Erjesztett tömegtakarmányok minõségének megõrzése

Alapvetõen a következõ adalékanyagokról beszélhetünk:

- szénhidrát adalékok (melasz, gabonamagvak darái),

- biológiai tartósítószerek (homo- és heterofermentatív baktériumok, enzimek),

- szerves savak (hangyasav, propionsav stb., és sóik).

A következõ hatástípusokat különböztethetjük meg: 

1. az erjedési folyamat javítása, 

2. az aerob stabilitás javítása, 

3. a csurgaléklé csökkentése, 

4. a takarmány értékének és a teljesítmény növelése,

5. egyéb hatások (pl. clostridium szaporodásának kiküszöbölése stb.).

Az adalékok alkalmazási területei:

A) nehezen erjeszthetõ takarmányok,

B) közepesen és könnyen erjeszthetõ takarmányok, alacsony sz. a. tartalommal (< 35%),

C) közepesen és könnyen erjeszthetõ takarmányok, magas sz. a. tartalommal (35–50%),

D) speciális takarmányok (pl. cukorrépa, szemes termények stb.).

A legelterjedtebb adalékok fõ alkalmazhatósága a következõ:

A tejsavbaktériumokat illetõen fontos megkülönböztetnünk a homo- és a heterofermentatív kultúrákat. Elõbbieknél fõként a helyes erjedési folyamat biztosítása a cél, akár alacsony szárazanyag-tartalmú vagy nehezen erjeszthetõ takarmány esetében.

A heterofermentatív kultúrákkal inkább az aerob-stabilitást tudjunk növelni a termelõdõ ecetsavval. Ezt inkább az optimálisnál szárazabb takarmány esetében javasolt alkalmazni.

A tartósítani kívánt terményeink optimális fenológiai fázisa, a megfelelõ szecskaméret, az ideális szárazanyag-tartalom melletti betakarítás, az adalékanyagok szakszerû kiválasztása, adagolása és a kellõ tömörítés együttesen hozzájárul a megfelelõ minõség biztosításához.

A szilázs- és szenázskészítési technológia egyik legfontosabb és egyben legmostohább része a tömegtakarmányaink megfelelõ silótérben történõ tárolása és megfelelõ lezárása, takarása.

Általánosságban elmondható, hogy a tömegtakarmányaink tárolására szolgáló silók állapota sok kívánnivalót hagy maga után, a legtöbb üzemben sokkal nagyobbra méretezettek az optimálisnál és a padozatuk, oldalfalaik is sérültek. A silóterek felújítása vagy új tárolóterek építése a beruházás magas költségei miatt alapos elõkészítést igénylõ folyamat. Silótereink megfelelõ lezárása, az elkészült takarmányaink takarása azonban kevésbé költségigényes feladat, már kis többletráfordításokkal is jelentõs eredményeket érhetünk el, azonban kevés energiát fordítunk rá és jelentõs a lemaradásunk ezen a téren a nyugat-európai gazdálkodókhoz képest. A rosszul takart siló-kazlainkon pedig mintegy koronaként – különleges esztétikai élményt szolgáltatva – korábban levedlett autógumikkal próbáljuk megóvni takaró fóliáinkat.

A megfelelõ silótakarás alapvetõ célja, hogy a betárolt erjesztett takarmány a teljes tárolási idõszak alatt légmentesen le legyen zárva.

Az optimális lezárás érdekében a következõ intézkedéseket tudjuk tenni:

- Oldalsó fólia alkalmazása: e speciális fóliát arra alkalmazzuk, hogy egyrészt a siló támfalait megvédjük a termelõdött erjedési savak által okozott károsodásoktól, másrészt ezzel is hozzájárulunk a légmentes lezáráshoz. E fóliáknak rendkívül erõsnek (140–180 µm) és UV-állónak célszerû lenniük.

- Kettõs takarófólia (vákuumfólia + fedõfólia) alkalmazása: a takarmánnyal közvetlenül érintkezõ vékony fólia (kb. 40 µm) szorosan rátapad az erjesztett anyagra, így kizárhatók a levegõ és a kondenzvíz káros hatásai. A vákuumfólia feletti vastagabb, rugalmas, fehér UV-fólia (110–140 µm) biztosítja a külsõ hatásoktól való védelmet. A minõségi takarófóliák az eredeti méretük többszörösére nyújthatók szakadás nélkül, így rendkívüli mértékben ellenállnak a külsõ behatásoknak. A takarófóliák – helyes méretválasztás esetén – a silókazlakra könnyedén felhelyezhetõek, a tekercseket a kazal közepén végig kell teríteni, majd kétoldalról a kazal széle felé kihúzni.

- Védõháló alkalmazása: kiegészítõ elemként használható, a védõháló jórészt mechanikai védelmet nyújt a silókazalnak, másrészt a silókazal megkezdése után óvja a betárolt takarmányt a napfénytõl, és sûrû szövése meggátolja a termény beázását. A védõhálók általában tartósak, több éven keresztül használhatók.

- Silózsákok: a kaviccsal vagy homokkal töltött zsákok biztosítják az alkalmazott fóliarendszer rögzítését, illetve azt, hogy a kritikus pontokon (fal mentén, fóliák átfedéseinél) ne kerülhessen be csapadék. A zsákokat 2/3-os telítettségig célszerû feltölteni, így könnyen elhelyezhetõek a falak mentén illetve keresztben a fólián. Silózsákos rögzítés esetén a silókazal széleit végig kell rakni zsákokkal, továbbá javasolt keresztben 5–10 méterenként a silókazalra felhelyezni õket a fólia megfelelõ rögzítése miatt.

Silózsákokat akkor célszerû alkalmazni, ha nincs teljesen tele a silótér. A silózsákok alkalmazásának hátránya, hogy a zsákok nehezek és komoly fizikai munkát igényel a silókazalra történõ felhordásuk.

- Pántoló szalag: ha a silókazal teljesen tele van, akkor a zsákokat érdemes kiváltani pántoló szalagokkal, amelyekkel tökéletesen lehet rögzíteni a silókazal tetején elhelyezett fóliát. A pántoló szalagokat 2–4 méter távolságban javasoljuk feltenni a silókazal szélességétõl függõen. A pántoló szalagok általában 30–35 m hosszúak.

- SiloClip fóliarögzítõ rendszer: a technológia biztosítja a takarásra alkalmazott fóliarendszer biztonságos rögzítését, illetve azt, hogy a kritikus pontokon (fal mentén, fóliák átfedéseinél) ne kerülhessen a betárolt takarmányba csapadék. A SiloClip rendszer a Böck AG fejlesztése. A technológia lényege, hogy a silótámfalak mentén 3 méteres egymásba illeszkedõ mûanyag rudakat helyezünk el. A mûanyag rudakat a silófal tetejére rögzített acélrugókkal rászorítjuk a fóliára.

A silózsákos rögzítés kb. 50–60%-kal olcsóbb, mint a pántoló szalagos megoldás. A hátránya a pántszalagos módszerrel szemben a nehéz fizikai munka többletében rejlik, mivel a homokkal töltött zsákok lényegesen nehezebbek a pántoló hevedereknél. A silókazal fogyásával a felesleges szalagok eltávolítása is lényegesen egyszerûbb, mint a silózsákok összegyûjtése. Célszerû megvásárolni a silózsákokat és a pántoló szalagokat is, mert így egész kazal esetén tudjuk használni a pántoló szalagokat, kisebb telítettség mellett pedig a silózsákokat.

Amennyiben további kérdései lennének a témával kapcsolatban, szívesen állunk rendelkezésére!

Karnóth Joris

Palkó István

(ProForm Agroconsulting)