Az egészséges bendő megőrzése gyenge tömegtakarmány-minőség mellett élő élesztő segítségével

A gyenge tömegtakarmány-minőség és sok esetben a tömegtakarmány hiánya számos Egyesült Királyságban lévő és ír tehenészet nagy problémája. 2012-ben az országban szokatlanul nagy ingadozást tapasztaltak a szilázs minőségében, ami problémákat okozott akkor, amikor a tehén várható teljesítményének eléréséhez szükséges takarmányadagokat állították össze.

A rossz nyári időjárási körülményekből adódó nedves szilázs számos telepen hétköznapi dolognak tekinthető. Ez a nedvesebb szilázs az elégtelen tömegtakarmány-tartalékkal kombinálva azt jelentheti, hogy a teljes tömegtakarmány-felvétel rosszabb, mint a korábbi években.

Minden takarmányadag alapjának a jó minőségű tömegtakarmánynak kell lennie. Amikor a tömegtakarmány minősége és/vagy mennyisége következtében a szárazanyag-felvétel csökkent, a tehenek küzdenek a teljesítményért. A teheneknek a SARA-ra (félheveny bendőacidózis) is nagyobb az esélyük, különösen akkor, ha a tömegtakarmány-eredetű energiafelvétel hiánya egybeesik a magasabb keményítőtartalmú gabonafélék nagyobb mennyiségével.

Tejhozam-csökkenés

Vizsgálatok során kimutatták, hogy a SARA tehenenként és naponta akár 3 l tejtermelés-csökkenést is okozhat. Ha csak 1,5 l napi tejveszteséggel számolunk, amit a SARA okoz tehenenként 0,32 €/l ár mellett egy 100 tehenes állományban, több mint 6000 € fölötti veszteséget jelenthet egy tipikus, négy hónapos téli takarmányozási időszakban.

Paul Sloan, a Tullyherron Farm Feeds (Észak-Írország) kérődző-takarmányozási szakembere szerint „még fontosabbá vált, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a teljes takarmányadagból, főleg a termelők számára lényeges, hogy saját szilázsukat a lehető legjobban kihasználják”.

Így folytatja: „számos esetben a fűszilázsok energiatartalma kisebb, rosttartalma nagyobb az idén, ami különös jelentőséget kölcsönöz a takarmányadag további összetevőinek. Nagyobb súlyt kell helyezni a jobb minőségű keverékekre, hogy a takarmányadag tömegtakarmány-részének hiányosságait elfedjük”.

„Fontos, hogy rendszeresen menjünk végig a tehenek között, és figyeljük meg viselkedésüket mind takarmányozási időben, mind pihenés közben, mert ez sokat elmondhat nekünk arról, milyen teljesítményt nyújt a takarmányadag. Egy számítógéppel összeállított takarmányadag nem váltja ki a tehenek között való sétálást” – teszi hozzá.

„A keverékeknek megfelelően kiegyensúlyozottnak kell lenniük, megfelelő gabonaszinttel a teljesítmény érdekében, és csak minőségi nyersanyagokat tartalmazhatnak, töltelék típusú takarmányokat nem. Fontos a megfelelő energia- és keményítőszint elérése, a kukoricaliszt fontos összetevő, mert rosszabb keményítő-lebonthatósága segít a bendő savterhelésének csökkentésében. Jó rostforrásokat, például a szójahüvelyt és a cukorrépa-szeletet is érdemes a takarmányba keverni, a takarmányadag kiegyensúlyozása és a bendő egészségének megtartása érdekében.”

Sloan szerint „a bendő jó egészségének megtartása a kulcs, és ezen a télen mi a takarmányadagjaink legtöbbjéhez élő élesztőt adtunk a bendőműködés segítése érdekében. Az élő élesztő javítja a rostemésztést, és mivel az idei szilázsok rosttartalma magasabb, az élesztő fontos adalék. Az élő élesztő emellett segít a bendő tejsavtartalmának csökkentésében is, így segítve a savterhelés csökkenését és az egészségesebb bendőbeli környezet fenntartását. Ezzel a megközelítéssel jelentős csökkenést láthattunk a laminitisszel kapcsolatos lábvégproblémák terén is.”

A bendőfal károsodása

Krause és Oetzel (2006) kutatók kimutatták, hogy ha gyakori SARA-események alakulnak ki, fokozódhat a bendőfal belső rétegének károsodásának kockázata. Ahogy a pH lecsökken, a bendőflóra normál egyensúlya megbomlik, és a Gram-negatív baktériumok endotoxinok felszabadulása közepette elpusztulnak, szétbomlanak. A bendő belső rétegének károsodása következtében a bendőből származó baktériumok és toxinok könnyen átléphetnek a véráramba, ami májkárosodáshoz és az állat szervezetében kialakuló gyulladásos reakcióhoz vezethet. Ezek a véráramban keringő toxinok fokozhatják a laminitisz kialakulásának kockázatát is.

A laminitisz azért alakul ki, mert a csülkön belüli kötőszövet szilárdsága csökken, ami lehetővé teszi, hogy a csont elforduljon, és besüllyedjen az irhába. Ez pedig a pártaszél duzzanatát eredményezi és talpfekélyesedéshez vezethet. A laminitisz együtt jár a SARA-val, mert a kötőszöveten belüli proteáz enzimeket a vérben keringő baktériumtoxinok aktiválhatják. Amikor ez megtörténik, a proteázok megbontják a csülkön belüli kötőszövet szilárdságát, ezzel laminitiszt idézve elő. Az élő élesztő (Vistacell) segíthet a SARA kockázatának csökkentésében, mert segít a bendőbeli pH magasabb szinten való tartásában, és csökkenti azt az időtartamot is, amikor a pH 5,8 alatt van (táblázat).

Egy 2012-ben, a holland Schothorst Kutatóközpontban végzett újabb kutatás kimutatta, hogy élő élesztő (Vistacell, AB Vista) takarmányadagba keverése a 3,5% zsírtartalomra korrigált tej (FCM) termelését 
0,8 kg/nap mennyiséggel javította minden tehén esetében, míg az első laktációs üszők 2,7 kg/nap FCM-mel több tejet termeltek. A tőgygyulladásos esetek száma 80%-kal csökkent, és a szomatikus sejtszám is szignifikáns mértékben alacsonyabb lett (P<0,05) az állatok élesztő termékkel történő takarmányozásának negyedik–hatodik hetében, ami jobb immun- és egészségi állapotot jelez.

Amellett, hogy az élő élesztő segít a bendőbeli pH stabilizálásában és megemelésében, az élő élesztő (Vistacell) eltávolítja az oxigént a bendőből, ami a környezetet anaerobbá teszi, továbbá az élesztő bizonyos olyan tápanyagokat is termel, amelyek segítenek a rostbontás serkentésében. Az idei tömegtakarmányok rosttartalma általában magasabb, így a rostbontás élesztőnek köszönhető javulása különösen fontos. Ebben az évszakban több termelőnél is láttuk, hogy élő élesztőt tesz a takarmányba, hogy javítsa a takarmányhasznosítást, és az idei év rostosabb tömegtakarmányaiból jobb teljesítményt hozzon ki.

Különböző tényezők kombinációja járult hozzá ahhoz, hogy 2012 kihívást jelentő év volt az Egyesült Királyságban lévő és az írországi termelők számára. A betakarításkor fennálló rossz idő volt a legfontosabb tényező, amely a tömegtakarmány minőségét befolyásolta. Sloan az alábbi következtetést vonja le: „a nehézségek ellenére, kereskedelmi területünkön, mind a tejhasznú, mind a húshasznú állományokban, több kiváló teljesítményt is láttunk. Ami azonban a legfontosabb: képesnek kell lennünk arra, hogy kezeljük a telepeken hagyott szilázsok minőségét, és azokból a lehető legjobb minőségű keveréktakarmányt állítsuk elő, hogy olyan takarmányadagot állíthassunk össze, amely nemcsak a tehén számára megfelelő, hanem a farmer számára is, amennyiben nagyobb tejhozamot eredményez.”