Bólyban az igazság - A szarvasmarhatartásról másképpen

Forrás: www.keptar.oszk.hu, Pallas Lexikon

Fehér Károly bevezetõjében elhangzott adatok szerint, ma kevesebb haszonállat van az országban, mint a II. világháború pusztítása után. Igaz ez akkor is, ha az elmúlt 2 évben a szarvasmarha állományunk szerény növekedést mutatott. További probléma, hogy az állat és a föld, az állat és a takarmány elválik egymástól. Mai helyzetkép, hogy az állati termékek átvételi ára kb. 15%-kal emelkedett, az elõállításuk ráfordításai pedig megduplázódtak, amibõl a takarmányok árának növekedése volt a legnagyobb mértékû. A rendezvény célja azonban nem a panaszok megfogalmazása, hanem követésre méltó megoldások megtalálása, továbbadása, kiemelten fókuszálva a szarvasmarha szaporodásbiológiájára.

Ádám János, a Bóly Zrt. vezérigazgatója, két újsághírrel kezdte elõadását: „Nem változott a tendencia, továbbra is zuhanórepülésben van az állattenyésztés Magyarországon”, az egyik cikk címe, a másiké, „Sikerre ítélve a magyar állattenyésztés”. Mi a valós helyzet akkor az ágazatban? A két állítás között döntsenek a valós tények. Fogadjuk el, hogy egy ország mezõgazdasági fejlettségének egyik legjobb mérõszáma a növénytermesztés és állattenyésztés aránya. Még 3 évet kell várnunk és „megünnepelhetjük” állattenyésztési ágazatunk 30 éve tartó folyamatos csökkenését. Ez a folyamat 1985 óta tart. Piaci oldalról nem lehet alátámasztani, igazolni ezt a mértékû csökkenést. Magyarország egy szûkebb, speciális piaci szegmensben gondolkodva, logisztikai akadályokat is leküzdve sikeres szereplõje lehetne a globális piacnak. Néhány fajsúlyos kérdést ki kell emelni az állattenyésztés fejlõdése szempontjából. A földhasználat elsõ helyen említendõ! Az állattenyésztésben nem lehet beruházásokat tervezni 3–5 éves földhasználati szerzõdésekkel. Ehhez törvényileg meg kellene határozni egy minimális idõt, ami figyelembe veszi az állattenyésztési ágazatok speciális igényeit. Az elmúlt évek támogatási rendszere szintén a növénytermesztésnek és nem az állattenyésztésnek kedvezett. Ezt még tetézik a magas gabonaárak, amivel a tisztán növénytermesztést folytató gazdaságok extraprofitot érnek el (akár 30% profit), míg az állattenyésztés profitrátája az 5%-ot sem éri el. Problémát jelent az ágazatban a szaktudás hiánya – mindenekelõtt a szakmunkások, technikusok száma és felkészültsége alacsony – valamint a társadalmi megbecsültség alacsony szintje.

Dr. Solti László akadémikus elõadását statisztikai adatokkal kezdte: 1900-ban a Föld népessége 1,6 milliárd volt, 2011-ben elérte a 7 milliárdot és 2050-re el fogja érni a 10 milliárdot. Hogyan lehet ennyi embert táplálni a Földön? Mintegy 40 év alatt 63%-kal kell emelni az élelmiszertermelést, folyamatosan fogyatkozó földterületeken. Az élelmiszer elõállításba fektetett pénz jó befektetésnek tûnik. Magyarország területének több mint 60%-a mûvelhetõ, ezzel 30 millió ember élelmezését tudnánk megoldani. Szégyenfolt ránk nézve, hogy ebbõl nem valósul meg semmi. Az EU-csatlakozás kínálta kedvezõ piaci viszonyokat sem tudtuk kihasználni. Ma Magyarország nyersanyagokat és félkész termékeket exportál, alacsony hozzáadott értékkel, ami a gyarmatokra volt jellemzõ az elmúlt évszázadokban. A versenyképtelen kisüzemi méret politikai erõszakolása tovább rontja ezt a helyzetet. Szövetkezeti formában lehetne eredményesen mûködtetni a kisüzemi gazdálkodást, ha a beszerzést, értékesítést, szakmai felügyeletet közösen végeznék. Gond az is, hogy 3–5 éves földbérleti szerzõdések mellett képtelenség az állattenyésztésben hosszú távú beruházásokban gondolkodni. A mezõgazdasági termelés visszaesésével viszont csökkent a vidék népességmegtartó képessége is, a falusi emberek a városokba vándorolnak, ahol szintén nincs elegendõ munkahely. Ez tovább terheli a szociális ellátórendszert.

Szintén felesleges kiadásokat jelent az állattartóknak a „haragos zöldek” által kierõszakolt környezetvédelmi és állatjóléti elõírások sora, amivel a jövõben is számolni kell. Nyilván nem célja – ahogy eddig sem volt az – egyetlen becsületes állattenyésztõnek sem, hogy kínozza állatait, vagy ok nélkül szórja a mérgeket a földjére.

Az állattenyésztés szempontjából óriási hiba volt a feldolgozóipar elkótyavetyélése, bezárása is. Ami megmaradt, az vagy versenyképtelen, vagy külföldi kézben van. Ugyancsak nagy gond, hogy nincs egy kézben a teljes termékpálya. A rendezvény házigazdái pont ennek kiépítését célozták meg, elkerülendõ az egyes szegmensek kilengéseit, kiszolgáltatottságait.

A szarvasmarha állományunk alakulásában látható a folyamatos csökkenés, amely az elmúlt néhány évben ugyan megállt, a létszámban stagnálás figyelhetõ meg, a 30 évvel ezelõtti szinteken. A létszámadatok a mélyponton, a II. világháború utáni értékre estek vissza. A tejtermelési grafikonokból az szembetûnõ, hogy a tej- és tejtermék behozatalunk lényegesen meghaladja a kivitelt az elmúlt 10 évben, amire nem lehetünk büszkék. Összehasonlítva az árakat a némettel megfigyelhetõ, hogy a termelõi árak nagyjából megegyeznek a két ország között. A feldolgozók hozzáadott költsége egyharmaddal alacsonyabb, mint a magyar. Ehhez hozzáadva a kereskedelmi költségeket (költség + árrés), jóval megelõzzük kereskedelmi árakban a német kereskedelmi árszintet. Egész Európát vizsgálva a magyar tej- és tejtermékek ára az egyik legmagasabb az európai piacon.

A szaporodásbiológiai adatokat elemezve láthatjuk, a drasztikus tejtermelésbeli növekedés gyakorlatilag kétszer rosszabb termékenyítési indexet eredményezett az elmúlt 40 évben az USA-ban. A fertilitási adatok is mindenhol romlottak a világ vezetõ tejtermelõ országaiban. Föltehetjük a kérdést, valóban le kell mondanunk az évi egy borjúról ilyen mértékû tejtermelés-növekedés mellett? Van benne igazság, de nem kell azért feltétlenül elfogadnunk. A romló fertilitás okai között több okot is feltárhatunk. Az egyoldalú tejtermelésre történõ szelekció biztosan sokat ártott e mutatónak. Nem vették figyelembe az élettartamot, az egészségi állapot javítását, az ellenállóképesség erõsítését, a lábvég- és szaporodási problémák elkerülését. Az is közismert, hogy a laktáció elsõ 2 hónapjában az energiamérleg negatív, súlyos esetben az ivari ciklusuk teljesen leáll. Hozzáadódik a problémahalmazhoz a nem megfelelõ takarmányozás, tartástechnológia, immunológiai státusz. A jövõbeni szelekciós irányok kijelölésénél ezeket a mutatókat is figyelembe kell venni, amire jó példa a svéd tenyésztési gyakorlat.

Egy másik példa: a tejtermeléssel nõ ugyan a felvett takarmány mennyisége, annak hasznosulása azonban nem. Így gyakorlatilag genetikailag kódolt energiahiányt kénytelenek a nagytejû teheneink elviselni a laktáció csúcsán, aminek következménye az összes reprodukciós paraméter értékeinek romlása. Fontos szempont volna, hogy ez a negatív energiabalansz a 70–80. napra megforduljon, esélyt adva a sikeres vemhesülésre. Nem jó út a szárazon álló tehenek „hizlalása”, túlflushingolása, mert a kövér teheneknél az elsõ ovuláció bizonyítottan késõbb jelentkezik mint a normál kondícióval (KP=3,6-3,8) ellõ társaiknál. Kérdés a termékenyítés optimális ideje! A tehén átlagosan 18–24 órán át mutat ivarzási tüneteket. A szarvasmarha az egyetlen faj, ahol az ovuláció az ivarzási tünetek megszûnése után van, és nem az alatt. Nagyon nehéz azonban az ivarzási tünetek megfigyelése. Egy 30 liter tejet termelõ tehén átlagosan 15 órán keresztül mutat ivarzási tüneteket, míg egy 60 liter tejet termelõ csak 3 órán át. Tovább rontja az esélyeinket, hogy a tehenek 40%-a este 10 óra után, további 35%-a reggel 6 óra elõtt mutatja az elsõ tüneteket. Célszerû valamilyen eszközzel (festékpatron, mozgásérzékelõk, detektorok stb.) segíteni az ivarzó állatok megtalálását.

Ma gyakran feltett kérdés a szexált sperma használatának hatékonysága. Az eljárás az áramlási ciklometrián alapul, s a forgalmazók 90%-os nõivarú arányt garantálnak. Gyakorlati adatgyûjtéseink visszaigazolják ezt a számot, tehát az árutermelõ farmokra ajánlható, figyelembe véve a kb. 2,1–2,2-es spermaindexet üszõállományban.

A rendezvény résztvevõi további elõadásokat hallgathattak szaporodásbiológiai, takarmányozási és technológiai kérdésekrõl. Nagy elismerést jegyezhetett a szarvasmarhatartásról szóló kiállítás is, amely méltán hívta fel a figyelmet az állattartó ágazat kiemelt szerepére. A kulináris élvezetekrõl pedig a jó hangulatú fõzõverseny gondoskodott, ahol az ínycsiklandó illatok tanúskodtak a rutinos konyhatündérek nagy sikerû szereplésérõl.

Keresztes Júlia – Dr. Gergácz Zoltán