Nõk a farmon: Minõség a tudásban és a gyakorlatban

A Komáromi kistérségben található Ácson gazdálkodó Vitáris Etelka szülõhelyén éli a mezõgazdaságban dolgozók nehéz, de szép mindennapjait. A nem oly régen városi címet elnyert mintegy hétezer fõs településhez köti a gyermekkora és az általános iskolai évek. A középiskolát már Komáromban végezte, a felsõoktatási tanulmányok évei pedig még távolabbra repítették a szülõi háztól – a gödöllõi Szent István egyetem hallgatója lett, annak az intézménynek a falai között töltötte 1996 és 2001 között a féléveket, ahol annak idején az édesapja is végzett. Pályakezdõként az IKR Vetõmagüzemében kezdett dolgozni, ahol egy évig ösztöndíjas volt.

Még éppen csak hogy tervezgette a szakmai jövõjét, amikor váratlanul meghalt az édesapja, és ezzel egy egészen másfajta élet vette kezdetét. Át kellett vennie azt a gazdaságot, amelyet a régi paraszti családból származó apa épített fel, aki a rendszerváltást követõen közel 500 hektárnyi területtel foglalkozott, amely a kárpótlás során visszaszerzett valamint bérelt földekbõl állt. A gazdálkodásba az apa két korábbi munkatársát is maga mellé vett a termelõ szövetkezetbõl, vállalva egy új életet annak összes sikerességével, kudarcával és kockázatával.

A fiatal leányra – akinek ez idõ tájt két kiskorú testvére élt még a családban – komoly feladat hárult, hiszen úgy érezte, hogy a saját családján túl felelõsséggel tartozik azokért az alkalmazottakért, akik a kezdetekkor apja mellett voltak, sõt azok családjáért is. Bár még nemigen tudta, miként is fog mûködni a gazdaság, mindenképpen meg akarta próbálni azt életben tartani. Az elhatározás jól megalapozta a tettet, és kisebb-nagyobb buktatókkal, de beindult a vállalkozás, amely azóta is sikeresen mûködik. S bár az elején igen nehéznek bizonyult a munka, Etelka beleszeretett a paraszti munkába.



Elszálltak a korábbi álmok, amelyekben bizony nem így képzelte az életét. Úgy gondolta, ha majd elvégezte az egyetemet, akkor a mérnöktanári végzettségének megfelelõ területen helyezkedik el, vagy talán egy bankban végzi elegáns és kényelmes körülmények között a napi munkáját. Azt egy percig sem gondolta, hogy a gyakorlatban fogja mûvelni a szakmát, de bevallás szerint most már viszont nem tudna íróasztal mögé ülni.

Az egyéni vállalkozásként illetve egy Kft. formájában jól mûködõ gazdaságban – ahol Etelka édesanyja könyvelõként dolgozik, és a fiatalasszony öccse is részt vesz a munkában – olyan alkalmazottakkal végzik a napi teendõket, akiknek „nem kell fogni a kezét”. Mindenki tudja, mi a dolga, és teszi azt magától is. Erre pedig most méginkább szükség is lesz, mert Etelka a nõ számára legszebb feladatra készül, férjével az év elejére várják elsõ gyermeküket. Egy egészen új életszakasz veszi a kezdetét, de a fiatal édesanya a gazdaságban betöltött feladatát továbbra is végzi majd – s már lesz kinek átadnia a vidéki élet szeretetét.

Vitáris Etelka az általa vezetett vállalkozás keretében 520 hektárnyi területen folytat szántóföldi növénytermesztést Komárom-Esztergom megyében, Ács térségében. A vetésszerkezetben nagyjából 100-100 hektárt foglal el a repce, napraforgó, kukorica, õszi árpa és õszi búza. A fõ szántóföldi kultúrák mellett pedig ipari mák termesztését is végzik. Fajtaválasztás tekintetében kukoricában a Dekalb márka iránt elkötelezett Etelka, repce tekintetében nagyrészt Dekalb, kisebb részt Limagrain hibridekkel dolgozik, õszi búzában pedig a szegedi GK Csillag a számára jól bevált fajta. A vállalkozás 1996 óta rendelkezik egy 1000 tonnányi kapacitású tárolóval, amit még Etelka édesapja épített. A 2005-ös évben pedig egy elnyert SAPARD pályázatnak köszönhetõen további beruházások megvalósítására nyílt lehetõség, így terménytisztítóval és -szárítóval, valamint egy további 1000 tonnás tárolóval bõvült a telep.

A környék fekvése kifejezetten csapadékszegényként jellemezhetõ, az idei év pedig mindemellett rendkívül szeles is volt, ami szintén nagyban hozzájárult a talajok kiszáradásához. Ebben az évben a területi eltéréseket figyelembe véve 200–250 mm között volt a lehullott csapadék mennyisége, amibõl 25 mm július elsõ felében hullott le. Etelka szavaival élve ez a csapadék „az utolsó utáni pillanatban” érkezett a kukorica számára és természetesen nagyon jól jött a napraforgónak is. Ez a csapadékmennyiség, ill. a csapadékhullással párosuló kicsit lehûlõ levegõhõmérséklet megadta az esélyt a kukoricának, hogy meg tudjon termékenyülni és ki tudja telíteni a szemeket. A szomszédos területekkel összehasonlítva kevésbé károsodott a kukorica Etelka gazdaságában az extrém hõség idején. Ezeken a „referenciaterületeken” szintén jó technológiai színvonalon végzik a növénytermesztést, de Etelkáéhoz képest késõbb vetettek és végeztek kultivátoros sorközmûvelést. A vetésidõ tekintetében nem lehet egyértelmûen állást foglalni az alkalmazott technológia, a területi adottságok és a fajta tulajdonságainak teljes ismerete nélkül, hiszen mindezektõl egyenként és összesen is nagyban függ, hogy melyik stratégia bizonyul eredményesebbnek: fejlettebb növényállománnyal megpróbálni átvészelni egy kritikus idõszakot, vagy pedig egy kevésbé fejlettet „áttolni” ezen a perióduson abban a reményben, hogy a virágzás és a termésképzés idõszakában már mérséklõdni fog a növényt érõ stressz forrás. Az idõjárást pedig nem ismerjük olyannyira elõre, hogy a vetéskor ilyen tekintetben is tervezni lehessen…



E kis kitérõ után érdemes azonban még visszakanyarodnunk ahhoz, hogy az Etelka által mûvelt kukoricák kevésbé károsodtak a környezõ állományokhoz képest. A vetésidõ mellett a kultivátoros sorközmûvelés volt a másik jelentõs különbség a termesztéstechnológiában, ezzel kapcsolatban pedig elképzelhetõ, hogy mivel ez a munkafolyamat mûtrágya kijuttatásával is párosul a gyökérzet közelében, a csapadékmentes idõszakban viszont nem oldódik és válik felvehetõvé a mûtrágya, a mûtrágya perzselte a növény gyökérzetét és ezáltal visszafogta a fejlõdésben.

A csapadékszegény idõjárás adta az indítékot ahhoz, hogy elkezdjék a forgatás nélküli talajmûvelési technológiák bevezetését. A lazítóval, valamint kultivátorral végzett talajmûvelési folyamatok során szerzett elsõ tapasztalatok megfelelnek a pozitív várakozásoknak. A repce vetése például sokkal könnyebben volt kivitelezhetõ, mint szántásos mûvelés után, noha mindez extrém csapadékszegény idõszakra esett 2011 augusztusa végén. Így, noha egyelõre a forgatásos talajmûvelési gyakorlat a meghatározó, célként szerepel a forgatás nélküli technológiák minél nagyobb területre történõ kiterjesztése.

Végül, de nem utolsó sorban a termesztéstechnológia két fontos eleme, a növényvédelem és a tápanyag-gazdálkodás tekintetében is megkérdeztük Etelka tapasztalatait. Növényvédelmi szempontból átlagosként volt jellemezhetõ a július végéig eltelt idõszak, kivételt jelentett a levéltetvek átlagosnál jóval jelentõsebb elõfordulása. Fontos odafigyelni erre a kártevõre, hiszen a levelek szívogatásával rontja a növény asszimilációját, így általános kondícióját, a bibeszálak szívogatásával pedig a terméskötést is akadályozza. Mindezek önmagukban is terméscsökkentõ tényezõként jelentkeznek, különösen egy az ideihez hasonló szélsõséges évben, amikor egyébként is jelentõs a terméskiesés. A kalászosokon nem tapasztalta viszont fuzárium megjelenését, pedig sok helyen – az ország minden részén – jelentõs mértékben megjelent idén a fuzáriumos betegség, ahol nem védekeztek megfelelõen. A tápanyag-gazdálkodás folyamata a folyékony mûtrágyák alkalmazására épül. Ennek van egy olyan praktikus oka is, hogy gyakorlatilag a szomszédban helyezkedik el az IKR nagyigmándi központja, így kevés szállítással megoldható a beszerzés. Ez bár fontos, nem lenne elegendõ érv a folyékony mûtrágyák mellett. A jó hasznosulás miatt döntött úgy Etelka, hogy folyékony mûtrágyák felhasználására alapozza a tápanyagellátást, hiszen összehasonlítva a szemcsés mûtrágyákkal, a vizes oldat formájában kijuttatott tápelemek csapadékmentes idõszakban is könnyebben felvehetõek a növények számára. A kalászosok és a repce õszi alaptrágyázása a foszfor- és kálium-utánpótlásra terjed ki, a repce emellett pedig egy kisebb nitrogén dózisban is részesül. Tavasszal pedig fejtrágya formájában kapják a nitrogént, a repce esetében kén kiegészítéssel. A kukorica esetében nem kerül sor foszfor- és kálium kijuttatására, hanem 120–140 kg/ha hatóanyag mennyiséggel nitrogéntrágyázást alkalmaznak tavasszal.

Etelka egyébként folyamatosan figyelemmel kíséri a kutatásokat mind a vetõmag, a növényvédelem, mind pedig a termesztési technológiák területén, és különbözõ mértékben ugyan, de mindig nyitott az újra. Ahogy az édesapja után õ maga is vallja: „adjunk meg minden tõlünk telhetõt a földnek, a többi nem rajtunk múlik”!

Keresztes Júlia - Benedek Szilveszter