A sertésistálló mikroklímája

A levegő páratartalmának hatása



Az istálló páratartalmát mindig az aktuális hőmérséklettel együtt kell értékelni. Alacsonyabb hőmérséklet esetén az istálló levegőjének normál viszonyok közötti páratartalma nem bír kiemelkedő jelentőséggel. A kánikulai hőségben és rossz ventiláció esetén megemelkedő páratartalom azonban csökkenti a sertések hőleadását, így közvetve hőstresszt, hirtelen szívhalált, vagy vágás előtt az úgynevezett PSE-húshibát okozhatja. A levegő relatív páratartalma 40−80% között megfelelő. Ennél magasabb akkor lehet, ha az épületeket nyáron vízszórással hűtjük, ami hatékony ugyan, de fokozott légcsereigénnyel jár együtt. A levegő páratartalmának növekedése az egyes mérgező gázok és a por mennyiségét csökkenti.

Az istálló levegõjének szennyezettsége



A termelõépületek, ólak padozatán felhalmozódó kezeletlen trágya és vizelet bomlása következtében nemcsak a fertõzõ és a parazitás kórképek száma emelkedik, hanem az ól levegõminõsége is romlik. Történik ez azért, mert a baktériumok a trágyából a bomlási folyamatok nyomán ammóniagázt, kénhidrogént és még számos más, bûzös anyagot fejlesztenek. Ha az ammónia a légtérben – a trágyakihordás híján, illetve a szellõzés elégtelensége következtében megreked, akkor – az enyhe kötõhártya-izgalomtól a tüdõ és a gége károsodásáig – számtalan kórkép alakulhat ki. Ha ezek a gondok halmozottan jelentkeznek, akár elhullásokhoz is vezethetnek, és a dolgozók egészsége is veszélybe kerülhet. Tovább súlyosbítja a helyzetet, ha az épület levegõjébe még apró lebegõ szennyezõdések, kolloid méretû porrészecskék és baktériumok jutnak, ezek ugyanis csökkentik az immunvédekezést, és tüdõgyulladást okoznak, aminek gyakran elhullás, vagy drága antibiotikus kezelés a következménye. A helyzet megfelelõ szellõztetéssel és légáramoltatással elkerülhetõ.

Az istálló levegõjének hõmérséklete

A sertésistálló mikroklímájának leglényegesebb eleme az istállóban uralkodó hõmérséklet. A nagytestû, hízott sertés rendkívüli módon érzékeny a túlságosan magas hõmérsékletre. Ennek az az oka, hogy az élõtömeg növekedésével az állat hõleadó képessége romlik, ami összefügg azzal a faji jellegzetességgel, hogy a disznók szíve, tüdeje kicsiny térfogatú, valamint rossz teljesítõ- és alkalmazkodóképességû, mivel testsúlyukhoz képest a szívizomzat tömege kevés, munkája gyenge. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nagytestû állat tartásakor meleg nyári napokban a hõstressz, a hõguta és a hirtelen szívhalál veszélye fenyeget, ha nem tudjuk a hõmérsékleti optimumot fenntartani. A sertéseknek (kivéve a kismalacokat) a legkellemesebb a 15–20 fok közötti hõmérséklet, de ezektõl az értékektõl azért lehetséges eltérés. Fontos, hogy akár hidegebb van, akár forróság, az 1 kg takarmányra számolt testtömeg-gyarapodás mindkét esetben (más-más ok miatt) rosszabb lesz! Kísérletileg is igazolt, hogy 10 fokkal a felsõ optimális határ fölötti hõmérséklet esetén az élõtömeg gyarapodása naponta 20 dekával, vagy még többel esik vissza. Általában elmondható, hogy aki gazdaságosan akar intenzív hízású sertést tartani, annak minimum a 10 fokot biztosítania kell, és meg kell óvnia az állatot a 30 fok fölötti hõmérséklettõl. A kismalacok számára a 25–36°C a megfelelõ, 22 fok alatt könnyen meghûlnek, megbetegszenek. Nem szabad elfeledkeznünk az állatok szintjén elhelyezett hõmérõrõl sem.

A szellõzés

A szellõzés, a levegõmozgás a sertés számára létfontosságú, s ezért nem engedhetjük meg, hogy az ólban, vagy a termelõépületekben megálljon a levegõ, akár természetes légmozgásról, akár ventilátorok segítségével létrehozott szellõzésrõl van szó. Szellõzés hiányában az állatoknál hõstressz, hõtorlódás, PSE-húshiba következhet be, továbbá a trágyából felszabaduló ammónia is megreked, feldúsul a levegõben. Ez nemcsak az állatokra, hanem gondozójukra is káros. Természetes úton még jól szellõztethetõk a legfeljebb 12 m széles épületek. A szükséges sebességû légáram az állatok súlyától és a hõmérséklettõl is függ.

A hizlaldában 40−100 kg közötti állatok esetében 20−30°C között 0,5−1,0 értékû a m/s-ban mért szükséges minimális sebességû légáram, megjegyezve, hogy 1 m/s 3,6 km/óra sebességnek felel meg. Lehetõség szerint törekedjünk a természetes szellõzésre.

Meleg nyári napokon, valamint szállítás, falkásítás elõtt és után, a hízott sertés egyedi permetezõ hûtése az egyetlen lehetõség, amivel a hõstresszt kivédhetjük. Napi 3-4-szer 10 perc permetezés javasolható. Állatot nyáron csak jól szellõzõ, naptól védett kocsin szállíttassunk, kánikula esetén megfontolandó az útközbeni vizes permetezés, esetleg az éjszakai szállítás. A sertésistálló elõnytelen mikroklímájának, és a helytelen szállításnak káros következménye a PSE-húshiba. A fogalom azt jelenti, hogy azok a sertések, amelyek a vágás elõtti órákban fokozott stresszt éltek át, erre a húsminõség romlásával válaszolnak, a húsuk puha, vizenyõs, szakadékony lesz, így értékét gyakorlatilag elveszti, mert tõkehúsnak nem, csak húskészítményekbe lesz alkalmas. Az elváltozás egyik lehetséges oka a hõtorlódás, de a vágás elõtti durva bánásmód is gyakran szerepet játszik kialakulásában.

Dr. Zsolnay Miklós