MENÜ

A tavaszi idõszak talajmûvelési feladatai

Oldalszám: 21
Bottlik László 2014.01.28.

A február megérkeztével egyre izgatottabbak, talán türelmetlenebbek is vagyunk mi, földmûvelõk. Szeretnénk már a mindent jelentõ földön tevékenykedni… Hosszú volt a tél, de nem telt tétlenül. Gondolataink egyre inkább az õszi vetések állapotán és a „megpihent” szántásokon járnak. Sok feladat vár ránk!

 

 

A kora tavaszi növényápolási munkákkal indul a szezon. Az õszi kalászos vetések élete nehezen kezdõdött. A rendkívül aszályos õsz megnehezítette a kelést és a kezdeti fejlõdést, víz- és tápanyaghiány mutatkozott valamennyi állományon. A kedvezõ enyhe hõmérséklet segítette a növények megerõsödését, de vízben oldott tápanyag nélkül ez igen lassú volt. Ez sajnos látható a tél végi, kora tavaszi határszemléken, tápanyag után kiáltanak a kalászosok. A gondos mûtrágyázás mellett szükséges vizsgálni a felfagyást, ami hengerezéssel orvosolható. A fejtrágyázás – ezen agrotechnikai mûveletek valamelyikével kiegészítve – hatalmasat lendíthet az állományokon.

A talajmûvelési idény a kora tavaszi szántáselmunkálásokkal veszi kezdetét. A szokásosnál szárazabb õszutó és tél nem rendhagyó módon „dolgozta meg” a szántásokat. A száraz talaj nem porhanyult át a szokott mértékben. A felszín nem omlott annyira egységessé, durvább, mint az átlagos években. Pedig a gyenge minõségû õszi szántásokkal lett volna dolga a télnek… A szántáselmunkálás komoly feladat az idén, hiszen ha megérkezik a hirtelen meleg és a szél, nagy a vízvesztõ felület, rögvest valamennyi nedvesség elvész a feltalajból. Az õszi szárazság miatt gyengébben sikerült szántásokon nehezebb homogén felszínt létrehozni. Az ekeszaggató talajon keletkezett asztalnyi rögöket és az egyenetlen munkamélységbõl eredõ hullámosságot nehéz elmunkálni. Mindezt a talajszerkezet és a nedvesség megóvása mellett csak korszerû eszközökkel lehetséges elvégezni. A régen oly divatos láda- és gerendasimítók a teljes szezonra tönkre teszik, elporosítják a felsõ talajréteg szerkezetét. E szerkezetek – nem nevezném mûvelõ eszközöknek – járatása súlyos hiba, amit érzékeltet a nyomukban járó porfelhõ. Az ily módon elporosított talaj védtelen a defláció és az erózió ellen. A késõbbi magágykészítés nem tud javítani az elporosított szerkezeten, a vetõmag porba kerül és védtelen lesz. Elég egyetlen tavaszi zivatar és a magokról vagy a fiatal növényekrõl lemossa a termõföldet. De a sokunk által ismert homokverés kockázatát is növeli az elporosított talajszerkezet.

A szerkezetkímélõ szántáselmunkálás célgépei a rugós simító-henger kombinációk (1. kép). A rugózott simítólapok nagy hatékonysággal végzik el a felszín egyengetését és az elvárható mértékben porhanyítanak. A simítólapok mögött haladó henger lezárja a bolygatott felszínt, megelõzve a kiszáradást. Sikeresen alkalmazhatók a kompaktorok és egyes kombinátorok is szántáselmunkálásra, de azonos munkaszélességet figyelembe véve nagyobb a vonóerõ-igényük.

 


1. kép: a szántáselmunkálás talajkímélõ eszköze a rugós simító-henger kombináció (Fotó: Bottlik).

 

 

A tavaszi vetéseket megelõzõ magágykészítési munkák során a fentebb említett elveket kell szem elõtt tartanunk. A növény igénye mellett a talajállapot védelme is fontos. Klímavédelmi szempontból a magágy morzsalékos, de nem elporosított, ülepedett, gyommentes és technológiától függõen akár mulcsolt. A munkavégzés idõzítése is döntõ fontosságú. A régi nézetekkel szemben – miszerint a vetést akár egy-két héttel megelõzendõ – a lehetõ legkevesebb idõ teljen el a magágy elkészítése és a vetés között. A manapság rendelkezésre álló (és elterjedt) korszerû magágykészítõ munkagépek mellett nem szükséges többnapos ülepedési idõvel számolni. Régebben a kevésbé hatékony eszközök miatt általános volt a több menetes munkavégzés, hisz így érték el a kívánatosnak vélt aprómorzsás szerkezetet. E közben elporosodott a felsõ talajréteg, e miatt hagytak ülepedésre idõt vetésig. A lerontott talajszerkezet nem áll helyre ennyi idõ alatt, viszont a teljes kiszáradáshoz elég. A nedvesség megõrzése és a csírázás szempontjából szerencsésebb, ha a vetés néhány órán belül követi a magágykészítést. Törekedjünk az egy menetes munkavégzésre és a felszín lezárása ne maradjon el. A korszerû kompaktorok és kombinátorok alkalmasak e kívánalmak teljesítésére.

Nem lehet szó nélkül elmenni a vetéstechnika mellett sem. Az elmúlt években mind a sûrû soros, mind a széles sortávú növények esetében használatos vetõgépek jelentõs fejlõdésen mentek keresztül, minek eredményeképp kevésbé érzékenyek a talajegyenetlenségekre és a szármaradványokra. Általánossá vált a vetéssel egy menetben történõ mûtrágya és talajfertõtlenítõszer-kijuttatás. A gépek mûszak teljesítménye is javult, könnyebben összehangolható a magágykészítés és a vetés mûvelete. A vetés utáni külön menetes hengerezés egyre ritkábban alkalmazott, köszönhetõen a vetõgépek lezáró elemeinek.

A rendkívüli aszály miatt sok helyütt elmaradt az õszi alapmûvelés. Ezt kora tavasszal kell pótolni, ami számos kérdést vet fel. Elsõsorban a mûvelési eljárás megválasztása okoz fejtörést. A mûvelés célja – hasonlóan az õszi mûveléshez – a lazult és szerkezetes talajállapot kialakítása. A mûvelési mélység meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy a vetésig kevés idõ áll rendelkezésre, nem célszerû túlzottan bolygatni a talajt. Az elmaradt õszi alapmûvelés miatt kompromisszumokra kényszerülünk, de jobb egy sekélyebben bolygatott, szerkezetes, életteli talaj, mint egy lerontott biológiai tevékenységû mélyen mûvelt (2. kép).

 


2. kép: morzsalékos, de nem elporosított magágyminõség (Fotó: Bottlik).

 

 

 

Leginkább a szántóföldi kultivátorok és a tárcsás mûvelõ eszközök javasolhatók az elmaradt mûvelések elvégzésére. A grubberek egy menetben képesek kialakítani a lazultságot, megbirkóznak az esetleges szármaradványokkal és nyomukban többnyire szerkezetes, ülepedett talajállapot alakul ki. E mellett területteljesítményük nagyobb, mint a szántásé. A tavaszi idõszakban kulcsfontosságú a nedvesség megõrzése, ezt a célt támogatja a kultivátoros mûvelés és az azt követõ – többnyire – egy menetben megvalósítható magágykészítés. A grubberek mellett a rövid tárcsák is alkalmasak a tavaszi talajkímélõ mûvelésre. Különösen idõ- és nedvességtakarékos az alkalmazásuk, de az elérhetõ munkamélység sekélyebb. Célravezetõ lehet a két gép rendszerbe illesztése, az elmaradt alapmûvelést grubberrel, míg a magágykészítést síktárcsával elvégezvén. Ily módon megvalósítható egy gyors, talajnedvesség és -szerkezetkímélõ mûvelés.

 

Bottlik László, Ph D. hallgató

Szent István Egyetem – Növénytermesztési Intézet