Õszi kalászosok talajmûvelési technológiái - II.
Oldalszám: 33Az õszi vetésû kalászos gabonák kevésbé jó elõveteményei a késõn lekerülõ növények. Leginkább a kukorica, de még a napraforgó után is jelentõs mennyiségû, nehezen bedolgozható és lebomló szármaradvány marad vissza. A szártömeg az ideihez hasonló aszályos évjáratban is nagy mennyiségû és nehezen aprítható. E mellett nem elfeledhetõ, hogy rövid idõszak áll rendelkezésre az elõvetemény betakarításától az õszi kalászosok vetéséig. Ez egy korai napraforgó esetében lehet két-három hét is, de egy középérésû kukorica után – átlagos évjáratban – már csak néhány nap áll rendelkezésre a vetésig. A klasszikus nyári tarlómûvelési idõszakban kialakítható biológiai beéredéshez nem elegendõ ez az idõ, ráadásul az idõjárás is gyakorta szélsõséges. Minek okán beéredés csak a vetést követõen alakul ki, különösen fontos a szerkezetkímélõ mûvelési rendszer.
Az õszi kalászosok talajállapot igényei nem az elõvetemény lekerülési idejétõl függnek. Kívánalom a min. 20-25 cm mélységben mûvelõtalp nélküli, lazult és szerkezetes, biológiailag tevékeny termõréteg. A vetéshez szükséges továbbá morzsás magágy kialakítása is, mégpedig a mélyebb rétegek visszatömörítése nélkül. E kívánalmak alapvetõ feltétele a mûveletszámok minimalizálása, minél kevesebb menetszámmal terheljük a talajt!
Az elõvetemény szármaradványainak felaprítása több szempontból is jótékony hatású. A zúzott növényi maradványok könnyebben bedolgozhatók. Minél apróbb frakciókból tevõdik össze e mulcs, annál egyenletesebben keverhetõ be a teljes mûvelt rétegbe. Az aprítás minõsége szoros kapcsolatban van a lebomlás ütemével. A kisebb méretû (nagyobb felületû) zúzalék gyorsabban táródik fel.
A mulcshagyó talajmûvelési technológiák egyre ismertebbé és elfogadottabbá válásával növekszik azon termelõk száma, akik a késõn lekerülõ növények szármaradványait is értékes mulcsként tartják számon. A mûszaki-technológiai fejlõdés nyomán manapság kiforrott mûvelõ eszközök állnak rendelkezésre forgatás nélküli mulcstechnológiához.
Bármely talajmûvelési technológia mellett döntünk – forgatásos vagy forgatás nélküli – a kiinduló mûvelet a szármaradvány kezelés. A tarlómaradványok zúzása után szükséges a tarlóhántás elvégzése. Az õszi munkálatok során ez a mûvelet kissé más értelmet nyer, mint a klasszikus nyári tarlómûvelésben. Ez esetben nem várjuk meg a biológiai beéredést, sok esetben az árvakelés (pl. elhullott napraforgó kaszatok) sem jelenik meg az alapmûvelésig. A nagy mennyiségû szármaradvány miatt szükséges ez a bekeverõ jellegû tarlóhántás (1. kép). A növényi zúzalék egy részének a felsõ talajrétegbe keverésével könnyebbé válik a következõ mûvelet, az alapmûvelés elvégzése. Ha nem késett meg a betakarítás és még az õszi hõmérsékleti viszonyok lehetõvé teszik, elkezdõdhet az árva- és gyomkelés kicsírázása, jelentõs részük elpusztítható az alapmûveléssel.
1. kép. Bekeverõ jellegû tarlóhántás síktárcsával. (Fotó: Bottlik, 2011)
Az alapmûvelés módjáról késõn lekerülõ elõvetemény esetében is a talajállapot ismeretében dönthetünk. Errõl a tarlóhántást követõen kell meggyõzõdnünk, legegyszerûbben egy fémpálca leszúrásával vizsgálható a tömörödés. E mellett leginkább a talaj nedvességi állapota határozza meg a mûvelhetõséget. Sokunk számára okoz fejtörést az idei aszályos évjáratban az alapmûvelési mód megválasztása. Számos helyen olyan mértékben kiszáradt a teljes, rendszeresen mûvelt réteg, hogy nincs mód az alapmûvelés elvégzésére. A tarlóhántás – bár nem öröm a poros felsõ réteg bolygatása – elvégzendõ, majd várakozni kell a csapadék megérkezéséig.
A tárcsás alapmûvelési mód kedvelt megoldás, fõleg napraforgó-kalászos váltásban. A legelterjedtebb mûvelési változat, annak ellenére, hogy gyorsasága és egyszerûsége mellett kockázatokkal is rendelkezik. Sekély a mûvelés mélysége, nem képes mûvelõtalp (ak) megszûntetésére, sõt, a nedves talajt erõsen tömöríti. A sekély alapmûvelési mélység és a kialakuló mûvelõtalp korlátozzák a kalászosok gyökérnövekedési lehetõségeit. Bizonyított, hogy a mellékgyökérzetû kalászos gabonák is termésdepresszióval reagálnak a sekélyen elhelyezkedõ mûvelõtalpra, így nem elhanyagolható e kockázat. Száraz talajon nagymértékû porosítás jellemzi a tárcsa munkáját, ami hosszú idõre tönkre teszi a talajszerkezetet.
Kukorica-kalászos váltásban a legtöbben szántanak. A száraz talajállapot gátat szabhat e megoldásnak, valamint idõigényes is. A szántás során a talaj tovább szárad, gondoskodni kell a felszín mihamarabbi elmunkálásáról, lezárásáról.
A nehézkultivátorok terjedésével egyre inkább népszerûsödik a forgatás nélküli alapmûvelés kukorica elõvetemény után is. Ez teljes technológiát jelent, aminek kiinduló pontja a gondos szármaradvány kezelés és a bekeverõ jellegû tarlóhántás. Ezt követi a kultivátoros alapmûvelés (2. kép) és a vetés, amit magágykészítõ vetõgéppel végzünk. E rendszer gyorsabb, mint a forgatásos változat és kevesebb kockázattal jár. Nincs mûvelõtalp-képzés, kevésbé szárítja a talajt, szerkezetkímélõbb. Hátránya a nagy vonóerõ-igény és a komplett technológia szükségessége.
2. kép. Grubberes alapmûvelés. (Fotó: Bottlik, 2011)
Ne feledjük, hogy a 2010-es csapadékos évben tömörödtek a talajaink és kevesen orvosolták mélyítõ mûveléssel e betegséget. A száraz õszi idõszak alkalmas középmély lazításos vagy mélykultivátoros állapotjavításra, használjuk ki! Napraforgó elõvetemény esetében szárzúzás és bekeverõ tarlóhántást követõen középmély lazítással vagy grubberes alapmûveléssel megszûntethetõ a tömörödés és gondosan megalapozható az õszi kalászosok termesztéstechnológiája.
Elõfordulhat, hogy az idõjárás vagy mûszaki problémák miatt megkésünk a talajmunkával és a vetéssel. Napraforgó után a korszerû rövidtárcsákkal sekélyen ugyan, de szerkezetkímélõ módon és nagy területteljesítménnyel alakítható ki vetõágy. Kukoricát követõen inkább a nehézkultivátoros alapmûvelés nyújthat gyors megoldást.
Bottlik László
Szent István Egyetem
Növénytermesztési Intézet
Csapadék
Heti fókusz: Mitől olyan szenzációsak a legújabb kukoricahibridek?
