Tejelõ állományok önellátáson alapuló természetközeli takarmányozási rendszerének lehetõsége Magyarországon

A káros hatások mérséklésére egyre jobban terjed a gyakorlatban a TMR rendszerû takarmányozás, amikor az abraktakarmányt a tömegtakarmányokkal keverve, egy idõben etetik. Ez kétségtelenül természetszerûbb a tehenek számára, mintha külön-külön etetnénk az abrak- és tömegtakarmányokat.

Ezért a tömegtakarmány-termesztés szerkezetét célszerû teljesen átalakítani, olyan kiegyenlített beltartalmú olcsó takarmányokat kell termeszteni, amely önmagában (minimális abrakkiegészítés mellett) képes az állatok igényét vásárolt fehérjetakarmányok nélkül kielégíteni. Nyugat-Európában (Franciaországban) terjedõben van a tejelõ tehenészetek tömegtakarmány ellátását megalapozó un. „Tíz fû” keverék, amely pázsitfûfélék, valamint pillangósnövények optimális arányú keveréke. Ez egy 5 éves kultúra, amely szenázsának a laktációs energiatartalma a silókukorica szilázséval megegyezõ, nyersfehérje tartalma pedig olyan magas, hogy a tejelõ tehén napi takarmányadagja nem szorul fehérje kiegészítésre. A takarmányozási koncepció másik tömegtakarmánya az un. „Õszi keverék”, amely támasztónövénybõl (tritikálé, árpa, õszizab), valamint pillangósnövénybõl (õszi takarmányborsó, takarmánybükköny) áll.

Mindkét tömegtakarmány közös jellemzõje, hogy nagy mennyiségû, könnyen emészthetõ cellulózt tartalmaz, termésmennyiségben pedig nem, vagy alig marad el a hagyományos silókukorica-lucerna rendszer termésétõl.

A „Tíz fû” keveréket lehet tavasszal is, amint az idõjárási viszonyok megengedik, és õsszel is (hasonlóan az „Õszi keverékhez”) augusztus végén, szeptember elején vetni, illetve telepíteni. Fontos, hogy elõveteményekre nem igényes sem a „Tíz fû” sem az „Õszi keverék” csak annyiban, ami lehetõvé teszi az optimális magágykészítést és a vetési idõ betartását. A talajelõkészítés a sekély tárcsázással (15-20 cm), vagy szántással kezdõdik, ezt követi a kombinátorozás, majd talajszerkezetétõl függõen a hengerezés. A vetés szórva vetéssel, vagy sorba vetéssel történhet. Végül a vetést követõen újbóli hengerezés következik.

A vetésre kerülõ vetõmag összetételét sok tényezõ befolyásolja: a talaj és terület adottságai, illetve milyen más tömegtakarmányok (pl. lucerna), vagy melléktermékek állnak rendelkezésre.

A talajerõ utánpótlás jelentõs költsége a takarmánytermesztésnek. Ugyanakkor a trágyatárolókban a szervestrágya hasznosítása is gondot okoz napjainkban. A megfelelõen kezelt szervestrágya gyakorlatilag valamennyi mikro és nyomelemet tartalmazza, hiszen az állatok takarmányában ezek kiegészítése megtörtént. A szervesanyag és a huminsavak a talaj kolloid rendszerét és a talaj megfelelõ mikrobiális életterét biztosítják.

A különbözõ trágyaérést gyorsítók nemcsak környezetvédelmi, hanem gazdasági szempontból is rendkívül kedvezõek. A SOBAC cég által kifejlesztett Bactériolit készítmény használata elterjedt gyakorlat Franciaországban, különösen azokban a gazdaságokban, ahol tejhasznú kérõdzõk tartása a fõ tevékenység. Ezekben a gazdaságokban a fentiekben említett keverékek „Tíz fû” és „Õszi keverék” trágyázása is legnagyobb részt Bactériolit készítménnyel kezelt trágyával történik. Fontos felhívni arra a figyelmet, hogy még ezekben az állattartó gazdaságokban sem keletkezik a takarmánytermesztés számára elegendõ mennyiségben Bactériolittel kezelhetõ szerves almostrágya! Ezért a gazdák, hogy a talajéletet azokon a területeken is fenntartsák, ahova nem jut kezelt szervestrágya, szintén a SOBAC cég által kifejlesztett Bactériosol készítményt használják. A Bactériosol készítmény kijuttatása szervestrágyához való hozzákeverés nélkül történik, közvetlenül a talajra a vetést követõen.

A Párizsi Agrártudományi Egyetemen Marcel Mazoyer és munkatársai 2002-ben kimutatták, hogy azonos energiatartalommal a Bactériosol®/Bactériolit® rendszerben termelt takarmányokkal nagyobb termelési szint érhetõ el, mert a fehérjetartalmuk magasabb.

A Szent István Egyetem (GAK Kft. által üzemeltetett) Állattenyésztési Tanüzemében, mivel a fentiekben ismertetett keverékekkel és Bactériolit, Bactériosol készítményekkel való kísérletek az elmúlt évben kezdõdtek, ezért a rendelkezésre álló részeredmények ismertetése helyett a Mourjou Cantal megyében (Franciaországban) lévõ, az Állattenyésztési Tanüzem állatállományával közel megegyezõ nagyságú Mrs. Fernand et David AYMAR, GAEC Aymar gazdaság eredményeit ismertetem röviden.

A gazdaság állományára az elmúlt 10 évben a következõ volt a jellemzõ. A tejelõ tehenészet eltérõ életkorú (2,5-10 éves) 30 Holstein és 10 Svájci barna (szimentáli), évjárattól függõen 7.400-8.300 l átlagos laktációs tejtermelésû tehénbõl, valamint 20 húshasznú tehénbõl, és ezek utánpótlásra szánt szaporulatából (üszõkbõl) állt. Az állatsûrûség 10 év átlagában 1,5 számosállat/ha volt.

A Bactériolit (20 t/ha/év), Bactériosol (250 kg/ha/év) és a „Tíz fû”, valamint „Õszi keverék” technológiára 11 éve tértek át. A termesztés optimalizálásának köszönhetõen a „Tíz fû” keverék esetében (szenázs, széna, legeltetés) átlagosan 11 tonna száraz anyag volt az éves terméshozam hektáronként. A tíz év átlagában a terméshozam és a beltartalom kiegyenlített volt. Példaként a készített szenázsok energiatartalma 6,4-6,6 MJ/sz.a., nyersfehérje tartalma pedig 16-17%/sz.a. volt. Gazdasági abrak kiegészítésben, amely az „Õszi keverék” szemtermése volt kizárólag csak a napi 16-20 liternél többet termelõ tehenek részesültek. Az õszi keverék szártermését szénaként hasznosították a gazdaságban. Az egyszerû agrotechnikának, illetve a mûtrágya használat teljes megszûnésének és a vásárolt abraktakarmányok mellõzésének köszönhetõen a tejelõ tehenek takarmányozási költsége éves szinten 15-25%-kal csökkent a gazdaságban úgy, hogy a 8.000 l/laktációs átlagos termelési szint nem változott.

Pontosabb, hazai viszonyokra adaptált adatok közlésére a tanüzemi eredmények alapján csak a jövõ évben kerülhet sor.

Dr. Póti Péter

Szent István Egyetem, MKK,

Állattenyésztés-tudományi Intézet