MENÜ

A burgonya termesztéséről

Oldalszám: 110-111
dr. Novák Róbert, Csorba Szilveszter, Dr. Berényi Üveges Judit, Molnár Katalin, Pánczél Milán, Dr. Ripka Géza, Szőnyegi Sándor 2016.02.10.

A burgonya fontos kultúrnövényünk, mind élelmezési szempontból, mind a számos egyéb irányú felhasználhatósága miatt. Termesztése jelentős befektetést igényel, a hozamok (és ezzel együtt a jövedelmezőség) csak megfelelő szakmai hozzáértéssel tarthatóak tartósan magas szinten. A sikeres növényvédelem – amely a termőhely vetőgumó/fajta megválasztásánál kezdődik – az egyik záloga a gazdaságos, jövedelmező termesztésnek.

Burgonya_shutterstock_59730412

 

A burgonya kórokozók elleni védelme

A burgonya legfontosabb betegsége a fitoftóra, más néven burgonyavész, melynek fellépésére minden évben számíthatunk. Amennyiben nem védekezünk a betegség ellen a burgonya teljes pusztulását okozhatja, de még nagy odafigyelés mellett is 10–20%-os terméscsökkenés következhet be. A kórokozó megjelenésére a sorok záródását követően június közepétől számíthatunk, a levelek csúcsától kiinduló sárgás, majd bebarnuló foltok formájában. A gomba terjedéséhez a mérsékelten meleg párás időjárás kedvező feltételeket biztosít. Betegségre hajalmosító időjárás esetén, május végén időszerű az első megelőző növényvédő szeres védekezés, majd ezt követően a körülmények, illetve a felhasznált készítmény hatástartamának függvényében 10–14 naponként további permetezések szükségesek. A burgonyavész elleni kezelések a többi kórokozó gombával – pl. alternáriás szárazfoltosság – szemben is védelmet nyújtanak.

A sikeres tárolás egyik legfontosabb feltétele, hogy csak száraz időben, a sebzések elkerülésével történjen a betakarítás, mert a burgonya a tárolóban sincs biztonságban, olyan – a gumó romlását okozó – kórokozók állnak lesben, mint a baktériumos nedves gumórothadás vagy a fuzárium gomba. Fontos, hogy a tárolás 10oC hőmérséklet és 80%-os páratartalom alatt történjen, emellett folyamatosan ellenőrizzük és válogassuk ki a rothadó gumókat a raktározás során.

 

A burgonya kártevői elleni védekezés

A burgonyabogár a burgonya rendszeres, s egyben legveszélyesebb kártevője. Mind az imágók, mind a lárvák károsítanak, de a fő kárt általában a lárvák okozzák. Két nemzedéke közül az első nemzedék lombkártétele jelentősebb. Az áttelelt bogarak tömeges előjövetele május hónapra, a lárvakelés kezdete általában május harmadik dekádjára esik. A második nemzedék július-augusztus hónapokban károsít. A lárvák tömeges kelésekor kell az állományvédekezést elvégezni. A rezisztencia kialakulásának elkerülése céljából a hatóanyagokat váltogatni kell! A hagyományos állománypermetezéstől eltérően gumócsávázás formájában alkalmazott, illetve az ültetéskor a gumóra és a talajra permetezett imidakloprid hatóanyagú rovarölő szerek az első nemzedék ellen teljes védelmet nyújtanak, és más kártevő rovar, pl. a burgonya gumóját furkáló drótférgek és cserebogár pajorok, ellen is hatásosak. A megrágott gumókat a tárolás során baktériumok és gombák teszik tönkre. A talajlakó kártevők jelentős mennyiségi és minőségi kárt képesek okozni. A levéltetvek főleg a vetőburgonya táblákon veszélyesek. Közvetlen kártételüknél jelentősebb a vírusos betegségek terjesztése. A levéltetvek elleni védekezés alapja a kártevők korai felismerése. A szárnyasok betelepülését sárga tálcsapdákkal, illetve fogólapokkal, valamint az állomány vizsgálatával figyelhetjük meg. A levéltetvek elleni kémiai védekezést már az első betelepülő egyedek megjelenésekor meg kell kezdeni.

 

A burgonya gyomnövényei, gyomirtása

A nagy felületen, intenzív burgonyatermesztést folytató gazdálkodóknál minden munkafolyamat gépesített. A kisüzemi módon többször töltögetett burgonya helyébe a két lépcsőben kialakított bakhátak léptek. Az ültetés után közvetlenül a primer bakhátak, majd ezt követően körülbelül 7–10 nap múlva a szekunder bakhátak kialakítása történik.

Két időszakot különíthetünk el, amikor kiemelten kell figyelni a gyomosodásra. Az első a szekunder bakhátak kialakításától a lombzáródásig tart, amikor a minimális gyomelnyomó hatású burgonyában a gyorsan fejlődő gyomnövények jelentős terméscsökkenést okozhatnak (elsődleges gyomosodás). A tenyészidőszak végén a lombozat ritkulásával ismételten előretörnek a gyomok (másodlagos gyomosodás), amely a termést közvetlenül nem csökkenti, hanem a betakarítógépek munkájának akadályozásával okoz terméscsökkenést.

A burgonya ültetése előtt végzett talajmunkák, a primer bakhátak kialakítása, majd a burgonya kelése előtt a szekunder bakhátak kialakítása során mechanikai gyomirtást végzünk. Április végén, a szekunder bakhátak kialakítása után további kapálások, töltögetések végzése nem célszerű, mivel a különböző vírusok terjedését segítik elő. Ebben az időszakban kémiai gyomirtással tudjuk biztosítani a gyommentességet.

A szekunder bakhátak kialakításával az addig kikelt gyomnövények elpusztulnak, ezért a burgonya gyomnövényzetére elsősorban a tavasz végén, nyár elején kelő melegigényes egynyári gyomok és az évelők jellemzőek. A magról kelő kétszikű gyomnövények közül a libatopfélék, a disznóparéjfélék, a parlagfű, a keserűfű fajok, a csattanó maszlag és a selyemmályva, míg az egyszikűek közül a kakaslábfű, a muhar fajok és a köles fajok a legfontosabbak. Az évelő kétszikűek közül az apró szulák és a mezei acat, míg az évelő egyszikűek közül a tarackbúza és a fenyércirok fordul elő leggyakrabban a burgonyában. Az évelő kétszikű gyomokat az előveteményben vagy tarlókezeléssel kell hatékonyan irtani, mert a burgonyában már nem tudunk ellenük gyomirtó szerekkel eredményesen védekezni.

A kultúrnövény ültetése után, kelése előtt (preemergensen) alkalmazható készítményeket a másodlagos bakhátak kialakítása után, a burgonya kelése előtt kell kijuttatni. Célszerű a talaj megülepedését megvárni a gyomirtó szer kipermetezésével. A jó hatáshoz jól előkészített, aprómorzsás talajfelszín kell. A burgonya gyomirtását preemergens technológiákra kell alapozni. Általában egyidejűleg magról kelő egyszikű és kétszikű gyomnövények ellen is védekeznünk kell, ezért célszerű kombinációkat alkalmazni. A jól sikerült, megfelelő mennyiségű bemosó csapadékot kapott preemergens kezelések után nem célszerű talajmunkát végezni, mivel az a készítmények tartamhatásának elvesztését okozza. Állománykezelést többnyire az alapkezelés után jelentkező gyomosodás miatt szükséges végezni. Az utóbbi években szélsőségesebbé vált az időjárásunk. Száraz tavaszokon, amikor a preemergens gyomirtó szerek nem tudják a csapadékhiány miatt az elvárható hatékonyságukat kifejteni, állománykezelés válik szükségessé. Az évelő egyszikű gyomnövények erős fertőzése esetén az állománykezelés szerepe megnő, mert preemergens technológiával nem lehet eredményesen védekezni ellenük.

 

Zárlati (karantén) károsítók

A burgonya karantén (zárlati) károsítói között szerepelnek fonálférgek (Globodera rostochiensis, Globodera pallida), vírusok, gombák, valamint baktériumok. Közülük az utóbbi csoportba tartozó fajok jelentősége a legnagyobb az Európai Unióban. 

A burgonya barna rothadását kiváltó Ralstonia solanacearum 2000 óta a főbb burgonyatermő területeinken előfordul, elterjedését növény-egészségügyi intézkedésekkel fékezzük. Ezt nehezíti, hogy a kórokozó nem csupán vetőgumóval terjed, de öntözővízzel is. Hazai felszíni vizeink egy része már fertőzött ezzel a baktériummal. A Clavibacter michiganensis subsp. sepedonicus a burgonya gyűrűs rothadását okozza. Első hazai előfordulását 2003-ban azonosította a hatóság külföldről származó szaporítóanyagból ültetett vetőburgonya táblán. A zárlati intézkedéseknek köszönhetően – az állomány megsemmisítésével – sikerült felszámolni a fertőzést. 2014-ben azonban ismeretlen származású vetőburgonyából előállított étkezési burgonya tételben jelent meg a kórokozó Nógrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyében.

A szigorú hatósági intézkedések ellenére 2015-ben ugyanannál a nógrádi termelőnél ismét előfordult a fertőzés. A termelőt a zárlati intézkedések megszegése miatt növényvédelmi bírsággal sújtotta a megyei kormányhivatal.

Mindkét baktérium terjedésében alapvető szerepe van a fertőzött gumóknak, ezért fontos az egészséges, ellenőrzött, fémzárolt szaporítóanyag ültetése.

A zárlati károsítók elleni védekezési stratégiák közül a legeredményesebb a megelőzés és a korai felismerés. A hatósággal való együttműködés és a zárlati intézkedések a termelők hosszú távú érdekeit szolgálják. Az elrendelt, legfeljebb néhány termelőt érintő korlátozó intézkedésekkel a károsító még nagy eséllyel felszámolható.

 

Tápanyag-gazdálkodás

A burgonya tápanyagigényes növény, ezért tápanyagellátása nagyobb odafigyelést igényel. A gazdaságos és biztonságos termesztés valamint a talajvédelem és a vízvédelem szempontjainak figyelembe vételével történő tápanyag-utánpótlás nem képzelhető el a termőhely, különösen a talaj tápanyagtartalmának pontos ismerete nélkül. A talajok tápanyagtartalmát ezért legalább ötévente célszerű ellenőrizni. Nitrátérzékeny területen gazdálkodók részére műtrágya-felhasználás esetén kötelező a talajvizsgálaton alapuló tápanyag-gazdálkodás, hogy az esetlegesen feleslegben kijuttatott nitrogén tápanyag ne terhelje a felszíni és felszín alatti vizeket.

A talajok felvehető tápelem-tartalmának ismerete nemcsak a makro tápanyagok (NPK) esetében fontos, hanem a mezo- és mikroelemek mennyiségét is ismernünk kell az eredményes növénytermesztés érdekében, mert valamelyik mezo- vagy mikroelem hiánya is komoly terméskiesést, vagy a növények ellenálló képességének csökkenését okozhatja. A tápanyagvizsgálathoz homogén területen 5 hektáronként átlagmintavétel szükséges a 0–30 cm-es talajrétegből. A talajmintáink vizsgálatát talaj tápanyagvizsgálatokra akkreditált laboratóriumban kell elvégeztetni, mivel ez biztosítja a vizsgálati eredmények megbízhatóságát. Az eredmény azonban nagymértékben függ a mintavétel minőségétől, mely a gazdálkodó (mintavevő) felelőssége. A tápanyag-gazdálkodásra vonatkozó pontos döntésünk megalapozásához ezért fontos, hogy a mintavételt körültekintően végezzük.

A legtöbb talaj tápanyagvizsgálatot végző laboratórium a tápanyag-gazdálkodás tervezéséhez szükséges paramétercsomagot ajánl a gazdálkodóknak. Célszerű azt a csomagot választani, amely a makro-, mezo- és mikroelemek vizsgálatát egyaránt tartalmazza. Nitrátérzékeny területekre vonatkozó előírásoknak a csak makro tápelemeket tartalmazó, úgynevezett szűkített paramétercsomaggal, és ezek alapján végzett tápanyag-kijuttatással is eleget lehet tenni, de ebben az esetben nem lesz információnk arról, hogy valamely mezo vagy mikro tápelem hiánya, vagy a nem megfelelő tápelemarány okozhat-e főleg az arra érzékenyebb növényen hiánytünetet, ezzel korlátozva eredményes gazdálkodásunkat.

A tápanyagok tekintetében a burgonya kifejezetten káliumigényes növény, így a kálium ellátására különösen oda kell figyelni, azért mert a magnézium igénye is jelentős, és a nem megfelelő kálium-magnézium arány a talajban ezen elemek felvehetőségét korlátozza. A nitrogénellátásnak is kulcsszerepe van a burgonyatermesztésben, mivel a nagy termés kialakulásához szükséges a nagy lombfelület gyors kialakulása, melyet a nitrogénellátással tudunk biztosítani. A burgonya a szer-

vestrágyát legjobban megháláló termesztett növényeink közé tartozik. A nitrogén kijuttatására viszont nitrátérzékeny területen jogszabályi előírások is vonatkoznak, melyet a tápanyag-gazdálkodás tervezésénél figyelembe kell venni.

A kijuttatandó műtrágya megválasztásánál figyelembe kell venni, hogy a burgonya kloridérzékeny növény, ezért kloridtartalmú műtrágyát csak őszi alaptrágyaként juttathatunk ki, tavasszal válasszuk a szulfátos vagy komplex formákat.

Összefoglalva a burgonya sikeres termesztéséhez az alábbi ajánlásokat kell betartani:

  • többéves vetésforgó alkalmazása,
  • mély fekvésű, víznyomásos területek kerülése,
  • egészséges, fémzárolt, csávázott vetőgumó ültetése,
  • jó tápanyagellátás, a növény kondícióját javító feltételek biztosítása,
  • növényvédő szeres védekezés,
  • érett gumók száraz időben történő sebzésmentes betakarítása, betárolás előtti átválogatás, a rothadó gumók eltávolítása, szikkasztás, leszárítás,
  • tárolók, berendezések fertőtlenítése. 

 

Szerzők: Csorba Szilveszter, Dr. Berényi Üveges Judit, Dr. Novák Róbert, Molnár Katalin, Pánczél Milán, Dr. Ripka Géza, Szőnyegi Sándor (NÉBIH, NTAI)

nebih