Visszatekintés az õszi búza növényvédelmére - bólyi tapasztalatok

Uzonyi András növénytermesztési ágazatvezetõ és Medgyesi Gábor

növénytermesztési ágazatvezetõ-helyettes, Bóly Zrt.

Elõször is érdemes szemügyre venni a 2011-es év január és július közötti csapadékeloszlását (lásd a táblázatot). Ennek alapján látható, hogy júniusig bezárólag lényegesen kevesebb csapadék hullott, mint az elõzõ évben, a július viszont már csapadékos volt. A száraz tavasz, s különösen a búza és árpa esetében a betakarításig folyamatosan uralkodó száraz idõjárás meghatározta, mondhatni nyugodttá tette a növény-egészségügyi helyzetet.

Az õszi búza kapcsán megemlítendõ, hogy akárcsak Dalmandon, Bólyon is alkalmazzák a szeptember végi vetést, 3,5 millió csírával. (Az október második felében történõ búzavetés már 4-5,5 milliós csíraszámmal történik.) A korai vetésû búzában problémát jelenthetnek a levéltetvek, melyek a búzatörpülés vírus vektorai. Ellenük állománykezeléssel, vagy csávázással lehet hatékonyan védekezni.

A repce – õszi búza, õszi búza – repce vetésváltásból következõen problémát jelent az árvakelések megjelenése. Az ellenük való védekezés elsõ lépése a vegyszeres tarlóápolás, amely ugyanakkor nem jelent száz százalékos védelmet, hiszen a talajmûvelés elõsegíti az árvakelések fejlõdését. Ezért õsszel, vagy kora tavasszal gyomirtással szükséges ellenük védekezni. A 2010-es év õsze igen csapadékos volt, ez pedig kedvezett a repce árvakelések megjelenésének a búzaállományban. Ezért kora tavasszal – a csapadékszegény idõjárás ellenére is – szükséges volt gyomirtást végezni. A gyomszabályozás kapcsán ki kell még térni az évelõ, tarackos gyomnövény fenyércirokra. Betakarítás után, a következõ gazdasági évre készülve különös figyelmet kell fordítani az ellene történõ védekezésre, mely vegyszeres tarlóápolással történhet.

Az õszi búza állomány a zászlóslevél megjelenésekor részesül elõször gombaölõ szeres kezelésben. Ezt szükség esetén rovarölõ szeres kezelés is kiegészíti, mely a vetésfehérítõ bogár megjelenése esetén szokott szükségessé válni. A második – szintén adott esetben rovarölõ szerrel kiegészített – gombaölõ szeres védekezésre virágzáskor szokott sor kerülni. A gombás fertõzések kapcsán örömteli hozadéka volt a 2011-es évnek a Fusarium-fertõzések csökkenése, amely az elmúlt évben pont a kiugróan csapadékos tavasz és kora nyár miatt jelentek meg számottevõen.

Végül ki kell térni egy egyre inkább felértékelõdõ tápanyag-gazdálkodási beavatkozás, a levéltrágyázás gyakorlatára, melyet a növényvédõ szerekkel egy menetben célszerû kijuttatni. Bár a levélen keresztül kisebb mennyiségben képes tápelem-felvételre a növény, mint a gyökéren keresztül, a levélre juttatott tápelemek rögtön hasznosulnak. Ezért használnak nitrogén levéltrágyát is, mert bár ezt a tápelemet a magas növényi igény miatt csak kisebb részben lehet levéltrágya formájában kijuttatni, az azonnali hasznosulás a növényi fejlõdés kritikus idõszakaszaiban (pl. hiány kialakulásakor, vagy intenzív termésképzési idõszakban) többet számít, mint egy nagyobb, de lassabban hasznosuló mennyiség a talajban. A levéltrágyázás útján kijuttatandó tápelemek másik csoportját a mikroelemek alkotják, melyeket amúgy is kis mennyiségben igényel a növény és felvehetõségük a talajból gyakran korlátozott. E tekintetben Bólyon réztúlsúlyos komplex mikroelem levéltrágyákat használnak. A levéltrágyázási szükséglet meghatározása levélanalízis alapján történik. Így pontos kép nyerhetõ az esetleges tápelemhiányokról, hiszen a növényvizsgálatok mindig az aktuális ellátottsági állapotot mutatják.

Benedek Szilveszter