Nõk a farmon: Gazdálkodni csak hosszútávon lehet!

A Mátra-alji gyermekkor meghatározta Kovács Zsuzsa életét, egyúttal ki is jelölte a szép ívû pályát a számára. A mezõgazdaságban dolgozó nagyszülõk állat- és növényszeretete vette körül gyermekkorában, amely a természet csodálatára is megtanította. Már kislányként tudta, hogy valami olyasmit szeretne felnõttként végezni, amiben ott van a helye az õt körülvevõ élõvilágnak, és a szabadságnak. Amikor a pályaválasztásra kerül sor, mindezen elképzelések kiegészültek azzal a racionális ideával, miszerint az élelmiszerre mindig is szükség lesz, vagyis annak elõállítása egy örökké élõ szakma.

Növénytermesztõként kezdte szakmai pályafutását, majd növényvédelmi szakmérnökként már a folyamatokat átlátva fogalmazódott meg benne, hogy nem elég csak termelni, de harmóniában is kell élni a természettel és a környezettel. Megszerezte hát a környezetgazdálkodási szakmérnöki diplomát is. Zsuzsa úgy véli, az õ szakmájáról igazán nem mondható el, hogy valaki arról már mindent tud – így vált a részévé a folyamatos tanulás. Ennek egyik módja a növényvédõszeres cégek rendezvényein való rendszeres részvétel, hogy elsõ körben értesülhessen az új vegyszerekrõl, a legújabb technológiákról, és tapasztalatokat cserélhessen a kollégákkal az aktuális növényvédelmi problémákról illetve azok kezelésérõl.



A sikeresen gazdálkodó asszony állítása szerint az elmúlt 24 év során megszerzett szaktudásában szerepet játszik a segítõkész idõsebb kollégák rutinjaiból merített sokrétû információ mellett az a saját gyakorlati tapasztalat is, amely a több mint egy évtizedes szakmai irányítói munkából is merítkezik. A Füzesgyarmati Mezõgazdasági Termelõ és Értékesítõ Szövetkezetben 5500 ha szántó terület tartozott a felügyelete alá, de ezen felül 5000 ha szántón növényvédõ szakirányító tevékenységet is végzett. Ezt követõen hét évig az Atkári Mezõgazdasági Szövetkezetben növénytermelési ágazatvezetõként dolgozott, ugyancsak sokirányú feladatok felelõseként. Mindezek mellett õstermelõként is kivette a részét a mezõgazdaság nehéz, de szép munkájából. Ezek a gyakorlati tapasztalatok kiváló alapul szolgáltak a 2003-ban indított önálló vállalkozáshoz, amelyet nyolc évig munka mellett végzett. Ezt váltotta fel 2011-ben a fõállásban végzett gazdálkodás.

Zsuzsa igazi nõként vezeti a saját gazdaságát, s bár elismeri, hogy a férfiak racionalitására nagy szükség van, gyakran hagyatkozik a „nõi megérzésre” – ami persze mûködik is! Ahogy õ fogalmazza: „Szeretem „pátyolgatni” a növényeimet, inkább óvatos vagyok, mint kockáztató – szeretek elébe menni egy-egy növényvédelmi problémának, gombabetegségek elleni védekezésben is talán hamarabb permetezek, mint férfi kollégáim, mert úgy gondolom, hogy ha megkések, akkor duplán veszítek: a védekezés költségét és a termés csökkenését.” S ahogy az a mai gazdasági környezetben példaértékû, az asszony a pénzügyekben is az óvatosságra törekszik. Fontosnak tartja, hogy ne legyen tartozása, ezért mindig csak akkora beruházást vállal, amellyel pénzügyileg is boldogul. Teszi ezt még akkor is, ha tisztában van azzal, hogy nem mindig jó ez a megoldás, hiszen az ágazatban megjelenõ pályázati lehetõségek konstrukciójában a támogatás mellé hitelt is fel kell venni. Kétségtelen, hogy könnyebben illetve gyorsabban valósítható meg hitellel egy beruházás, akár az álmok is.

A szakmai elismerések azonban más értékmérõvel bírnak. Kovács Zsuzsa a BASF Agcelence díjas termelõje cím birtokosa, 2009-ben megkapta a kiváló növényvédõs kitüntetést és nyugodt szívvel állítja, hogy a kollégái inkább örülnek egymás szakmai sikereinek, mint hogy irigyelnék egymást. Ez ugyan a mai világban kevésbé jellemzõ, a növényvédõs társadalom azonban igencsak összetartó. Örömöt is jelentett Zsuzsának, amikor annak idején bekerült a növényvédõ szakmai kamarába – vallja, hogy igencsak szükség van egy szervezetre, ahol a szakmai érdekeiket érvényesíthetik. A Békés Megyei Növényvédõs Kamara – jól ismerve a szakmai felkészültségét és tevékenységét – delegálta õt az országos kamarába. De a Hajdú-Bihar megyei és a Heves megyei Növényvédõs Kamara vezetõi is szinte minden rendezvényükre meghívják, ahol megoszthatja velük a véleményét, de a szakmai információkkal is segíthetik egymást.

Ennyi feladat mellé jól jön a nõi szervezõi képesség is: a termelõi munka után a szabadidõbõl és az esti órákból jut a kamarai élettel való foglalkozásra. Zsuzsa mindig szakít idõt a kamarai tisztsége ellátásához, és a küldöttgyûléseken, vezetõségi üléseken illetve rendezvényeken is rendszeresen részt vesz. Rendkívül fontosnak tartja az országos kamarai jelenlétet, hiszen a kisebb régiók és megyék képviseletére egyaránt szükség van – a növényvédõs szakma egyébként nem is létezne képviselet nélkül. Döntés elõkészítésekben a kormányzat minden esetben ki is kéri a kamara véleményét.



Növénytermelésben és növényvédelemben egyaránt rendszeresen ad tanácsot Zsuzsa szántóföldi illetve szõlõ- és gyümölcstermelõ gazdaságokban Békés és Heves megyében. A szakmai tanácsok többnyire egyszeri gyors megoldást igényelnek, pedig a termelési folyamat végig kísérése (szaktanácsolása) sokkal hatékonyabb lenne – állítja. Ennek oka azonban, hogy a gazdálkodók még mindig nem tartják elég fontosnak ezt a szakmunkát, pedig a jó idõben történõ, akár preventív beavatkozás elmulasztása jóvátehetetlen károkat okozhat.

Gazdálkodni csak hosszútávon lehet – vallja beszélgetõtársunk. A növénytermesztés folyamatos munkát igényel, a földet pedig a legjobb tudásunk szerint kell mûvelni. A legtöbb kudarc az idõjárással való küzdelem során éri a gazdálkodót, még a legkorszerûbb technológiák mellett is. Manapság az aszálykár miatti terméskiesés okozza a legnagyobb veszteséget, de muszáj talpra állni, keményen dolgozni és reménykedni, hogy a jövõ év jobb lesz.

Kovács Zsuzsa vállalkozásában a gazdálkodás két helyen – Füzesgyarmaton réti agyagtalajon, ill. Atkáron barna erdõtalajon – folyik mintegy 143 hektárnyi területen. A vetésszerkezet õszi káposztarepcébõl, õszi árpából, õszi búzából és napraforgóból áll. Csapadékosabb évben pedig takarmány kukoricát is termelnek. Hosszú évek tapasztalatai alapján Zsuzsa a napraforgót tartja a legjövedelmezõbb kultúrának. A búza sosem tud kiemelkedõ termést produkálni, de a vetésváltás miatt fontos. A repce pedig fokozott tápanyag-, ill. vízigénye miatt csak túl nagy kockázat mellett termeszthetõ. Betakarítás idején mindig komoly rizikót jelent a szemek kipergése a becõbõl, hiszen ezen a környéken júniusban különösen nagy viharok szoktak lenni jégesõvel és sajnos már elõfordult, hogy a betakarítás elõtti napon verte el a jég a repcét. Nagy volt a kudarc, de hibrid kukorica termesztésekor is elõfordult már hasonló eset. Egyre szélsõségesebb idõjárásra kell számítani, ami mind az agrotechnika, mind pedig a fajtaválasztás tekintetében nagyobb odafigyelést, komolyabb felkészülést tesz szükségessé. „Megtanultam, hogy a növénybiztosítás fontos dolog, nem tehetem ki a gazdálkodást annak, hogy egy váratlan káresemény teljesen ellehetetlenítse” – összegzi Kovács Zsuzsa az idõjárási tényezõk okozta rizikók mérséklésének fontosságát.

A szaktanácsolt területek szintén a két településen találhatók, azzal a különbséggel, hogy míg Füzesgyarmaton a szántóterület és a meggy, addig Atkáron a szántóterület és a szõlõ tanácsadása legfontosabb. A szántóföldi kultúrák megegyeznek a saját gazdaságban is termesztettekkel. Bár elcsépelt téma a parlagfû, de a tavalyi évben ez okozta a legtöbb nehézséget – dacára az új technológiáknak alig lehetett kiirtani, nagyon szívós gyom. Az idei évben kórtani probléma kevés adódott, a kártevõk okozták inkább a gondot. A búzában a vetésfehérítõ poloska és szipoly ellen kellett védekezni. A gombabetegségek ellen kielégítõnek bizonyult a kétszeri megelõzõ permetezés. Elõször a gyomirtással egy menetben, majd a búza virágzásakor Tango Star és Opera New felhasználásával. A napraforgóban csillagbimbós állapotban Pictor SC-vel történõ permetezésre került sor. Ezek az anyagok hozzá tudnak tenni a termés mennyiségekhez is, még akkor is, ha aszályban nem annyira indokolt a permetezés. Mivel a növényt fiatalon tartja, így tovább tud asszimilálni, több tápanyagot tud felvenni és beépíteni, így a termés mennyisége, olajtartalma is magasabb lesz. Az idei évben a szõlõn is mutatkoznak az aszály jelei. Hiába mélyen gyökerezõ, már a mélyebb talajrétegben sincs nedvesség. Ennek következményeként a bogyóméret jelentõsen alulmarad a normálistól. Szélsõségektõl mentes idõjárás esetén a tarka szõlõmoly jelenti a legnagyobb problémát, ez évben az aszály miatt a peték beszáradtak, nem kellett permetezni. A meggyesben a monília jelenti a legnagyobb veszélyt. Alapvetõen 6–7 alkalommal szükséges permetezni ellene, ebbõl két alkalommal virágzásban. A Signum WG és Folicur Solo szerek bizonyultak a leghatékonyabbaknak, így ezeket használják. Ez évben a fagykár miatt alig lehetett meggyet betakarítani. A hirtelen jött meleg miatt pedig a termés a fán megaszalódott. Természetesen a permetezéseket ugyanúgy el kellett végezni, így a kiadás megvolt, csak a bevétel hiányzott…

Fontos rávilágítani arra is, hogy a tápanyaggal jól ellátott növény mindig ellenállóbb a gombabetegségekkel szemben, és ez igaz az aszállyal szembeni ellenállóságra is. A mûtrágya sem úgy hasznosult az aszályban, ahogy kellene – sok esetben annyi csapadék sem volt, hogy elolvadjon a mûtrágya szemcse, a talajon maradt változatlanul. A mûtrágyavásárlás legtöbb esetben egyébként pénzügyi és nem szakmai kérdés a mindennapokban. A szükséges mennyiségtõl mindig kevesebb az a hányad, amit még be lehet szerezni. A mûtrágyát kalászosoknál vetés elõtt talajfelületre szórva és bedolgozva, a napraforgónál sorba adva, a vetéssel egymenetben juttatják ki. A legközelebb a Linzer Agro Trade Kft. telepe található, így innen szerzik be a mûtrágyákat. „Mindig érdemes a minõségre figyelni, mert megtérül” – hangsúlyozza Kovács Zsuzsa. Idén fontos szerepe volt a lombtrágyának, hisz a nedvességhiány miatt ezen keresztül kellett a tápanyagot biztosítani a növényeknek. Éhesek és szomjasak a növények… A víz a minimumban van, ezért mindig a nedvességmegõrzõ talajmûvelés tekinthetõ az agrotechnika egyik legjelentõsebb elemének. Kovács Zsuzsa elkötelezett az iránt, hogy minden talajmunka után lezárja a talajt a nedvesség megõrzése érdekében. Az elõzõ évben vásárolt egy Vaderstadt típusú rögtörõ hengert a meglévõ eszközök mellé, amellyel nagyon jó minõségû munkát lehet végezni a tárcsázások után. Vágyak azért vannak e téren is: szeretne egy grubbert és egy rövid tárcsát a tökéletesebb talajmunka érdekében.



Sajnos idén soha nem látott aszálykárral kellett illetve kell számolni, amit jól szemléltetnek az alábbi táblázatban összefoglalt csapadékadatok is.

Az õszi káposztarepcét a 2011. évi aszály és fagykár is érte. Az õszi búzát már betakarították, döbbenetes eredménnyel: a minõség jó volt, de a mennyiség átlagon aluli. A termés tárolóban van, bízva abban, hogy a minõség miatt jobb áron lehet majd értékesíteni, különösen, hogy a kukoricát is jelentõsen érinti az aszálykár. A napraforgó még ad egy kis reményt, a mélyebb fekvésû helyeken csodálatosan díszlik. Az idén a vadkár mellett azonban a madarak által okozott kár is jelentõs. Ha marad az augusztus eleji idõjárás, akkor már a hónap végén elkezdõdhet a napraforgó betakarítása. A szõlõnél is elõbb elkezdõdik a szüret, a meleg miatt a bogyók elõbb beérnek – méretük és kisebb súlyuk alapján mintegy 30%-os terméscsökkenés várható.

Keresztes Júlia – Benedek Szilveszter