Õszi kalászosok talajmûvelési technológiái - I.

Az õszi kalászosok – morfológiai tulajdonságaikból következõen – nem feltétlenül igénylik a mélymûvelést. A gyökérzetük nagy része a talaj felsõ 20 cm-es rétegében helyezkedik el, gondolhatnánk, ennél mélyebb mûvelésre nincs is szükség… Így is lenne, ha nem lenne oly sok helyütt mûvelés eredetû tömörödés a talajban. A termõréteg tárcsa- vagy eketalp általi korlátozását a mellékgyökérzetû kalászos gabonák is nehezen tûrik. Gyakorlati tapasztalatok szerint a kalászosaink érzékenyek a tenyészidõszakon belüli egyenletes víz- és tápanyagellátásra. A talajállapotbeli különbségek jól megfigyelhetõk és nyomon követhetõk voltak az idei aszályos évjáratban is, a „talpmentes”, gondosan mûvelt talajok egyenletesebb vízháztartással segítették a kalászos gabonák fejlõdését és nagyságrendekkel jobb termésátlag realizálódott. Ezzel szemben a tárcsatalppal lerontott, tömörödött táblákon sínylõdtek a növények, a kijuttatott tápanyag nem hasznosult és termésdepresszió mutatkozott. A talajállapot jelentõsége tehát nem megkérdõjelezhetõ, a klimatikus szélsõségek gyakoriságának növekedésével pedig egyre inkább bebizonyosodik, hogy az eredményes kalászos gabonatermesztés alapvetõ fontosságú technológiai eleme a gondos talajmûvelés.

Hasonlóan a repcéhez, a kalászosok talajmûvelési rendszere is a tarlómûveletekkel kezdõdik, különösen, ha korán lekerülõ elõveteményrõl beszélünk. A tarlóhántást, majd -ápolást követõ beéredett talajállapot nyújt lehetõséget a talajszerkezet kímélõ alapmûvelés elvégzésére. A munka megkezdése elõtt ajánlott belenézni a talajba, így meggyõzõdvén a termõréteg állapotáról. Egy fémpálca leszúrásával feltérképezhetõ az esetleges tömör rétegek elhelyezkedése, meghatározható a mûvelés célszerû mélysége. Az így meghatározott mélységbõl maréknyi földet tenyerünkbe szorítva az aktuális nedvességi állapot is ismertté válik. E két tulajdonság – tömörödés és nedvesség – ismeretében biztonsággal eldönthetõ az alapmûvelés módszere.

Kedvelt alapmûvelési mód a tárcsás megoldás. Tudni kell, hogy alapvetõen sekélymûvelési mód és számos a termesztésre vonatkozó kockázatot rejt magában. Akkor elfogadható az alkalmazása, ha sem a sekélyebb, sem a mélyebb termõrétegben nincs tömörödés és a talajnedvesség is megfelelõ. Mivel a nehéztárcsás mûvelés mélysége nem éri el a 20 cm-t, e változat alkalmatlan a mûvelõtalpak fellazítására. Így, ha eketalp jelenléte áll fenn az alsóbb rétegben, az alapmûvelés után is ott lesz, behatárolva az aktív termõréteget. A talaj nedvességi állapota jelentõsen befolyásolja a tárcsás mûvelés eredményességét. Kiszáradt talajon a nehéztárcsa nem képes kellõ munkamélységet elérni, továbbá rögösíti, porosítja a szerkezetet. Nedves állapotnál elkeni, tömöríti a talajt, tárcsatalpat hoz létre a mûvelési mélységben. A tárcsa leginkább csak nyirkos állapotban alkalmas jó minõségû talajmûvelésre. Ekkor általában szerkezetes felsõ réteg alakul ki és a mûvelõtalp nem túl erõs.

A korszerûbb rövidtárcsák munkamélysége általában nem éri el a hagyományos nehéztárcsákét. Csak laza szerkezetû talajokon alkalmazhatók alapmûvelésre, feltéve, ha nem tömörödött a mélyebb termõréteg. Eredményesen használhatjuk ezen eszközöket a lejtõs, a homokos vagy a futóhomok talajokon, amelyeknél fontos a bolygatás minimalizálása. Kötöttebb talajokon inkább magágykészítésre javasolható a síktárcsák alkalmazása, ill. jó szolgálatot tesznek megkésett mûveléskor, amikor a legrövidebb idõ alatt kell vetõágyat készíteni.

A szántásos alapmûvelési megoldást egyre kisebb felületen látni korán lekerülõ elõvetemények után. Mind többen ismerik fel a nyári szántás talajéletre kockázatos hatásait, így visszaszorult alkalmazása. Ma már leginkább csak berögzõdésbõl vagy egyéb, mélymûvelésre alkalmas eszköz hiányában szántanak az õszi kalászosok alá. Ha e változat mellett kell döntenünk, a tarlómûvelések után fokozottan figyeljünk a talajnedvesség alakulására, csak a nyirkos állapot eredményez jó szántási minõséget! Zárjuk le a felszínt, óvjuk a nedvességet, csapadékban bízva növényt termeszteni egyfajta szerencsejáték…

A nyár végi száraz periódus jó alkalmat nyújt a középmély lazítások elvégzésére. Használjuk ki a lehetõséget, orvosoljuk az elmúlt csapadékos évben kialakított tömörödéseket! A tarlómûvelés nyomán beéredett talajállapot megléte esetén kedvezõ minõségben lazítható az alsóbb talajréteg, jól alapozható az õszi kalászosok termesztéstechnológiája. Lényeges, hogy a lazító rendelkezzen lezáró elemmel. A modern konstrukciókon van tüskés fémhenger, vagy egyéb megoldás, de a régi munkagépek (IH, Vibrolaz stb.) után kapcsoljunk gyûrûshengert. Ha nem munkáljuk el és zárjuk vissza a felszínt a nyári hõségben, a teljes nedvesség készletet elvesztegetjük és szinte lehetetlen lesz vetésre alkalmas állapotba hozni a talajt.

A nehézkultivátorok legfõbb felhasználási területe az õszi vetésûek alapmûvelési munkái. Egyre kedveltebb megoldás a kultivátoros mûvelés, hiszen szerkezetkímélõ módon képesek mélyen lazító és keverõ munkára (lásd a képet). Átmunkálható velük a tárcsa és az eketalp, az ilyenkor jellemzõ szármaradvány mennyiséggel könnyen boldogulnak, jótékony mulcsolt felszínt alakítanak ki.

Õszi kalászosok alapmûvelésének célgépe a kultivátor (Fotó: Bottlik L.)

Hangsúlyozandó, hogy a szerkezetkímélés leginkább beéredett tarlón érvényesül, fontos a megelõzõ tarlómûvelés. Ez esetben könnyebb a magágykészítés is, ami a kultivátoros alapmûvelést követõen többnyire egy menetben elvégezhetõ. A talaj nedvességi állapotától kevésbé függ a hatékony munkavégzés, mint más mûvelési változatoknál.

A korán lekerülõ elõveteményeket követõ nyár végi alapmûvelési munkálatok során legfontosabb a talajállapot ismerete, a mûvelõ eszköz helytálló megválasztása és a nedvesség megõrzése. A következõ lapszámban a késõn lekerülõ elõvetemények utáni és a megkésett talajmûvelési megoldásokat mutatom be.

Bottlik László

Szent István Egyetem – Növénytermesztési Intézet