A nyári tarlómûvelés helye és szerepe a talajmûvelési rendszerben

A tenyészidõ során különbözõ hatások érik a talajt, hullik rá – váltakozó intenzitású és halmazállapotú – csapadék, megfagy, kiszárad, zömül stb. Ezek mellett, a növénytermesztés velejárójaként tapossuk, tömörítjük. A talaj állapota a hosszú idõszak alatt leromlik, úgymond elfárad a talajunk. E degradált talajállapotot jellemzi a tömörödöttség, a szerkezetnélküliség, a többnyire kiszáradt állapot és a lelassult biológiai élet. Mindezek miatt a következõ növénykultúra számára nem kis optimizmussal is csak feltételesen alkalmas. A talaj állapotát javítani, megújítani szükséges, és e folyamatban a tarlómûvelésnek alapvetõ feladata van.



Tisztázni szükséges, hogy a talajállapot-javulás beindítására csak a sekélyen porhanyító és a felszínt visszazáró eljárások megfelelõk, nem a forgatás. E törvényszerûséget az alábbi folyamat magyarázza.

A betakarítást követõen – lehetõleg még beárnyékolási érettségben – végzett sekély porhanyító tarlóhántás következményeként szigetelõréteg alakul ki a mûvelés mélységében. A mélyebb talajrétegekbõl a felszín felé mozgó talajnedvesség itt lecsapódik és a felszíni réteg nedvességtartalma növekszik, nyirkossá válik. A szakszerûen elvégzett tarlóhántást követõen két-három héttel már tapasztalható ezen egyszerû fizikai folyamat hatása és a talaj vízháztartásának kedvezõbbé válásával megindul a többi fent említett minõségi tényezõ javulása is. A felszíni réteg visszanyirkosodásával intenzívebbé válik a biológiai élet, megindul a növényi maradványok lebontása. Összefoglalóan, talajunk beéredik (1. kép). Ennek indikátorai a földigiliszták is, melyek kerülik a száraz, tömörödött, szervesanyag-hiányos talajokat. Ha tehát jelen vannak a mûvelt rétegben, tudhatjuk, jó irányba mozdul a talajunk állapota. A szervesanyag-mineralizáló folyamatok következtében csökken a tömörödés, lazultabbá válik a felsõ réteg. A földigiliszták mellett az árva- és gyomkelés is kitûnõ indikátorok. Amint kedvezõbb a talajminõség, intenzív csírázásnak indul a felsõ réteg gyommag-készlete és kizöldül a hántott tarló. Szakszerû tarlóhántást követõen e folyamatok fennakadás nélkül zajlanak, hiszen a felszíni rétegbe kevert, valamint a felszínen is megtalálható mulcs véd a klimatikus szélsõségektõl. A gyomok fenológiai állapota határozza meg a következõ mûvelet, a tarlóápolás idõzítését.

A gondos tarlómûvelés mûszaki-technológiai megoldásai eleget kell tegyenek a sekély porhanyítás, a tarlómaradványok egyenletes bekeverése és a felszín visszazárása követelményeinek. E célok megvalósítására a tárcsás mûvelõeszközök és a szántóföldi kultivátorok alkalmasak. Az ún. síklapú tárcsák újkori történelmében bizonyságot kaphattunk arról, hogy ezek az eszközök a tarlómûvelés célgépei (2. kép). A hagyományos – IH jellegû – tárcsákhoz képest számos elõnnyel bírnak. Kisebb átmérõjük miatt nagyobb kerületi sebességgel forognak a lapok, valamint egyenkénti, gumibakos a felfüggesztésük, ezért intenzívebb a porhanyító, keverõ munka. A kevésbé domború vagy gömbsüveg profilú lapkiképzésnek köszönhetõen kisebb a talajjal érintkezõ felület, így kevésbé tömörítik azt. Gyártótól függetlenül minden gépen található lezáró elem, leginkább acél- vagy gumihenger valamely verziója. Jól megválasztott – talajtípushoz illeszkedõ – hengertípus esetén egy menetben megtörténik a bolygatott felszín hatékony visszatömörítése. Ki kell emelni a felszínegyengetõ képességet, ami a nagy munkasebesség és a jó keresztirányú stabilitás következtében igen jelentõs, jótékony tulajdonság.

A szántóföldi kultivátorok is alkalmasak az agronómiai szempontból jó minõségû tarlómûveletek elvégzésére. Oda kell figyelni a mûvelési mélység helyes megválasztására és az alkalmazott kapatípust a talajnedvességhez kell megválasztani. Nedves talajon – a tömörítést elkerülendõ – ne használjunk lúdtalp kapát. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a grubbereket nem tudjuk annyira sekélyen járatni, mint a síklapú tárcsákat. Mûszaki adottságok miatt szükséges a 10 centiméter körüli munkamélység az egyenletes munkaminõséghez. E mellett általában kisebb a haladási sebesség és a területteljesítmény is.

Természetesen – e modern eszközök hiányában – használhatjuk a hagyományos (pl. IH) tárcsás boronákat is tarlómûvelésre. Tartsuk be a gondos tarlóhántás elvárásait, sekélyen bolygassuk a felszínt és zárjuk le hengerkapcsolással vagy külön menetes hengerezéssel. A talajállapot javulása meghálálja a nagyobb gondosságot.

Tarlóápolásra ugyanezen eszközök használata javasolt, néhány centiméterrel mélyebben járatva. Így gyakorolva a fokozatos mélyítés elvét, ami a talajállapot központú mûvelés fontos ismérve.

Megbizonyosodhattunk arról, hogy az elmúlt években tapasztalható rendkívül szélsõséges klimatikus hatásokat csak kedvezõ talajállapot biztosításával van esélyünk ellensúlyozni, hiszen nedvességet, szerves anyagot, lazultságot, szerkezetességet, biológiai életet nem tudunk inputanyagok módjára kijuttatni. Ennek elsõ lépése a gondos nyári tarlómûvelés, aminek elhagyása nem költségkímélés, hanem nagyfokú meggondolatlanság, ha úgy tetszik megalapozatlan merészség.

Bottlik László

Szent István Egyetem – Növénytermesztési Intézet