Õszi talajmûvelés a szélsõségek tükrében

Csak az tud alkalmazkodni valamelyest az idõjárási anomáliákhoz, aki a „földön él” és ismeri termõtalajának állapotát. Általánosságban elmondható, hogy a csapadékhiány elõsegítette a tömörödött, élettelen, szerkezet nélküli állapot kialakulását. A hosszan tartó aszály holtvíztartalomig szárította a termõréteget. Mind a mûvelések, mind a talajvizsgálatok is errõl tanúskodtak a legtöbb termõhelyen. Nem kis feladat ilyen körülmények mellett az õszi vetésre készülni.

A legkedvezõbb talajállapot a korán lekerülõ elõvetemények (repce, kalászosok) után mutatkozik, amennyiben nem maradt el a tarlóhántás, -ápolás. E táblákon találhatunk csak beéredett talajt. Az elhanyagolt tarlók jól bizonyítják, hogy az elspórolt nyári tarlómûvelés dupla költség õsszel. A vetésváltás, a lazultság és a pillanatnyi nedvesség tükrében kell dönteni a mûvelés módjáról. A legfontosabb szempont a nedvesség megõrzése. A tarlómûveléssel kialakított beéredés behatárolja az alapmûvelés mélységének lehetõségét is. Az aszály ismeretében kockázatos mélyebben mûvelni, mint a beéredett réteg. A mélyebb munkával felhozott tömörödött részek nem munkálhatók el biztonsággal, a biológai egyensúly hosszú idõre megbomlik. Bármely mûvelõ eszközt is járassuk, a bolygatott felszín lezárásáról gondoskodni kell. A szélsõséges körülmények között is kedvezõ minõségben mûvelhetünk szántóföldi kultivátorokkal és középmély lazítókkal. A korszerû változatok hatékony keverõ, lazító, porhanyító munkát végeznek és lezárják a bolygatott felszínt. Lazult állapoton vagy ún. könnyû (homokos) talajokon eredményesen alkalmazhatunk tárcsás mûvelõ eszközöket, bár a hagyományos tárcsák hátrányai mind kidomborodnak a szárazságban. A talajt túlságosan levegõztetik és rossz a felszínlezárás minõsége is. A nedvesség megõrzésében hatékonyak viszont a modernebb rövidtárcsák. Emellett kedvezõ minõségben porhanyítanak és területteljesítményük is hozzájárul az idénymunkák sikeres teljesítéséhez. Ki kell emelni a szántóföldi kultivátorok legújabb generációját (1. kép). A sekélyebb, de rendkívül intenzív, kímélõ mûvelésre alkalmas munkagépek alapvetõ jellemzõje, hogy a rugózott kapatestek sûrû osztástávolsággal rendelkeznek, amelyeket felszínegyengetõ, lezáró elemek követnek. E célgépek leginkább tarlómûvelésre, magágykészítésre és kevésbé mély (20 cm) alapmûvelésre alkalmasak. Egy a mostanihoz hasonló száraz idõszakban rendkívül kedvezõ agrotechnikai tulajdonságuk, hogy vonóerõigényük alacsonyabb, haladási sebességük gyorsabb, mint a robosztus mélykultivátoroké. Így a talajnedvességért vívott harcban nagy segítség lehet alkalmazásuk.

1. kép: új generációs könnyû szántóföldi kultivátor

(Fotó: a VD engedélyével, Bottlik).

Késõn lekerülõ elõvetemények (napraforgó, kukorica, szója) után lényegesen rosszabb talajállapot nehezíti az õszi mûveléseket. Biológiai beéredésrõl szó sincs, betakarítás után tömörödött, kiszáradt, élettelen felsõ réteg mutatkozik. Õszi vetés esetén kevés idõ áll rendelkezésre a talajmunkákhoz. A talajállapot javulását megindító bekeverõ jellegû tarlóhántásról – az elõvetemény lekerülését követõen – azonnal gondoskodni kell. E célra a tárcsás mûvelõ eszközök a legalkalmasabbak, kiemelten a korszerû rövidtárcsák (2. kép). A gyors tarlóhántás jelentõsége abban mutatkozik meg, hogy az alapmûvelésig pihentetni tudjuk a hántott tarlót, teret engedvén a biológiai állapotjavulásnak. Ennek legjobb indikátora a kikelõ árvakelés (pl. napraforgó után), melynek megjelenésekor már kézzelfogható szerkezetjavulás és nyirkosodó felsõ réteg tapasztalható. Ekkor már biztonsággal elvégezhetõ az alapmûvelés.

2. kép: pezsdítõ, bekeverõ jellegû tarlóhántás

(Fotó: Bottlik).

Nem lehet eleget hangsúlyozni a nedvességmegõrzés és a kímélõ bolygatás fontosságát. A már említett szántóföldi kultivátorok és lazítók adják a legkedvezõbb munkaminõséget szélsõségesen száraz idõjárásban is.

A földmûvelõk életéhez nemcsak az elõrelátó gondolkodás és a folyamatos technikai és szellemi innováció, de a kompromisszumok is hozzátartoznak. Minden évben – fõleg ilyen szélsõségekkel teli idényben – adódik olyan helyzet, amit nem tudunk az elvárt minõségben megoldani. Ennek eredõje lehet az alacsonyabb mûszaki, technikai színvonal (pl. grubber vagy rövidtárcsa hiánya), az idõ hiánya, idõjárási helyzetek stb. A gyakorlathoz hozzátartozik, hogy meg kell tudni békélni e kompromisszumokkal elvégzett munkákkal. Nem szabad viszont elfeledni e késõbb orvosolandó problémákat. Tartsuk észben, kísérjük figyelemmel a mûvelési hibákat a tenyészidõ folyamán és adódó alkalommal javítsuk!

Bottlik László