MENÜ

A szalmonella csökkentésének lehetõsége a farmokon

Oldalszám: 118
2014.01.14.

AUSZTRÁLIA – Az Adelaide Egyetem kutatója, Dr. Kapil Chousalkar a közelmúltban kezdett projektben a szalmonellák terjedését vizsgálja a ketreces kereskedelmi tojó farmokon.

 

 

Dr. Kapil Chousalkar a Szalmonella epidemiológiája címmel publikálta kutatásai eredményét, melynek célja a farmok környezeti tényezõinek, a madaraknak és a tojás szerepének meghatározása a szalmonella fajok továbbterjedésében. „Ez választ fog adni arra, hogy a szalmonella bizonyos szintû jelenléte az istálló környezetében vagy a madárban lévõ szalmonellák-e azok, amik a tojáson megjelennek” – mondta Dr. Chousalkar.



Mintákat gyûjtöttek számos kereskedelmi tojó farmról és azt tervezik, hogy egész évben mintákat fognak gyûjteni, a longitudinális vizsgálat keretein belül. A mintavételi rendszere kiterjed a tojásövre, a tojásra (beleértve a belsõ tartalmát), a porra, a toll, a hám eredetû maradványokra és a bélsármintákra. Dr. Chousalkar a madarak tojófészkeiben is végez vizsgálatot szalmonellára. Hozzátette, hogy „a szalmonellaszennyezés kialakulásának fõ oka az, hogy az állomány vegyes korú”. A kezdeti mintavétel után Dr. Chousalkar csapata, beleértve a Baromfi CRC által támogatott diákot, Vaibhav Gole-t, a szalmonellapozitív tyúkokat célozza meg és megfigyelik ezek ketrecen belüli környezetét.



A szalmonella fontosságáról a kutató azt mondja: számos különbözõ szerotípusa van a szalmonelláknak, amelyek a S. Typhimurium-mal együtt rendkívüli jelentõséggel bírnak Ausztráliában, mivel ezek okozzák a humán megbetegedések zömét. Az S. Enteritidis gyakori a tengerentúlon, de szerencsére még soha nem volt jelen a helyi állományban és szigorú felügyeleti programok vannak arra, hogy ez így is maradjon. Az S. Enteritidis egy bejelentendõ egzotikus fertõzés Ausztráliában.



Eddig a mintavétel három szakasza zárult le és Dr. Chousalkar csapata nem talált S. Typhimurium-fertõzést a tojásokon még akkor sem, ha azok fertõzött madaraktól származtak, és a tojás belsõ tartalmáról sem érkeztek pozitív eredmények. Az elsõdleges aggodalom az S. Typhimurium-mal szemben az, hogy nehezen ellenõrizhetõ. „Még jó biológiai védelemmel rendelkezõ farmokra is eljuthat a szalmonella a takarmánnyal, új állatok révén, embereken, kártevõkön keresztül vagy nem megfelelõ higiéniai körülmények miatt és ráadásul néhány szerotípusa a levegõben is jelen van”.



Dr. Chousalkar vizsgálatának célja, hogy a legjobb gyakorlati szabványt biztosítsa a szalmonella minimalizálására a farmokon. Az egyik fõ jellemzõje a projekt kimenetelének az lesz, hogy rendszeres ellenõrzõ programokkal pontosan fel tudják mérni a szalmonella-fertõzöttség szintjeit. Dr. Chousalkar megjegyezte, hogy „az olyan események, mint a WPSA baromfi szakmai napok, hasznosak az eredmények a délausztrál tojástermelõkhöz való továbbítására. Azok a tojástermelõk, akik részt vettek a vizsgálatban már nagyon lelkesek és támogatóak”.



A szabadtartású termelés növekvõ aránya miatt Dr. Chousalkar további kutatásokat akar végezni, hogy vizsgálja ezt a fajta tartási módot is. „Reméljük a jövõben látni fogjuk az összefüggést a szezonális változásokkal vagy a madarak sûrûségével a szabad tartású rendszerben”, mondta Dr. Chousalkar. „Egy olcsó, megbízható és gyors eljárást is szeretnénk kifejleszteni a szalmonella azonosítására, mert a jelenlegi nagyon költséges és nagy kihívást jelent a termelõk bevonása a rendszeres ellenõrzésébe”.

 



Forrás: ThePoultrySite News Desk, 2013. február 21.

Fordította: Dr. Gergácz Zoltán