Dekalb-akadémia

DEKALB-akadémia cikksorozatunkban bemutatjuk mindazokat a nemesítési törekvéseket, amelyek gyakorlati megtestesülése értékes, pénzre váltható elõnyöket jelent a termelõk számára.

A hagyományos növénynemesítési eljárások – rokontenyésztés, beltenyésztés és heterózis nemesítés, az alkalmazott növény fajától függõen – mellett egyre nagyobb teret nyernek a modern molekuláris genetikai módszerek. A molekuláris nemesítési technikák gazdaságilag jelentõs gének beazonosítását, a genomban történõ lokalizálását és az azokra történõ szelekciót teszik lehetõvé a nemesítõknek.



Ezek a megoldások segítenek bennünket abban, hogy még jobb teljesítményû hibrideket lehessen nemesíteni.



Ezt a módszert használjuk arra, hogy a speciális olaj-összetételû, betegségekkel szemben ellenálló, féltörpe és herbicidrezisztens hibrideket nemesítsünk ki.

A DEKALB hibridek a világ legnagyobb növénynemesítési készletébõl származnak



Nemesítõink célja kettõs. Az egyik ezek közül: a lehetõ legnagyobb termésszintet elérni.



Ezt a törekvést igazolja az a tény is, hogy hibridjeink évente átlagosan 3%-os termésnövekedést eredményeztek a gazdáknak az elmúlt években Európa-szerte, úgy, hogy emellett a felhasználók nem növelték, hanem inkább csökkentették a nitrogénmûtrágya szintjét a mûtrágyahasználat során.



Másodsorban pedig céljuk a nagy mennyiségû termést olyan jellemzõkkel ötvözni, amelyek lehetõvé teszik a termelõknek, hogy ezt a termésszintet évrõl évre, a különbözõ adottságú termõhelyeken meg tudják ismételni. Ugyanis ha arra gondolunk, hogy a termelõknek micsoda kihívásokkal kell szembenézniük évrõl évre – mint például a kiszámíthatatlan csapadékmennyiség vetéskor, téli fagykár, illetve a tavaszi vagy nyári súlyos aszály –, akkor világossá válik, hogy mekkora szerepe van a választott növény genetikájának, stabil termõképességének a gazdaság jövedelmezõsége szempontjából.



Mindezek arra kényszerítik a gazdálkodókat, hogy olyan új hibrideket alkalmazzanak, amelyekkel csökkenthetik termelési kockázatukat.

Európa-szerte 80 000 kisparcellán végzünk kísérleteket, hogy kiszelektáljuk azokat a hibrideket, amelyek megfelelnek ezeknek a követelményeknek.



A DEKALB hibridek jó télállóságúak. Minden hibridet szélsõséges, kitett területeken tesztelünk Lengyelországban és Ukrajnában. Ha az erõs tél mégis megtizedelte az állományt, akkor a jó kompenzációs képessége miatt a hibrid képes a „kiesett” termés kompenzálására, ezzel adva biztonságot a termelõknek. Ehhez a rugalmassághoz járul hozzá az is, hogy hibridjeink a betegségekkel szemben ellenállóak.



A nyugat-európai országokban, de különösen Francia- és Németországban nagy múltra tekint vissza a repcetermesztés. Az ezekben az országokban elõforduló betegségek lassacskán nálunk is megjelennek, illetve felerõsödnek.



A külföldi nemesítõknek sikerült lokalizálniuk az Rlm7 elnevezésû gént, amely felelõs a gombabetegségekkel szembeni rezisztenciáért.



Újgenerációs hibridjeink jelentõs része úgy lett nemesítve, hogy hordozzák ezt a kedvezõ tulajdonságot. Genetikailag rezisztensek a keresztesvirágúak „feketelábúságának” nevezett fómás megbetegedéssel (Phoma lingam) szemben. Ezen túlmenõen, különösen a száraz területeken, a nagy hozamveszteséget okozó pergési veszteséget a kipergés-ellenálló DEKALB hibridek jelentõsen csökkentik.

Nagy elõrelépés a néhány évvel ezelõtt rendelkezésre álló portfoliónkhoz képest, hogy az új hibridek alacsonyabbak, könnyen kezelhetõek, terméseredményeik pedig jobbak elõdeiknél. Nemesítõinknek sikerült megtalálniuk az optimumot a növény mérete és a terméseredmény között.

A DEKALB-jövõ



A nemesítõk a jövõt két fontos dologban látják, amely meghatározza a termelés biztonságát és minõségét:



1. A herbicidrezisztens CLEARFIELD hibridrepcék



A repce a gazdaságok egyre fontosabb növénye, amelyet csak nagy szakértelemmel gazdaságos termeszteni. Ennek elengedhetetlen feltétele az õszi gyomirtás. A CLEARFIELD-technológia elõnye: az új hatóanyag az eddig szokásos preemergens–õszi posztemergens kezelések mintegy 6 hetes idõtartama alatt bármikor alkalmazva rugalmas és hatékony gyomirtást biztosít! Így egyszerûbbé és biztonságosabbá válik a hibridrepce gyomirtása, ezáltal a repce termesztése is.





2. Különleges minõségû repceolajat adó hibridek



Ezek Angliában az ún. Vistive repcék. Különlegességük abban áll, hogy az olajsavtartalmuk magas (80% körüli), szemben a hagyományos repcék 60%-os olajsavtartalmával. Így nyugodtan lehetne magas olajsavas repcéknek is nevezni õket. Másik elõnyük, hogy az olaj linolénsav-tartalma viszont nagyon alacsony (3%), szemben a hagyományos repcék 8%-os linolénsav-tartalmával.



A Vistive repcék között is elõször fajtákat termesztettek, de a hibridek áttörést jelentettek : nagyobb lett terméseredményük, jobb fejlõdési eréllyel rendelkeznek és a betegségekkel szemben is ellenállóbbak.

A hazai szélsõséges viszonyok között a termelés biztonságát elsõsorban az optimális zöldtömeggel rendelkezõ hibridek biztosítják. Az „újgenerációs“ hibridek egyik jellemzõje, hogy a betakarítási viszonyszámuk csökkenõ tendenciát mutat.

Mit is jelent a betakarítási viszonyszám?



Ez a repce által kinevelt teljes zöldtömeg és a hasznos ’termés’ tömegének aránya. A teljes, kinevelt biomassza tekintetében egy egységnyi területû repce és õszi búza megközelítõleg ugyanannyi zöldtömeget állít elõ, míg az õszi búza „hasznos” terméstömege duplája a repcéének. Megvizsgálva azonban a termésben felhalmozott és raktározott energiamennyiséget, a repcében 60%-kal több energia koncentrálódik a vegetációs periódus folyamán.



A felhalmozott energia (szerves kötések formájában) képzõdésének egyetlen útja van: a fotoszintézis.



Egy hektár repce átlagosan 20 tonna zöldtömeget állít elõ, amelybõl mindössze 4–5 tonnát tesz ki a „hasznos” terméstömeg. A hektáronkénti zöldtömeg csökkenése egyértelmûen a termés csökkenését eredményezi.



A repcenövény esetében a fotoszintézis helyét a kezdeti idõszakban a szárlevelek adják, késõbb, a virágzás után ezt a szerepet a zöld szárrészek és a becõk veszik át. A zöld becõk hozzávetõleg ugyanakkora zöld, fotoszintetizáló felületet biztosítanak, mint kezdetben a szárlevelek. A megfelelõ termés elõfeltétele a megfelelõ nagyságú fotoszintetizáló, zöld felület, amely biztosítja a termés kinevelését.

Az új nemesítési irányok egyik legfontosabb szelekciós kritériuma a hibridek zöldtömeg-termés arányának optimális meghatározása.



Azok a hibridek kerülnek kiválasztásra, ahol a legnagyobb termés az optimális zöldtömeggel társul. Az elsõgenerációs hibrideknél kifejezetten pozitívum volt a robusztus megjelenés, az erõs, vastag szár, a jó állóképesség, a magasabb terméspotenciál, mint a hagyományos fajtarepcéknél.



Napjainkban a termelõi igények és nemesítõi célok bizonyos értelemben azonosak, hiszen a termõképesség a legfontosabb tulajdonság, ugyanakkor csak akkora zöldtömeget kell biztosítania a növénynek, amennyi a magas terméspotenciál kineveléséhez szükséges.

Tavaly próbáltam ki elõször a DK EXQUISIT-et, és nagyon meg voltam elégedve a teljesítményével.



Ami miatt megtetszett nekem, az a jó kompenzációs képesség és a kompakt növényméret (nem túl alacsony, de nem is túl magas). A kompenzációs képességre jó példa, hogy 2010-ben szeptember végén került elvetésre, és csak 8 növény/m2 kelt ki azon az õsszel (35 tõ/m2-t vetettünk). A korábbi vetések jobb képet mutattak. Tavasszal gondolkodtunk a kitárcsázásán, végül mégis meghagytuk. Nem bántuk meg, mert az aszályos 2011-es esztendõben 15 ha-on 34 q termésátlagot produkált, míg az üzemi átlagunk 26 q volt. Az idei évben a kemény tél tette próbára: -18 fok, hótakaró nélkül; és egyáltalán nem volt fagyási kárunk. A DK EXQUISITE legfõbb értéke: stresszes körülmények között nagyon jól teljesít, nagy túlélõ a többi hibridhez képest. A késõbbi vetéseket is jól tolerálja.

Nagyításhoz katt a képre

Nagyításhoz katt a képre