Fókuszban a fémzárolt vetõmagok használata

Bedõ Zoltán igazgató a rendezvényen résztvevõ több mint nyolcszáz búzatermesztõ és agrárvállalkozó jelenlétében beszélt arról a sajnálatos tényrõl, miszerint az elmúlt nyolc esztendõben több mint 100 ezer tonnával csökkent az évente felhasznált fémzárolt búzavetõmag mennyisége. Ennek elsõdleges oka, hogy a gazdák kötelezõ támogatásának már nem feltétele a fémzárolt vetõmag használata – következménye pedig, hogy míg 2004 elõtt évente 200 ezer tonnánál több vetõmagot fémzároltak, tavaly már csak 78 ezer tonnát. Gondot jelent azonban az is, hogy túl sok (129) fajta fémzárolt vetõmag van a piacon, közöttük 41 olyan külföldi fajta, amelyet soha nem vontak be hivatalosan magyarországi fajtakísérletbe.

Tehát ezek a fajták úgy kerülnek a kereskedelmi forgalomba, hogy azt sem tudhatjuk, milyen tulajdonságokkal rendelkeznek, hogyan alkalmazkodnak a klímánkhoz, vagy mely sütõipari jellemzõkkel bírnak. Az elõadó felhívta a gazdák figyelmét arra, hogy csak több éven keresztül kipróbált fajtákat érdemes vetni, ha egyenletes és stabil minõségû búzát akarnak termeszteni és értékesíteni a feldolgozóipar számára. Az elsõ 10 fémzárolt fajta egyébként több mint a felét teszi ki a teljes megtermelt mennyiségnek, melybõl 8 magyar fajta, illetve ebbõl 5 martonvásári. Ez igazolja azt, hogy egyre inkább megjelenik a minõségre való törekvés.

Petõházi Tamás, a Gabonatermesztõk Országos Szövetségének ügyvezetõ titkára arról beszélt, hogy világviszonylatban érzékelhetõ a búza felértékelõdése. Az európai készletek is csökkennek, és több országban nem látják biztosítva a szükséges mennyiséget az õszi szárazság és a fagy következtében kiesett mennyiségek miatt. Azok az országok kerülnek most a figyelem középpontjába, ahol van búza export árualap, és nagyon komoly keresleti piacra lehet számítani.

A tõkepiaci befektetõk (befektetési alapok) a gabonapiacokon is megjelentek, folyamatosan követve az információkat rövid távon is komoly tõzsdei befolyást jelentenek. Hosszú távon a világ népességnövekedése, a klímaváltozás, és leginkább a termõterület csökkenése érinti az ágazatot. A kutatásnak és fejlesztésnek is ebben az irányban kell gondolkodnia.

Számításaik szerint 3,5–3,7 millió tonna búzaterméssel kalkuláltak idén Magyarországon, amelybõl 2,5 millió tonna a belsõ felhasználás (ebbõl 1,2 millió tonna malmi felhasználás, 800 ezer tonna takarmány) és 1 millió tonna export árualap lesz a 2012-es szezonban. Eddig minden évben meghaladta az 1 millió tonnát a búzakiszállításunk, s várhatóan ebben az évben sem lesz ezzel probléma – mondta az elõadó. Keresleti piacra számíthatunk, s erre kell felkészülnie és taktikáznia a termelõnek. Látható, hogy nagykereskedelmi problémák vagy krízis idején a búzaárak szûkülnek, de abban a pillanatban, hogy megnyugszik a piac, azonnal megjelenik a különbség, és a minõségi búzának sokkal jobb az ára. Nekünk erre a minõségi piacra kellene beneveznünk!

Dr. Tömösközi Sándor, a BME egyetemi docense a rendezvényen bejelentette, hogy a kétéves elõkészítõ munkát követõen rövidesen véglegesíthetik az új magyar búzaszabványt. A korábban már exportáló gazdák számára sok újdonságot nem tartalmaz az új szabvány, amely sem többletköltséget, sem pluszmunkát nem jelent majd a termelõknek. A hazai szabványelemek megtartása mellett azonban meg kell felelni a nemzetközi elvárásoknak is, így legfeljebb egyéb vagy más laboratóriumi vizsgálatok megrendelését teszi majd szükségessé a várhatóan 2013. január 1-jén hatályba lépõ irányelv. Az elsõsorban a szermaradványokra koncentráló vizsgálatok mellett az új szabványjavaslat az alkotók szándéka szerint arra tesz kísérletet, hogy egyaránt figyelembe vegye a termelõk, a feldolgozók és a kereskedõk igényeit.

A magyar búza minõségi elõnyeit érvényesítve egyszerûsödik a szabvány, amely kevesebb minõségi kategóriát tartalmazva harmonizál az EU- (CEN) és a nemzetközi (ISO) elõírásokkal, emellett alternatív minõségi kritériumokat kínál. A szakemberek tisztában vannak azzal, hogy a vertikum számos gazdasági, szakmai és szabályozási eleme hiányzik. A szabvány persze önmagában nem oldja meg a problémákat, hiszen az érdekek sokfélék – ugyanakkor a piaci pozíciók megtartása és javítása érdekében szükség van a modernizációra.

Dr. Láng László tudományos osztályvezetõ elmondta, hogy ma nagyjából egyensúlyban van a világ búzatermesztése és búzafogyasztása. Magyarországon megszoktuk, hogy mindig van elég búza, a kérdés csak az, hogy mennyit használunk fel, illetve milyen mennyiséget exportálunk. A fajtanemesítésnél azonban elõre kell tekinteni: megpróbálni tervezni, hogy mi lehet az elkövetkezõ 5–15 évben, hogyan változhat a búza pozíciója, illetve milyen igényeket támasztanak majd azzal szemben. Most kell ugyanis megkezdeni azokat a nemesítési kutatásokat, amelynek eredményeképpen 10–15 év múlva megszületnek majd az új búzafajták.

A világ búza vetésterülete a 70-es évek közepén érte el a csúcsát, és azóta egy folyamatos csökkenés tapasztalható. Ázsiában nõtt egyedül a búza vetésterület, míg például Dél-Európában jelentõs mértékben visszaesett. A meghatározó, nagy búzaexportáló országokban pedig attól függ a búza vetésterülete, hogy a konkurens növényekhez képest milyen a jövedelmezõsége és versenyképessége: vagyis jó búzaárak mellett növekszik a vetésterület.

Ugyanakkor a következõ évtizedekben mennyiségi növekedését kell elérni. Magyarországon a vetésterület az elmúlt két évtizedben stagnál, és ahhoz, hogy a termésmennyiséget fokozhassuk, a termésátlagot kell növelni. Ehhez a lehetõség adott, viszont a jelenlegi fajták terméspotenciálját nem használjuk ki megfelelõen. A termesztési körülményekre kell tehát helyezni a hangsúlyt, mert nem feltétlenül a legjobb fajták teremnek a legjobban.

Dr. Marton L. Csaba tudományos osztályvezetõ a martonvásári hibridkukorica-nemesítés új eredményeirõl szólva elmondta, hogy minden érési csoportban tudnak a termesztési célnak megfelelõ hibridet kínálni. Részletesen ismertette a fajtáikat, és az ajánlás szempontjait a legkülönbözõbb kukoricaterületre vonatkozóan. A terméskilátások tekintetében ígéretesnek mondhatók a legjobb teljesítményre képes fajtáik.

Cikkünk megjelenésének idejére már nyilvánvalóvá vált, hogy néhol katasztrofális mértékû a hazai kalászos gabonában bekövetkezett aszálykár. Erre tekintettel augusztusban ismét kíváncsiak voltunk az ágazat elismert szakértõinek véleményére – a rendkívüli helyzetben mivel egészítenék ki a júniusban elhangzottakat.

Petõházi Tamás

Júniusban még nem látszott, hogy az afrikai hõség elér bennünket – ez teljesen megváltoztatta a helyzetet. A kalászos növényeken már sokat nem rontott, nagyon jó minõségû lett a termés, 85% feletti az extra malmi minõség. Világviszonylatban azonban meghatározó, hogy június második felétõl nem esett az esõ az amerikai kukorica övezetben, és ennek következtében a kukoricának is hatalmas áremelkedése következett be. Itthon is komoly kárt szenvedtek az õszi betakarítású kapásnövények, mint a kukorica és a napraforgó. Kukoricából valószínûleg több millió tonna terméskiesést okozott a három hetes hõséghullám – ennek a felmérése még folyamatban van (a minisztérium 2, a termelõk 3,5 millió tonna kukorica kieséssel számolnak). Az árak emelkednek, ez a tendencia várhatóan meg is marad a jövõben, és még feszítettebbé válik az abrak- és a szálastakarmány-hiány.

Az is látható, hogy lesz olyan termelõ, aki veszteséget fog termelni, mert ez az áremelkedés nem kompenzálja a terméskiesést – és a többi ágazatnál is hatalmas probléma van. Az állattenyésztésben a szálastakarmány-fogyasztó állatoknál a tavalyi mennyiség 40%-a termett meg az idén a tavalyi átlaghoz képest, és nincs annyi szalma sem, mint amennyire szükség lenne – ebbõl komoly hiány lesz. A hõhullám az abrakfogyasztó ágazatoknál is súlyos károkat okozott: nem ettek az állatok a melegben és nem gyarapodtak. A magas takarmányárak pedig nem tudnak beépülni az állattenyésztés áraiba, a következmény a kényszervágás lehet. A kormányzattól várjuk a valós intézkedéseket: a területalapú támogatások korábban történõ kifizetését, a nemzeti támogatások kifizetésének korábbi megvalósítását, kamatmentes vagy kedvezményes kamatú hitelek biztosítását – az ígéretek szerint. No és persze kérdés, hogy a kedvezményes kamatú hitelek mikor jutnak el a gazdálkodókhoz…

Dr. Láng László

Egy ilyen aszályos évnek több tanulsága van. Az egyik, hogy a mi klímánkon rendkívül fontos, hogy a növények tudjanak alkalmazkodni a szélsõséges idõjárási körülményekhez. Sokkal nagyobb jelentõséggel bír ez nálunk, mint Nyugat-Európában, ahol kiegyenlítettebb a klíma. Ez minden ilyen extra idõjárású évben felmerül, tehát nálunk az alkalmazkodóképesség fontosabb, mint a potenciális termõképesség, hiszen majdnem minden búza tudna 10 tonnát teremni, ha jók lennének a feltételek.

A másik alapvetõ tanulság alapja (mivel gyakran van nálunk ilyen idõjárás, és akármilyen jól gazdálkodik valaki, bármilyen jól is csinálja, a szárazság és a külsõ körülmények nem kedveznek) a nagyon gyakran elõforduló következmény, hogy csak közepes terméseredményt lehet elérni az idõjárási események miatt. Viszont ha már közepes mennyiségû csak a termés, akkor még fontosabb lenne, hogy legalább a minõség legyen jó! Kívánatos lenne, ha ezen a termésszinten és ilyen feltételek között, ahogy Magyarországon dolgozunk, kitûnõ minõséget tudjunk elõállítani. Ezért természetesen többet kellene tenni, mint amennyit jelenleg teszünk. A minõség irányába kellene elmozdulnunk – és van is ilyen törekvés. Ezt nagyon pozitív jelek igazolják, amelyek mutatják, hogy a legjobb minõségû fajták a legnépszerûbbek. Érzékelhetõ tehát az elmúlt tíz évben a minõség irányába való elmozdulás, de ezt tovább kellene fokozni.

Harmadik tanulságként megfogalmazható az, ami az ilyen szélsõséges idõjárásban megint fokozottan elõtérbe kerül: minél kipróbáltabb egy fajta (többéves tapasztalat alapján), annál biztonságosabban lehet termelni. Egy jól bevált fajtát nem feltétlenül érdemes túl gyorsan lecserélni!

-KJ-

A kép Martonvásáron készült.