Õszi durumbúza-nemesítés Martonvásáron

Magyarországon a durumbúza termõterülete a KSH adatai szerint az elmúlt 10 évben 8014 (2007.) és 15711 (2010.) hektár között változott, noha a fogyasztás és a malomipari feldolgozó kapacitás bõvülése a termõterület növekedését indokolná. A durumbúza a külföldi piacokon is keresett árucikk, magas áron, könnyen értékesíthetõ árualapot képvisel. Terjedésének egyik akadályát a korábbi fajták rosszabb alkalmazkodóképessége jelentette, ami elsõsorban az õszi búzáénál gyengébb hidegtûrésben nyilvánult meg. Több fajtánál a termés minõségének stabilitása is kívánnivalót hagyott maga után és a termésmennyiség is a legtöbb táblán elmaradt az õszi búzáétól. A felsorolt problémák egyértelmûen meghatározták a fajtaelõállító nemesítés legfontosabb céljait. Az õszi durumbúza-nemesítés feladata: bõtermõ, hidegtûrõ és kiváló technológiai minõségû fajták elõállítása.

Termõképesség és hidegtûrés



A durumbúza termõképességét nehéz összehasonlítani az õszi búzáéval, hiszen a faj termesztésére fõként magas színvonalon gazdálkodó növénytermesztõ cégek szakosodtak, amelyek szigorúan betartják a javasolt termesztéstechnológiát. Az õszi búzára ugyanez a kitétel nem alkalmazható. Mégis, ha a KSH adatait tekintjük a 2002–2011 közötti idõszakban, a durumbúza termésátlaga 2,14 (2003) és 4,50 t/ha (2004), az õszi búzáé 2,64 és 5,12 t/ha közötti tartományban változott. Az évjáratok többségében az õszi búza termése országos átlagban 4–23%-ban meghaladta a durumbúzáét, de 2002-ben 11,3%-kal, 2007-ben pedig 3%-kal a durumbúza termése volt nagyobb. A 10 év átlagában az õszi búza átlagtermése 6,7%-kal haladta meg a durumbúzáét. A 2012. évi végleges terméseredmények jelenleg még nem ismertek, pedig ez az évjárat rendkívül szélsõséges idõjárással gyötörte a kalászos gabonaállományokat. A rendkívül hideg, néhol hótakaró nélküli februári idõjárás és a szokatlanul erõs szárazság próbára tette a gabonafajták alkalmazkodóképességét. Talán a 2002/2003. évi tenyészidõszak hasonlítható a mostanihoz. A durumbúza és az õszi búza termések 2003-ban messze elmaradtak a sokéves átlagtól, a durumbúza átlagos termése mindössze 2,14 t/ha volt. A 2002/2003. évi téli idõjárás az elmúlt télhez hasonlóan zordnak jellemezhetõ, a novembertõl februárig tartó idõszak átlaghõmérséklete -0,32°C volt, ami az elmúlt évtizedben a legalacsonyabb adatot jelentette.

A durumbúza fajta hidegtûrése egy-egy ehhez hasonló évjáratban alapvetõ összetevõje az alkalmazkodóképességnek. Az utóbbi években több egyre gyakrabban elõfordul, hogy a hazai állami fajtakísérletekben nem vizsgált dél-európai származású fajtákat õsszel vetnek el a gazdák. Ez a gyakorlat rendkívüli kockázatot rejt magában! Saját megfigyeléseink szerint enyhébb évjáratban, fõként akkor, ha megfelelõ vastagságú hótakaró fedi a vetéseket, akár a tavaszi fajták is viszonylag kismértékû kifagyással is áttelelhetnek, de hazánkban évtizedenként egy-két évben mindenképpen számítani lehet arra, hogy ezek a fajták akár 80-100%-ban is kipusztulhatnak. Akik ebben az évben Mosonmagyaróváron megtekintették az õszi kalászos gabona kísérleteket, saját szemükkel is meggyõzõdhettek arról, hogy a dél-európai fajták miként telelnek át hótakaró nélküli hideg télen. A klímaváltozás következtében Magyarország átlaghõmérséklete feltételezhetõen növekszik az elkövetkezendõ években. Mindez azonban a szélsõségek gyakoribbá válásával jár együtt, tehát a szélsõségesen hideg periódusok elõfordulása is növekedhet, így továbbra is szükség lesz az õsszel vetett durumbúza fajták hidegtûrésének javítására. Intézetünkben a hidegtûrés évjárattól független meghatározására kiváló lehetõséget biztosít a fitotron. Évtizedek óta teszteljük durumbúza fajtáink és nemesítési törzseink e tulajdonságát mesterséges körülmények között is és a 2012. évi áttelelési adatok bizonyítják, hogy ez a tesztelési módszer megbízhatóan mûködik.

Technológiai minõség

A durum búza technológiai minõségét nem lehet egyetlen számadattal jellemezni, a kifejezés a tulajdonságok széles skáláját takarja, melyek részben a malomipar, részben pedig a tésztaipar és a fogyasztók igényét tükrözi. A durum búzával szemben támasztott két legfontosabb követelmény leegyszerûsítve:

1. nagy mennyiségû szemolina (nagyszemcsés durum darafrakció) elõállítására legyen alkalmas;

2. az õrleményébõl elõállított tésztának meg kell felelnie a fogyasztók, a végfelhasználók elvárásainak.

A tulajdonságok egy része, mint a szemkeménység, a hektoliter-tömeg, az acélosság és az ezerszemtömeg a malomipar számára fontos, hiszen e tulajdonságok közvetve jól korrelálnak az õrlés gazdaságosságát alapvetõen meghatározó szemolina (durum dara) kihozatallal. Ugyanakkor ezen tulajdonságok laboratóriumban pontosan meghatározhatók, míg a szemolina kihozatal mérése a rendelkezésre álló kisméretû malmokon és az õrlési technológia egyéb elemeinek figyelmen kívül hagyása miatt kisebb pontossággal becsülhetõ.

A szakirodalom a tészta minõségét befolyásoló tulajdonságok között a fehérje- és nedvessikér-tartalmat, a sikérminõséget, a sárga pigment tartalmat a lipoxidáz enzim aktivitását és a csírázottságot sorolja fel. A fehérjetartalom a tészta tápértéke, a sikérmennyiség és -minõség a tésztaipari feldolgozás miatt lényeges tulajdonság. A késztermék esztétikai értékét és ezáltal eladhatóságát, piacképességét befolyásoló, a szemolina színével összefüggõ két tulajdonság, a sárga pigment tartalom és a lipoxigenáz-aktivitás. Csírázottság hatására nõ a keményítõbontó enzimek aktivitása, ami a keletkezõ szabad cukrok kioldódása révén növeli a fõzési veszteséget és a tészta ragacsosságát.

A termelõ, a kereskedõ és a feldolgozóipar számára is lényeges technológiai minõségi tulajdonságok szabványban rögzítettek. A jelenleg hatályos MSZ 6383:1998 Búza szabvány két durum búza (I. és II.) kategóriát különböztet meg és az általános tisztasági követelményeken túl több technológiai minõségi tulajdonság határértékeit is rögzíti.

E szabvány frissített változata várhatóan a közeljövõben megjelenik. A tervek szerint az új változat már mindössze egy durumbúza kategóriára vonatkozó adatokat fog elõírni.

Martonvásáron az elmúlt évtizedekben az õszi búza vizsgálatára kialakított gabona- és lisztminõség vizsgáló laboratóriumot felszereltük a durumbúza minõségvizsgálatára használható speciális készülékekkel is. A kizárólag durumbúza õrlésére alkalmas labormalom és szemolina tisztító mellett a sárga index mérésére alkalmas színmérõ készüléket is beszereztünk. A sikérvizsgálatot nemzetközi szabvány (ICC158) szerint végezzük, melynek során a nedvessikér mennyiségével párhuzamosan a sikér erõsségét jellemzõ sikér indexet is mérjük. A több mint másfél évtizede megkezdett erõs, technológia minõségre irányuló szelekció eredménye tetten érhetõ a legújabb fajtáink (Mv Pennedur és Mv Hundur) minõségében. E fajták sárga pigment tartalma és sikérerõssége is jelentõsen felülmúlja az 2001-ben minõsített Mv Makaróni fajtáét.

A Martonvásári durumbúza nemesítés legújabb eredményei

A durumbúza nemesítés már több évtizedes múltra tekint vissza Martonvásáron. Az elmúlt idõszak során létrehoztuk azt a nemesítési alapanyagot, amelyben már a hazai viszonyokhoz kiválóan alkalmazkodott, bõtermõ és a feldolgozóipar igényeit kielégítõ minõségû genotípusok találhatók. A 2001-ben minõsített Mv Makaróniban sikeresen egyesítettük az õszi búzával összemérhetõ hidegtûrést a nagy sárga pigment tartalommal, azonban komoly kihívást jelentett a sikér minõségének javítása és a termõképesség további növelése. Tíz évvel az Mv Makaróni elismerését követõen munkánk eredménye két új õszi durumbúzafajta elismerésében testesült meg. Az MgSzH vizsgálatait követõen az Mv Pennedur és az Mv Hundur õszi durumbúzafajta állami elismerésben részesült.

Az Mv Pennedur intenzív típusú, a hazai klimatikus viszonyok között biztonságosan termeszthetõ, bõtermõ fajta. Az állami fajtakísérletben termése 3%-kal haladta meg a kontroll fajták átlagát, három év átlaga alapján a kisparcellás kísérletben az Mv Pennedur 6,27 t/ha-os termésátlagot ért el. A kiváló termõképesség a fajtában kiegyensúlyozottan jó technológiai minõséggel párosul. Az MgSzH által vizsgált tulajdonságban az Mv Pennedur adatai elérték, vagy meghaladták a kontroll fajták átlagos értékeit, szemolina kihozatala 2,1%-kal, üvegessége 4,7%-kal sárga pigment tartalma pedig 6,3%-kal volt nagyobb. Figyelembe véve azt a tényt, hogy az állami fajtakísérlet három évébõl kettõ szélsõségesen eltérõ csapadékellátottságú volt (a 2009/2010. évi tenyészidõszakban 760mm, 2010/2011-ben pedig mindössze 312,5mm csapadék hullott), ez különösen értékes eredménynek tekinthetõ, ami jól szemlélteti a fajta kiváló alkalmazkodóképességét. Martonvásáron 6 éven keresztül vizsgáltuk a fajta agronómiai és beltartalmi tulajdonságait. Kísérleteinkben az Mv Pennedur termõképessége 11%-kal haladta meg az Mv Makaróniét, nedves sikértartalma közel azonos, sárga indexe (Minolta b*) pedig 2,1%-kal nagyobb volt az Mv Makaróniéhoz viszonyítva. Mivel az Mv Makaróni a 2001. évi elismerése idején a hazai durumbúza fajtaszortiment legnagyobb sárga pigment tartalmú fajtája volt, az Mv Pennedurban mért további növekedés alapján kijelenthetõ, hogy az új fajta kiváló alapanyagot jelent a feldolgozóipar számára. A fajta legnagyobb értéke az évjárattól függetlenül rendkívül stabil sikérerõssége, amit a sikér index mérésével határoztunk meg. A 2006 és 2011 közötti idõszakban az Mv Pennedur sikér indexe 75 és 98 között változott. Cubbada és munkatársai 1992-ben javaslatot tettek a durumbúza tételek sikér index alapján történõ osztályba sorolására. Az általuk összeállított táblázat adatai alapján az Mv Pennedur valamennyi mintája a nagyon jó és a kiváló osztályba tartozott.

Kórtani adatait tekintve az MgSzH vizsgálatai alapján az Mv Pennedur szárrozsdára rezisztens, búzalisztharmatra mérsékelten rezisztens, sárga levélfoltossággal, levélrozsdával és kalászfuzáriummal szemben közepesen fogékony. Termesztése során feltétlenül érdemes figyelembe venni a faj specialitásait. A tábla megválasztásánál kerülni kell a fagyzugos helyeket, erõsen javasolt a kukorica elõvetemény elkerülése és legalább kétszeri fungicides védekezést kell tervezni, melyek egyikét a kalászolás-virágzás körüli napokra kell idõzíteni.

Intézetünk másik új õszi durumbúzafajtája az Mv Hundur. Hosszabb szalmája miatt ez a fajta várhatóan a kevésbé intenzív körülmények között termelõ gazdaságokban terjedhet el, bár az MgSzH hároméves vizsgálatai alapján a fajta állóképessége 8-as értéket ért el, ami nagyon jó szintnek felel meg. Termése a három év átlaga alapján az állami fajtakísérletben elmaradt az Mv Pennedurétól, 100,8%-kal végzett a kontroll fajták átlagához viszonyítva. Átlagosnál jobb stressztûrõ képessége a 2010. évi csapadékos évjáratban mutatkozott meg, ekkor termése a kontroll fajták átlagát 10,8%-kal, a jobbik kontrollét pedig 10,6%-kal haladta meg. A fajta technológiai minõsége kiváló, az állami fajtakísérletben üvegessége (80,6%), nyersfehérje tartalma (15,5%) és fõként sárga pigment tartalma (8,0 mg/100g) jelentõsen nagyobb volt, mint a kontroll fajták átlagáé (70,8%, 15,1%, illetve 6,4 mg/100g). Sikér indexe a martonvásári mérések alapján elmarad az Mv Pennedurétól, de mindenképpen felülmúlja az Mv Makaróniét. A fajta szárrozsdával szemben rezisztens, búzalisztharmattal, sárga levélfoltossággal és kalászfuzáriummal szemben közepesen fogékony, míg a levélrozsda az átlagosnál erõsebben fertõzheti járványos években. Az Mv Hundur növényvédelmét az Mv Pennedurnál felsorolt szempontok figyelembe vételével kell megtervezni.

A durumbúza termesztése Magyarországon az eddigi termõterület nagyságát meghaladó mértékben is gazdaságos lehet az erre a feladatra specializálódott gazdaságokban. A hazai termesztés alapját a biztonságosan termeszthetõ, hidegtûrõ, kiváló minõségû hazai fajtákra célszerû alapozni. Ezek a fajták alkalmasak arra a célra, hogy alapanyagot biztosítsanak a Magyarországon mûködõ durum malmok számára és ezen keresztül a száraztésztagyártás igénye is hazai forrásból kielégíthetõ.

Nagyításhoz katt a képre

Vida Gyula – Veisz Ottó

MTA Agrártudományi Kutatóközpont

Martonvásár