszerrel rögzíteni, hogy a kapott eredményekhez térbeli koordinátákat tudjunk rendelni. Ennek révén lehetõség nyílik a minõségi paraméterek térképi megjelenítésére (2. ábra). Ezt követõen kielemezve az adatokat úgy kell meghatároznunk az elérhetõ termés mennyiségét – akár kisebb kezelési egységek vagy több menedzsmentzónára osztva a területet –, hogy a talaj tápanyagszolgáltató képességének, valamint a tervezett termés tápanyagigényének megfelelõen hatékony tápanyag-gazdálkodást tudjunk folytatni. Nem célszerû a gyengébb talajtani adottságokkal rendelkezõ foltokra a jobb részekkel megegyezõ szintû hozamot elvárni, mivel ez adott esetben jelentõs többletráfordítást igényel.

2. ábra: humusztartalom térkép. Forrás: saját szerkesztés

Miután meghatároztuk az elvárt hozamokat, fajtát kell választani. A 3. ábra két köztermesztésben lévõ kukoricahibrid tápanyagreakciós görbéjét szemlélteti. Látható, hogy a különbözõ hibridek lényeges különbségeket mutatnak potenciális hozamaikban és a hozam eléréséhez szükséges tápanyag mennyiségében. Ezért az eltérõ tápanyagreakciókat figyelembe kell venni, hiszen jelentõs hatással vannak a termésre és a költségek alakulására, ebbõl adódóan a tervezési folyamat szerves részévé kell tenni. Az adatok beszerzése azonban nehézkes lehet, de a fajtatulajdonosok, szaktanácsadók, kereskedõk szinte kivétel nélkül hozzáférnek ezekhez az információkhoz.

3. ábra: két kukoricahibrid trágyareakciós görbéje. Forrás: saját szerkesztés

A talaj- és az elvárt termésadatokból, továbbá a tápanyagigénybõl kiindulva megtervezhetjük a növény által igényelt kijuttatandó trágyamennyiségeket a különbözõ hozamelvárásokhoz. Az így kapott eredményeket tovább korrigáljuk a tápanyagreakcióval, s ezekbõl az adatokból gazdaságossági számításokat építünk fel, akkor az éppen aktuális piaci környezetbe illeszthetjük a termelésünk és akár ökonómiailag optimalizálhatunk, hogy a lehetõ legnagyobb nyereséget érhessük el a kultúrával.

Következõ lépésként a trágyareakciós görbék segítségével kiszámítjuk a nyereséggörbéket (4. ábra), melyek segítségével képet alkothatunk arról, hogy mely hatóanyagszintek mellett érhetjük el a legnagyobb nyereséget. A trágyareakciós és a nyereséggörbék eltérõ szintek mellett érik el szélsõértéküket. Az elsõ vizsgált hibrid esetében a potenciális hozam-maximum 140-150 kg/ha, míg a nyereségmaximum 100-110 kg/ha hatóanyagszint mellett van, ugyanezen értékek a második hibridnél 100-110 kg/ha a hozam és 90-100 kg/ha nyereség esetében. A példában szereplõ értékek alapján belátható, hogy a legnagyobb hozam elérése ugyan magasztos cél lehet, de pénzügyileg semmiképpen sem indokolt.

4. ábra: a trágyareakcióból számított nyereséggörbe. Forrás: saját szerkesztés

Ezekbõl fakadóan a fajtaválasztásra fordítsunk fokozott figyelmet, érdemes jó tápanyag-reakcióval rendelkezõ, már a kis trágyaadagokra is intenzíven reagáló hibridek mellett dönteni s kifizetõdõ gazdaságossági számításokat is végezni a választás során, hiszen jelentõs eltérések adódhatnak a hozam és nyereség legmagasabb szintje között, ami befolyással van a gazdálkodásunk sikerére.

Ha figyelembe vesszük a termõterület táblán belüli változékonyságát és ennek megfelelõen tervezzük meg az elvárt hozamot, valamint tekintettel vagyunk a helyi viszonyok differenciáltságára, akkor a tápanyag-visszapótlásunkat magas szinten tudjuk végrehajtani. Ehhez nyújthat segítséget a helyspecifikus, vagy más néven precíziós mezõgazdaság.

Összefoglalva fordítsunk kiemelt figyelmet a tápanyaggazdálkodás tervezésére, hiszen mindazon túl, hogy jelentõs költségmegtakarítás érhetõ el annak szakszerû alkalmazásával nyereségünk is jobban optimalizálható, tervezhetõ. A gazdaságossági kérdések mellett továbbá fontos szempont a környezetkímélõ tápanyag-utánpótlás végrehajtása, a természet felesleges terhelésének csökkentése. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével ajánlható a precíziós technológia mind szélesebb körben történõ elterjesztése.

Smuk Norbert, Prof. Dr. habil. Salamon Lajos, Dr. Milics Gábor

NYME, Mezõgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar