A tápiószentmártoni Aranyszarvas Zrt. növénytermesztési gyakorlata, különös tekintettel a búzatermesztésre

Eltérõ mennyiségi és minõségi elvárásokkal ugyan, de hazánkban a szántóföldi termesztésbe vont területek nagy részén szinte mindenütt termeszthetõ az õszi búza. Kivételt csak a hûvös, árnyékolásnak kitett, ill. homokos, alacsony humusztartalmú területek képeznek, amelyek sokkal inkább rozs, mintsem búza termesztésére alkalmasak. Annak ellenére, hogy a búza vízigénye számottevõen kisebb, mint a kapás kultúráké, a klimatikus feltételeket meghatározó meteorológiai tulajdonságok közül a termés mennyiségére és minõségére a csapadék mennyisége, valamint idõbeni megoszlása jelentõs hatást gyakorol. Statisztikai vizsgálatok azt bizonyítják, hogy hazánk területének döntõ hányadán az éghajlati elemek közül a csapadék tölti be a legfontosabb szerepet. A szántóföldi növénytermesztés – ezen belül a kalászosok – produktivitását a csapadék mennyisége és megoszlása mintegy 70%-ban határozza meg, míg a többi éghajlati elem együttes hatása a becslések szerint mintegy 30%-ra tehetõ (Árendás, Bónis, 2008).

A kalászosoknak a vegetáció során legalább 300 mm vízre van szükségük, de a nagy termések elérése ennél nagyobb mennyiségû csapadékot feltételez. A nyár végi, õszi csapadék alapvetõen az idõben meginduló, egyöntetû csírázást, a növények megerõsödését segíti elõ. Az õszi búza vízfelhasználása a téli félévben a kismértékû evapotranszspirációs vízigény miatt még szerény. A tavaszi, nyár eleji idõszakban, a bokrosodástól a kalászolásig terjedõ rövid, intenzív fejlõdési szakaszban a legnagyobb a növények vízigénye. A búza összes szükségletének mintegy kétharmadát például ekkor használja fel. Az érés és betakarítás idõszakában a termés mennyisége, annak minõsége szempontjából a csapadékmentes idõjárás a kívánatos (Árendás, Bónis, 2008).

Az Aranyszarvas Zrt. területe a Duna-Tisza közi sík vidék középtájon, a Gerje-Perje sík kistájon helyezkedik el. Ez a kistáj a Gödöllõi-dombság és a Tisza völgye közötti elterülõ területet foglalja magában. Tengerszint feletti magassága 85 és 190 méter közé tehetõ, a domborzat lösszel és futóhomokkal borított átmenetes síkság. A talajfelszín több mint felét löszös, infúziós löszös üledékek borítják, kisebb részben szélhordta homok és mocsári agyag is elõfordulhat. A mérsékelten meleg-száraz éghajlat jellemzõ a területre. A napsütéses órák évi összege 2030 órára tehetõ. A hõmérséklet év közbeni és a vegetációs idõben mért átlaga 10,50C, illetve 17,20C. Az évi csapadékösszeg megközelíti az 540 mm-t, amely a vegetációs idõben 320-330 mm közé tehetõ. A tájra talajtani sokszínûség jellemzõ. Tápiószentmárton környékén sztyeppesedõ réti szolonyecek, humuszos homoktalajok, réti szolonyecek fordulnak elõ. A terület keleti részén réti csernozjomok és ezeknek a mélyen sós változatai fordulnak elõ. A talajvíz 2-4 m mélyen érhetõ el. A gazdaság 1800 hektár területen gazdálkodik, továbbá komplex szántóföldi növénytermesztési szolgáltatást nyújt további 1000 hektáron. Tevékenysége kizárólag szántóföldi növénytermesztés, az összes tevékenységet tekintve a dolgozói létszám 60 fõ. Ezzel a térség egyik jelentõs foglalkoztatója is, így a szoros értelemben vett szakmai mûködése mellett a vidékfejlesztésben is fontos szerepe van. Az Aranyszarvas Zrt. vezetõi kiemelik, hogy a termelési tevékenységet a növénytermesztési, környezeti és gazdaságossági szempontok figyelembevételével végzik és a szolgáltatási tevékenységek során is ezt az elvet kívánják érvényesíteni. A mûvelés alá vont területek településenkénti eloszlása a következõ: Tápiószentmárton 1115 ha, Cegléd 530 ha, Gomba 195 ha. A részvénytársaság által termesztett növények és termõterületük a vetésforgóban az elmúlt öt év adatai alapján: õszi búza 250–350 ha, õszi káposztarepce 150–280 ha, kukorica 400–500 ha, napraforgó 300–400 ha, õszi árpa 40–50 ha, ipari mák 40–50 ha.

Soroló õszi búzavetés Tápiószentmártonban

A mélyebb talajmûvelésre a tavaszi növények esetében azok termõterületének 85%-án középmély õszi szántás, a fennmaradó kb. 15 százalékon pedig középmély lazítás a jellemzõ, a magágyat tavasszal 1-2 alkalommal végzett kombinátorral vagy fogasboronával együtt járatott simítóval készítik. Elõvetemények a kalászosok, a repce és a kukorica. Az õszi kalászosok esetében a talaj lazítását többnyire 2-3 alkalommal 20 cm mélységben járatott nehéztárcsával végzik, a magágyat kombinátorral vagy forgóboronával készítik, mivel a kalászosok elõveteménye 80%-ban napraforgó és 20%-ban repce. Repce alá 50-50%-ban végeznek középmély szántást és lazítást, a magágyat kombinátorral vagy kompaktorral készítik, elõvetemények az õszi kalászosok. Tápanyagellátás tekintetében az õszi vetésû kultúrák alá mikroelemeket is tartalmazó komplex hatóanyag tartalmú (NPK) mûtrágyát juttatnak ki õsszel, tavasszal nitrogén fejtrágyázást végeznek. A tavaszi vetésû növények alaptrágyázása a magágykészítés elõtt vagy azzal egy menetben történik mikroelemeket is tartalmazó komplex hatóanyag tartalmú (NPK) mûtrágyákkal, késõbb az állomány fejtrágyázása egy alkalommal magas dózisú nitrogén tartalmú mûtrágyával történik. Az õszi búza és az ipari mák esetében mikroelem tartalmú lombtrágyát is juttatnak ki a levélzet nagymértékû talajborításának idõszakában, a megfelelõ tápelemhasznosulás biztosításának érdekében. A kalászosok szalmáját lehordják a területrõl, azonban az olajos növények és a mák teljes, és a kukorica termõterületének kb. 50%-án a talajba forgatják a szármaradványt, ezzel biztosítva a talaj szerves anyag utánpótlását. Az összes termõterület kb. 5%-án baktériumtrágyázást is végeznek a szármaradványok gyorsabb lebomlásának, a nitrogénmegkötés és foszforfeltáródás, ill. a talajélet fokozásának érdekében.

Az összes termesztett növény vetõmagja csávázottan kerül a földbe. Az õszi búza, õszi árpa és a kukorica vetõmagját fungicid hatású készítménnyel kezelik vetés elõtt. A repce, a napraforgó és a mák vetõmagját fungicides és inszekticides csávázószerrel kezelten vetik. Repcében õsszel végeznek herbicides kezelést egyszikû gyomok és a gabona árvakelés ellen a teljes termõterületen. Kétszikû gyomok ellen öt éves átlagban a terület kb. 30%-án kellett védekezni. Tavasszal általában már nincs szükség herbicides védekezésre. A növekedésszabályozó és fungicid hatású készítményt a növény szárbaindulásakor juttatják ki. A második fungicides védekezést a repce virágzásában végzik. A repce rovarkártevõivel szemben elõrejelzés alapján általában 3-4 alkalommal is szükséges védekezni a teljes termõterületen. Virágzó repcében méhkímélõ szerekkel és technológiával védekeznek. Állományszárítást a terület mintegy 70%-án végeznek hidastraktorral, az aratás munkaszervezésének megkönnyítésére és a betakarítás biztonságának érdekében. A kalászos növények esetében õszi búzában a tavaszi alap herbicides kezelés mellett végzik az elsõ fungicides kezelést, mikroelem tartalmú lombtrágya kijuttatással kombinálva, szárerõsítõ-bokrosodást segítõ készítménnyel kiegészítve.

Az õszi árpa csak késõbb, a kalászolás idején részesül fungicides védelemben, a herbicides kezelést azonban már korábban, a bokrosodás idején elvégzik. A kalászolás idején végzik a második fungicides védekezést a kalász és a zászlóslevél megvédésének érdekében. Inszekticides kezelést sok esetben egy vegetáció alatt 2-3 alkalommal is végezni kell a vetésfehérítõ, a szipolyok és a poloskák kártételének megelõzésére, csökkentésére. A napraforgó esetében a magágy-elõkészítéssel egy menetben Coniothyrium minitans gombát tartalmazó készítményt juttatnak ki és dolgoznak a talajba. A vetésterület 70%-án herbicidtoleráns hibridet vetnek, tenyészidejük alapján korai, középkorai és kései fajtákat, típusonként a vetésterület egyharmadán. A nem herbicidtoleráns fajták vetésterületén premergensen végzik a herbicides kezelést a magról kelõ gyomok ellen, míg a herbicidtoleráns fajták esetében a termõterület kb. 20%-án premergens, kb. 80%-án posztemergens gyomszabályozás folyik. Fungicides kezelést a vegetáció során egyszer az állomány 80%-ában, csillagbimbós állapotában végeznek az elõforduló szár- és tányérbetegségek megelõzésére. A gyors és megfelelõ nedvességtartalmú betakarítás érdekében a vetésterület 50%-án állományszárítást végeznek hidastraktorral. A szemeskukorica vetésterületének egyharmadán igen korai és középkései, kétharmadán középkorai tenyészidejû hibridet vetnek az aratás munkaszervezés megkönnyítésének érdekében.

Majoros Máté az õszi búza állományt szemlézi májusban

A herbicides kezelések típusának tekintetében a vetésterület kb. 80%-án posztemergens, míg a fennmaradó terület kb. 20%-án premergens kijuttatású szerrel kezelik a területet a kukoricában elõforduló gyomnövények kártételének megakadályozására. Fungicides és inszekticides kezelés a vegetáció során nem indokolt. Az összes termõterületbõl mintegy 40-50 hektáron termelnek ipari mákot, melyet a részvénytársasággal szerzõdésben álló alkaloidagyár integrálásában végeznek. Az integrátor cég biztosítja a kezelt vetõmagot és a termesztés-technológiát is. A növény minden tekintetben különleges figyelmet igényel mind a magágy-elõkészítés, a vetés, mind a növényápolás során. A konkurens gyomok visszaszorítására kétszeri posztemergens herbicides kezelést végeznek. Az elsõt a növény két valódi leveles állapotában, a másodikat a mák úgynevezett saláta állapotában. A növényvédelmi technológia része a kétszeri fungicides kezelés is. Az elsõt a virágzás elõtti virágbimbós állapotban, a másodikat az úgynevezett zöldtokos állapotban végzik a mákot károsító kórokozók megjelenésének megelõzésére illetve a kártétel csökkentésére. Inszekticides kezelést végeznek a máktokormányos (Ceutorhynchus macula-alba) kártétel megelõzésének érdekében a virágzás végén, zöldtokos állapot kezdetén.

A tápiószentmártoni Aranyszarvas Zrt-ben az õszi búza termesztési technológia fontosabb elemei a következõkben foglalhatók össze: a termõterület majdnem egészén napraforgó elõvetemény után vetik az õszi búzát, amely õsszel mikroelemekkel dúsított NPK-trágyázásban, tavasszal pedig a bokrosodás kezdetén, majd kalászhányás kezdetén ammónium-nitrát alapú nitrogéntrágyázásban részesül. Vetést megelõzõen tárcsás talajmûvelést végeznek, 5-6 cm vetésmélységre 5,5 milliós csíraszámmal vetnek a klasszikus október eleji-közepi idõszakban. A termesztett fajták sora a következõképpen alakul: a termõterület kb. 40%-án Lupus, 30%-án Saturnus fajtát termesztenek, már évek óta ez a két vezérfajta, a fennmaradó 30 százalékon pedig Mv Suba, Bitop és Mv Toldi fajtákat. A termésátlagok többéves átlagban 5 t/ha körül mozognak. A területi eltérések hatása jól megfigyelhetõ a termésingadozásban, a Gödöllõi-dombság nyúlványain elhelyezkedõ, mélyebben fekvõ, rosszabb szerkezetû és gyengébb tápanyag-szolgáltató képességû talajokon mennyiségileg és minõségileg is gyengébb a termés, szemben a magasabb humusztartalmú, valamint csernozjom talajokkal. Az aktuális helyzethez kapcsolódóan kiemelendõ a májusban (május 25-ig bezáróan) lehullott 40 mm csapadék, amely még a búzának sem volt késõ, hiszen ennek köszönhetõen jobban ki fogja tudni nevelni a szemeket a tejes érésben lévõ növény, így pedig magasabb ezermagtömeg várható.

Konklúzióképpen érdemes visszakanyarodni egy olyan témához – az õszi búza vetésidejéhez és vetési csíraszámához –, mellyel korábban foglalkoztunk már (Benedek és Jolánkai, 2011), de esetünkben újból visszaköszön. A példának választott üzem esetében az üzemi gyakorlatukban jól bevált, klasszikus vetésidõt és vetési csíraszámot alkalmazzák, amely szerint a búza vetésének optimális ideje Magyarországon október elsõ két dekádja és általában 5–5,5 millió életképes csírát kell hektáronként vetni. A fent említett cikk pedig egy olyan, a jól bokrosodó búzafajták esetében alkalmazható technológiát tárgyalt, amikor szeptember végétõl október elejéig történik a vetés 3,5 millió körüli csíraszámmal. Ezek alapján is látható, hogy az ún. klasszikus, ill. a korai vetésû technológiát is alkalmazzák eredményesen az üzemi gyakorlatban. Az optimális technológia mindig az egyes gazdaságra szabottan, csak a termõhely, a termesztési cél és az üzemgazdasági tényezõk pontos ismeretében határozható meg.

Majoros Máté, Benedek Szilveszter

Irodalom



Árendás T., Bónis P. 2008: A kalászos gabonatermesztés általános szempontjai. In: Gabona termesztés-technológiai kézikönyv p. 7-12.



Benedek Sz., Jolánkai M. 2011: Korai vetésidõ és alacsonyabb csíraszám a magasabb búzatermésért – elméleti alapvetések és dalmandi tapasztalatok. Agro Napló 9:32-33