A sertésdizentéria megelõzésének új lehetõségei fitobiotikum kombinációval

A kórokozót elsõként Nagy-Britanniában Taylor és Alexander (1971), az USA-ban pedig Harris és mtsai (1972) tenyésztették ki és igazolták szerepét a betegség elõidézésében.

A kórokozó a Brachyspira (korábban Serpulina, még korábban Treponema) hyodysenteriae nevû spirohéta.

 

A brachyspirák ellenálló képessége kicsi, 60 °C felett és fertõtlenítõ szerek hatására perceken belül, beszáradva pedig néhány nap alatt elpusztulnak, nyálkás, véres bélsárban azonban nyáron legalább egy hétig, télen pedig akár 2 hónapig is életképesek maradnak. Ugyancsak hónapokig túlélhet a kórokozó az enyhén lúgos vegyhatású hígtrágyában is.

A kórokozó megtelepedhet fertõzött sertéstelepen élõ egerek, patkányok és az ott tar-tott kutyák belében is. A patkányok néhány napig, a kutya néhány hétig, az egerek viszont hónapokig üríthetik.

A betegség kialakításában játszott szerepét bizonyítja, hogy specifikus kórokozóktól mentes és konvencionális sertésekben egyaránt sikerült a betegséget mesterségesen elõidézni. A sertésdizentériában beteg sertések béltartalmában a brachyspirák nagyszámú jelenléte mel-lett a normál bélflóra egyensúlyának felbomlása (diszbiózis) is megfigyelhetõ.

A diszbiotikus flóra fokozott terhelést jelent a gazdaszervezet számára. Ebben az álla-potban romlik az állatok takarmányhasznosítása, termelésük mérséklõdik, súlyosabb esetekben elhullásuk is bekövetkezhet.

Mindezek alapján azt lehet mondani, hogy a sertésdizentéria kóroktanában a brachyspirák elsõdleges szerepet játszanak, azonban ahhoz, hogy a bélcsatornában káros mér-tékben elszaporodhassanak, „segítõ” tényezõkre van szükség.

A gyakorlati tapasztalatok szerint a betegség klinikai manifesztálódását és terjedését elõsegítõ környezeti hatások a következõk: 



- télen az 5 °C alatti, nyáron a 30 °C fölötti istállóhõmérséklet; 



- zsúfolt elhelyezés; 



- a higiéniai szempontból elhanyagolt környezet; 



- a hibásan mûködõ, túlfolyó önitatók, az alacsonyan elhelyezett, nyitott etetõk és itatók; 



- etetéstechnológiai, dietetikai hibák, 



- a takarmány összetételének hirtelen megváltoztatása; 



- átmenet nélküli fejadagnövelés; 



- rendszertelen etetés; 



- állott, romlott, penészgombákkal, gombatoxinokkal vagy az etetõkbõl kiszóródott és bélsárral szennyezett takarmány etetése; 



- padlóról történõ etetés; 



- falkásítások; 



- immunszupresszív hatások. 

Mindezek, különösen halmozódásuk esetén, részben az állatok ellenálló képességének csökkentése, részben a betegséget gyakran bevezetõ diszbakterialis állapot kialakítása révén járulhatnak hozzá a dizentéria klinikai tüneteinek megjelenéséhez.

Bár elõfordul egy-egy klinikailag tünetmentes állomány is, nagy sertéstelepeinken azonban a kórokozó szinte mindenütt jelen van. A sertésdizentéria legtöbbször a brachyspirákat látensen hordozó, egészségesnek látszó sertésekkel kerül be az addig még nem fertõzött állományokba. A fertõzõdés leggyakoribb módja a brachyspirákat tartalmazó bélsár felvétele. A már korábban említett egyéb állatfajok (egér, patkány, kutya) járványtani szerepe pontosan nem tisztázott.

A betegség többnyire szórványosan jelentkezik. Fogékony állományok friss (manapság ritka) fertõzõdésekor, fõként pedig a betegség kialakulását segítõ tényezõk halmozott ér-vényesülésekor és magasabb virulenciájú brachyspirákkal történt fertõzõdés esetén azonban tömeges megbetegedések fordulnak elõ, leggyakrabban a hizlaldákban, ritkábban az utóneve-lési idõszak végén. Az immunológiai viszonyokon kívül talán más oka is lehet annak, hogy az anyakocák és a szopós malacok csak ritkábban betegszenek meg.

A betegség lappangási ideje a mesterséges fertõzési kísérletek alapján egy-két hétben jelölhetõ meg, gyakorlati körülmények között azonban a kórokozó virulenciájának, a fertõzõ-dés mértékének, valamint a hajlamosító tényezõk összhatásának függvényében rendkívül vál-tozó, akár két hónap is lehet. A fertõzõdés után a brachyspirák a vastagbél nyálkahártyájának felületén telepszenek meg, a felsorolt hajlamosító tényezõk fennállása esetén nagymértékben elszaporodnak, és az általuk termelt toxin (hemolizin) hatására fokozott nyálkatermelés indul meg. A nyálkahártya vérér kapillárisai kitágulnak, faluk áteresztõképességének fokozódása következtében a savó a szövetekbõl a bél lumenébe is kiszivárog. A helyi vérkeringési zavar következményeként a nyálkahártyát fedõ hámsejtekben regresszív elváltozások alakulnak ki. 



Késõbb a nyálkahártya felületesen elhal és álhártyával fedett lesz. A vérkeringési zavar, va-lamint a bélcsatornából felszívódó különféle toxikus anyagok hatására a parenchymás szer-vekben és alkalmanként a szívizomzatban is degeneratív elváltozások alakulhatnak ki. A kli-nikailag beteg állatokon a betegség kezdeti szakában enyhe, átmeneti hõemelkedés figyelhetõ meg. A betegség igen gyorsan lezajló eseteiben a sertések jellegzetes tünetek nélkül elpusz-tulnak. A dizentéria legjellemzõbb tünete a kezdetben híg, félfolyékony, késõbb vércsíkokat, nyálkacafatokat, a súlyosabb esetekben csokoládébarna színû, borseprõszerû, bûzös bélsár ürítése. A tartós hasmenésnek végül a víz- és elektrolit háztartás zavara, kiszáradás és metabo-likus acidózis lesz a következménye.

A megbetegedett sertések bágyadtak, kezdetben étvágytalanok. Késõbb a kóros fa-lánkság, a perverz étvágy és vele együtt rendellenes anyagok (alom, bélsár) fogyasztása sem ritka.

Mindvégig igen kifejezett szomjúság tapasztalható. Az állatok napokig, akár hetekig is betegeskedhetnek. Az elhúzódóan beteg állatok nagymértékben lesoványodnak, szõrzetük durva, fénytelen, hasuk felhúzott lesz, majd a kiszáradásra jellemzõ tünetek mellett legyen-gülnek, ingadozva mozognak, és végül többnyire elhullanak.

A klinikailag gyógyultnak látszó állatok enyhébben ugyan, de ismételten megbeteged-hetnek, a betegség átvészelése tehát nem jár stabil és tartós immunitás kialakulásával.

A B. hyodysenteriae által okozott sertésdizentéria a súlygyarapodást 10-17%-kal csök-kenti, a takarmányhasznosítást 3-10%-kal rontja, az elkészülési idõt pedig akár 30 nappal is, a B. pilosicoli által okozott vastag- és végbélgyulladás pedig 30-45 nappal is meghosszabbíthat-ja.

Lawsonia intracellularis-szal Európában a sertéstelepek 40-96%-a fertõzött. Ez a kór-okozó elsõdlegesen az ileitist okozza, azonban a colitis-es kórképek 12%-áért is felelõs. A takarmányhasznosítást akár több mint 20%-kal ronthatja, ami azt jelenti, hogy a vágósúly eléréséhez szükséges takarmánymennyiséget esetenként 70-80 kg-mal is megnövelheti serté-senként.

A sertésdizentéria kórjelzése a klinikai tünetek, a betegség lefolyása és a kórbonctani elváltozások alapján nem ütközik nehézségbe. Kétes esetekben ajánlatos laboratóriumi diag-nosztikai módszereket, többek között a brachyspirák kitenyésztését is igénybe venni, fõleg azok gyógyszerérzékenységének meghatározása céljából.

Mai üzemi viszonyok között szinte kizárólag csak az antibiotikum-terápiát alkalmazzák. Nagyobb számú megbetegedés esetén az egész falkát szükséges kezelni.

Vágásra érett, nagy súlyú sertések kezelésekor különösen figyelemmel kell lenni az adott szer(ek) várakozási idejére. Ezért különös érdeklõdésre tarthatnak számot a természetes alapú, várakozási idõ-mentes megoldások.

A sertésdizentéria ismételt elõfordulása ugyanabban az állományban – és nem ritkán ugyanazon állatnak a többszöri megbetegedése – arra utal, hogy a betegség átvészelése után megfelelõ védettség nem alakul ki. Emiatt, ha egy fertõzött állományt nem mentesítenek és gyógyszeres kezelésben is csak a klinikai tüneteket mutató egyedek részesülnek vagy csak az állomány egy szûkebb csoportját kezelik, akkor a környezeti terhelés mértékével (amelyek a nem megfelelõ tartási-, takarmányozási körülményekbõl származnak) arányosan nõ a beteg egyedek és az elhullások száma.

2006. január 1-tõl az EU-országokban teljes körûen betiltották az antibiotikumok be-tegségmegelõzési és hozamfokozási célokra történõ felhasználását. Ezért világszerte jelentõs kutatások indultak a hozamfokozásra és betegségmegelõzésre alkalmazott antibiotikumok helyettesítésére. Ennek során elõtérbe került számos, mikróbaellenes gyógynövény és kom-binációik vizsgálata.

Ebbe az úttörõ munkába kapcsolódott be a Dr. BATA Magyar – Kanadai Biotech-nológiai Kutató – Fejlesztõ Zrt több, hatékonynak talált növényi kivonat vizsgálatával. A több évig tartó fejlesztõ munka eredményeként született meg a DYSANTIC nevû, sertésdizentéria és más colitisek elleni fitobiotikum kombináció. A készítmény összetevõi között olyan növényi alkotók és kivonatok találhatók, mint a kerti kakukkfû (Thymus vulgaris L.), a fokhagyma (Allium sativum L.), szentjánoskenyérfa-mag, görögszéna mag stb.

A laboratóriumi vizsgálatok egyértelmûen igazolták, hogy a kakukkfû vizes kivonatai koncentrációtól függõ mértékben gátolták a sertésdizentéria kórokozójaként ismert Brachyspira hyodysenteriaeélettevékenységét.

A vizsgálatoknak az ad különös jelentõséget, hogy – irodalmi adatok szerint - a ka-kukkfûben lévõ hatóanyagok az antibiotikumokra rezisztens mikróbákra is hatnak, velük az antibiotikumokat szükség esetén ki lehet váltani, hozamfokozók alternatívájaként is szóba jöhetnek, alkalmazásukkal környezetkímélõ módon javíthatók a biztonságos élelmiszer elõál-lítás feltételei.

A gyakorlati kipróbálás során a készítményt több olyan, nagylétszámú sertést tartó telepen alkalmazták, melyek jelentõs összegeket fordítottak a sertésdizentéria elleni, antibioti-kumokra alapozott gyógykezelésre.

A kísérletek során kontroll és kísérleti csoportokat alakítottak ki növendék sertésekbõl, és vizsgálták a termelési mutatók, a veszteségek és a gyógyszerköltség alakulását.

Alábbiakban két, nagylétszámú sertéstelepen elvégzett kísérlet eredményein keresztül mutatjuk be a DYSANTIC etetésének hatásait a vizsgált paraméterek tekintetében.

1. kísérlet 



A DYSANTIC nevû, gyógynövény kivonatok kombinációját tartalmazó új terméket egy 500 kocás, átlagos feltételekkel mûködõ, hazai sertéstelepen próbáltuk ki. A telep éves hízókibocsátása 10 500.

A telep dizentéria fertõzöttsége nagymértékû. A dizentériás jellegû megbetegedések mellett az ileitis is jelen volt.

A 300 egyedbõl álló kísérleti csoport takarmányába 1 kg/tonna koncentrációban kever-ték a készítményt. A kontroll csoport a telepen szokásos antibiotikumos (Tiamulin) kezelést kapta.

Eredmények 



A DYSANTIC adagolása mellett nem fordult elõ klinikai tünetekben megnyilvánuló dizentéria, sem pedig ileitis. Ennek következtében egyedi kezelésre nem volt szükség a kísér-leti csoportban, míg a kontroll csoportban jelentõs számú és ismételt egyedi kezelést kellett alkalmazni az emésztõszervi betegségek visszaszorítására.

A megbetegedések csökkenõ száma a termelési paraméterek javulását eredményezte a kísérleti csoportban. (1. táblázat.)

A kedvezõ állategészségügyi állapot eredményeként csökkent az elhullás (25 %-kal), valamint a selejtezés (10 %-kal) aránya. Több mint 6 %-kal javult a fajlagos takarmány-felhasználás.

1. táblázat - Nagyításhoz katt a képre

A gyógyszerfelhasználás és a kezelés költségeit a 2. táblázat tartalmazza.

2. táblázat

A sertésdizentéria és az ileitis elleni védekezés költségei a DYSANTIC etetésével, állatonként mintegy 30 %-kal csökkentek.

2. kísérlet 



A 2. kísérletre egy olyan nagyüzemi sertéstelepen került sor, ahol a telepítési sûrûség legalább 15%-kal meghaladta az egyes korcsoportok számára elõírt értékeket. A telepen az átlagos kocalétszám 1750, az évente értékesített hízósertések száma: 32 500 volt.

A telepen a hizlaldában fordult elõ dizentériás hasmenés, jelentõs mértékben. A DYSANTIC-ot 1 kg/tonna keveréktakarmány koncentrációban etettük a kísérleti csoporttal a hizlaldába kerüléstõl a vágásra történõ elszállításig.

Eredmények 



A kísérleti csoportban a DYSANTIC adagolása mellett emésztõszervi megbetegedések nem fordultak elõ. Ezzel szemben, a kontroll csoportban emésztõszervi megbetegedések miatt havonta 3-4 antibiotikumos kezelésre volt szükséges. Ez jelentõsen megnövelte az amúgy is magas gyógyszerköltséget.

A 3. táblázat adatai szerint a kontroll csoporthoz viszonyítva, mintegy 30 %-kal csök-kent a selejtezés, és 25 %-kal az elhullás a kísérleti csoportban, míg a takarmányhasznosulás mintegy 8 %-kal javult.

3. táblázat

Mindezek mellett az egy állatra esõ kezelési költség mintegy 30 %-kal kevesebb volt a kísérleti csoportban, mint a kontroll csoportban (4. táblázat).

4. táblázat

Az elvégzett kísérletek azt igazolták, hogy a DYSANTIC néven forgalmazott készítmény egyaránt eredményesen és költséghatékonyan alkalmazható a sertésdizentéria és más colitisek megelõzésében és leküzdésében.

Az eddig elvégzett kísérletek tapasztalatai szerint a készítmény: 



- megfelelõ koncentrációban alkalmazva megszünteti, illetve jelentõsen csökkenti a sertésdizentéria, az ileitis és egyéb colitisek klinikai tüneteit; 



- a mégis megbetegedett sertések egyszeri hagyományos kezelésre tünetmentessé válnak; 



- mindezek eredményeként jelentõsen csökkenthetõ a gyógyszerköltség.

A dizentéria és az ileitis tüneteinek jelentõs mértékû visszaszorulása következtében:



- csökken az elhullások és a selejtezések aránya; 



- javul a takarmányhasznosítás; 



- csökken az egyedi gyógykezelések élõmunka szükséglete. 

A DYSANTIC olyan hatékony alternatív megoldást kínál a sertésdizentéria és más vastagbél-gyulladások klinikai tüneteinek megelõzésére és a betegség(ek) által okozott károk mérséklésére a sertéstartásban, amely alkalmas lehet az eddig alkalmazott antibiotikumok felhasználásának lényeges csökkentésére.

A természetes anyagokat tartalmazó készítmény környezetbarát, a fogyasztó egészségét veszélyeztetõ szermaradvány nem keletkezik az állati termékben, alkalmazásával jelentõsen növelhetõ a termelés gazdaságossága.

Agrometeorológia
Hőmérséklet