Az élelmiszerbiztonság a szántóföldön kezdõdik - Növényorvosok tanácskoztak

A szakemberek meggyõzõdése, hogy az élelmiszerbiztonság a szántóföldön kezdõdik. Ahhoz, hogy egészséges élelmiszer kerüljön a fogyasztó asztalára, nem csupán ismerniük kell a kártevõk, a kórokozók, gyomnövények elleni környezetkímélõ védekezési eljárásokat, de következetesen végig is kell vinniük azokat. A növényorvosnak a növények védelme érdekében olyan eljárásokat kell alkalmaznia, amelyek nem veszélyeztetik sem a fogyasztó, sem pedig környezetünk biztonságát, s amely egyben az ország növény-egészségügyi biztonságát is szolgálja.



Az idei esztendõ növényvédelmi szempontból több területen is tanulságos volt, s hatással lesz a következõ év védekezési gyakorlatára. Az e témában elhangzott elõadásokból állítottunk össze olvasóink számára rövid, de hasznos olvasnivalót.

Benécsné dr. Bárdi Gabriella herbológus Két aszályos év után – 2012 gyomirtási tapasztalatai, tanulságai címû tanulmányában az extrém idõjárási körülmények között megvalósuló gazdálkodásról – s ennek egyik fõ elemérõl, a gyomirtás problémáiról számolt be.

Benécsné dr. Bárdi Gabriella

Míg 2010-ben az „árasztásos” kukorica- és búzatermesztés nehézségeivel kellett szembenézni, addig a 2011-es év a rendkívüli szárazságról híresült el, majd 2012 már nem csak meteorológiai, hanem hidrológiai és mezõgazdasági értelemben is aszályosnak bizonyult. A tavalyi szárazság még átvészelhetõ volt a talajok bõséges víztartalékainak köszönhetõen, és a kevés csapadék eloszlása a 2011-ben betakarítással záruló kultúrák vegetációja szempontjából viszonylag jól alakult. A 2012-es év viszont nem indult ígéretesen és sajnos nem is zárul így, de minden rosszból lehet és érdemes tanulni – jelentette ki az elõadó, aki összegezte e szélsõséges év gyombiológiai és gyomirtási tapasztalatait, tanulságait.

Kalászosok

Sok helyen szinte teljesen elmaradt, vagy gyenge volt a bokrosodás. A kiszórt tavaszi szilárd fejtrágya nem tudott igazán hasznosulni. Az áprilisi csapadék az utolsó pillanatban érkezett, és bár a bokrosodás mértékén már jelentõsen nem segített, de a növények kifejlõdésében, kalászdifferenciálódásában javított a helyzeten. Hasonlóan jótékonyak voltak a sajnos már nem mindenhol érkezõ „aranyat érõ” májusi esõk is.

A gyomosodás viszonylag késõn indult meg, és a gyomok növekedése is korlátozott volt. Még az olyan – egyébként nagy vízfelvevõ, „vízmegszerzõ” képességgel rendelkezõ – évelõ gyomok, mint pl. a gyökértarackos mezei acat is csak június közepére, végére nõttek fel a gabona magasságába. A kései gyomirtások után nem csak az aszály miatt mutatkoztak furcsa, elhaló kalászok, de egyes herbicid hatóanyagok is „belejátszottak” a fejlõdési zavarokba.

A bokrosodás végéig, szárbaindulás kezdetéig, esetleg 1–2 nóduszos korig használható gyomirtó szerek megkésett kijuttatását nem csak a késõn meginduló gyomosodás, hanem az is magyarázta, hogy a gazdálkodók egy része nem vette figyelembe, hogy a szárazság és a gyors kitavaszodás miatt a gabonák fejlõdése nem a szokásos módon megy végbe.

Tanulság, hogy mindig alaposan és közelrõl meg kell nézni a kultúrnövény állományokat, mert a méret, a vegetatív növekedés, a mellékszárak, nóduszok száma az évjárat, az idõjárás hatásai miatt megtévesztõ a növény valódi fenológiai állapotát illetõen, ami a megkésett gyomirtásokon keresztül fitotoxicitáshoz és rejtett termésveszteséghez vezet.

A 2012-es év gyomosodási viszonyai is rávilágítottak arra, hogy a gabonafélékben napjainkra megnövekedett a fûféle gyomok jelentõsége. Akik késõn ébredtek, nem is mindig jutottak hozzá a szaktanácsadóik által javasolt specialista készítményekhez, vagy ha hozzá is jutottak, akkor a készítmények többségének alkalmazása után csalódottan tapasztalhatták a részleges, gyenge hatást.

A várható erõsebb õszi gyomosodás miatt a szokásosnál sokkal többen terveztek a most vetett kalászosokban õszi gyomirtást. A növényvédelmi szakemberek és szaktanácsadók feladata, hogy gondolva a lehetséges rezisztenciára, a széltippant kísérõ gyomokra és a tervezett vetésváltásra is megfelelõ herbicideket ajánljanak.

A kalászosok tarlóin a szárazság miatt lassan indult meg a gyomosodás. Ehhez hozzájárultak a szalmazúzás és -terítés hiányosságai is. A sávokban szalmaszecska-tömeggel terített tarlón a vastag mulcstömeg alól a magról kelõk nem, inkább csak az évelõk tudtak kihajtani. Ilyen idõjárási és tarló-gyomosodási körülmények között nagyobb szerepet kellene szánni a vegyszeres tarlókezeléseknek.

Kukorica, napraforgó

A viszonylag gyorsan meginduló kitavaszodás sokakat késztetett arra, hogy a szokásosnál korábban kezdjék meg a napraforgó, majd a kukorica vetését is. A kifejezetten korán, április elsõ hetében elvetett kukoricák károsodtak a leglátványosabban a hõség és aszály okozta csõképzõdés és termékenyülési hiányoktól, valamint a kései és elhúzódó gyomkelés miatt „megcsúszott” posztemergens gyomirtások negatív hatásaitól. A májusi és júniusi csapadék eloszlása és mennyisége, ennek országon belüli sokszínûsége változatos helyzeteket eredményezett a két fõ kapáskultúra gyomviszonyaiban és gyomirtásában.

Közös tanulságként megfogalmazható, hogy akár száraz, akár csapadékos évjáratról van szó, a posztemergens gyomirtásoknál nem szabad lemondani a tartamhatást is biztosító hatóanyagokról. A kapásoknál – elsõsorban a kukoricában – is elõtérbe került újra a nehezen irtható egyszikûek problémája. Az osztott kezelések és a talajon keresztüli tartamhatást is adó korai poszt-poszt hatóanyagok jelentõsége megnõ, és komolyan kell foglalkozni egyes hatóanyagcsoportok, vagy hatóanyagok egyszikû spektrumbeli hiányosságaival. Az idei száraz idõben a legtöbb készítmény esetében az engedélyezett dózisokból a legmagasabbak mûködtek megfelelõen.

A posztemergens gyomirtásoknál óriási szerepe volt a különbözõ segédanyagoknak, amelyek nélkül a viaszos, szõrözött levelû gyomok, vagy általában a fûfélék ellen esélyünk sem lett volna a szereknek. A forró napokon a kora reggeli permetezések hatásosabbak és kevésbé fitotoxikusak voltak, mint a késõ estiek. A szélsõségesen száraz idõben egyébként a kukorica és a gyomok versengésének minél koraibb kikapcsolására kell törekedni, ilyenkor nem szabad a megszokott posztemergens technológiáink rugalmasságára számítani.

Napraforgóban egyre gyakrabban választott technológia volt, hogy IMI-napraforgót vetettek, elvégezték az alapgyomirtást és aztán a preemergens gyomirtás eredményességétõl függõen vagy sor került a Pulsar alkalmazására, vagy nem, vagy csak egyes táblarészeken kiegészítõ jelleggel. A napraforgó hibridválaszték és a növény jelenlegi jövedelmezõsége már „elbírja” ezt a technológiát és nagyobb biztonságot ad a gyomirtásban.

2011-ben egyértelmûen megmutatkozott és 2012-ben is látni fogjuk az elõvetemény hatás negatív oldalait. A napraforgó után vetett kukoricák és kalászosok a vízkészleteibõl végletesen kizsarolt talaj miatt a gyengébb termõhelyeken elsõnek „adták meg magukat”.

Gyomirtó szerek lebomlási zavarai, utóhatás problémák

Az utóbbi két esztendõ konzekvens szárazsága és az idei nyár rendkívül forró és aszályos idõjárása egyértelmûen lassította, és kedvezõtlenül befolyásolta a herbicidek degradációját. A talajban a víz hiánya közvetlenül a kémiai jellegû lebontást, közvetve pedig – a csökkent talajéleten keresztül – a biológiai lebontást akadályozta. További problémaként jelentkezett, hogy 2010 özönvizes idõjárásában számos területen tömõdött, levegõtlen talajrétegek alakultak ki, amely talajhibákat normál idõjárás esetén 1–2 éven belül korrigálni lehetett volna. Azonban a sok víz után következõ két extrém száraz év és a gazdálkodók gépesítettségi lehetõségei nem mindenhol biztosították a megfelelõ talajállapot korrekciót. Az utóhatás problémák már 2012-ben is megmutatkoztak, és ha nem lesz kellõ téli és tavaszi csapadék, akkor jövõre is találkozni fogunk a gyomirtó szerek káros maradékaira visszavezethetõ tünetekkel.

Tudomásul kell vennünk, hogy a herbicidek megadott felezési idejei és vetésváltási elõírásai átlagos termõhelyi, idõjárási és agrotechnikai körülményekre vonatkoznak, nem extrém helyzetekre. A vetésterv és a kapcsolódó gyomirtások tervezésekor érdemes alaposan átnézni a lehetséges utóhatásokat tartalmazó valamennyi potenciális információforrást, és kétségek esetén a cégek képviselõihez és tanácsadóihoz kell fordulni.

Tanácsok a károk megelõzése érdekében

A vetésváltás gondos tervezése, a forgatásos és keverõ jellegû mûveletekkel a feltételezett maradékok eloszlatása, felhígítása a talajban. A talajélet serkentése minden lehetséges módon. Az érintett tábla talajadottságainak gondos mérlegelése. A herbicidek lebomlásával, viselkedésével kapcsolatosan tanultak felidézése, 2013 tavaszán a túl korai vetések tudatos kerülése, a növény vetéséhez és kezdeti fejlõdéséhez a minél jobb kondíciók biztosítása. Kétségek esetén házi bioteszt elvégzése. Analitikai vizsgálat a talajból nagy értékû kultúra tervezett vetése elõtt.

Jordán László igazgató (NÉBIH Növény- Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság) a 2014-tõl Magyarországon is minden gazdálkodó számára kötelezõen elõírt integrált növényvédelem bevezetésérõl tartott elõadást. Az alkalmazandó eljárások megismeréséhez tanulságos lehet a nemzetközi folyamatok megismerése a növényvédelem és a növényegészségügy területén egyaránt.

Jordán László

A 2009/128/EK irányelv a peszticidek fenntartható használatáról tartalmazza a tagállamok számára egy nemzeti cselekvési terv megalkotásának kötelezettségét, amely leírást ad arról, miként biztosítják, hogy a III. mellékletben foglalt integrált növényvédelmi alapelveket 2014. január 1-jéig valamennyi hivatásos felhasználó végrehajtsa. Ugyanakkor a piac elvárása, hogy nagy mennyiségû, kiváló minõségû, egészséges és biztonságos, egyenletes eloszlású termést kell elõállítani – minél kisebb peszticidterheléssel!

Az elõzményekrõl érdemes megjegyezni, hogy jogszabályi szinten már több évtizede foglalkoznak az integrált termesztéssel. 1968-ban a növényvédelem feladata jogszabályban rögzíttetve a mezõgazdasági növényeket pusztító állati kártevõk, betegségek és gyomok (károsítók) kiirtása, azok növénnyel, növényrésszel, növényi termékkel való behurcolásának, elterjedésének és kártételeinek megakadályozása, illetõleg a határon való kihurcolásának, valamint az egészségre ártalmas növényvédõszer-maradékot tartalmazó növények felhasználásának és forgalmazásának megakadályozása. Azóta a növényvédelmi jogszabályok egyre inkább a megelõzésre, a károsítók kiirtása helyett a károsítási küszöbérték alatt tartására helyezi a hangsúlyt.

Az integrált növényvédelem rendszere két szinten valósul meg. Az ún. „általános” szint a védekezésre vonatkozó döntését a károsítók gazdasági veszélyességére, emberre, állatra, környezetre gyakorolt hatására, a károsítók várható megjelenésének, terjedésének, járvány vagy gradáció kialakulásának valószínûsítésére szolgáló növényvédelmi elõrejelzésre alapozva hozza meg. Ez alapján a földhasználónak és a termelõnek törekednie kell az integrált növényvédelem általános elveinek betartására – s ez általános érvényû formájában már hatályos.

A kétszintû rendszer „emelt” szintjének célja a magasabb szintû integrált gazdálkodás feltételeinek és ellenõrzési rendjének meghatározása. Ehhez szükséges a megfelelõ jogszabályokat megalkotni, amely tartalmazza a tanúsító szervezetek létrehozását, illetve ennek a szintnek a része az integrált védjegy bevezetése. Az emelt szint jellemzõje, hogy az nem általános érvényû (önkéntes alapon választható) – és ez idõ tájt még kidolgozás alatt áll.

Az integrált növényvédelem rendszerében alapvetõ jelentõségû az elõrejelzés, és meg kell határozni a növényorvos helyét is.

Az elõadás végén tájékoztató hangzott el a légi növényvédelmet szabályozó miniszteri rendelet felülvizsgálatáról, a növényvédelmi gépek mûszaki felülvizsgálatának jelenlegi helyzetérõl. Elhangzott továbbá, hogy felül kell vizsgálni a növényvédõszer-forgalmi kategóriák rendszerét, valamint elõkészületben van és rövidesen használatba vehetõ az engedélyezett növényvédõ szerek elektronikus hivatalos adatbázisa, amely a NÉBIH honlapjáról www.nebih.gov.hu érhetõ majd el.

-keresztes-