A szárazság áll a martonvásári kísérletek fókuszában

Marton L. Csaba

Az augusztus végi termésbecslés alapján átlagban 4,1 t/ha termést prognosztizáltak kukoricában, amely 2,5 t/ha-ral kevesebb, mint a tavalyi évben.

2011-ben 250 mm csapadék hullott a térségben, míg idén 200 mm, a termés tavaly mégis 6,5 tonna/ha volt országosan, gyakorlatilag ugyanannyi, mint 2010-ben, amikor 800 mm csapadék hullott. A magyarázat az, hogy 2011-ben egy rendkívül csapadékos év után voltunk, és a talajok vízzel feltöltõdve segítették a növényállományt átvészelni a tavalyi száraz évet, most viszont 2012-re elfogytak a talajok víztartalékai.

Martonvásáron az országos átlagnál lényegesen kevesebb csapadék esik már hosszú évtizedek átlagában. Amíg a vegetációs idõszakban, országos átlagban 350–360 mm csapadék hullik, addig Martonvásáron 320 mm, de voltak periódusok, amikor 250 mm volt a jellemzõ.

A martonvásári intézet a 70-es, 80-as évektõl kezdve folyamatosan foglalkozott az aszálykérdéssel, melynek megközelítése elsõsorban statisztikai módon történt.

Egy évtized vonatkozásában dolgozták fel például néhány jelentõs kukoricatermesztõ ország vízhasznosítását a kukorica esetében. Azt vizsgálták, hogy hány kg termés jut 100 mm csapadékra. Ebben a vonatkozásban Magyarország kifejezetten jó pozíciót foglalt el, hiszen az akkori Jugoszláviában 100 mm-re 573 kg, Bulgáriában 741 kg, az USA-ban 781 kg, míg Magyarországon több mint 1000 kg jutott 100 mm csapadékra. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy a magyar kukoricatermesztés költség- és víztakarékosan gazdálkodott, a lehetõ legtöbbet kihozva a csapadékból.

Szárazságtûrési vizsgálatok

Martonvásáron már a 70-es, 80-as években is végeztek szárazságtûrésre vonatkozó vizsgálatokat. Öntözni kellett a kukoricát ahhoz, hogy igazán megismerjék a terméspotenciált, legalább az országos átlagcsapadék mellett. Különbözõ tenyészidejû csoportba tartozó hibridek termését értékelték, s azt látták, hogy öntözve (országos átlagcsapadék-ellátottsági szintet jelenti) a késõbbi hibridek nagyobb termést adtak, többet teremtek.

Öntözetlenül Martonvásáron a FAO 300-as tenyészidõcsoportig volt jelentõs a termésnövekedés, viszont a FAO 400–500-as csoport nem adott több termést, mint a FAO 300-as, jóllehet a terméspotenciálja nagyobb a késõbbi hibrideknek.

A hõösszeg ugyan elegendõ lenne a FAO 500–600-as hibridek termesztésére még itt Martonvásáron is, nemcsak az ország déli részén, de a csapadékhiány megakadályozza a késõbbi hibridek terméspotenciáljának realizálását. Éppen ezért a FAO 300-as csoport fölé nem célszerû menni, nemcsak itt, hanem az ország több régiójában sem. Ezt a gazdák is felismerték, hiszen a kukorica vetésterület több mint felét a korai, FAO 300-as hibridek alkotják.

Hõösszeg és szemnedvesség

Az elmúlt 10 év hazai hõmérsékleti statisztikáit nézve, hõösszeg-gyarapodás szempontjából, afrikai állapotokat jelez a 2003-as és a 2007-es év után a 2012-es év is. Mindhárom évben rendkívül kevés csapadék párosult rendkívül sok hõségnappal, sokszor csúcsokat megdöntve, melynek eredményeképpen igencsak alacsony termésmennyiséggel számolhatunk.

A hõösszeg kapcsán megállapíthatjuk, hogy az aktuális szemnedvesség az akkumulálódott hõösszeggel szoros összefüggést mutat.

A négy nappal ezelõtti (augusztus 27.) eredmények azt mutatták, hogy Martonvásáron a normál idõben elvetett kukorica szemnedvessége átlagban a FAO 200-as csoportban 19%, a FAO 300-ban 26%, a FAO 400-ban 32%, míg a FAO 500-as csoportban 38%, melybõl láthatjuk, hogy a legkorábbiak már ekkor betakarításra alkalmasak voltak. Tíz nappal korábbi szemnedvességi adatok azt mutatták, hogy szinte minden tenyészidõcsoportban mintegy 15%-kal csökkent a szemnedvesség 10 nap alatt, ez napi 1,5–2% szemnedvesség-csökkenést jelent, ami elképesztõen gyors száradásra utal.

Felhívta a figyelmet az elõadó arra, hogy a forróságot követõen óhatatlanul hûvösebb, csapadékosabb periódus jön majd, amikor is egy 13%-os szemnedvességû, kint maradt kukoricából –a fizikai törvényszerûség következtében − akár 18–20%-ra visszanedvesedett kukorica is lehet, további költséget terhelve ezzel a gazdákra.

Csapadék és agrotechnika

A csapadék minden vonatkozásban szerepet játszik a növénytermesztésben, hiszen a különbözõ agrotechnikai tényezõk a csapadék függvényében fejtik ki hatásukat.

Nitrogénadag-kísérlet

A 18 év átlagában bemutatott nitrogénadag-kísérletet a száraz és csapadékos évek adatainak átlagára alapozták. Száraz évben nulla nitrogén kijuttatása mellett a termés 3 t/ha, csapadékos évben 4 t/ha volt.

80 kg/ha nitrogén hatására a termés duplájára nõtt száraz és csapadékos években egyaránt. További 80 kg már csak 15–25% termésnövekedést eredményezett, 240 kg nitrogén esetében pedig egyáltalán nem volt termésnövekedés. A maximális termést tehát száraz és csapadékos évben is 160 kg N-adag mellett adták a hibridek.

A 80 kg/ha tehát feltétlenül szükséges egy elfogadható szintû termés eléréséhez, az ennél nagyobb adag pontos mennyiségét és gazdaságosságát pedig termõhelyenként, a technológia egyéb elemeivel összhangban lehet meghatározni, illetve biztosítani. Megállapítható tehát, hogy a nitrogén hatása hasonló eredményeket hozott száraz és csapadékos években egyaránt.

Tõszámkísérletek

A növényszám vonatkozásában már jelentõs különbség mutatkozott, hogy esõs, vagy száraz években vizsgálják a hibridek teljesítményét. Tizenkét év átlagában elmondható, hogy csapadékos években a maximális termést 80 000 tõ/ha-ral érték el, és ez mintegy 30–40%-kal volt több mint a száraz évek maximális termése. Száraz évek átlagában a termés maximum 40 000−60 000 tõ/ha-ral érhetõ el. Csapadékos évben sem sokkal kevesebb a 60 000 tõ/ha termése, mint a 80 000 tõ/ha-é, így a közös nevezõ az esõs és száraz években a 60 000 tõ/ha.

Mivel száraz éveket élünk, így a 60 000–70000 tõ/ha adhat biztonságos termést minden hibrid vonatkozásában.

Szemléltetésre került két, egymást követõ év tõszámkísérlete, amikor ugyanazon a helyen, ugyanazzal a technológiával, mindent ugyanúgy ismételve végeztek el: a száraz évben 3 t/ha volt a termés, a csapadékos évben 9 t/ha. Ha nem átlagokat nézünk, hanem konkrét évet és táblát, akkor látható, hogy akár háromszoros különbség is lehet az eredményben. Száraz évben a maximális termésmennyiséget 30 000 tõ/ha-nál realizálták, míg csapadékos évben a terméscsúcsot a 80 000 tõ/ha-nál érték el. Nagyon megfontolandó tehát a tõszám kérdése, tudva azt, hogy igencsak száraz évek következnek.

Az innovációra és a kutatásra helyezve a hangsúlyt a martonvásári intézet 2010-ben csatlakozott egy EU által támogatott nemzetközi pályázathoz (DROPS), amelyben 3 kontinens 11 országából 10 kutatóintézet és 5 magánvállalat adta össze tudását a gabonafélék legmodernebb szárazságtûrõ technológiáinak és a nemesítõ programjainak kidolgozásához.

Oross Dénes, a Bázismag Kft. ügyvezetõje a martonvásári hibridek nagyon jó általános alkalmazkodóképességét emelte ki elõadásában, elsõsorban az idõjárási anomáliákhoz, a talaj tápanyag-erõforrásaihoz, illetve az agrotechnikai adottságokhoz való alkalmazkodást elõtérbe helyezve.

Néhány általa kiemelt hibrid a teljesség igénye nélkül: 

Mv 255 – A rendkívül gyors vízleadású hibrid a gyengébb termõhelyi körülmények között is versenyképes termést hoz, intenzív termõhelyeken az éréscsoportjába tartozó

versenytársakhoz képest kiválóan terem. 

Mv 277 – Az alacsony betakarításkori szemnedvesség, az évjárati terméskiegyenlítettség, a gyengébb termõhelyi adottságokhoz való alkalmazkodása miatt lett a magyar termelõk kedvelt MV hibridje. 

Hunor – Csapadékhiányos, gyenge adottságú területeken, alacsonyabb tõszámmal rendelkezõ állományokban, száraz években kimagasló termésekre képes. 

Mv 350 – Az ország egész területére ajánlott nagy termõképességû, kiemelkedõ termésstabilitással rendelkezõ hibrid, mely a jövõben a martonvásári genetika prémium kategóriás terméke lehet. 

Mv 343 – A közepes termõhelyi adottsággal rendelkezõ, de szakszerû technológiai körülményeket biztosító gazdaságok stabil termést produkáló hibridje, mely stresszes évjáratokban is megbízhatóan hozza az átlagot, csapadékos évjáratokban magas termést várhatunk tõle. 

Kamaria – Minden termõhelyen és minden évjáratban átlagot messze meghaladó termésszintet várhatunk tõle. 

Siloking „a silóhibridek királya” – Leveles („Lfy”) típusú hibrid kiemelkedõ termõképességgel azon gazdálkodók részére, akik a magas hozamú állományukat koncentrált, magas energiahozamú szilázzsal kívánják takarmányozni.

-ga-