A kén szerepérõl a tápanyag-gazdálkodásban

Ez a tendencia az alábbi okokra vezethetõ vissza: egyrészt évtizedekkel ezelõtt a sokkal nagyobb arányban tartalmaztak ként az ipari emissziók. Ez negatív környezeti hatásai ellenére (savas esõk kiváltása) a termõföldek kéntartalmát is gazdagította. Az elmúlt évtizedekben a szigorodó környezetvédelmi elõírások hatására jelentõsen lecsökkent az ipari körzetek kénszennyezõdése.

Mindemellett jelentõsen magasabb volt a szuperfoszfát felhasználás is, amely járulékos kéntartalmával járult hozzá ennek a tápelemnek az utánpótlásához. Hazánkban, Angliához, vagy Németországhoz képest kevésbé volt jelentõs az ipari kénszennyezés, viszont a rendszerváltásig igen magas szintû szuperfoszfát felhasználás folyt, amely a foszforutánpótlás mellett jelentõs kénforrás is volt. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban, hogy a kén növénytáplálási jelentõségének felismeréséhez az õszi káposztarepce termesztés térhódítása is jelentékeny mértékben hozzájárult, hiszen ez a növényünk – mint általában a káposztafélék – kifejezetten kénigényesnek tekinthetõ. A jó beltartalmi tulajdonságok elérése tekintetében azonban az õszi búza tekintetében is hasonlóan fontosnak tekinthetõ a kénre is kiterjedõ trágyázás. Élettani szerepe tekintetében kiemelendõ, hogy aminosavak alkotója és részt vesz a proteinek felépítésében is. Emiatt játszik fontos szerepet a kén a búzatermesztésben, hiszen a fehérjetartalom megfelelõ alakulásához egyrészt az aminosavak alkotójaként, másrészt a fehérjék közötti kötõhidak tagjaként is hozzájárul. Erre gyakorlati példa, hogy az „Elõretekintés néhány fontos kora tavaszi technológiai elemre az õszi kalászosok gyomszabályozása és a repcetermesztés tekintetében” c. cikkben bemutatott Misa Farm Kft.-ben is fontos szerepet tulajdonítanak a kén utánpótlásának a búzatermesztésben. Különösen az I. fokú vetõmag elõállításakor, hiszen itt felértékelõdik a lehetõ legjobb beltartalmi mutatók elérése, amelyek meghatározzák az adott fajta által továbbörökítésre kerülõ tulajdonságokat is.

Ha a növények összetételét tanulmányozzuk (1. táblázat), megállapítható, hogy a kén 0,1–5 százalék közötti mennyiségben, a foszfor-, vagy a magnéziumtartalommal azonos nagyságrendben alkotja a növényt. A növény felépítésében betöltött mennyiségi szerepe miatt tehát a nitrogénnel, foszforral, káliummal, magnéziummal és kalciummal együtt makroelemnek tekintendõ.

Akárcsak a magnézium esetében (leszámítva a magnéziumszegény homoktalajokat), kénbõl is nagyobb mennyiségben ki tudják elégíteni szükségletüket a növények a talaj természetes tápanyag-szolgáltató képességén keresztül, szemben például a foszforral, de ettõl még fontos utánpótlásáról gondoskodni. Elvégre bár a termesztett növények kénigénye elmarad a három fõ makroelemétõl, mégis jelentõs (2. táblázat).

A kén utánpótlására kevésbé talajvizsgálat alapján, inkább a fenti táblázatban is bemutatott átlagos adagok kijuttatásával szokott sor kerülni. A talaj felvehetõ kéntartalma az ásványi kéntartalom meghatározásával, az ásványi nitrogén tartalom méréséhez hasonló elv szerint lehetséges. A talaj kéntartalmának ismerete ugyanakkor azért is fontos lehet, hogy megismerjük a talaj ellátottságát ennek a tápelemnek a tekintetében is: a trágyaadagok kialakításakor jó és fontos orientációs pontot jelenthet, hogy az adott talaj gyengén, vagy jól ellátott kénnel, ill. a folyamatos periódusokban (ötévente) végzett talajvizsgálat alapján nyomon követhetõ a talaj kéntartalmának változása. A kén talajtrágya formájában történõ kijuttatására ként is tartalmazó egyéb mûtrágyák formájában kerülhet sor (pl. kénes nitrogén mûtrágya, keserûsó). A keserûsó mellett szól, hogy az ilyenformán végzett magnéziumtrágyázás szintén fontos és jelentõs járulékos kéntartalommal rendelkezik. Mivel a kén aminosavak alkotórésze és részt vesz a fehérjék képzõdésében, különösen elõnyös lehet a kéntartalmú szerekkel végzett nitrogén utánpótlás. Így egyszerre gyakorlunk pozitív hatást a nitrogén- és kénfelvételre, amely az elõbb említettek miatt pozitív hatást gyakorol a fehérjeképzõdésre. Az utánpótlás másik eszköze a levéltrágyázás. Ilyenkor mennyiségileg kisebb, de a növénybe azonnal beépülõ tápelem kijuttatására van lehetõség. A kén esetében a levéltrágyázás külön érdekessége, hogy – a rézhez hasonlóan – gombaölõ szerként is használatos elemrõl van szó. Ökológiai gazdálkodásban a gombabetegségek elleni védekezésnek gyakorlatilag csupán ez a két elem az eszköze, de az intenzív gazdálkodásban is fontos – ha nem is egyedülálló – szerepet tölt be a réz-, ill. kéntartalmú gombaölõszeres kezelés. Ha ilyen beavatkozásra kerül sor, az egyszerre növényvédelmi és tápanyag-gazdálkodási beavatkozás is.









Irodalom:

Breuer J. és mtsai. 2003. Die Pflanzenanalyse zur Diagnose des Ernährungszustandes von Kulturpflanzen. Agrimedia GmBH, Bergen/Dumme.

Terbe I. 2008. A kénrõl mint növényi tápanyagról. Agrofórum Extra 26:48-50.

Benedek Szilveszter