MENÜ

Az állatjólét megítélése - A tojótyúk elhullása a legjobb mutató?

Oldalszám: 139
2014.01.14.

A termelési rendszer nem feltétlenül jó útmutató a tojótyúkok jólétére, David Burch (Octagon Services, Anglia) szerint bármilyen a rendszer, a jó szervezés elengedhetetlen.

 

 

Egy kiváló újság a Veterinary Record (2012) áttekintette a tyúkok elhullásának mértékét a tojó idõszakban, különbözõ tartási rendszerekben. A legmagasabb halálozási arány a szabad tartású és a „természetes” (bio) állományokban figyelhetõ meg, nem sokkal következik ezek után az istállózott állomány. Ezekben majdnem kétszeres az elhullás, mint a ketrecben tartott egyedek körében. Valóban megkaptuk az értékelést arról, hogy mi az állatjólét?


A ketrecben tartott tyúkok halálozása egy átlag 52 hetes tojó periódus után 5,39% volt, míg a szabad tartású állományban 9,52%, ami 77%-kal több. A variabilitás az állománykiesésben és a szórás (sd) is magasabb volt, a ketreceseknél 3,05%, a szabad tartásúaknál 7,41%, ez 143%-os növekedés.

A témával foglalkozó szakembereknek ezek az adatok nem okoztak meglepetést, mert a tyúkokat azért helyezték el ketrecekbe, hogy megkönnyítsék a termelést és a madarak ne érintkezzenek az ürülékkel közvetlenül. A terület fertõzött lehet különbözõ baktériumokkal, mint például Szalmonellával, Clostridiummal és Brachyspira, Eimeria fajokkal és bélférgekkel.

A szabad tartású tyúkok ihatnak szennyezett pocsolyákból, ami elõsegíti a fertõzések terjedését. Egy Nagy-Britanniában nemrég végzett felmérés szerint a szabad tartású állományokban a Brachyspira fajok fertõzései már 22 hetes korban megjelennek. A ketrecben tartott állományoknál sokkal késõbb, csak 36 hetesen fertõzõdtek. A szabad tartásúak teljesítménye is gyengébb volt (kevesebb, mint 285 tojás tyúkonként), mint a ketrecben tartott társaiké.

Nem mindegyik szabad tartású állomány rossz. Minden rendszerben, a jó kezelések és a fertõzések távol tartása esetén, lehet alacsonyabb az elhullási ráta. Azonban, azok a rendszerek, amelyek rendelkeznek szabadtéri hozzáféréssel (kifutókkal), további nehézségekkel nézhetnek szembe, mint például az idõjárás, a ragadozók, a biosecurity hiánya és az ürülékkel való érintkezés, melynek esetén nagyobb a felelõsség, ha tényleg oda akarnak figyelni az „állatjólétre”.

 

Forrás: ThePoultrySite, 2013. március 19.

Fordította: Dr. Gergácz Zoltán