MENÜ

A tritikálé világszerte jelentőssé vált a tejelő szarvasmarhák takarmányozásában

Oldalszám: 24-25

Szegeden értékelték az új eredményeket

Bálint Tóth János 2016.07.11.

Egy egész hétig tartó nemzetközi tudományos rendezvényt szerveztek a tritikálé nemesítésében elért eredmények bemutatására a Gabonakutató Nonprofit Kft. szegedi központjában május 23–27. között. A 9. Nemzetközi Tritikálé Szimpóziumra mintegy 30 országból érkeztek kutatók, vetőmag-nemesítők, akik kifejtették, világszerte mind nagyobb figyelmet érdemel az élelmezési lehetőséget és gazdasági hasznot kínáló rozsbúza.

A tritikálé feltörekvő, széles körben felhasználható gabonaféle. A teljes növény jól hasznosítható, kiváló takarmány akár zölden, keverékekben, akár szemesen. A rozsbúza-őrlemény kedvező rostösszetétele és a magas beltartalmi értékei miatt jól alkalmazható élelmiszeripari célokra is. A szegedi nemesítési programot a kilencvenes évek elején indította el dr. Bóna Lajos, a Gabonakutató Nonprofit Kft. igazgatója, és mára négy szegedi nemesítésű, több különleges agronómiai tulajdonságot hordozó, jelentős hozzáadott értékeket képviselő tritikálé fajta szerepel a köztermesztésben. Hasznos színfoltja volt az öt napon át tartó konferenciának, hogy a 9. Nemzetközi Tritikálé Szimpózium résztvevői a szekciókban folyó munkát követően tenyészkerti szemlén vettek részt. A nemzetközi demonstrációs fajtasor kialakításához felhasználták azon fajták vetőmagjait, amelyeket a konferencia vendégei, résztvevői korábban elküldtek. A szegedi tenyészkertben így a világ csaknem 30 országából érkezett szakértők viszontláthatták fajtáikat, hogy a Tisza-parti körülmények között hogyan fejlődtek, és jelenleg milyen képet mutatnak nemesítvényeik.

Az alapvetően búzát igénylő európai emberek étrendjében és az állatok takarmányozásában milyen lehetőséget tartogat a tritikálé? – kérdeztem dr. Bóna Lajost, a konferencia házigazdáját.

– Leginkább az állatok takarmányozásában van és egyre inkább lesz is jelentősége a tritikálénak. Az analitikai módszerek fejlesztésével nagyot lépett előre a tudományos élet, segítségével sorra ismerjük fel a táplálkozásban fontos szerepet vivő szénhidrátok értékes összetevőit, a biokomponensek előnyös arányait, a tápanyagok ásványi elemeinek összetételét. A nagy takarmánygyártó üzemek jelentős mennyiségben már felhasználják a tritikálét azokban a keverékekben, amelyeket főként a tejelő szarvasmarhákkal, sertésekkel etetnek. A tritikálét felfedezték a kisgazdaságok, a tanyák mellett élők is, főként ott, ahol gyenge adottságú talajokon gazdálkodnak. A tritikálé ősszel és tavasszal legeltethető, újra sarjad, meg lehet járatni a kérődző állatokkal, ezzel együtt kellő mennyiségű termést hoz. A szimpóziumon többen kifejtették, a tritikálé világszerte jelentőssé vált a tejelő szarvasmarhák takarmányozásában. Örülök annak, hogy az utóbbi 2–5 évben a magyar tejtermelők is élnek a tritikálé adta lehetőséggel. A klímaváltozás viszontagságát a tritikálé kevésbé sínyli meg, megállja a helyét, szemben a kukoricával, amely károsodik. Egyes években perzselődik a levele, az erős UV-sugárzástól amortizálódnak a pollenek, emiatt nincs termése. Más években a kukoricát megtámadják a hőséget kedvelő toxin gombafajok, a gombafertőződés miatt nemcsak a szemes termését, de a belőle készített silótakarmányt sem szabad feletetni az állatokkal. Kérdezhető, miért a tritikálét, miért nem a búzát, árpát javasoljuk az állattartóknak? A tritikálé a maga 130 centiméter magasságával egy jól felöltöztetett biomassza, nagy zöldtömeget adó, nagy levélkapacitású növény. Új információ volt számomra is, egy indiai kutató hozta az adatot, hogy a modern tritikálé szemtermésében viszonylag kevés nitrogén halmozódik fel, miközben a növény szára és a levélrészei megtartják! Ezért is értékes a belőle készített tömegtakarmány, ugyanakkor mélyre hatoló gyökérzetének köszönhetően mikro- és makroelemekben gazdag, például magnéziumban.

 

Milyen kutatási, nemesítési irányokat követnek Szegeden?

– Meggyőződésem, hogy a nemesítésnek mindig a piaci igényeket kell követnie. Mi az állattartók igénye? Legyen jó tömegtakarmányunk. Intézetünkben ilyen kísérleteket állítottunk be. Az ehhez szükséges forrásokat pályázati pénzből lehet előteremteni, amelynek feltétele, hogy mögénk álljanak a kis és nagy gazdaságok. Ez nekünk, kutatóknak a javunkra van, mert nem kalandozunk el, a vállalkozások így válnak a téma vezetőivé, irányadókká, ennek köszönhetően 3-4 év múlva garantáltan lesz fajta- vagy technológia javaslatunk egy új összetételű, egészséges, toxinmentes összetételű takarmányra.

Milyen súllyal szerepel a gazdaságos termelés igénye, a magas termésmennyiség, illetve az egészséges növény előállításának követelménye a kutatásokban?

– Nem olyan régen olvasható volt a szakirodalomban, hogy Észak-Amerikában egyes növények a genetikai termés mennyiségükben elérték a plafont. Szerintem a csúcsra kifejlesztett búza esetében is lehet kissé fokozni hibridekkel a mennyiségeket, kérdés, megéri-e az erőfeszítés, hogy 4-5 százalékkal többet arathassunk. A kukorica esetében valószínű, hogy a 20 tonna körüli lesz a genetikai felső határ, ellenben a tritikálé esetében látok növekedési lehetőséget. A magyarországi termesztési rekordot egy tritikálé fajta, a GK Szemes tartja egy NÉBIH kísérleti vizsgálat alapján, 13 tonnával, de üzemi körülményekben is arattak már 10-11 tonnát. A triktikálé lényegében eléri a hibrid búzák termőképességét, ám gazdaságosabban termeszthető, mert kevesebb befektetéssel érhető el azonos eredmény. Kutatásainkban arra törekszünk, hogy rezisztens fajtákat állítsunk elő. Ilyen cél például, hogy a lisztharmat és az egyéb kórokozók, gombák ellen csak egyszer kelljen védekezni, ellenben aki a búza növényvédelmében biztosra akar menni, az legkevesebb két alkalommal fog permetezni. A tritikálé mellett szól, hogy kisebb tápelemszinten termeszthető. Persze, csodák itt sincsenek, ahhoz, hogy elvárt mennyiséget teremjen, akár egy közepes adottságú, még inkább a homoktalajon gondoskodni kell a megfelelő tápanyagellátásról.

Egy termesztőt, állattartót leginkább az foglalkoztatja, miként tud gazdaságosan, hatékonyan takarmányt termelni. Milyen főbb érvek szerepelnek az önök javaslatában, hogy a búza, kukorica mellett a tritikálé kerüljön előtérbe?

– Természetesen továbbra is fontos takarmányunk marad a búza, kukorica. Bármelyik állat számára egy keverék takarmány az ideális, ennek egyik alkotója lehet a tritikálé, amely egy egészséges komponens. Egyes receptek szerint a disznótápba 50-50 százalékban keverhető a kukoricával, vagy 40-40 arányban kiegészítve zabbal és árpával. Nekünk nagyszerű tritikálé fajtáink vannak, magas termőképességű kukoricáink, árpáink, takarmánybúzáink, természetesen azokért is kiállunk. A tritikálét a gyengébb adottságú talajokra bátran ajánljuk, ahol garantáltan többet terem, mint a búza alacsony input termelés esetén. Megjegyzem, magas input viszonyok mellett a tritikálé fajták is kiugró termést adnak. Emlékszem, 2000-ben kritikus, aszályos év volt, már ment tritikálé programunk, lengyel fajtákkal és a nemesítés előtti saját fajtákkal kísérleteztünk, és az aszályban a tritikálé felülmúlta a 1,5–2 tonnát adó búzát.

-btj-