A mikotoxinok bendõbeli lebontásának lehetõségei

A bendõbaktériumok toxinbontó képessége miatt az volt a hiedelem, hogy a kérõdzõk érzéketlenek a toxinokkal szemben. Viszont számtalan telepi tanulmány szól arról, hogy termeléscsökkenést és állategészségügyi problémákat (szaporodás-biológiai zavarok, lábvég-megbetegedések) mutatnak azok a tehenek, melyek mikotoxinokkal terhelt takarmányt kaptak.



A legfontosabb toxinokat termelõ szántóföldi penészgombákat különbözõ gabonákkal és a lucerna-, fû- vagy kukoricaszilázzsal is könnyen beraktározhatjuk. A rossz silózási technológia a betárolt szilázsokban további gombák növekedéséhez vezethet és ezek további toxinokat termelnek. Ezek a toxinok azonban ellenállóak, így nem károsodnak az erjedés és a termelõdõ savak hatására sem. A szárított gabonatörköly (DDGS) szintén nagy jelentõséggel bír a szarvasmarhák takarmányozásában, de sajnos a laboratóriumunkban megvizsgált 191 mintából 90%-ban mutattak ki egynél több mikotoxint.

A legújabb kutatások szerint a kérõdzõk bendõje ugyan le tudja bontani az egyes mikotoxinokat, de csak bizonyos mértékben. Az a maradék toxinmennyiség, amely lebontatlanul továbbhalad, ugyanolyan immungyengítõ és májkárosító hatású (DON, T-2), vagy ösztrogén hatású (ZON), mint a sertések esetében.

Több mint 20 000 állat bevonásával 100 tejelõ teleprõl gyûjtöttek be adatokat a takarmányok toxinszintjérõl és a termelési eredményekrõl. Azokon a telepeken, ahol a DON-szint 300 ppb körül mozgott, a tejtermelés átlagosan 2 kg-mal alacsonyabb volt, mint a toxinmentes telepeken, a 800 ppb felett az elmaradt tejtermelés 4 liter feletti volt, de az alacsonynak számító 100 ppb szint is 1 liter feletti tejveszteséget mutatott. Ennek magyarázata, hogy a DON gyengíti az immunrendszert, valamint a májat, amely befolyásolja az állatok általános egészségi állapotát, a vitalitásukat és így a tejtermelésüket. A másik fontos toxin, a ZON az ösztrogénszerû hatásán keresztül szaporodás-biológiai zavarokat okozott. A tehenek hormonháztartása felborul, és ez rendellenes ivarzásokhoz vezethet, aminek a következménye a rossz termékenyítési index, valamint a petefészek-ciszták gyakoribb elõfordulása.



A mikotoxinok bendõbeli bonthatósága függ a toxinok fajtájától, a bendõ pH-jától és az emésztõrendszerben való tartózkodás idejétõl. A különbözõ mikotoxinok lebonthatósága a bendõben tág határok között mozog. Kísérletek szerint az aflatoxin-nak körülbelül 40–45%-a bontódik le a bendõben a mikrobák által, de a maradék egy része kimutathatóan átjut a tejbe és ez közegészségügyi jelentõséggel bír. A DON-toxin a bendõ pH-jától függõen maximum 30–35%-ban bontható le. A zearalenont (ZON) a bendõbaktériumok mintegy 90%-ban képesek lebontani, de a bontásból alfa-zearalenol képzõdik, amely tízszer toxikusabb, mint az eredeti toxin.

Fontos tényezõ a takarmány áthaladási ideje a kérõdzõk emésztõrendszerében. Minél gyorsabb az áthaladás a bendõben, a bendõ-mikrobáknak annyival kevesebb ideje van a toxinokat lebontani. Egy több tápot tartalmazó adagban, amely gyorsabban halad át a bendõn, a mikotoxinokat nem lehet olyan hatékonyan lebontani. Ha még magasabb a táp aránya, akkor a tehén acidózis közeli állapotba kerülhet, így a toxinbontás még jobban csökken, mert a toxinok bontását végzõ baktériumok pH 5,8 alatt elpusztulnak.



Érdekes, hogy míg egy gyengébb termelésû szarvasmarha 12–15 kg száraz anyagot fogyaszt el naponta, addig mai magas tejtermelésû fajták napi 24–26 kg száraz anyagot vesznek fel, így a takarmány lebontási ideje az elsõ esetben kb. 55 perc/kg takarmány, a magas termelésûnél pedig 120 perc/kg takarmány. Látható, hogy fele annyi ideje sincs lebontani a toxinokat a magas tejtermelésû fajtáknak, mint a gyengébb termelésûeknek. Ezért lényeges a toxinok hatása a legjobban termelõ tejelõ állatokra, mert azok veszik fel a legtöbb száraz anyagot és kapják a legtöbb tápot, tehát a legkevesebb lehetõségük van a mikotoxinok lebontására.

A toxinok végsõ hatása azonban függ a tartási körülményektõl, a stresszállapottól, a toxinok behatási idejétõl és még sok más tényezõtõl is. Azok a frissfejõs tehenek vannak a legjobban kitéve a toxinok károsító hatásainak, amelyeknek az ellés után amúgy is erõs immunrendszerre lenne szükségük és azon kívül még magas tejtermelést is várunk tõlük. Az ellés után ugyanis kialakul egy negatív energia balansz, mivel kevesebb száraz anyagot vesznek fel, mint amennyire a tejtermelés beindulásához szükségük lenne. A mikotoxinok ilyenkor másodlagos máj-stresszt eredményezhetnek. Ilyenkor a hormonális változások miatt az immunrendszer mûködése is csökken, a toxinok pedig még tovább gyengítik a csökkent immunfunkciókat, így az állat védtelen lesz az ellés körüli fertõzésekkel szemben, ezért az állategészségügyi problémák 80%-a is az ellés körüli idõszakban jelentkezik (méhgyulladás, tõgygyulladás, ketózis, csülökirha-gyulladás, hasmenés stb.).



A fenti tények alapján tehát kijelenthetõ, hogy a szarvasmarhák sem kivételek a toxinok károsító hatásai alól.

A Mycofix® Plus-szal végzett telepi kísérletek kimutatták, hogy a terméket fogyasztó tehenek átlagosan napi 2 kg-mal több tejet termeltek és a takarmány-értékesítés is javult. Kevesebb volt a szaporodás-biológiai probléma, kisebb volt a petefészekciszták elõfordulási aránya és jobb volt a termékenyítési index is. Gazdasági számítások alapján a Mycofix® Plus ára már 0,4 literrel több tej termelése esetén is megtérül! Ennyi tejveszteség pedig már 100 ppb DON-szennyezettségnél elõfordulhat.