Ahol a munkát és a munkaeszközt is megbecsülik

Bárány Péter és bátyja gyerekkoruktól nõttek bele a mezõgazdasági munkába. Édesapjuk – aki korábban húsz évig zöldségtermesztõként dolgozott – 1991-ben kezdte el a gazdálkodást, amikor földeket vásárolt a Bodrog-közi Vajdácska határában. A fivérek késõbb csatlakoztak a gazdaságba, s ma már mindhárman vállalkozóként, együtt dolgoznak a földeken. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei gyönyörû természeti környezet talajai telítettek, a mûvelés kemény munkát igényel. Nagyobb esõzések idején, ha sok a víz, akkor bizony el is önti a földeket. Bárányék földjeit pedig keresztezi a Bodrog, s ha árvíz van, ott aztán úszik minden…



Péterék közel 500 hektáron gazdálkodnak alkalmazottak nélkül – a fõ munkákat a fivérek végzik, és ha a szükség úgy kívánja, a családtagok besegítenek. Fõ növényeik a búza, a napraforgó és a kukorica, illetve a repce (50–70 ha területen, több-kevesebb sikerrel) – ezeket váltogatják vetésforgóban. Nyolc éve pedig részt vesznek az Agrár-környezetgazdálkodás (AKG) zonális célprogramjában, amely keretében a madár élõhely-fejlesztési elõírások szerint folytatják a gazdálkodást.

A ’91-ben megkezdett földvásárláshoz természetesen gépek is kellettek, így elsõként két T-150-es traktor és két MTZ került a gazdaságba a hozzájuk tartozó munkagépekkel. Így kezdett el dolgozni a családfõ, aki öt évvel késõbb, immár kissé „megerõsödve” vásárolt egy Fiat 180/90-es traktort – amely akkoriban jó gépnek számított. Ehhez beruházott egyidejûleg egy CLAAS MEGA 204-es kombájnra, s ezzel már igazán széppé fejlõdött gazdaság lett az övé. Az 1999–2000-es nagy árvíz azonban minden termésüket elvitte, és a sok adósság miatt belekényszerültek a kombájn eladásába. Ez rendkívül nagy érvágást jelentett, és 2002-ig csak béraratókkal tudták megoldani a betakarítást.

A következõ évben azonban, 2003-ban vásároltak az Axiáltól egy használt 204-es CLAAS MEGA-t, azzal kezdtek aratni, és lassacskán megindult ismét a fejlõdés. Három év múlva pedig már az egy traktor kevésnek bizonyult, így vettek még egy Fiat 180/90-est használtan. Nagytraktor vásárlásának azonban ekkor még nem mertek nekiveselkedni. De 2007-ben már belevágtak egy 55 milliós gépberuházásba, amikor is több mindent vásároltak az Axiáltól – egy 360-as CLAAS MEGA kombájnt és egy Monosem vetõgépet – de többek között egy kistraktort is egy másik kereskedõtõl. Alig két évvel késõbb pedig vettek az Axiáltól még egy Landini Landpower 165-ös erõgépet, és egy Landini Powermondial 100 Le-s kistraktort. Ezzel a már megnövekedett gépparkkal dolgoztak tovább és gyûjtögették a pénzt, s már 2010-ben gondolkodtak egy olyan traktor vásárlásán, amellyel a Fiatokat kiválthatják.

Erre azonban csak 2011-ben került sor, amikor megkereste õket az Axiál munkatársa, Csillag Ferenc, a CLAAS üzletág új területi képviselõje. A traktorokról beszélgetve ugyancsak felkeltette Bárányék érdeklõdését az Axion 820-as, amely már a prospektus információi alapján is igen jó gépnek tûnt. Ráadásul az Axiál felkínált nekik egy demo gépet. Három-négy napos kipróbálás eredményei alapján igazán elégedettek voltak az erõgéppel – a fogyasztással és a kényelemmel egyaránt, s küllemre is szuper gépnek tartották azt. De azért körülnéztek még egy kissé a piacon, és kértek több helyrõl is árajánlatot, ahogy az egy ilyen nagy értékû beruházásnál teljesen természetes. A Landini gépeiket szervizelõ Bûdi Norbert szakvéleményére is adtak, aki a minimális meghibásodást tartotta a leglényegesebb szempontnak a választásnál. Fõszezonban ugyanis megengedhetetlen, hogy egy gép cserbenhagyja a kezelõjét.

Bárány Péter az Axion 820 elõnyei között említi, hogy a gép nincs telepakolva elektronikával, mert ha netalán akadna egy kis probléma, az egy napon belül orvosolható. Míg ha egy komputer-meghibásodás lép fel egy teljesen elektronizált traktornál, vagy akár csak egy modul megy tönkre, az egy-két hét használhatatlanságot is jelenthet. Ez volt tehát a legfõbb szempont a kiválasztásnál és csak ezt követte az ár. A vásárlást megelõzõen tehát alaposan körüljárták a lehetõségeiket a meghatározott aspektus alapján. Alkatrész-ellátottságban pedig egyébként is az Axiál Kft.-t tartják a legjobbnak a szuper szervizhálózata mellett. Nem is csoda hát, hogy a gépeik 80 százaléka ma már az Axiáltól van – elégedettek a céggel és a termékeikkel egyaránt.

A traktorról többet is hallottunk a gazdától. Köztudott, hogy az Axion 820-asban John Deere motor van, azért elõször kissé ódzkodtak tõle a fogyasztás miatt. Meglepõ módon azonban a demo gép használatakor igen jó fogyasztást tapasztaltak. Kérdezték is a szervizmérnököt ennek magyarázatáról. A válaszból kiderült, hogy egyértelmûen a váltónak köszönhetõ a kedvezõ fogyasztás. A CLAAS ugyanis kifejlesztett egy Hexashift (Powershift) váltót, ennek köszönhetõen több a fokozat, miáltal kevesebb a fogyasztás. Ezt teljes mértékben bizonyította is traktor: kiváló a fogyasztása, rendkívül pontos a váltója, és szinte gyerekjáték vezetni – amelyet az is igazol, hogy a 12 esztendõs húgocska (ahogy Péter kedvesen fogalmazza) is kipróbálta már a traktor vezetését. Kényelmét tekintve a gép abszolút megfelel a jó középkategóriának. Garanciális problémájuk nem volt a traktorral, az Axiál elvégezte a szükséges szervizt, de semmilyen gond nem merült fel.

Az is igaz, hogy megbecsülik a gépet, a két fivéren kívül nem ül rajta más. Az egyébként látható, hogy ahol sokan használnak egy gépet, és alkalmazottak is vezetik azt (akik nem úgy vigyáznak rá, mint ha a sajátjuk lenne), oda gyakran járnak a szervizesek. Bárányék ezért is törekszenek arra, hogy maguk végezzenek el minden munkát, s ha úgy alakul, hogy segítségre van szükségük, azt is a rokonságból oldják meg. Ha õk segítenek be, éppen úgy vigyáznak a gépekre, mint a sajátjukéra.

Az már csak úgymond hab a tortán, hogy ez év februárjában a cég felkínált Péter számára egy lehetõséget a CLAAS gyár megtekintésére. Örömmel tett eleget a meghívásnak, amely keretében egy 40 fõs társasággal, az ország különbözõ pontjairól érkezõ gazdatársakkal (legtöbbjük CLAAS kombájn- és traktortulajdonos) utazhatott Németországba. Lenyûgözõ volt számára a rend és a legendás német precizitás. A kombájnrészlegben például az alig kétszáz méternyit bejárt szakaszon az összerakás minden elemét végignézve a táv végén a kombájn beindult. Ez mindannyiuk számára hihetetlen volt. De azt is láthatták a gyárlátogatás során, hogy már a 15–16 éves gyerekeket kezdik betanítani a koruknak megfelelõ, érdeklõdésüket felkeltõ módon, hogy õk legyenek a következõ generáció szerelõi. Az Axiál tehát ismét igen hasznos és jó programot is szervezett, és ugyancsak jólesõ érzés töltötte el a partnereiket, amiért így megbecsülik õket. Való igaz, nem sok cég szervez ilyen kaliberû eseményt.



A közeljövõben tervezik egyébként Bárányék egy kis 110 Le-s CLAAS traktor vásárlását, amely már volt náluk kipróbálásra. Azt mindenképpen automata kormánnyal és GPS vezérléssel szeretnék, hiszen haladni kell a korral – mondják.



A fiatal, új gazda-generáció igyekszik tudatosan tervezni. Az agrárium helyzetérõl szólva Péter elmondja, hogy a legnagyobb gondot a piac instabil voltában látja, az árak ugyanis egész Európában kiszámíthatatlanok. Ez így a gazdaságok fejlesztésére is rányomja a bélyegét, mert ha tudnák, hogy például a búza lesz stabilan 5000 forint, a kukorica 4–5000, a napraforgó 10 000, a repce 12 000 forint, akkor a gazdák bátrabban mernének gépesíteni is, vásárolni és költeni is. A mostani magas euró árfolyam egyébként kedvezõ a számukra, mert a terményeiket külföldre szokták eladni.

Aki tudott lépést tartani a korral és a pénztárcája is megengedte, az gépesített, így sokkal könnyebb dolgoznia. A korszerû technológia alkalmazása mellett pedig van szabadidõ, és jut nyaralásra, kikapcsolódásra is. A fiatal gazdálkodó azonban siet hozzátenni, hogy az édesapja nagyon szépen felépítette a gazdaságot a fivéreknek, akik hálásak a jó indíttatásért, és szívvel lélekkel végzik a paraszti munkát. Nagy örömmel dolgoznak a mezõgazdaságban, és látják benne a perspektívát. Aki már nagyobb területen tud gazdálkodni, annak ugyanis tisztességes jövedelme lehet a becsületes gazdálkodói munkából. A közel ötszáz hektárból náluk a két család tisztességesen megél. A bevételük nagy részét a gépekre és a fejlesztésre fordítják. A kistraktor vásárlást követõen egyébként a 2014-re tervezett géppályázat keretében szeretnék a kombájnjukat egy Tucanora lecserélni.

Csak az tud azonban ilyen elégedetten beszélni a munkáról és a jövõrõl, aki építi is azt – Bárányék pedig terveznek, és bõven visszaforgatnak a jövedelembõl vállalkozásaik fejlesztésére. A tudatos tervezés mellett így marad a szabadidõ értékes eltöltésére is fedezet. Július közepén kezdik építeni a raktárukat: 600 nm-es terménytárolót terveztek. Komoly, de szükséges beruházás, mert néha a piac diktálja, hogy a terményt tárolni kell. Van ugyan egy 560 nm-es raktáruk, amelynek építését 2001-ben fejezték be – bár 1998-ban fogtak hozzá, de amikor a 1999-2000-es árvíz mindent elvitt, megállt az élet. Ezt a raktárt mára azonban bõven kinõtték, és a gépeik is ott állnak, mert azokat nem a szabad ég alatt tartják. Az új terménytárolóval maguk raktározhatják majd a terményeiket, így nem lesznek kiszolgáltatva a kereskedõknek. Azt nem engedhetik meg, hogy míg õk maguk keményen dolgoznak a termesztéssel, a hasznot a kereskedõ vigye el. Szerencséjükre egyébként nagyon jó kapcsolatuk van az integrátor céggel, három éve már csak velük szerzõdnek. Korrektnek tartják õket, és jó érzés leírni is, hogy vannak még tisztességes kereskedõk, akiket jó szívvel ajánlottak gazdatársaiknak is. Nekik és külföldre, Szlovákiába és Lengyelországba adják el a termésüket.

Az idei év kilátásairól szólva megtudhattuk a gazdától, hogy már télen látszott, nem lesz rekord évük. Sajnos a hótakarót lefújta a szél a vetésekrõl, és a Bodrog vidékén mínusz 20 fokos hidegeket is jegyeztek. A repcét és a búzát is nagyon bántotta ez az idõjárás, tavasszal már nyilvánvaló volt, hogy a búza bõ húsz százaléka kifagyott, alaposan megcsappant az állomány sûrûsége. Sokat „babusgatták” a táblákat, s még így is felnevelgették a növényeket.

Összességében közepes terméseredménnyel számolnak. Tavasszal mindössze minimális esõ esett, pedig a búzára nagyon kellett volna. A júniusi esõ talán kicsit helyrerázza a növényeket, s talán jobb is lehet a termésátlag. A tavaszi növények vetésekor a föld szerencsére nedves volt, úgyhogy a kukorica és a napraforgó is szép, ígéretes.

Nagyításhoz katt a képre

-keresztes-