Meggyõzõek voltak a baranyai hibridbúza kísérletek

A hibridnemesítés eredményei a gyakorlatban bizonyítottak már kukoricában, napraforgóban és repcében is. A hibridek elõnye szembetûnõ a fajtákkal szemben, így a termesztés is egyre inkább a hibridek irányába tolódik – kezdte a bólyi határszemlét Blum Zoltán, a SAATEN-UNION Hungária Kft. ügyvezetõje. Búza esetében egy jóval lassabb nemesítési folyamatról beszélhetünk (ennek okait Varga Gábor, a SAATEN-UNION Hungária Kft. fejlesztõje foglalja össze a keretes részben), viszont ígéretes eredményekrõl tudunk beszámolni. Európában már 200 ezer hektáron termelnek hibridbúzát. Itthon a célunk azon termesztési körzetek és termelési helyzetek megtalálása, ahol a hibridbúza reális és gazdaságos alternatívát jelent a hagyományos búzafajtákkal szemben.

Blum Zoltán

A heterózishatás kalászos gabonaféléknél többszörösen pozitív hatású, mind a gyökérzet növekedése, a vegetatív tömeg, mind pedig a kalászban lévõ szemek száma és ezzel a hozam tekintetében. A talajt jobban átszövik a gyökerek, biztosítva ezzel a jobb tápanyagfelvételt és a hozamstabilitást – a termõhelytõl, a termelési módtól és az évjárattól függetlenül. A SAATEN-UNION hibridbúzái erõteljesebb és mélyebbre hatoló gyökérzetükkel nagyobb szívóerõt tudnak kifejteni a talajban, így a tápanyag- és vízhasznosító-képességük is felülmúlja a hagyományos fajtákét. A fajtákkal szemben szinte hihetetlen terméstöbblet elérésére képesek a forró, aszályos évjáratokban, míg kedvezõ évjáratokban képesek megmutatni azt az elképesztõ terméspotenciált, amely bennük rejlik. A hibridbúzák a fajtákkal szemben nagyobb vitalitással, fiziológiai aktivitással, valamint robosztussággal rendelkeznek. Ez a teljesítménytöbblet biztosítja a magasabb és biztosabb termésszintet, különösen az olyan nehéz termelési helyzetekben (talajadottságok, szárazság, kedvezõtlen elõvetemény stb.) amikor a fajták nem képesek a bennük rejlõ genetikai potenciál kiaknázására. A heterózishatás a búzánál erõsíti a növekedési hajlamot, a levelek növekedése is sokkal határozottabb. Gyakran a nitrogén is erõsebben mobilizálódik, jobban eljut a kalászok és ezzel a szemek irányába.

Medgyesi Gábor növénytermesztési ágazatvezetõ- helyettes, Bóly Zrt.:

a tõszámkísérletek egyértelmûen igazolják a 1,5 millió csíra/ha-os vetõmagnorma alkalmazását

A hivatalos hazai fajtakísérletek és az üzemi szintû termelési tapasztalatok is egyértelmûen igazolják a hibridbúzák hozam- és jövedelmezõség fölényét, elsõsorban a nem optimális termõhelyi körülmények között. A gyengébb talajadottságú, továbbá a szárazságra hajlamos termõhelyeken, aszályos évjáratokban ugyanis kiválóan érvényesül a jobb stressztoleranciájuk. Az elvégzett lizimeter- és tenziometer-kísérletek szerint a vegetáció utolsó négy hetében a hibridek gyökérzete által a talajban kifejtett szívóerõ jelentõsen, mintegy 40%-kal meghaladta a hagyományos fajtákét. A 60, 90 és 120 cm mélyen végzett mérések szerint még a két vizsgált rozsfajta gyökérzete sem tudott akkora szívóerõt kifejteni a talajban, mint a hibridbúzáé.

Az elmúlt évek hazai nagyüzemi eredményei azt igazolják, hogy nehéz körülmények között a hibridbúza hektáronként akár 2 tonnát is meghaladó többlettermés elérésére képes a hagyományos fajtákkal szemben, kiváló évjáratokban pedig a legjobb termõhelyeken 10 tonnát megközelítõ vagy azt akár meg is haladó üzemi eredményeket érhet el. A hibridbúzák minõsége harmonikus és minõségorientált tápanyagellátás mellett, intenzív növényvédelmi technológiával kiegészítve általában megfelel a malmi felhasználás követelményeinek.

A hibridbúzák vetésnormája jóval alacsonyabb, mint a fajtáké (1,5 millió mag/ha, kb. 70–80 kg/ha!), sok esetben annak felét sem éri el. Javasolt korai vetése miatt rovarölõszeres csávázószerrel kezelt vetõmag használata ajánlott, ezért a vetõmagokat a SAATEN-UNION Hungária Kft. kombinált hatóanyagú csávázószerrel kezelve hozza forgalomba.

Hibridbúza esetében kevésbé látványos és jóval lassabb nemesítési folyamatról beszélhetünk, mint a kukorica, a napraforgó vagy a repce esetén. Mi ennek az oka? – kérdeztem Varga Gábort, a SAATEN-UNION Hungária Kft. fejlesztési vezetõjét.

Varga Gábor

Elõször is szét kell választanunk a hibridnemesítés szakmai oldalát a gyakorlati hasznosítás oldalától, hiszen valamennyi növényfaj hibridnemesítésének eredménye és gyakorlati elterjedése között több évtizedre volt szükség. A kutatási tevékenység egy-egy új eredménye kivétel nélkül a gyakorlat elõtt jár. Így van ez a hibridbúza esetében is. Annyi mindenesetre biztos, hogy a hibridbúza a gyakorlat igényeit hivatott kiszolgálni, sõt, több esetben a gyakorlat igényeit próbálja formálni újszerû megoldásaival. Ez a folyamat mindig idõigényes, széles körû elfogadottságára ezért kell még várni.

Vegyük példának a kukorica-hibridizáció folyamatát, hiszen a kukorica a hibridnemesítés valóságos „modellnövénye”. A kombinációs lehetõségrõl a tudományos világ már az 1900-as évek elején beszámolt (Shull és East), melynek során megjegyezték, hogy a kukorica hibridizációja elõnyökkel járhat. Ezt követõen több mint négy évtized telt el addig, amíg a világon az elsõk között sikerült hazai kutatóknak olyan kukorica hibridet elõállítani, melyet beltenyésztett szülõ vonalak keresztezésével hoztak létre. Csak ezután következhetett a gyakorlati hasznosítás felfutása, aminek eredményei ma már mindenki számára ismertek.

Mikorra tehetõ a hibridbúza-nemesítés kezdete?



Amerikai kutatók már 1933-ban publikáltak arról, hogy a kukorica esetében szerzett pozitív tapasztalatok nyomán érdemes lehet megvizsgálni egyéb gazdasági növényeknél is a hibridizáció lehetõségeit. Szóba került a termesztett õszi búza faj (Triticum aestivum L.) hibridizációja is, de a virágzás biológiai bonyolultsága, így nehéz kezelhetõsége (összetett kalászvirágzat, kétivarú virágokkal és öntermékenyülõ sajátsággal) miatt a búza hibridnemesítése egészen az 1960-as évekig állt. Ennek megfelelõen a hibridbúza-nemesítés kezdete igazából a 60-as évek közepére tehetõ, amikor kutatási szinten elkezdték újraéleszteni az elképzeléseket a búza faj kapcsán.

A termesztett búza genetikai szempontból is jóval bonyolultabb, mint a korábban említett kukorica (vagy akár a napraforgó és a repce) genomja. Nehéz volt és még napjainkban is nehéz kiismerni, nemesítési oldalról pedig kezelni ezt a tényt. A termesztett búza faj ugyanis genetikai szempontból egy „õsi” fajhibridnek tekinthetõ, hiszen a délkelet-ázsiai géncentrumban i.e 10 000 évvel spontán keresztezõdtek olyan egyszikû fûfélék, kalászos gabonafélék, melyek genetikai bázisa ma a termesztett búza faj genetikai bázisát adja. Így alakult ki évezredek során az a hexaploid genom (AA BB DD), amellyel a konvencionális nemesítés és a hibridnemesítés egyaránt dolgozik.

Hol tart most a hibridbúza nemesítése?

Jelenleg jól halad a hibridbúza-nemesítés, hiszen egyre korszerûbb hibridbúzák jelennek meg. A gyakorlat a termesztés biztonsága és színvonala érdekében egyaránt igényli a hibridekben megtestesülõ elõnyös tulajdonságokat. Mindezt bizonyítja, hogy napjainkra 14 hibridbúza szolgálja a termelõk igényeit, a pozitív tapasztalatok nyomán évrõl évre növekvõ európai termõterületen.

-ga-