Amikor a konferencia megy a gazdák közé

Dr. Potori Norbert, az Agrárgazdasági Kutatóintézet igazgatója a gabonapiaci kilátásokról tartott elõadásában az 1967-es bázisévhez képest mutatta be a különbözõ mezõgazdasági termékek árindexének változását. Az ugrásszerû változással járó fontos állomások az 1973-as kõolajválság, majd azt követõen a 2006–2007, illetve a 2007–2008-as gazdasági évek. A 2012-es év végén és a 2013-as év elsõ hónapjában ugyan ereszkedõ fázis figyelhetõ meg, de csak kevéssel járunk a 2008-as csúcs alatt.

Az elõrejelzések alapján a 2012-2013-as gazdasági év végén búzából 26% lesz a globális zárókészlet felhasználáshoz viszonyított aránya, amely 96 napra elegendõ tartalékot jelent. Az elmúlt évtizedet tekintve ez viszonylag magas szint, így önmagában kevésbé árfelhajtó hatású tényezõ. A kukorica esetében sokkal aggasztóbb a helyzet, mert a készlet/felhasználás 13–13,5% közötti aránya már 50 napra sem elegendõ globális tartalékot jelez. Kukoricából a világ ötévente 100 millió tonnával többet használ fel, így ha a termelés csak kisebb mértékben is, de visszaesik, a kínálat alig tud lépést tartani az igények növekedésével. Az összes gabonaféle folyó gazdasági év végére várt 17,7%-os készlet/felhasználás aránya csak minimálisan van felette a 2006-2007-es gazdasági évi értéknek. Ezek alapján tehát a gabonafélék világpiacán inkább az árak felfelé történõ elmozdulása valószínûsíthetõ.

Dr. Potori Norbert

A nemzetközi búzapiac a legfontosabb szereplõk kibocsátásának változásával jellemezhetõ leginkább. Kazahsztán búzatermesztése 2012-ben 50%-ot meghaladó mértékben esett vissza az elõzõ évi rekordhoz képest. Az exportpiac meghatározó szereplõi közül Oroszországban több mint 30%-kal csökkent a termelés, míg Ausztráliában 25%-kal kevesebb búza került le a táblákról az ugyancsak egy évvel korábbi rekordhoz képest. Ezzel szemben az Egyesült Államokban bõ 10%-kal több búzát takarítottak be, ami most érzékelhetõ is a világpiacon, Kanadában 7–8% volt a növekedés az elõzõ évhez képest, míg az EU-ban 5%-kal kevesebb búza termett. Összességében a világ folyó gazdasági évi kibocsátása 654 millió tonnára tehetõ, s ez 6%-os visszaesés az elõzõ gazdasági évihez képest.

Az EU-ban a termelés csökkenése ellenére a 2012–2013-as gazdasági év elsõ félévében (júliustól decemberig) 35%-kal nõtt a búza kivitele az elõzõ gazdasági év ugyanezen idõszakához képest. A januári csapadékelemzés az unió területén az északnyugati országokban mutatott aggodalomra okot adó képet. A tagországok összesített vetésterülete a legfrissebb adatok szerint 56,7 millió hektár lehet (a tavaszival együttvéve), s ez 0,7%-os növekedést jelent az elõzõ gazdasági évihez képest.

A világ árpatermelése 3,3%-kal esett vissza a 2012-2013-as gazdasági évben, nem érte el a 130 millió tonnát. Az unió árpamérlegébõl kiderül, hogy a termelés folyamatosan csökkent a 2008–2009-es gazdasági évtõl a 2011–2012-es gazdasági évig. Bár 2012-ben az elõzõ évinél közel 3%-kal többet, 52,8 millió tonna árpát takarítottak be az EU-ban, az elõttünk álló hónapokban az árakat felfelé mozdíthatja el, hogy a tartalékok az elmúlt évek során erõsen megcsappantak. Ráadásul Ukrajnában csökkent az árpa vetésterülete, Oroszországban pedig az idõjárás eddigi alakulása nem ad okot a bizakodásra. A piaci árakat most Argentína és Ausztrália exportja tartja féken.

A nemzetközi kukoricapiacon az Egyesült Államok ugyan még vezetõ szerepben van, de termelése közel 15%-kal csökkent 2012-ben. Bár Argentína és Ukrajna is jelentõs tényezõk, de 2012-ben és elõreláthatóan 2013 elsõ 9 hónapjában is Brazíliáé a fõszerep, ahol tavaly 73 millió tonna kukoricát takarítottak be. Ez 27%-os növekedést jelent. Többek között a dél-amerikai export példátlan felfutásának is köszönhetõ, hogy az árak lejtmenetnek indulhattak. Az EU-27 kukoricából gyakorlatilag folyamatosan deficittel küszködik. Az elemzõk szerint az elmúlt hónapokban inkább a búza ára mozgatta a kukorica árát. Az EU importigénye takarmánygabonákból jelentõs, minimum 9 millió tonna a folyó gazdasági évben. Magyarországon szárnyra kapott a hír, hogy majd harmadik országokból érkezik kukorica, hogy a belsõ igényeket ki tudjuk elégíteni.

Az Európai Bizottság statisztikái szerint azonban mindössze 7600 tonna az a mennyiség, amelynek behozatalára eddig harmadik országokból engedélyt adtak.

A globális termékpiaci szereplõket most az foglalkoztatja, hogy lesz-e árrobbanás? Alapvetõen a szójára összpontosítanak, amelybõl Kína ebben a gazdasági évben több mint 60 millió tonnát hoz be (a világ szójatermése évente 240–260 millió tonna között változik!) –, s ez olyan logisztikai problémát okoz, amelynek következtében képtelen lesz az igényeket kielégíteni. Ez, valamint ha az idõjárás Dél-Amerikában továbbra is kedvezõtlenül alakul, arra csábíthatja a befektetõket, hogy belépjenek a piacra, ami megint elszabadíthatja az árakat felfelé az elõttünk álló hónapokban.

Dr. Popp József professzor, egyetemi tanár (DE) a legfontosabb globális kihívásokra való felkészülésre hívta fel a figyelmet: az élelmiszer, víz és energia iránti igény 60–100%-kal nõ 2050-ig – a kérdés, hogy miként lehet majd 9 milliárd ember számára megfelelõ mennyiségû és minõségû élelmiszert elõállítani úgy, hogy közben a biodiverzitás nem csökken.

Dr. Popp József

A Föld felszíne nem változott az emberiség történelme során, az 51 Mrd ha, ebbõl 4% a termékeny óceán és 18% a termékeny földterület. A 9 Mrd termékeny földterület legfontosabb része az 1,4 Mrd ha szántó és 0,2 Mrd ha ültetvény. Összességében 700 M ha-on, vagyis az 1,4 Mrd ha globális szántó 50%-án folyik gabonatermesztés, az EU-ban illetve Magyarországon a szántóterület 55 illetve 60%-án termesztenek gabonát.

S bár ma is képesek vagyunk megfelelõ minõségû és mennyiségû élelmiszert elõállítani 7 Mrd ember számára, egyhetedük nem, vagy csak részben tudja azt megvásárolni, ezért alultápláltak, éheznek és/vagy éhen halnak.*

A következõ négy évtized alatt 30%-kal növekszik a Föld lakossága, ha a fogyasztási szerkezet változatlan maradna, akkor 30%-kal bõvülne az élelmiszer iránti kereslet. Mivel azonban egyre többen egyre nagyobb hozzáadott értékû terméket fogyasztanak – elsõsorban tej- és hústerméket, zöldséget – az élelmiszer iránti kereslet 60%-kal bõvül, ugyanis megváltozik a fogyasztási szerkezet, az étrend a tej és hústermékek javára. S míg 1960–2010 között az egy fõre esõ szántóterület 0,41 ha-ról 0,23 ha-ra csökkent, 2050-re 0,2 ha alá zsugorodik. Ez azt jelenti, hogy egy fõ élelmiszerszükségletét egyre kisebb területen kell elõállítani.

A hús- és tejtermék növekvõ fogyasztásával a földhasználat is változik a takarmány-elõállítás javára. Az EU-ban az állattenyésztés használja ma a mezõgazdasági terület 2/3-át (globálisan ez 40%-os arány), s csak 1/3-át használjuk közvetlen élelmezésre.

Ma a világon 290–300 millió tonna húst állítanak elõ (halhús nélkül). A globális hústermelés 72%-a sertés- és baromfihús, ez az arány azonban növekszik, mert a sertés, de fõleg a baromfi és méginkább a hal esetében 1 kg élõsúly-gyarapodást kevesebb takarmánnyal érünk el.

A világ hústermelése ebben az irányban mozdult el – 2050-re 60%-kal, 470 millió tonnára nõ. Ugyanakkor az egy fõre jutó húsfogyasztás 25%-kal, 42 kg-ról 52 kg-ra emelkedik. A baromfi pecsenyecsirke esetében átlagosan 2 kg, sertés esetében 3 kg, juhhús és marhahús esetében több mint 3 kg és 7 kg a tápigény egy kg élõsúly-gyarapodáshoz, ráadásul a kérõdzõ állatokkal szálastakarmányt is etetni kell. Nem véletlen, hogy ennek megfelelõen változott az évek során a húsfélék elõállítási aránya is a marhahús rovására. A 700 M t globális búzatermésbõl 130 M t takarmányozási célt szolgál. Óriási a vita a világban arról, hogy a fejlõdõ országokban növeljék-e a hektáronkénti hozamot például 1-rõl 2 tonnára, vagy a fejlett világban 6-7-rõl 8-9-re.

Az egyes húsfélék elõállításának hatékonysága jelentõsen eltér tehát egymástól: a baromfihús elõállítása kevesebb energiát és vizet, kevesebb gabonát igényel, mint a marhahús elõállítása, azonban az utóbbi idõszakban óriási mértékben nõtt az akvakultúra jelentõsége, mert a halhús nem csak a marhahúsnak, hanem a sertéshúsnak és a baromfihúsnak is versenytársa – ráadásul a jobb takarmányértékesítés mellett állandó gyep- és szántóterületet is megtakarítunk.

Az állati eredetû termék elõállításánál az energiahordozó takarmány kalóriatartalmának hasznosítása nem hatékony: átlagosan 6 kg tápra van szükség egy kg élõsúly-gyarapodáshoz.

Az élelmiszertermelés hatékonyságának vizsgálata sokkoló számokat mutat: 2 kg tápból, vagyis 8000 kilókalóriából még a legnagyobb hatékonysággal elõállítható csirkehúsnál is mindössze 700 kilókalória hús érhetõ el. Itt jegyezzük meg, hogy az EU-ban a gabona önellátottsága jóval kisebb, mint a hús- és tejtermék önellátottsága, Magyarországon viszont éppen fordított a helyzet – elsõsorban gabona és olajnövény megy ki az országból, és késztermék jön be.

A közelmúltban Brüsszelben a svéd parlamenti képviselõk és mezõgazdasági szakemberek felvetették, hogy uniós szinten be kellene vezetni a húsadót. Mindezt a hústermelés üvegház hatású gáz kibocsátásának csökkentése érdekében javasolták, ezért az üvegházhatású gáz kibocsátásának megfelelõen differenciált húsadó alkalmazását szorgalmazzák (a marhahúst magas adó, a sertéshúst alacsonyabb adó, a baromfi- és halhúst nagyon alacsony adó terhelné). Az pedig tény, hogy a zöldségfélék fogyasztásának növelése nagyobb környezetvédelmi és egészségügyi haszonnal kecsegtet.

-Keresztes-

*Az Agro Napló januári számának 18-19. oldalán nagyobb terjedelemben olvashatnak Popp professzor e témakörben tartott elõadásáról.