Hogyan szerepeltek a fontosabb szántóföldi növények az elmúlt gazdasági évben? - II. rész

Az elõzõ lapszámban megkezdett, az õszi búza, az õszi káposztarepce és a burgonya kapcsán az elmúlt 2010/11-es gazdasági évet elemzõ cikkünk folytatásaként ezúttal a kukoricával és a napraforgóval foglalkozunk. A csapadékmentes tavasz és kora nyár miatt sokan rosszabb termésre számítottak, mint amely végül betakarításra került.

Ehhez hozzájárult a júliusi – ha nem is elegendõ, de számottevõ mennyiségû – csapadék, de legalább annyira a megfelelõ talajmûvelés, tápanyagellátás és jó genetikai potenciállal rendelkezõ fajták választása. Sajnos az országos termésátlagok jelentõsen alulmaradnak azokhoz a termésmennyiségekhez képest, amelyeket az agrotechnológiát az évjárathatás által megkívántak szerint alkalmazó, szakmailag és gazdaságilag is fenntartható termelést követõ gazdálkodók elérnek, de az országos termésmennyiségek alapján is megállapítható, hogy mind a kukorica, mind napraforgó (a termésvolumen tekintetében fõleg utóbbi) jól teljesített az elmúlt gazdasági évben. A kukorica országos átlagtermése 6,6 t/ha, a napraforgóé pedig 2,4 t/ha volt 2011-ben.

Ezzel szemben a cikkben szereplõ gazdák – igaz mezõségi talajon, de kevés csapadék mellett – 10 t/ha felett teljesítettek kukoricában, és napraforgóból is az országos átlagot jelentékenyen meghaladó termésmennyiség született. A termésmennyiségek kedvezõ alakulása mellett a terménypiaci tendenciák alapján is pozitívan ítélhetõ meg a kukorica, ill. napraforgó termesztése. Ezúttal az enyingi Mikó Ferenc és a soponyai Birkás Gyula eredményei tükrében mutatjuk be a kukorica, ill. a derecskei Halász Tamás eredményei alapján a napraforgó termesztése során szerzett tapasztalatokat.

Kukoricatermesztési tapasztalatok a nedvességmegõrzõ talajmûvelés fókuszában

Mikó Ferenc (Enying) tapasztalatai



Mikó Ferenc a Mezõségben, Enying körzetében összesen 3800 hektárra kiterjedõen folytat szántóföldi növénytermesztést, melybe beletartoznak a saját, a bérelt, ill. a bérmunkában mûvelt területek is. Vetésszerkezetüket a búza, árpa, kukorica és napraforgó termesztése jellemzi. Az õszi káposztarepce termesztését az erõteljesen felszaporodott kártevõk miatt 2002-ben abbahagyták. Kukoricát kalászos után, vagy maximum egy alkalommal önmaga után szokták vetni.

Mikó Ferenc gazdálkodó: napraforgó-termesztésben is kiváló

A 2011-es évet elemezve a mulcshagyó talajmûvelés tûnik az agrotechnika legfontosabb elemének, mely hozzájárult az elõzõ évi csapadék megtartásához és így a csapadékhiány ellentételezéséhez. A növénytermesztés sikerének egyik legfontosabb pontja a vízellátás kérdése. A csapadék mennyisége évrõl évre kiszámíthatatlan és – ha öntözés nem áll rendelkezésre – közvetlenül nem befolyásolható. Mégis, közvetett módon nagyban befolyásolható a talajok vízgazdálkodása: mulcsmûveléssel és rendszeres szervesanyag-utánpótlással. A mulcsmûvelés víztartó talajmûvelési eljárás, hiszen a talaj felsõ rétegébe kevert növényi maradványok csökkentik a talaj párologtatását és növelik nedvességmegtartó képességét. A szervestrágyázás szintén javítja a talaj vízmegkötõ képességét, az általa létrejövõ porózusabb talajszerkezetben több olyan kolloid mérettartományú apró felület van a talajrészecskéken, amelyen a vízmolekulák meg tudnak kötõdni. A mai viszonyok között azonban gyakran nem megoldható a szervestrágyázás. Ilyenkor felértékelõdik a szármaradványok szerepe, melyek tekintetében vissza is kanyarodunk a mulcshagyó talajmûveléshez, hiszen ez az eljárás biztosítja a szármaradványok visszaforgatását a talaj felsõ rétegében.



A 2011-es évben a tenyészidõszaki csapadék mennyisége Enying körzetében 202 mm volt, amely kevesebb, mint harmada a csapadékos 2010-es évi 693 mm-es szintnek, de a szokásos mennyiségeknek is alig fele. Ennek ellenére a 2011-es termésátlagok nem lettek alacsonyabbak az elõzi évinél, sõt! A kalászos és kukorica termések magasabb, a napraforgó pedig megegyezõ szintet ért el. Mikó Ferenc 2011-ben 17,00–18,82 t/ha közötti kukoricaterméseket realizált, termésmaximuma tehát háromszorosa az országos átlagnak!

Az agrotechnológia mely elemei járulnak hozzá leginkább a magas termésszintek eléréséhez?

1. Talajmûvelés



A mulcsmûvelést az elõzõekben már részletesen bemutattuk és látható, hogy a vízgazdálkodás szempontjából alapvetõ jelentõségû. Nyilvánvalóan nem hagyható figyelmen kívül a talajmûvelés jó talajállapotot létrehozó szerepe sem, amely eke-, ill. tárcsatalpak nélküli, jól átjárható, könnyen mûvelhetõ szerkezetet jelent, így biztosítva a gyökér kiterjedéséhez szükséges teret, valamint a talaj jó levegõ- és vízgazdálkodását. A mulcshagyó talajmûvelés a mulcs pozitív hatásai és a talaj tömörítésének mérséklése által ilyen szempontból is elõnyös. Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy nélkülözhetõ lenne a szántás, valamikor szükséges a szármaradványok kellõ mélységû aláforgatása. Mikó Ferenc kukorica elõvetemény után következõ kukorica esetében szokott õszi szántást végezni.

Mulcs a kukoricaállomány sorközeiben (Fotó: Mikó Ferenc)

2. Tápanyag-gazdálkodás



Alaptrágyaként õsszel 120 kg/ha mennyiségben foszfor és 150 kg/ha mennyiségben kálium került kijuttatásra. Ezt követte tavasszal a nitrogéntrágyázás: ahol vonatkoztak a Nitrát Direktíva megkötései 170 kg/ha, egyébként pedig 250 kg/ha mennyiségben. A nitrogén kijuttatására egy adagban került sor, amely mellett az adagmegosztással szemben az szólt, hogy így elkerülhetõ, hogy csapadékmentes idõ esetén – amire kiváló példát szolgáltatott a 2011-es év – a kijuttatott mûtrágya nem oldódik fel és így nemcsak, hogy nem hasznosul, hanem perzselõ hatású sóstresszt is jelent a gyökerek számára. Kalászos elõvetemény esetében egy foszfor- és cinktartalmú mikrogranulált mûtrágya kijuttatására is sor került starter trágyaként. Ennek hatása fagyosszentek körül érvényesül: a késõ tavaszi fagyok, böjti szelek, szárazság okozta vízhiány esetén nagyobb mennyiségû tápanyagot igényel a növény, így jó hatású a közvetlenül felvehetõ és frissen feltáródó foszfor, ill. a kukorica számára – különösen megfelelõ foszfor ellátottság mellett – jelentékeny cink. Cink levéltrágya útján is kijuttatásra került, bár ennek hatása nem jelentkezett terméstöbbletben a tapasztalatok szerint. Ez ugyanakkor nem jelenti ennek szükségtelenségét, hiszen nem mindig jelentkezik közvetlenül egy tápelemhiány tünete, kialakulását viszont jobb megelõzni, mint utólag kezelni.



Levéltrágyázást keserûsóval (magnézium-szulfát) is végzett Mikó Ferenc: Az így kijuttatott magnézium a fotoszintézisben játszik meghatározó szerepet. Így az asszimiláció egyik legfontosabb tápeleme, de a gyökéren keresztül nem biztos, hogy rendelkezésre áll a növény számára szükséges teljes mennyiség. Ebbõl kifolyólag a magnéziumos levéltrágyázás gyakorlatilag meghosszabbíthatja a vegetációs idõszakot, így növelve a termés fejlõdéséhez rendelkezésre álló idõt. A levélen keresztüli tápanyag-utánpótlásra a növénynek olyan fenológiai stádiumaiban van szüksége, amikor valamilyen tápelem iránt fokozottan megnõ az igénye. A tápanyag-gazdálkodás vonatkozásában megemlítendõ még, hogy algapermetezéssel is kísérletezett és az elsõ év tapasztalatai pozitívak, de a végsõ következtetéshez még további tapasztalatokra van szükség. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy folyamatosan felértékelõdik az alternatív tápanyag-gazdálkodási beavatkozások, mint az említett algapermetezés, vagy a baktériumtrágyák szerepe, hiszen egyrészt bioaktív anyagok által javíthatják a növényi kondíciót, másrészt egyenletesebb tápanyag-utánpótlást biztosíthatnak.

3. Fajtaválasztás



Mikó Ferenc sok fajtát kipróbál és mindig elõnyben részesíti az újakat. Tapasztalatai visszaigazolják, hogy az új fajták magasabb termésszintet tudnak a régieknél. Alapvetõ elvárása a 15 t/ha termésszint, de a 20 t/ha termésszintet célozza meg. Ilyen tekintetben a DEKALB fajták váltak be nála legjobban. Üzemi eredményei ezen a termésszinten mozognak, a tényleges 20–22 t/ha termésmennyiség elérése pedig a csapadék kérdése, az alkalmazott fajta és technológia lehetõvé tenné.

Összességében megállapítható, hogy a nedvességtartó talajmûvelés, a hatékony tápanyagellátás és a modern fajtaválasztás hármas interakciója, ill. a jó gazda gondossága az, ami lehetõvé teszi Mikó Ferenc példaértékû termelését.

Kukoricatermesztési tapasztalatok öntözési kitekintéssel

Birkás Gyula (Soponya) tapasztalatai



Birkás Gyula a Carota Bt. vezetõjeként szintén a Mezõségben, annak központi területén, a Székesfehérvárhoz közeli Soponyán 630 hektárnyi területen gazdálkodik. Vetésszerkezetükben 2011-ig az intenzív szántóföldi zöldségkultúrák termesztése dominált, úgymint a gyökérzöldség és a zöldborsó, de emellett hibridkukorica termesztést is folytattak. A 2011. évi terménypiaci tendenciák alapján visszaszorult az intenzív kultúrák termesztése és felértékelõdött a takarmánykukorica szerepe, melyet 550 hektáron kezdtek el termeszteni. A Carota Bt. által mûvelt területen 4 db 2100 méter hosszú lineár berendezéssel megoldható az öntözés. A szántóföldi zöldségkultúrák nem termeszthetõek öntözés nélkül, de részben öntözéses volt a kukorica termesztése is.



Az elõbb ismertetett vetésszerkezetbõl kifolyólag a kukorica elõveteménye zöldborsó, ill. hibridkukorica volt, melyek után szántással, ill. mélylazítással végeztek alapmûvelést. Külön hangsúlyt fektettek a kijuttatott mûtrágya kultivátorral történõ bedolgozására, mely a talajszerkezet javításával a mûtrágyából felszabaduló és a talajban már jelenlévõ tápelemek jobb felvehetõségét célozza, de egyben a gyomosodás elleni mechanikai védekezésnek is hatékony módszere. Mûtrágyázás során 95 kg/ha hatóanyag mennyiségben nitrogén került kijuttatásra, ill. további nitrogén, valamint a mikroelemek (ezek közül a kukorica esetében kiemelendõ a cink jelentõsége) pótlása céljából levéltrágyázást is folytattak. Jövõre a foszfor- és káliumtrágyázás is be fog épülni a kukorica termesztéstechnológiájába, hiszen a talajba vissza kell juttatni az abból a terméssel kivont tápelemeket. Ugyanakkor a kukorica termõterület öntözött részén a halastóból származó öntözõvíz a haltenyésztésben felhasznált takarmányokból, ill. a halastavat tápláló patakba befolyó tisztított szennyvízbõl kifolyólag plusz nitrogén- és foszforforrást is jelentett. A magyarországi talajok – a homoktalajokat leszámítva – jó káliumszolgáltató képességûek, de hosszú távon a káliumtrágyázás sem mellõzhetõ, hiszen az káliumhiányhoz vezethet, amelyre a káliumigényes kukorica érzékenyen reagálhat, különösen száraz évjáratokban.

Visszakanyarodva a levéltrágyázásra, fontos ezzel kapcsolatban néhány alapvetést összefoglalni: a levéltrágyázás jelentõségét az adja, hogy a növények rögtön képesek az ilyen formán kijuttatott tápanyagok felvételére. Igaz, hogy mennyiségileg nem juttatható ki ilyen módon annyi tápanyag, mint a talajtrágyázással, a levéltrágyázás nem is azt hivatott helyettesíteni, de hatékony kiegészítése lehet annak. Ennek kapcsán a következõ három pontot kell kiemelni:



1. A kijuttatott mûtrágya csapadék hiányában nem oldódik, így nem lesz elérhetõ a növény számára, sõt sóstresszt jelenthet a gyökér számára. Ilyenkor levéltrágyával azonnali tápelemforráshoz juttatható a növényállomány.



2. A növények tápelem-felvétele nem statikus! A fejlõdés intenzív szakaszaiban (pl. virágzás, termésképzés) igénylik a legtöbb tápanyagot. A levéltrágyázás ilyenkor is eredményes kiegészítése lehet a talajból rendelkezésre álló tápanyagtõkének.



3. Több mikroelem esetében elõfordulhat, hogy bár kielégítõ mennyiségben jelen vannak a talajban, nem felvehetõek a növény számára. Ennek oka lehet relatív hiány, pl. a cink esetében, ami azt jelenti, hogy egy másik elem, a foszfor kiszorítja és így nem tudja elegendõ mennyiségben felvenni a növény. A másik eset, amikor olyan komplex vegyületek részeként kötõdnek meg a mikroelemek a talajban, hogy a kémiai kötés akadályozza felvehetõségüket (pl. mangán, réz). Mindkét esetben hatékony mikroelem-utánpótlás a levéltrágyázás.

Kukorica öntözése Soponyán (Fotó: Doktor Ákos)

A tenyészidõszaki csapadék mennyisége 260 mm volt, de a kukorica számára sokat jelentett, hogy ebbõl 100 mm július 20-a körül hullott le. Ez a csapadékmennyiség, ill. a talajban az elõzõ csapadékos évbõl tárolt nedvességkészlet öntözetlen körülmények között is megfelelõ termés elérését tette lehetõvé: az üzemi termésátlag 10,2 t/ha annak dacára, hogy a vetés kezdetekor probléma volt a vetõgéppel, ami egy részen némileg csökkentette a megfelelõ tõszám beállítását. A termések egyébként kis szórást mutatva 9 és 11,5 t/ha közötti intervallumba esnek. Birkás Gyula három különbözõ kukorica fajtát (Monsanto, ill. Pioneer hibridek) termesztett, melyek érésidõ tekintetében 300 és 500 FAO-szám között változtak. A kukorica monokultúra miatt (hiszen a következõ évben hasonló területen terveznek kukoricatermesztést) fontos kritérium az erõs szár- és gyökérképzõdés. Az agrotechnikának fontos, a termésmennyiséget is jelentõsen befolyásoló eleme a tõszám, mint arról Dr. Kiss Erzsébet cikke részletesen beszámol. Birkás Gyula 80000 darabos hektáronkénti tõszámmal vetett, melyet jövõre az öntözött területeken 85000-re fog emelni. Minthogy a termesztéstechnológia minden vonatkozásban kellõen intenzív, biztonsággal fel lehet vállalni ezeket a magas tõszámokat. Értelemszerûen az öntözés még egy fokkal intenzívebb technológiát jelent, így ennek megléte mellett 5000 darabbal növelhetõ a tõszám.

Kiemelendõ továbbá Soponyáról a Monsanto maximális technológiai kísérletben elért 17,4 t/ha országos termésrekord. Ebben a kísérletben 2x2 hektár területen magasabb tápanyagszint mellett, öntözött körülmények között folyt a kukoricatermesztés. Kijuttatásra került a Nitrát Direktíva értelmében törvényileg engedélyezett maximális 170 kg/ha nitrogén mennyiség, továbbá a talajvizsgálat alapján a tervezett terméshez szükséges foszfor- és kálium is. Öntözés formájában pedig 2x100 mm vízmennyiség került kijuttatásra. Problémát jelentett az augusztusi teljes szárazság, viszont ebben a hónapban már nem volt mód öntözésre a magas költségek miatt. Ha erre sor került volna, feltételezhetõen 2-3 t/ha többlettermést eredményezett volna.

Mezõségi talaj – biztos fundamentum



Mind Enying, mind pedig Soponya a Mezõségben található és mint ahogy a tájegység elnevezése is utal rá, a mezõségi (más néven: csernozjom, azaz feketeföld) az uralkodó talajtípus. Ez magas szervesanyag-tartalma, jó levegõ-, hõ- és tápanyag-gazdálkodása révén sikeres alapja lehet a szántóföldi növénytermesztésnek. Érdemes ezért röviden megismerkedni talajtani jellemzésükkel: sík vidéken, eredetileg füves növénytakaró alatt, meszes altalajon képzõdtek és általában mély humuszos talajszelvénnyel, kedvezõ morzsalékos talajszerkezettel, jó levegõ- és vízgazdálkodással rendelkeznek. Tápanyag-szolgáltatásuk is jó, szerves anyaguk sok nitrogént tárol. A feltalajban 3% körüli humuszt tartalmazó alföldi és mezõföldi csernozjom évente 100-150 kg/ha nitrogént szolgáltathat a növénynek hosszú idõn át. Káliumot hasonló mértékben biztosíthat a vályog vagy kötöttebb csernozjom egyenletes mállása. E talajok ugyanakkor foszforral eredendõen gyengén ellátottak. A foszfortrágyákat viszont jól hasznosítják és a növények számára felvehetõ formában megõrzik.

Mezõségi talaj szelvénye: mély kiterjedésû fekete, humuszban gazdag feltalaj

(forrás: http://www.uni-miskolc.hu/~ecodobos/)

Amennyiben a vízellátás is megfelelõ, maximális terméseket érhetünk el trágyázással. Mûvelhetõségük kielégítõ, gyakorlatilag minden kultúrnövény sikerrel termeszthetõ e termõhelyeken. A talajtípus eredendõen jó adottságai nem jelentik azonban azt, hogy helytelen mûveléssel nem ronthatóak el. Magas termésátlagok betakarítása mellett a talaj természetes tápanyag-szolgáltató képességének éves szintjét meghaladó mennyiségben vonunk ki tápanyagokat, melyeket visszapótolni szükséges, nemcsak a talajban eredendõen alacsonyabb mennyiségben jelenlévõ foszfor, hanem a nitrogén, kálium, mezo- (Ca, Mg, S) és mikroelemek tekintetében is. Rosszul megválasztott, ill. rosszul idõzített talajmûvelés szintén okozhat károkat, így megjelenhet az eke-, vagy tárcsatalp tömörödés. Annak kapcsán, hogy a mezõségi talajok is mennyire képesek megkeményedni, Mikó Ferenc egy személyes tapasztalatot elevenített fel: rókavadászatkor, amikor a talajban jó egy méter mélyen lévõ odút akarta kibontani, tapasztalta, hogy olyan kemény a talaj, hogy csákánnyal is nehezen sikerül csak kiásni.

Napraforgó-termesztési tapasztalatok – jó fajtával biztos terméstöbblet

Halász Tamás (Derecske) tapasztalatai

Halász Tamás Hajdú-Bihar megyében, Hajdúszoboszlótól nem messze fekvõ Derecskében kötött mezõségi talajokon gazdálkodik. 160 hektáros családi gazdaságuk kertészeti és szántóföldi növénytermesztést folytat: az öntözhetõ 50 hektáron csemegekukoricát, zöldborsót, ill. alagutas fóliában kápia paprikát termesztenek, valamint egy 2 hektáros intenzív almaültetvényt is mûvelnek. A 110 hektáros szántóföldi növénytermesztés vetésszerkezete pedig õszi búza, kukorica és napraforgó kultúrákból áll.

Halász Tamás derecskei gazdálkodó (Fotó: Kerekes János)

Halász Tamás napraforgó-termesztési tapasztalatairól számolt be a mögöttünk hagyott év tekintetében, amelynek aktualitását az adta, hogy egy új hibrid kipróbálásával a régebben termesztettel szemben – megegyezõ agrotechnológia mellett – jelentõsen nagyobb termést tudott elérni. 5-10 éve termeszti a Syngenta egyik korai érésû hibridjét, amely az évek átlagában kiegyensúlyozott 3 t/ha termésszintet produkált, 2011-ben pedig igen jól teljesítve 4 t/ha-t. Ebben az évben ezt a hibridet azonban csak kisebb területen, 8 hektáron vetették és számottevõ mennyiségben, 25 hektáron egy újat próbáltak ki, szintén a Syngenta-tól. Ez egy közép-korai hibrid, amely a nemesítõ cég információi alapján ideális a Kárpát-medence éghajlati viszonyain és kiváló termõképességét jelölik meg legfõbb tulajdonságaként. A tapasztalatok megerõsítették ezt, hiszen az elért terméseredmény 5 t/ha volt. Mindkét fajta esetében ugyanazt az agrotechnológiát alkalmazták: a napraforgó elõveteménye kukorica volt, mely 3x15-ös NPK komplex formájában 30-30 kg foszfor- és káliumtrágyázásban részesült. Ennek egy része tartamhatásként a napraforgó utóveteményben is tudott érvényesülni, bár ez nem jelent magas trágyázási szintet. A napraforgó 68 kg/ha hatóanyag mennyiségben kapott nitrogén mûtrágyát (a napraforgó nitrogéntrágyázása kapcsán ld. a keretes írás megállapításait).

A vetésre április végén került sor, melyet a talajfelszínt lezáró, a párolgási veszteségeket csökkentõ vetés-elõkészítõ talajmûvelés elõzött meg. Õsszel, a kukorica betakarítása után egyébként sor került szántásra. Csapadékban ez a környék sem bõvelkedett: májusban és júliusban volt a többi hónaphoz képest jelentõsebb, de önmagában nem nagy mennyiségû csapadék. Ugyanakkor a talajban tárolt elõzõ évi csapadékkal együtt vízhiány nem limitálta a termést és az országos 2,4 t/ha átlag több mint dupláját takaríthatta be Halász Tamás az új napraforgó hibridbõl. Ez a termésmennyiség környékbeli összehasonlításban is kiemelkedõ: a környéken ezt a fajtát nem, de az általa is termesztett régebbi fajtát, ill. egyéb felülkezelésre alkalmasakat termesztenek és átlagosan 3,5 t/ha körüli termésszintet realizálnak a gazdák. A felülkezelés lehetõsége nem is vált azonban szükségessé, hiszen az alapgyomirtás, majd a fejlett állomány gyomelnyomó képessége következtében végig gyommentes volt az állomány. A növényvédelmi beavatkozások másik mûveleti eleme júliusban a gombaölõszeres védekezés volt.

Összefoglalva elmondható, hogy Halász Tamás egy új, nagy termõképességû napraforgó hibrid választásával a régebbihez képest egy tonnás többlettermést tudott elérni anélkül, hogy az agrotechnikát intenzívebbé tette volna, pl. több tápanyagot juttatott volna ki. A többlettermés tehát a hibrid genetikai potenciáljának eredménye.

A napraforgó nitrogén ellátása

A napraforgó termesztésben a többi kultúrához hasonlóan az agrotechnikai tényezõk közül az optimális tápanyagellátás döntõ fontosságú. A napraforgó általában a mérsékelt nitrogén-, bõséges kálium-, megfelelõ foszfor-, magnézium- és kénellátásra reagál kedvezõen. A tápanyagellátásra legigényesebbek a hibridek, a fajták általában mérsékeltebb tápanyag igényûek.

A napraforgó mérsékelt nitrogénellátás mellett termeszthetõ optimálisan, a magas nitrogénszint a lágyult szövetek következményeként szárdõlést és a kórokozókra való nagyobb fogékonyságot eredményez. Halász Tamás esetében, amikor 68 kg nitrogén hatóanyagot juttatott ki, hektáronként az 5 t/ha termés esetében 13,6 kg mûtrágyából származó nitrogén jutott egy tonna termésre. Az ennél nyilvánvalóan többet vett fel a növény, hiszen adott a talaj természetes tápelem-szolgáltató képességébõl adódó nitrogénmennyiség is. Mivel a napraforgó nem igényel egyszerre nagy adagú nitrogént, a talajból fokozatosan feltáródó tápelem-mennyiség jobban tud érvényesülni. Összességében is elmondható azonban, hogy a napraforgó nem magas nitrogén igényû, a szakirodalom által leírt 40-50 kg tonnánkénti nitrogén igényt több gyakorlati tapasztalat is túl magasnak ítéli.

Benedek Szilveszter