Precíziós tápanyag-gazdálkodási technológiák alkalmazása a Belvárdgyulai Zrt. gyakorlatában

Vetésszerkezetük a következõk szerint alakul: 800 hektár õszi káposztarepce, 1000 hektár õszi árpa, 2500 hektár õszi búza, 1600 hektár napraforgó, 300 hektár szója, 200 lucerna, 300 hektár silókukorica és 5000-5500 hektár szemes kukorica.

A növénytermesztés mellett jelentõs állattenyésztéssel is rendelkezik a cég, 450 tehenes szarvasmarha állománnyal és két, egyenként 10 000 vágósertést kibocsátani képes sertésteleppel. További ágazatuk a szõlõtermesztés és borászat, amelynek keretein belül 40 hektáron termesztenek fehérszõlõt, majd dolgoznak fel borászatukban. Az egyébként 220-230 fõt foglalkoztató cég esetében az is említésre méltó, hogy teljes egészében önfinanszírozók, a termés értékesítésére pedig csak a következõ évben szokott sor kerülni.

Egy ilyen stabil mûködés elképzelhetetlen lenne a magas technológiai színvonal nélkül, másrészt pedig ez teszi lehetõvé az újabb fejlesztéseket is – Szûcs Imre termelési igazgató, az igazgatóság elnöke hasonlatával élve egy felfelé hajtó spirállal írható le ez a folyamat. Egyik jelentõs innováció a cég növénytermesztésében a precíziós tápanyag-gazdálkodási technológiák alkalmazása, s ezúttal ennek gyakorlatáról beszélgettem Szûcs Imrével. A Belvárdgyulai Zrt. 2011-ben 600 hektáron kezdte el a precíziós tápanyag-gazdálkodást, melyet a következõ öt éven belül 3000 hektárra tervez kibõvíteni.

A precíziós mezõgazdaság célja elsõ megközelítésben a termõhelyi viszonyokhoz való minél pontosabb termesztéstechnológiai adaptációban fogalmazható meg. Ez a tápanyag-gazdálkodás esetében a táblán belüli termõzónák szerint változó mûtrágyadózisok kijuttatását jelenti. A tápelemtartalom táblán belüli heterogén eloszlásának számos oka lehet, így a táblán belül eltérõ talajféleségek, vagy erodált táblarészek elõfordulása, heterogén vízmegtartó képesség, továbbá ha egy mai táblát régebben külön táblákban mûveltek, a múltbéli agro-technológiai eltérések (pl. alaptrágyázás intenzitása) a jelenben is számottevõen kihathatnak. Az erodált dombos vidékeken a feltalaj termõrétege elvékonyodott, emellett egyes területrészeken az addigi alsóbb talajréteg (alacsonyabb tápelem- és humusztartalommal, kisebb-nagyobb mértékben eltérõ kémhatással és kötöttséggel) került felszínre. Máshol pedig, ahová a vízerózió felhalmozta a talajt, ott tápelem-feldúsulás állhatott elõ.

Ez a folyamat mennyiségileg is igen jelentõs foszforveszteséghez vezethet (jobb esetben csak a táblán belül „helyezõdik át”, rosszabb esetben más területre kerülve gazdasági szempontból elveszik és a víznyerõ helyek közelébe kerülve környezetterhelõ is lehet). Bár a foszfor kevésbé mozgékony tápelem, a talajrészecskékhez kapcsoltan számottevõen képes elmozdulni. Mindez azt eredményezi tehát, hogy a mûtrágyamennyiség számításának egyik kiindulópontját jelentõ talaj tápanyag-ellátottság igen eltérõ lehet egy táblán belül, így a kijuttatandó mûtrágya mennyiségnek is követni kellene ezt a változékonyságot. A mérleges mûtrágyaszórók megjelenésével ma már adott annak a lehetõsége, hogy területspecifikusan eltérõ mennyiségû mûtrágya kerüljön kiszórásra: számítógépes vezérléssel szabályozható egy adott, egy hektárnyi, vagy annál nagyobb területrészre kerülõ mûtrágyadózis. A talaj tápelemtartalma mellett azonban több más talajtani tulajdonság is fontos jellemzõje egy területrésznek. Ilyen a talaj szerkezete, agyagásvány összetétele, szervesanyag-tartalma, kémhatása, vízgazdálkodási és domborzati tulajdonságai. Szinte lehetetlen lenne mindezen és még számos további tulajdonság területrészekre lebontott vizsgálata több száz, akár több ezer hektáros területek esetében. Nehéz is lenne csak a talaj vizsgálatával teljességre törekedni adott termõhely jellemzése esetében, amelynek alkalmasságát végeredményben mindig a vetendõ növényfaj termeszthetõsége szempontjából ítélik meg. Ebbõl kifolyólag a precíziós tápanyag-gazdálkodási technológiákban a talaj tápelemtartalmának és fontosabb kémiai tulajdonságainak vizsgálata mellett a növény vizsgálatára is sor kerül.

Ennek két fõ módját különböztethetjük meg: egyrészt hozamtérképezésre alkalmas kombájnokkal történõ betakarítás esetében készíthetõ hozamtérkép alapján elkülöníthetõek a gyengébb és a nagyobb termést adó táblarészek. Rendszerint a gyengébben termõ részeken emelt szintû tápanyag-adaggal próbálják emelni a termésszintet. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az alacsonyabb termés oka a gyengébb termõképességû talajfolt, vagy víznyomásos területrész is lehet, vagyis nem feltétlenül a tápanyagellátás a terméslimitáló tényezõ.

Ezért a hozamtérképezés mellett – vagy helyett –, további lehetõséget jelent a növényállomány multispektrális légifelvétellel történõ vizsgálata, hogyan azt a Belvárdgyulai Zrt. esetében az erre szakosodott zalaszentgróti Dr. Szabó Agrokémiai Kft. végzi a Jó Gazda Program® keretében.

A multispektrális szó arra utal, hogy a távérzékelt felvétel négy különbözõ fényspektrumban tartalmaz adatokat ugyanarról a felszínrõl megegyezõ idõpillanatban. A felvételek kiértékelése pedig a különbözõ spektrumokban mért értékek egybevetésével történik. Az eljárás lényege agronómiai szempontból, hogy több éven keresztül, különbözõ idõjárási és technológiai körülmények között légifelvételek készülnek egy adott táblát borító növényállományról. A növényállomány sûrûsége, magassága és színintenzitása (a zöld szín intenzitásával jól mérhetõ klorofill-tartalom fontos indikátora a növény nitrogén ellátottságának és általában tápláltsági állapotának, az asszimiláció aktivitásának) alapján reálisan megítélhetõ annak fejlettsége, kondíciója. Ily módon speciális szoftverek segítségével elkészíthetõ egy terméseloszlást reprezentáló vegetációs index térkép. Ennek alapján különíthetõk el a táblán belüli termõzónák. Ezt követõen a talajmintavétel is a kijelölt termõzónákat figyelembe véve történik, ez GPS-vezérelt mintavétellel napjainkban már rutinszerûen megoldható.

Az így készült talajmintavétel alapján számított mûtrágyázási szaktanácsadás (kukorica esetében 9 t/ha, õszi búza esetében pedig 6 t/ha termésszintre kalibrálva) az adott táblán belüli, 1–5 hektár közötti termõzónákra vetítve adja meg a kijuttatandó mûtrágya mennyiséget (1. kép). Ennek technikai feltétele a Belvárdgyulán természetesen rendelkezésre álló GPS-vezérelt, mérleges, ráadásul két oldalán differenciált mennyiséget szóró mûtrágyaszóró gép, amely egy szoftveren keresztül fogadja a vezérlést, hogy hol mekkora mennyiséget juttasson ki.

1. kép: egy közel 57 hektáros tábla precíziós mûtrágyaszórási térképe: átlagosan 160 kg/ha DAP kerül kijuttatásra, melynek mennyisége azonban 100 és 300 kg/ha között változik a táblán belüli termõzónák függvényében. Forrás: Dr. Szabó Agrokémiai Kft.

Nagyításhoz katt a képre

Ahhoz, hogy egyértelmûen láthassuk a precíziós talajmintavétel és a mûtrágya kijuttatás elõnyét a hagyományossal szemben, azt kell látni, hogy hagyományosan öt hektárnyi, akár teljesen heterogén területet fed le egy talajminta. Az öt hektárosnál nagyobb táblák esetében a vizsgált 5-5 hektárokról begyûjtött talajminták alapján kapott értékeket átlagolva határozzák meg a talaj tápelemtartalmát. Példával szemléltetve ez azt jelenti, hogy ha adott egy 25 hektáros tábla, abból öt darab talajmintát vesznek (egy talajmintát az adott területen két átlóban végighaladva, a talajmintavevõvel átlóként húsz ún. részmintát szedve állítanak össze), a laboratóriumi talajvizsgálat során pedig mindegyikbõl meghatározzák a vizsgált paramétereket, de a tápanyag-gazdálkodási szaktanácsadás során ezek átlaga adja az adott táblára jellemzõ talajvizsgálati értékeket. Teljesen logikus ez az eljárás, amennyiben egy tábla homogén és ezért csak egy adott mûtrágyaadagot kell kijuttatni és ennek meghatározása a talaj átlagos tápelem-ellátottsága alapján történhet. Ennek a módszernek nem hagyható figyelmen kívül azon hiányossága, hogy egy heterogén tápelem- és vízellátottságú tábla esetében az átlagérték az alacsonyabb tápelem ellátottságú helyekhez képest túl magas, a magasabb ellátottságúakhoz képest pedig túl alacsony.

Szûcs Imre elmondása alapján a 3000 hektárnyi terület, amelyen a precíziós tápanyag-gazdálkodást meg kívánják valósítani gyakorlatilag összefüggõ területet alkot, bár a talajvizsgálati eredmények alapján jelentõs eltérések láthatóak a tápelemtartalomban.

2. kép: jó szerkezet búzavetéshez, Belvárdgyula

Dombos vidékrõl van szó, amelyen erodáltak a talajok, és heterogének a táblák, sok bennük az eltérõ talajfolt. Mindez logikailag is indokolja a területspecifikus tápanyag-utánpótlást, különös tekintettel arra, hogy a Belvárdgyulai Zrt. által mûvelt területeken minden növény alá adnak foszfort és káliumot is. Ebben az esetben oda kerüljön több tápelem, ahová szükséges, ahová pedig kevesebb kell, ne legyen felesleg kijuttatva.

3. kép: morzsás talaj õszi árpa alatt, Belvárdgyula

Szûcs Imre tapasztalatai is megerõsítik, hogy a jó tápanyagszint meglátszik a kiegyenlített termésszinteken és a növények stresszhelyzetekkel szembeni ellenálló képességén. 2011-ben kukoricából 7 t/ha volt az üzemi termésátlag, de azokon a területeken, ahol volt megfelelõnek tekinthetõ csapadék júliusban, 9 t/ha termett. Az õszi búza üzemi termésátlaga pedig 5,5 t/ha volt 2011-ben.

A jó tápanyag-ellátás azonban csak jó talajszerkezet esetén tud érvényesülni és Birkás Márta professzor asszony jóvoltából – aki rendszeresen jár Belvárdgyulára – a 2. és 3. képen bemutathatjuk a jó morzsás talajszerkezetet, ill. Szûcs Imrét is a talaj lazultságának ellenõrzése közben (4. kép). A Belvárdgyulai Zrt. területein szántást csak kukorica elõtt végeznek, amennyiben annak elõveteménye kukorica, vagy napraforgó volt. A többi esetben a mulcshagyó talajmûvelést alkalmazzák, amelynek eszközei a kultivátorok, úgymint a Väderstad Top Down, ill. a Horsch Tiger.

4. kép: Szûcs Imre, a Belvárdgyulai Zrt. termelési igazgatója és

igazgatóságának elnöke a lazult réteg mélységét ellenõrzi pálcaszondával

Benedek Szilveszter

Fotók és képaláírás: Dr. Birkás Márta