AGRÁRIUM 2013

Többek között ezekrõl a kérdésekrõl esett szó február 12-én, a Portfolio.hu Agrárium 2013 címmel rendezett konferenciáján. A szervezõk célja a szakmai-üzleti találkozó lehetõségének biztosítása volt, ahol az agrárszektorban tevékenykedõk megoszthatták, megvitathatták egymással az ágazat aktuális feladatait, legégetõbb problémáit. A félnapos rendezvény témái között kiemelt szerepet kapott az Európai Uniós támogatások és a KAP folyamatban lévõ változásai – azok hatásai a magyar gazdálkodókra, termelõkre, befektetõkre. A konferencia négy pódiumbeszélgetése során az iparág szakemberei, agrárkereskedõk és banki-, állami döntéshozók lehetõséget kaptak, olykor különbözõ, de sokszor nagyon is hasonló véleményük hangoztatására – a cél az interaktivitás volt, hiszen csak aktív kommunikáció eredményeként születhetnek a mindenki számára elõnyös döntések.

A KAP VÁLTOZÁSAI A HAZAI AGRÁRIUM TÜKRÉBEN

A konferenciát a Vidékfejlesztési Minisztérium fõosztályvezetõje, Szentirmay Zoltán nyitotta, aki az európai, közös agrárpolitika folyamatban lévõ változásait, és azok lehetséges kimeneteleit mutatta be.

A tervek szerint az új rendszer gyakorlati alkalmazására hazánkban várhatóan két év múlva kerül sor, és nem kizárt, hogy kis csúszás miatt 2014 átmeneti év lesz majd az európai agrárszektorban. Hasonlóan az elõzõ hét éves, 2007–2013-as periódushoz, a rendszer kétpilléres felépítése 2014 és 2020 között sem változik majd.

A változáson keresztülmenõ rendszer megalkotói három fõ célt tûztek ki maguk elé. Elsõként az élelmiszer-termelés életképesebbé tételét, hogy emelhessék a mezõgazdaságból származó jövedelmeket. Másik feladat lenne a természeti erõforrásokat kihasználva fenntartható gazdaság létrehozása, harmadik pedig a kiegyensúlyozott területi fejlõdés. Ez utóbbi a vidéki közösségek és munkahelyek fenntartását foglalja magába.

Szentirmay szerint „A reform során, bár újraszabják a közvetlen támogatások tortáját, ez az újraelosztás Magyarország számára összességében nem jelent majd jelentõs változást. A magyar álláspont azt célozza meg, hogy az alaptámogatás ne uniformizált legyen, hanem az elõállított érték, a múltbeli támogatási teljesítés alapján kerüljön megállapításra. Differenciálást szeretnénk vinni a rendszerbe, melynek célja, hogy a források a nagyobb értéket elõállító gazdaságoknál nagyobb mértékben koncentrálódjanak”.

A KAP egyik legfontosabb reformja a „zöldesítés” lenne, amelyet a tagállamok és a gazdák számára is kötelezõ jelleggel vezetnének be.

A környezetbarát újítások kétségkívül sok vitát robbantottak ki, az egyelõre képlékeny újítás nem aratott osztatlan sikert a döntéshozók között. A zöld komponens a közvetlen kifizetési nemzeti keretösszeg harminc százalékának felelne meg, általános érvényû, és nem szerzõdéses formájú lenne. A bevezetés során viszont a kisgazdálkodókkal kivételt tennének. A környezettudatosabb termelést három feltételhez kötné a testület. Ezek közül elsõ a diverzifikálás, ami legalább három, különbözõ növény termesztésére kötelezné a termelõt három hektár feletti mérettel rendelkezõ szántó esetén. Igaz, a terület nagysága még nem tisztázott, legutóbb az elnökség tizenöt hektárban határozta meg a minimumot. Mentesülnének a diverzifikálódás alól a hetvenöt százalék feletti gyep- és az árasztásos területek. Második és harmadik feltétel az állandó legelõk – és az ökológiai célterület fenntartása.

Fontos elemként szerepel a teendõk listáján a fiatal gazdálkodók támogatása, hiszen a szektorban tevékenykedõk életkora az átlagnál magasabb, így könnyen fennáll a veszélye az iparág elöregedésének.

Új rendszeren keresztül osztanák a közvetlen támogatásokat is. Az alaptámogatás minden tagállam számára kötelezõ elem, ebbe tartozik a „zöld” komponens, a fiatal gazdák támogatása, illetve a nemzeti tartalék. Választható, önkéntes elemként nevezték meg a termeléshez kötött támogatást, illetve a természeti hátrányokkal sújtott területek megsegítését.

Olyan változás is akad, ami a tagállamok számára kötelezõ lenne, azonban a gazdálkodók számára választható, így a kisgazdaságok egyszerûsített támogatási rendszerben részesülnek.

Az alaptámogatás értéke várhatóan 135–140 euró/hektár, ami támogatásra akkor jogosul a gazdálkodó, ha a tárgyévben aktiválja azt. Mindez vagyoni értékû jogot jelent. Támogatásra az lesz jogosult, aki 2011-ben is részesült benne. Ugyanakkor a szektor új belépõi – kiemelten a fiatal gazdálkodók – is juthatnak segítséghez a nemzeti tartalékból. A következõ évtõl pedig új jogosultságokat állapíthatnak meg. Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy a jogosultsághoz aktív gazdálkodónak kell lenni, azaz az éves közvetlen támogatásnak el kell érni az aktuális évi, nem agrártevékenységbõl származó bevételeinek öt százalékát. Hogy ki számít aktív gazdálkodónak Magyarországon, még mindig nehézkes meghatározni, a problémás definíción pedig a törvényhozók mihamarabb változtatni szeretnének. Az állam az egyszerûbb meghatározást támogatja, ami leginkább a mezõgazdasági tevékenységeket helyezné a középpontba, emellett pedig a differenciált, tehát termeléstõl függõ, eltérõ mértékû támogatást preferálja.

A nemzeti tartalék, amely minden tagállamnak kötelezõen jár, felhasználható nem csak az újonnan belépõ fiatal gazdálkodók számára, de a hátrányos területek támogatására is.

Egyszerûsítenék a kisgazdaságok támogatási rendszerét is, amit a tagállamok számára kötelezõvé tennének a közvetlen nemzeti kifizetési összeg tíz százalékáig. Az egyösszegû támogatás mértékét ötszáz és ezer euró között határozták meg. Belépni következõ év október 15-ig lehet, mindazok számára, akik 2011-ben SAPS, azaz egységes területalapú támogatási kérelmet nyújtottak be. A támogatásban részesülõk számára nem kötelezõ a zöldítés követelményeinek betartása, sõt, a kölcsönös megfeleltetést sem ellenõrzik, szabálysértéskor a közvetlen támogatást nem szankcionálják. Magyarország támogatja az egyszerûsített támogatási rendszert, ami várhatóan majd’ nyolcvanezer gazdaságot érint.

BANKÁROK AZ AGRÁRSZEKTORRÓL

A konferencián a bankszektor is képviseltette magát: a soron következõ pódiumbeszélgetésen az FHB Bank Zrt., az OTP Bank és a Budapest Bank képviselõi mind egyetértettek, hogy az iparág versenyképessége csökkent, azonban még mindig komoly lehetõséget jelent a számukra a mezõgazdaság anyagi támogatása. Osztották azt a véleményt is, miszerint finanszírozási szempontból kettészakadt agráriumról beszélhetünk. Mint mondták, a szántóföldi növénytermesztés jelenleg az egyik legkevésbé kockázatos szegmens, jövedelemtermelõ képessége vitathatatlan, azonban az állattenyésztés és a feldolgozóipar már nem áll ilyen biztos lábakon.

Az FHB Bank Zrt. vezérigazgatója, Soltész Gergõ így fogalmazott: „Ha az agráriumot felosztjuk mezõgazdaságra, illetve élelmiszeriparra, az utóbbi szegmens kockázatosabbnak számít”[….] „Az FHB tradicionálisan részt vesz a termõföld finanszírozásban, úgy véljük, hogy ez egy olyan eszköz, amely egyrészt megõrzi értékét, másrészt a termõföld-tulajdonos az átlagosnál elkötelezettebb a hitel visszafizetésére”.

A termelõföld finanszírozása az OTP Bank számára is fontos, Szabó István, a pénzintézet igazgatója szerint a csökkenõ kereslet mellett a bankok kínálata is hagy kívánnivalót maga után. Mindemellett osztja kollegája véleményét, miszerint a bankok számára fontos a mezõgazdasági tõke, ezt támasztja alá, hogy jelenleg az OTP tudhatja magáénak az egyik legnagyobb részesedést a szegmensben.

Takács Zoltán, a Budapest Bank Business értékesítési vezetõje, bár egyetértett az elõtte szólókkal, hozzátette, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tendenciát, miszerint a magyar agrárium versenyképessége és teljesítménye az utóbbi években folyamatosan csökken. Mint mondta, „Magyarországnak rengeteg komparatív elõnye van, amelyet nem használunk ki”. Pénzintézetük a mezõgazdaságot, az élelmiszeripari és feldolgozó cégeket finanszírozza, hitelezésük fókuszában a gabonatermelés áll.

Mindhárman kiemelték, nem csak a bankok hitelezési hajlandósága következtében csökkent a kölcsönök volumene, de a hitelért folyamodók száma is jelentõs mértékben visszaesett.

Csakúgy, mint a KAP reformálói, a bankárok is kiemelten fontosnak tartják a fiatal gazdálkodók támogatását.

A SZÓJA LESZ A „SZTÁR”

Az elmúlt évek a terményárakat az egekbe vitték, amiért többek között okolhatók a globális szinten megjelenõ mezõgazdasági problémák, a kiszámíthatatlan, szélsõséges idõjárási viszonyok. Az extrém ármozgásokra továbbra is számítanunk kell, a környezeti hatásokra pedig még mindig nem tudunk százszázalékosan felkészülni, kivédeni azokat. Találhatunk viszont megoldást a kereslet és kínálat területi kiegyensúlyozására, az összetett, logisztikai, szállítmányozási problémákra.

Abban azonban a legtöbb elemzõ egyetért, a szója aranykorát éli, és minden bizonnyal a következõ évben is „sztártermék” lehet.

„VISZONYLAG OLCSÓN MEGÚSZTUK A KAP-REFORMOT”

Az utolsó pódiumbeszélgetésen a módosított törvények által érintett szektorok vezetõi ültek egy asztalhoz, hogy értékeljék az elmúlt évet, éveket, a terményárak kiszámíthatatlan ingadozását, a támogatások sokszor kaotikusnak tûnõ rendszerét, illetve, hogy mire számítanak, számíthatunk a következõkben.

A Co-op Hungary Zrt. kereskedelmi igazgatóhelyettese, Csongovai Tamás szerint komoly nehézséget okozhat a beszállítók által támasztott árnövelési javaslatok beépítése az értékesítésbe. A végfelhasználók, azaz a vásárlók egyre soványabb pénztárcája csökkenti a fogyasztási hajlandóságot, egyre gyakoribb, hogy az olcsóbb, ugyanakkor sokszor rosszabb minõségû árut részesítik elõnyben. Csongovai szerint a KAP egyik komoly hátránya, hogy olyan vállalkozásokat is életben tart, amelyekre nem feltétlenül lenne szükség, így az életképesebb cégek kevesebb támogatásban részesülnek. Mindemellett – emlékeztetett – manapság a szürkegazdasággal is, mint komoly erõvel kell számolnunk, hiszen ezek megléte komoly torzításokat okoz.

Nem egyszerûsíti a kiskereskedõ életét a termékeken elhelyezendõ magyar és a hazai jelölés alkalmazása sem, sokszor senki sem tudja, az aktuális termék éppen melyik kategóriába tartozik. Ugyanez a bizonytalanság látszik a trafiktörvény és annak kiskereskedelemben való alkalmazásában is, így a Co-op Hungary Zrt. munkatársa egyelõre nem tekint bizakodóan a szektor rövid távú jövõjébe.

Mádi Zoltán, a KITE Mezõgazdasági Szolgáltató és Kereskedelmi Zrt. vezérigazgató-helyettese nem ilyen borúlátó, szerinte, bár az elmúlt évek nem voltak túl jók a szektor számára, éppenséggel rossznak sem nevezhetõek. Hozzátette, nem ért egyet azzal, hogy az agráriumot ma a bankok finanszíroznák, sokkal inkább az iparág nagyobb szereplõi.

A malomipart a GoodMills Magyarország Malomipari Zrt. képviselte Poór Zoltán elnök-vezérigazgató személyében. Tapasztalatai szerint az elmúlt években a termelõk jelentõs mértékben megerõsödtek, nem csak anyagilag, de az infrastruktúra tekintetében is, így nagyobb beleszólásuk van az árak alakulásába. Ennek megfelelõen tárgyalási pozícióik is nõttek – sokszor megéri a gazdának inkább várni és megkérni az árát a terméknek, holott korábban a malomipar volt vezetõ pozícióban a termelõkkel szemben. Az ágazat egyik legnagyobb problémája Poór szerint, hogy nincs hosszú távú stratégia, a rövid távú túlélés a cél. Így nem egyszerû hosszú távú szerzõdést aláíratni a beszállítókkal. Ebbõl kifolyólag az elnök-vezérigazgató szerint érthetõ a kormány álláspontja, hogy most az alapvetõ élelmiszerek áfáját kell csökkenteni, de hosszú távú, valós megoldást csak a további áfacsökkentés és a feketegazdaság visszaszorítása hozhat.

Hardi Judit