Kirobbanása és azonosítása
2011 nyarán Észak-Rajna-Vesztfália területén szokatlanul elszaporodott a tejelõ tehenek körében a magas lázzal, étvágytalansággal, csökkenõ tejtermeléssel járó tünetegyüttes, majd ezek néhány nap alatt elmúlni látszódtak. A juhtelepeken pedig gyakorivá váltak a méhen belüli fejlõdési rendellenességek úgy, mint súlyos ízületi deformitások, az agy satnya fejlõdése, a gerincvelõ hiánya. Mindezekkel együtt járt a nehéz ellés, és az elégtelen méhösszehúzódások. 2011 novemberében a Friedrich-Loeffler Intézetben laboratóriumi vizsgálatokkal igazolták, hogy egy vírus okozza a szimptómákat. Diagnosztikai vizsgálatokkal kizárták a kéknyelv-,
További új technológiák bevetésével, új generációs szekvenálással és metagenom elemzéssel beazonosították, hogy a Bunyavírusok családjába, az Orthobunya vírusok nemzetségébe, és a Simbu szerocsoportba tartozó új vírusról van szó (1. ábra). A kórság – a kiindulási helyszínérõl – egy németországi városról kapta a Schmallenberg nevet. Tekintettel arra, hogy a Bunyavírusok családjába számos emberre veszélyt jelentõ vírus is található, ezért fokozottan kell megvizsgálni minden kockázatos tényezõt.
1. ábra
Vírus átvitele
A DEFRA Nemzetközi Járványfigyelõ Csoportja figyelemmel kíséri a járványokat, betegségeket az egész világon. Ami biztos, hogy a kórokozó továbbvitelérõl a szúnyogok tehetõk felelõssé, ezért a kutatások kiterjednek az õ családjuk elemzésére is. Két fajnál azonosították a vírust, a Culicoides obsoletus és a Culicoides dewulfi szúnyogoknál. A nyálmirigyeikben jelen volt a kórokozó, tehát készen állt a továbbításra. Az Állategészségügyi Intézet szerint, ez a két szúnyogfaj megtalálható egész Észak-Európában, beleértve az Egyesült Királyságot is. A közelmúltban két kísérletet végeztek a vérszívók táplálkozási szokásait illetõen. Egyiket Dániában hajtották végre, ahol arra voltak kíváncsiak, hogy melyik állatot részesítik elõnyben, ha élelemre van szükségük. A célállatok között volt szarvasmarha, õz, ló, vadkacsa, galamb. Az eredmények azt igazolták, hogy 73,9%-ban a teheneket választották táplálékul, második helyen pedig a galambot. Egy németországi tanulmány szerint ismét bebizonyosodott, hogy a vérszívásra a szarvasmarha a legkedveltebb (79,5%) a szúró-szívó szájszervûek számára, más gerincesek jelenléte mellett.
Elterjedése
Németország, Belgium, Franciaország területén nagy méreteket ölt a fertõzött telepek száma (2. ábra). A jelenlegi adatok szerint Hollandia valamennyi nagyobb gazdaságát érinti a probléma. Délnyugat-, Délkelet- és Dél-Angliában jelentkezett az SBV bárányoknál és borjaknál súlyos ízületi deformációkat okozva.
2. ábra
Az újabb információk szerint, már Spanyolországban is találtak fertõzött egyedet. Olaszországban egy kecsketelepen jelentették a vírust, viszont Luxemburgban juh-, szarvasmarha- és kecskeállományban egyaránt fellelhetõ a kór (táblázat). Friss jelentések szerint csökkenõ tendenciát mutat a juhok körében a vírusfertõzöttség, viszont a szarvasmarhatelepeken növekedni látszik. A fertõzés veszélyétõl tartva Oroszország leállította a juh- és kecskebehozatalt Belgiumból, Hollandiából és Németországból.
táblázat
Mit tehetünk?
Az Orthobunya vírusokról ismeretes, hogy a külsõ burkukat lipid réteg borítja, így érzékenyek a fertõtlenítõszerekre. Ezért a következõ hatóanyagok közül bármelyik eredményesen használható: 1%-os nátrium-hipoklorit, 2% glutáraldehid, 70%-os etanol, formaldehid. A magas hõre szintén jól reagálnak, a fertõzõképesség 50-60°C -on, legalább 30 percen keresztül tartva megszûnik.
Jó hír azonban, hogy a mai napig nem jelentettek humán fertõzött esetet, az állattartótelepen dolgozó emberek körében. Szükséges nyomon követni azon emberek egészségi állapotát, akik valamilyen módon kapcsolatban vannak/voltak a fertõzött állatokkal.
Nem lehet azonban teljesen kizárni a vírus további terjedését. Elõfordulhat más uniós országban is a fertõzöttség, az erre fogékony állatok körében. Szükségesek a további rovartani vizsgálatok, klinikai megfigyelések, laboratóriumi diagnózisok, és a vakcina létrehozása is, amely jelenleg fejlesztés alatt áll. A kutatók reményei szerint hamarosan fel tudják deríteni a fertõzés pontos méreteit, illetve azt, hogy mutálódott-e a vírus.
Magyarországon pár évvel ezelõtt a kéknyelv-kór adott okot aggodalomra, mely ugyanezen nemzetségbe tartozik, és ahol szintén a szúnyogok voltak a vektorok. A fertõzés terjedését akkor a beteg állatok vágásával és eredményes szúnyogirtással sikerült megakadályozni. Az új vírusra utaló tüneteket mutató állatokról eddig nem érkezett bejelentés egy magyarországi gazdaságból sem.
Pásztor Szilvia