Az orosz WTO-tagság agrár-külkereskedelmi vonzata

Oroszország csatlakozása mindkét fél számára igen fontos lépés volt. Oroszország a 1330 milliárd dolláros (2011) GDP-jével a világ legnagyobb WTO-n kívüli gazdasága volt. Ráadásul jelentõs szereplõje a világkereskedelemnek, külkereskedelmi forgalma 2011-ben 763 milliárd dollárt tett ki. A jelentõs exportjának (480 milliárd dollár) közel 60%-át a kõolaj- és gázkivitel adta, amelynek zöme az Európai Unió felé irányult. Az importnak (285 milliárd dollár) pedig egyre növekvõ része (2011-ben 14 százalék) élelmiszertermék volt. Ezért az Európai Bizottság képviselõi is sokat remélnek az orosz tagságtól, mert nemcsak a jövõben zavartalanabb energiahordozó-áramlásban bíznak, hanem az Oroszország felé irányuló élelmiszerexport-forgalomban is lényeges bõvülést várnak. Az orosz kormány is elsõsorban az európai gazdasági kapcsolatok javulásában lát jelentõs lehetõséget, mert WTO-tagsága megkönnyíti az Európai Unióval és más nagyhatalmakkal folytatott gazdasági tárgyalásokat.

Milyen változtatásokat hozhat az orosz WTO-tagság? Egyrészt Oroszországnak el kell fogadnia a WTO alapelveit – a diszkriminációmentesség, az átláthatóság és a kiszámíthatóság elvét – , azaz nem lehet egy másik tagországot hátrányos elbánásban részesíteni, átláthatóvá kell tenni a tervezett saját kereskedelmet érintõ intézkedéseket és nem lehet az egyszer vállalt engedményeket egyoldalúan visszavonni. Ezzel elõreláthatóan vége lesz Oroszország meglehetõsen autonóm külgazdasági politikájának, a WTO-tagságig különbözõ – vélt vagy valós – fõként állat- és növény-egészségügyi okok alapján lehetõsége volt ideiglenes behozatali embargót elrendelni és nem egyszer élt is a lehetõséggel.

Az állategészségügyi és növényvédelmi elõírásokat is a WTO-szabályok szerint kell alkalmazni. A belépés már erõsen korlátozza az orosz kormányt ebben a lehetõségben, már csak igen alapos indokokra hivatkozva – például az állati és emberi egészségre – lehet importkorlátozást alkalmazni. Korábban különösen az USA-val szemben alkalmazta gyakran a kereskedelmi korlátozás eszközét, például a baromfifeldolgozás során engedélyezett klóros víz használatára hivatkozva 2008 és 2010 között több mint fél milliárd dollárral csökkentették a baromfihús importját az USA-ból. Ezért tovább mérgesedett az amúgy sem barátságos viszony a két állam között, az USA – amíg lehetett – lassította az orosz WTO-csatlakozást, sõt Oroszország tavaly decemberi felvételekor is jegyzõkönyveztették tiltakozásukat. Várható tehát, hogy a két ország Oroszország végleges tagsága után sem fogja teljes körûen megadni egymásnak a tagsággal együtt járó kedvezményeket.

A megállapodás másik következménye, hogy kötelezõen elõírja Oroszországnak az importvámok csökkentését és a támogatások leépítését. Oroszország vállalta, hogy leköti és csökkenti vámjait egyes termékcsoportokban. Az átlagos importvámtarifa a számítások szerint 10,3-ról 7,1%-ra csökkenhet, a mezõgazdasági vámszint pedig 15,6-ról 11,3%-ra. Az agrártermékek egyharmadára az új vámok a csatlakozással egy idõben lépnek érvénybe, a vámsorok további egynegyedére három év a türelmi idõ.

A mezõgazdasági termékek közül ez a tejtermékeknél jelenti a legjelentõsebb engedményt; a mostani, átlagosan 19,8%-os vámszintet 14,9%-ra csökkentik. Emellett a gabonafélék vámja csökken 15,1%-ról 10%-ra, továbbá az olajos magvak, zsírok és olajok vámja 9%-ról 7,1%-ra mérséklõdik. Más fontos termékekre, mint például a marha- és sertéshúsra, kvótákat állapítottak meg, amelyeken belül alacsonyabb vámok érvényesek, az azon kívül esõ tételekre viszont magas vám marad érvényben. Sertéshús esetében a vámkvóta 400 ezer tonna (az oroszok eredetileg 300 ezer tonnát kértek), a kedvezményes vám mértéke 0%, a kvótán kívüli import esetében viszont 65%. 2020. január elsejétõl a vámkvótát egységes, kedvezményes vám váltja majd fel, aminek mértéke 25% lesz. A marhahúsra a vámkvóta mennyisége 530 ezer tonna, a kedvezményes vám mértéke 15%, a kvótán kívüli mennyiségre érvényes vám 55%. Egyes baromfihús termékek esetében is lehetõség lesz kedvezményes vámra, aminek mértéke 25%, a kvótán kívüli húsféléké viszont 80%. A vámkvóta mennyisége 350 ezer tonna. Élõ sertésnél pedig a vámok 40%-ról 5%-ra csökkennek majd, mindez várhatóan újabb lökést ad az orosz hús- és élõállat importnak.

A WTO-tagsággal járó importliberalizálás az orosz belpiacot alaposan megváltoztathatja. Az alacsonyabb importvámok miatt jelentõsen csökkenhet az importtermékek ára, a növekvõ konkurencia várhatóan lefelé nyomja majd a belföldi termékek fogyasztói árát is. Ez jó lehet az orosz fogyasztóknak, de nem feltétlenül az orosz termelõknek, erre intõ példát mutat a szomszédos Ukrajna 2008-ban történt WTO-csatlakozása. Bár Ukrajna nettó-agrárexportõr és jelentõsen nõtt is a gabona valamint olajnövényexportja, ugyanakkor az egyéb élelmiszergazdasági termékek esetében, fõként éppen a húspiacon, jelentõsen megnõtt az importtermékek részesedése. A külföldi konkurencia miatt pedig szorult helyzetbe kerültek a belföldi hústermelõk.

 



Mivel az orosz kormány el szeretné kerülni az ilyen helyzeteket, már 2011-ben meghirdették az orosz élelmezésbiztonsági doktrínát. A doktrína legfontosabb céljai a következõk: a nemzeti élelmiszer- és alapanyag-termelés fenntartható fejlesztése, a technológiai kockázat csökkentése és az ország kereskedelmi függetlenségének elérése. Útját kívánja továbbá állni a génmódosított növényekbõl, illetve génmódosított mikroorganizmusokból elõállított élelmiszerek ellenõrizetlen forgalmazásának. A termelés felfuttatásáig az input és technológia jellegû importot támogatják, míg a kívánt önellátottsági szint elérése után ezen termékek esetében is célul tûzték ki az importfüggõség csökkentését.

Az élelmezésbiztonsági doktrína ambiciózus terveinek megvalósulása egyelõre kevéssé látható az azóta eltelt rövid idõ külkereskedelmi adatain. Az Oroszország élelmiszergazdasági importja jelentõsen nõtt, 2000 és 2011 közötti idõszakban 7,2-rõl 39,2 milliárd dollárra, azaz közel öt és félszeresére emelkedett, míg az exportja csak 1,1-rõl 11,3 milliárd dollárra nõtt. Az élelmiszergazdaság külkereskedelmi egyenlege ezzel a fenti idõszak alatt 6,2-rõl 27,9 milliárd dollárra zuhant, és ily módon Oroszország egyre jelentõsebb és vonzóbb célpiacává vált az agrárexportõr nagyhatalmaknak. A 2011. évi adatok alapján az Európai Unió Oroszország legfontosabb partnere 37%-os részaránnyal, az egyes országok rangsorában viszont Brazília áll az élen (10,2%), megelõzve Németországot (6,0%), Ukrajnát (5,4%) és Hollandiát (4,9%). A tíz legfontosabb import ország között Lengyelország (2,6%) is szerepel több mint 1 milliárd dolláros orosz exportjával. A magyar export nagysága jelenleg ennek negyedét sem éri el.

Hogy ennek mi az oka, ahhoz vissza kell mennünk az idõben. A magyar agrárexport visszaesésének egyik kiváltója az 1998-as orosz gazdasági válság volt. Oroszország pénzügyi összeomlását követõ hónapokban az orosz piacra csak azok a cégek tudtak bejutni, amelyek a szokásosnál is kedvezõbb fizetési feltételeket és árkondíciókat biztosítottak az importõrök számára. Magyarországon az államnak nem volt lehetõsége arra, hogy több milliárd forintos exporthitel-garanciákat nyújtson, a magyar cégek pedig állami pénzügyi háttér hiányában saját maguk nem tudták vállalni az orosz piac fokozott kockázatát. Így a kedvezõbb pénzügyi helyzetben lévõ konkurensek (elsõsorban az USA-beli és a régi EU-tagországok cégei) állami hitelgaranciák, vagy exporttámogatások révén szerezték meg többek között a magyar piaci részesedéseket is.

Az egyszer elveszett piaci részesedés és pozíció visszaszerzése pedig igen nehéz, ennek ellenére felmerül a kérdés, hogy az ezredforduló óta közel öt és félszeresére emelkedett orosz agrárimport növekedésébõl miért nem tudott részesedni a magyar külkereskedelem. A jogos kérdést az Agrárgazdasági Kutató Intézet az úgynevezett CMS-modell (constant market share, azaz állandó piaci részesedés) elemzéssel vizsgálta. A modell két olyan részre bontja az exportnövekményt, amely közül az egyik a referenciapiac általános növekedésével kapcsolatos (a piaci nagyság, illetve a piaci struktúra változása), a maradék tag pedig a versenyképességi tényezõ.

A 2001–2003, illetve a 2009–2011-es évek átlagával történt összehasonlítás azt a számszerû eredményt hozta, hogy a két idõszak között elért 134 millió dolláros agrár-exportnövekedés kisebb volt, mint amit az orosz piac nagyságának növekedése indokolt volna, hiszen a piaci nagyság hatása ebben az idõszakban elérte a 305 millió dollárt (189,2 százalék). Ezzel szemben a magyar kivitelre ható piaci strukturális hatás (-33 millió dollár, azaz -11 százalék) és a versenyhatás (-139 millió dollár, azaz -65,8 százalék) is erõsen negatív volt. Ez azt jelenti, hogy a két idõszak között elért növekedés kizárólag a megnövekedett orosz keresletnek tudható be, de az ebbõl adódó lehetõségeket sem volt képes maradéktalanul kihasználni a magyar fél. Más szóval, a magyar exportõrök alkalmazkodó- és versenyképessége a többi versenytárshoz viszonyítva átlag alatti volt és emiatt nem tudták megõrizni piaci részesedésüket, és így kielégíteni Oroszország egyes termékcsoportok iránt erõsen növekvõ importkeresletét.

A 2000 és 2011 közötti idõszak alatt például az orosz importon belül a legjelentõsebb részarány-növekedés a gyümölcsféléknél mutatkozott (+7,1 százalékpont), és ezzel a részarány tekintetében utolérték a hús és hústermék árucsoportját. Jelentõs importnövekedés történt a tej és tejtermék, illetve a bor és ital árucsoportban is, tehát elsõsorban olyan termékcsoportokban, amelyek más relációk felé a magyar agrárexportban is jelentõs szerepet játszanak. Oroszország például 1,2 milliárd dollár értékben almát importál, amely fõleg Lengyelországból, Belgiumból és Kínából származik, pedig jó három évtizede még több százezer tonna magyar alma kelt el az akkor még szovjet piacon.

Zöldségkonzerv exportunk az orosz piacra fõleg a csemegekukorica-konzerv kivitelét jelenti, és bár az utóbbi három év átlagában még 32 millió euró bevételt hozott, piaci részesedésünk az EU-csatlakozásunk után 30%-ról 19%-ra csökkent. Ezzel el is veszítettük ebben a termékcsoportban a piacvezetõ szerepünket, amit Spanyolország vett át tõlünk 28%-os piaci részesedéssel. Baromfihús exportunkkal csak marginális szereplõje maradtunk az orosz piacnak, ahol 2011-ben az USA volt a piacvezetõ (55%) Brazília elõtt (25%). A magyar bor pedig már csak nyomokban található az orosz piacon, ahol most már inkább az olasz (30% piaci részesedés), francia (23%) és spanyol (16%) borokat veszik. Így végeredményben a valaha második legfontosabb exportpiacunk a tizedik helyre csúszott vissza az agrár-célpiacaink rangsorában, Oroszország részesedése az összes élelmiszergazdasági exportunkból pedig három szálalék alá esett (ábra).

Az Oroszországba irányuló magyar agrárkivitel alakulása, illetve részaránya az összes magyar agrárexporton belül (Forrás: KSH adatai alapján az AKI Élelmiszerlánc Elemzési Osztály számításai)

Ennek ellenére vannak pozitív jelek, amelyekre Oroszország WTO-csatlakozása is jótékony hatással lehet. A magyar szarvasmarha oroszországi kivitele 2008-tól kezdve ugrásszerûen növekedett, csak az úgynevezett Schmallenberg-vírus európai megjelenése miatt esett vissza. Ehhez hozzájárul, hogy az orosz hatóságok számos, az EU-ból feladott szállítmány esetén szabálytalanságot tapasztaltak, bár az Európai Unió képviselõi alaptalannak és túlzottnak tartották a vádakat. Oroszországba jelenleg már csak a tenyésztésre szánt és a karanténozáson, állatorvosi vizsgálatokon átesett szarvasmarhákat szabad beszállítani, de mivel Oroszország most már a WTO-tagja, az EU-nak lehetõsége lesz nyomást gyakorolni az orosz kormányra a korlátozás megszüntetésére. Elõrelépés történt a magyar kukorica- és napraforgóvetõmag-exportban is, a vetõmagkivitel szempontjából elõnyt jelenthet a Magyarország területére továbbra is érvényes, génmódosított növényekre vonatkozó korlátozás, amely egybecseng a doktrínában kihirdetett orosz célkitûzésekkel.

A hazai agrártermékek oroszországi kivitelének növekedését az exporthitel és -garancia finanszírozásának megoldásán túl a magas szintû állami tárgyalások is kedvezõen befolyásolhatják. A magyar kormány a több mint 5000 üzletet üzemeltetõ Magnit élelmiszerdiszkont-lánccal 2012 tavaszán kötött 4 éves keretszerzõdést, amely szerint az orosz cég 10 millió euró értékben vesz friss magyar zöldséget és gyümölcsöt. Elsõ lépésként 2000 tonna alma Oroszországba szállításáról írtak alá megállapodást. A kormányszintû megállapodás másik fontos eredménye az volt, hogy 2012 elején kibõvült a magyarországi exportengedélyes hús- és tejfeldolgozó üzemek listája, ami a növekvõ orosz kereslettel együtt újabb lendületet adhat a magyar exportnak.

Wagner Hartmut

Agrárgazdasági Kutató Intézet