A martonvásári nemesítõ munkát külföldön is elismerik

A Gabonatermesztõk Országos Szövetségének elnöke, Vancsura József elsõ elõadóként kukoricatermesztésünk unión belüli versenyképességérõl beszélt. Az elmúlt évtizedekben Magyarországon a nemesítõk és a környezet hatására megváltozott a kukorica termésátlaga. Míg a 60-as évek elején 2 t/ha körüli volt az átlag, ma 6-7 t/ha körüli mennyiséget is tudunk termelni. Ebben rendkívül nagy szerepük van a hazai kukoricanemesítõknek.

A nemesítõ intézetek a kukorica hibridizáció kezdetén élen jártak Magyarországon, tudták, hogy mi történik a világban és elsõként tudtak lépni. Akik felelõsséget vállaltak a magyar mezõgazdaságért, azok tudták, hogy nem szétverni, hanem támogatni kell az ágazatot.

Az 50-es 60-as években különféle technológiai fejlesztések kezdõdtek, figyelve a világtendenciákat. Különbözõ programok indultak a minél több termést célzóan – ez már akkor a versenyképességet jelentette, bár a gazdaságokban dolgozók nem tudták, melyik piacra termelnek. A fejlõdéssel és a termeléssel is az élvonalba kerültek a hazai termelõk, a terményt pedig el tudták adni.

A rendszerváltáskor más koncepciók alapján gondolták a mezõgazdaság fejlesztését, és úgy tûnik, nem vették figyelembe a világban végbemenõ folyamatokat. Szakemberek úgy gondolják, hogy a 2000. év körül konszolidálódott egy olyan helyzet és termelési szisztéma, amelyben már a fiatalok is felvették a fordulatot. A mostani bemutatókon az látszik, hogy talán van esélyünk a generációváltással és a fejekben történõ rendszerváltással arra, hogy megoldjuk azokat a problémákat, amelyekrõl egy évtizeden át megfeledkeztünk.

A következõ idõszakban a kukoricatermesztést átvevõ fiatal generációnak tudnia kell, mi van a világban, tudomásul kell vennünk a tendenciákat, és ahhoz kell alkalmazkodnunk. Az biztosan látszik, hogy van helyünk a kukoricatermesztésben még akkor is, ha kontinentális éghajlatunknál fogva egyik évben jó a termés, a másikban nem. A legbefolyásolóbb tényezõ a víz, és ha azzal nem gazdálkodunk megfelelõen, akkor a kukoricatermesztésünk nem lehet jobb, ezzel pedig elveszíthetjük a versenyképességünket.

Marton L. Csaba igazgatóhelyettes az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete nevében szólt az idei kukoricatermesztés eredményeirõl, amelyet elsõsorban a tavalyi rengeteg csapadék és az idei víz hiánya határozott meg. Az akkor becsült 6,5 t/ha-os termésátlag ehhez képest meglepõen jó eredménynek mutatkozott. A tavalyi csapadékból a növény tudott még idén hasznosítani, hiszen talajaink kiváló vízmegõrzõ képességgel rendelkeznek, ehhez azonban társulni kell a megfelelõ technológiának; Magyarországon csak vízmegõrzõ talajmûveléssel lehet sikeresen növényt termeszteni.



A kevés csapadék és a magas hõösszeg indokolja a szárazságtûrõ fajták nemesítését a Kárpát-medencében, e nélkül nem lehet eredményes szelekciót folytatni.

Az intézet csatlakozott egy európai uniós kutatási projekthez is, amely a legfontosabb gabonafélék szárazságtûrésének javítását tûzte ki legfontosabb céljaként – a legmodernebb eszközökkel. A szakember összehasonlította a különbözõ tenyészidejû (FAO 100–FAO 500) hibridek szárazságtûrését, megállapítást nyert, hogy a szárazságtûrés a megmenekülési mechanizmus következtében bizonyos mértékig tenyészidõfüggõ is, vagyis minél korábbi a tenyészideje egy hibridnek, annál inkább képes megmenekülni a szárazságtól.

A szárazságtûrésen kívül a koraiság és a hidegtûrés javítása kapcsán is kiváló eredmények születtek hazánkban és Európában. A nagyon korai, hidegtûrõ hibridek vizsgálatára Magyarországon most indult egy próbálkozás, miszerint ezekkel esetleg két évben három termést lehetne betakarítani. A hazai csapadéklimitáló tényezõk miatt itthon ennek kicsi lehet az esélye, viszont a korai hibrideknek nõhet a jelentõsége a megkésett-, illetve másodvetésekben, hiszen minden évben van belvizes terület, ahol a rövid tenyészidejû hibridek szükségesek lehetnek. Tavaly kezdte el az OMMI-MGSZH a nagyon korai hibridek vizsgálatát, az eredmények alapján már vannak elképzelések, hogy a FAO 100-as hibridek hogyan illeszthetõk be a köztermesztésbe.

A világ olajkészletei csökkennek, az olajárak emelkednek, a készlet 40 év múlva elfogy. Addigra meg kell találni az alternatív forrásokat, amelyek egyike lehet a célirányosan fejlesztett megfelelõ kukorica hibrid. A következõ évtizedek egyik legnagyobb kihívása az élelmiszer alapanyagon túl a bioüzemanyag alapjainak fejlesztése.

Oross Dénes, a Bázismag Kft. ügyvezetõ igazgatója az új Mv kukorica hibridek a köztermesztésben címmel tartott elõadást. Az elmúlt néhány évben a cég hosszú és eredményes utat tett meg mind a kukoricatermesztés, mind a fajtaminõsítés terén és a kereskedelmi szektor fontos szereplõjévé vált. A martonvásári hibridkukorica vetõmagok forgalma jelentõsen nõtt Magyarországon, ez a fejlõdés a hazai gazdák „hazai szemléletû” fajtaválasztásának köszönhetõ.

A hibridkukoricák választéka a FAO 200-as csoporttól kezdve igen széles, és nem csak itthon, de egész Európában is egyre népszerûbb. Értékük az a magyarság, amely a mai termelési viszonyok között a magyarországi és a környezõ országban élõ termelõk igényeit szolgálja ki: ez a tiszta genetika, az ellenõrzött és kontrollált minõség, illetve a mindenkori felmerült igényeknek megfelelõ kiváló vetõmag biztosítása.



Ez évben a Bázismag Kft. közremûködésével nemcsak Magyarországon, hanem Szlovákiában is ismertté váltak a legújabb termékeik és az azokhoz kapcsolódó információk. Emellett új területen is elindultak: Romániában hasonló módon, a magyarok lakta területeken élvezhetik a támogatást. Termékeik között a szemes és a silókukorica mellett már napraforgó és repce vetõmagokat is forgalmaznak.

KÉPGALÉRIA