Csak azt és annyit szórjunk, amennyit szükséges!

A probléma megoldásának egyik útja lehet a tápanyag-visszapótlás szintjének emelése, ami nyilvánvalóan költségnövekedéssel jár. A másik út a ráfordítások azonos szintje mellett is járható. Ennek során a szántóföldi növények szükségletének megfelelõ arányban juttatjuk ki a tápelemeket. Úgy, hogy ez a költségeinket nem növeli. Nézzünk meg egy példát erre!

Az összetett mûtrágyák közül 2010-ben az NPK 15-15-15 fogyott a legnagyobb mennyiségben. Az összetett mûtrágya forgalom csaknem harmadát adta ez az összetétel. Termesztett növényeink tápanyagigénye viszont a legritkább esetben mutatja ezt az 1:1:1 arányt.

Az õszi búza fajlagos tápanyag igénye például 1 tonna szem és a hozzá tartozó melléktermék (szalma) felépítéséhez 27 kg N, 11 kg P2O5 és 18 kg K2O, vagyis összesen 56 kg NPK vegyes hatóanyag a tenyészidõszak során. Természetesen az elõvetemény, a talaj fizikai tulajdonságai és tápanyagszolgáltató képessége a kijuttatandó mûtrágya mennyiségét módosítja, ezért a fenti arányt célszerû talajvizsgálatra alapozottan megállapítani.

Õszi vetésû növényeink, így a búza esetében az alapmûtrágyázás célja az õszi fejlõdéshez szükséges nitrogén, valamint a teljes tenyészidõszak folyamán szükséges foszfor és kálium mennyiségének a biztosítása. A tavaszi fejtrágyázások szerepe a tenyészidõszak második felében jelentkezõ nitrogénigény kielégítése, mégpedig a növény tápanyagfelvételének dinamikájához igazodva, megosztva a nitrogén mennyiségét. Ennek figyelembe vételével, az õszi alaptrágyával kijuttatandó nitrogén mennyisége 5,4 kg. Ehhez jön a 11 kg P2O5 és 18 kg K2O teljes mennyisége. Így a növény fajlagos tápanyagigényének kielégítéséhez szükséges N:P:K arány megközelítõen 0,3:0,6:1, ami lényeges eltérést mutat az elõbbi 1:1:1 aránytól.

Justus von Liebig „A szerves kémia mezõgazdasági és élettani alkalmazása” címû 1840-ben publikált mûve óta tudjuk, hogy a termés nagyságát a növények igényéhez képest minimumban lévõ tápelem határozza meg. Tehát a termést valamennyi tápanyag mennyisége és aránya együttesen szabja meg, így termésnövekedést leginkább a minimumban lévõ elem pótlásával lehet elérni.

Így az NPK hatóanyagok 1:1:1 arányú õszi kijuttatásával a felesleges nitrogén veszendõbe megy, a növény foszfor- és káliumigényét viszont hiányosan elégítettük ki. Elõbbi nemcsak felesleges többletköltséget jelent, hanem a környezetet is terheli, míg utóbbi miatt a növény a tervezettnél kevesebbet fog teremni, mert éhezik.

Tehát a gazda egyrészt többet költött, mint kellett volna, másrészt kevesebbet szórt abból, amire a növénynek szüksége lett volna a többlet termés kineveléséhez. A megoldás, ha a feleslegre költött összeget a hiány fedezésére fordítjuk. Így a költségeink emelkedése nélkül tudjuk növelni a termés mennyiségét és javítani annak minõségét.

A Fertilia mottója: Csak azt és annyit szórjunk, amennyit szükséges! A rendszeres kutatás-fejlesztés éppen ezért arra irányul, hogy a termelõ a rendelkezésére álló költségkeretet a lehetõ leghatékonyabban tudja felhasználni és ezzel a lehetõ legnagyobb jövedelmet tudja elérni a növénytermesztés során. Ennek a kutató-fejlesztõ munkának az eredménye a Gramix NPK termékcsalád.

Dr. Gyuricza Csaba egyetemi docens, a gödöllõi Szent István Egyetem Növénytermesztési Tanüzem igazgatójának vizsgálata szerint a hozamnövekedés és a termés minõségének javulása meggyõzõ hektáronkénti jövedelemtöbbletet eredményezett az egyedi Gramix NPK alkalmazása során.

A kísérlet igazolta, hogy a talajvizsgálatra alapozott és a növény igényeire szabott egyedi Gramix NPK használatával átlagosan 18%-kal nõtt a termésátlag. A mennyiség növekedése és a minõség javulása következtében a jövedelem 25%-kal növekedett.