MENÜ

Milyen változásokat hozhat a precíziós technológia a kukoricatermesztésben?

Oldalszám: 81-84

Precíziós körkérdés

Agro Napló 2017.02.08.

Egy év telt el azóta, hogy a 2016. évi AGROmashEXPO-n megszületett az ötlet; egy konzorcium segítségével egy teljes termesztési cikluson keresztül hónapról hónapra mutassuk be egy 12 hektáros kukoricatáblán a precíziós gazdálkodás lépéseit. A sorozatból kiadvány született „Zérótól a precíziós gazdálkodásig – Nézzük a gyakorlatot” címmel (lapozható verzió), amely tartalmazza a megvalósításához szükséges feladatokat, lépéseket, tapasztalatokat. Az eredmények, valamint a gazdasági számítások ismeretében feltettük a kérdést: Milyen változásokat hozhat a precíziós technológia a kukoricatermesztésben? A jövőképről az általunk felkért szakemberek nyilatkoznak.

„A helyspecifikus agrotechnikai elemek kukoricatermesztésen belüli alkalmazásával jövedelemnövekedés érhető el, ami valószínűsíthetően további keresletet támaszthat a „precíziós eszközök” beszerzése felé.”

A kukorica világviszonylatban és Magyarországon is gazdaságilag az egyik legjelentősebb kultúrnövény. Eredménytermelő képessége magas, ennek következtében termesztéstechnológiájának folyamatos javítása célszerű. Magas jövedelemtermelő képessége mellett elmondható, hogy termesztési költségei is jelentősek.

Jelenleg a termesztéstechnológia minden elemében kiváló lehetőségek adottak – széles a növényvédő szer és fajtakínálat, megfelelő gépesítés –, így a jövedelmező kukoricatermesztés már „csak” a gazdálkodó megfelelő szakmai döntésein múlik. Átütő erejű, termesztéstechnológiát javító elem bevezetése –mint pl. korábban a hibridek kifejlesztése jelentett – nem várható. Ezen területen nyit új lehetőségeket a precíziós technológia alkalmazása. Első lépésként, a műholdas helymeghatározáson alapuló inputanyag-kijuttatás során a kukoricatermesztés költségei minimális szintre csökkenthetők, mely eredménynövekedéshez vezet. Második lépcső a helyspecifikus, kultúrnövény táblán belüli differenciált kezelése, mely meghatározó a kukorica esetében, ugyanis minden agrotechnikai elem (vetés, mű­trágyaszórás, permetezés) során alkalmazható. A technológia használatával lehetőség adódik az okszerű inputanyag-felhasználásra, hogy minden területen egységesen a szükséges mennyiségű anyagfelhasználás történjen, és a nagyobb hozzáadott érték a legjobb termőhelyeken kerüljön felhasználásra. Ennek eredményeképpen termésnövelés is elérhető, melynek mértéke véleményem szerint átlagban pár 100 kg-ra tehető. Mindemellett elmondható, hogy a helyspecifikus inputanyag-felhasználás  már nagyobb tervezést és szakmai koordinációt vonz maga után, ugyanis egy táblából több terület egység (menedzsmentzóna) képződik, melyekre kijuttatási terveket szükséges készíteni.

A helyspecifikus agrotechnikai elemek kukoricatermesztésen belüli alkalmazásával jövedelemnövekedés érhető el, ami valószínűsíthetően további keresletet támaszthat a „precíziós eszközök” beszerzése felé.

Összességében a precíziós/helyspecifikus növénytermesztés adta lehetőségek továbbfejleszthetik a kukorica termesztéstechnológiáját, növelhetik eredménytermelő képességét, megfelelő alapot szolgáltathatnak a fenntartható és a környezetkímélő növénytermesztés megteremtéséhez.

 

„A kukoricatermesztésben is előtérbe kerülnek a valós idejű adatok alapján történő döntések, egyre kevesebb lesz a ‘tapasztalat’ és ‘tradíció’ alapú folyamatkövetés.”

A precíziós technológia a hazai meghatározó szántóföldi kultúrák között a kukoricatermesztésben hozhatja a legjobb eredményeket. A közeljövő nagy kérdése, hogy a rendelkezésre álló precíziós technológiát milyen mélységben használjuk, megmaradunk a mostani szinten – sorvezető használata, sávos művelés – vagy elmozdulunk a valódi precíziós gazdálkodás irányába, és táblán belüli (művelési zóna alapú) differenciált tápanyag-, tőszám- és növényvédelmi rendszert vezetünk be. A hozam egyértelműen növelhető (az adott évjárathoz képest magasabb termésátlagok), viszont a hazai klimatikus viszonyok között a legnagyobb előny a termésbiztonság egy-egy stresszes évjáratban is. Akik intenzív viszonyok – esetleg öntözött területen – vagy jó termőhelyi körülmények között termelnek kukoricát, ott egyértelműen a hozam és a termésbiztonság növekedését eredményezi a precíziós technológia alkalmazása. Az évjáratonkénti termésingadozás csökkenése a tervezés (beruházás, hitel stb.) biztonságát növeli, kiszámíthatóvá teszi a gazdálkodást.

Az inputanyag-felhasználás (műtrágya, vetőmag) a jelenlegi kísérletek alapján nem jelent igazán megtakarítást, egyedül a növényvédelmi, gyomszabályozási és a felhasznált üzemanyag területen lehet látványos megtakarítást elérni. A másik oldalról viszont a tudatos és okszerű tápanyag-utánpótlás egyértelműen csökkenti a környezet terhelését.

Részleteiben nézve a teljes folyamatot, egyértelmű, hogy a precíziós gazdálkodók tudatosan fognak kukoricahibridet, műtrágyát, növényvédő szert választani, fokozottan fogják figyelni az egyes input anyagok hatékonyságát és ár/érték arányát. Egyre több gazdaság fog beállítani saját kísérleteket, hogy megtalálja a megfelelő hibridet és technológiát. A termelők rendelkezésére álló precíziós eszközökkel pontosabban tudnak tesztelni és elemezni kísérleteket, mint a kisebb nemesítőházak, disztribútorok az adott üzem (tábla) területén. Azt már most látjuk, hogy vetőmag téren egyértelműen a magasabb minőségű (csírázóképesség, osztályozottság) vetőmagot keresik, ami az input anyag kiszolgálóknál és gyártóknál is változást hozhat. El kell jutnunk odáig, hogy számok és tények szerint döntünk. A kukoricatermesztésben is előtérbe kerülnek a valós idejű adatok alapján történő döntések, egyre kevesebb lesz a ‘tapasztalat’ és ‘tradíció’ alapú folyamatkövetés. A döntések egy része kikerül a ‘hagyományos’ tapasztalati folyamatból, helyette a begyűjtött adatok alapján döntési modellek határozzák meg a következő lépés mikéntjét és időpontját. Nagy szerepe lesz a szaktanácsadóknak, térinformatikusoknak, ezzel párhuzamosan a szükséges munkaerő (pl. adminisztratív, gépkezelő) létszáma csökken. A kukoricatermelő gazdáknál is előtérbe kerül a ‘termény követése’ – honnan, mikor, milyen technológiával (pl. hibrid, növényvédelem) került ki az adott termény, amely a minőségbiztosítás alapját jelenti a feldolgozók számára. Azoknál a termelőknél, ahol hosszú távon gondolkodnak, megvannak az alapvető beruházások és gépesítettség, a kukorica felület stabilizációját, növekedését hozhatja.

 

„A költségeket optimalizálva, a termésszintet megnövelve egyértelműen lehet fokozni a hektáronként előállított nyereséget.”

Manapság egyre többet lehet hallani az agrárszektor nehézségeiről. A gyorsan változó és kiszámíthatatlan időjárási viszonyoktól kezdve az ingadozó input anyag, illetve felvásárlási árak, és a mesterségesen eltorzított gazdasági környezet egyaránt megnehezíti a mindennapi munkát.

A szektorban tevékenykedő és abból élő szakembereknek viszont nincs más választásuk, mintsem dacolva ezen tényezőkkel évről évre folyamatosan profitábilis gazdálkodást folytassanak. Bizonyos, az Európia Unió középtávú terveit jól ismerő elemző mindennek tetejébe azt jósolja, hogy 2020 után a teljes agráriumot mesterséges lélegeztetőgépként életben tartó pályázati és támogatási rendszert markánsan át fogják alakítani.

Napjaink mezőgazdálkodója versenyt fut az idővel. A következő években az a kérdés, ki tud jobban felkészülni a szabadabb versenyre. A szakma, a technika ágazatfüggetlenül segíti a mezőgazdálkodókat. Magyarországon talán a szántóföldi növénytermesztés kínálja a legnagyobb lehetőséget.

A gépgyártók, gépkereskedők egy jelentős része a legnagyobb vetésterülettel rendelkező növényeink termesztéstechnológiáját (őszi búza, kukorica, napraforgó stb.) tökéletesen kiszolgáló erő-, illetve munkagépeket kínálnak a vásárlóknak. Nagy gondot jelent viszont, hogy a gépválasztást nem mindig szakmai elvek befolyásolják. A rövidtávú előnyök – mint például aktuális beszerzési ár készletgép esetén vagy egyedi pályázati gépspecifikáció – sokszor felülírják a hosszú távú célokat. Ez viszont pár év múlva abszolút kiütközik a mindennapok problémáiban. Egy koncepció nélkül „összeválogatott” géppark nem tud komoly csapatmunkát végezni. Ugyanakkor napjaink „rendszerben gondolkodó” gépgyártói ezt már lehetővé teszik. A megfelelően kiválasztott, pontos vezérléssel ellátott erő-, illetve munkagépek „színfüggetlenül” gyorsak, hatékonyak. Ezáltal a lehető leggazdaságosabb munkát képesek végezni. Ez az alapfeltétele a szántóföldi növénytermesztés területalapú támogatástól független nyereségességének. Sok cég ezt egyelőre nem veszi figyelembe. Megelégednek azzal, hogy a pályázatokon elnyert mindenféle géppel, a támogatást bezsebelve művelik területeiket. Egy esetlegesen jó évjárat, kiváló termésszint, illetve ár esetében keletkező többletet plusz nyereségként, kvázi ajándékként fogják fel.

Pedig számtalan lehetőség rejlene a gazdaságos, precíz termelésre. Főbb növényeink – kiemelkedően a takarmánykukorica – esetében kisparcellás, illetve üzemi kísérletek és gyakorlari eredmények egyaránt bizonyítják, hogy a költségeket optimalizálva, a termésszintet megnövelve egyértelműen lehet fokozni a hektáronként előállított nyereséget.

Az elméleti tudást kamatoztató gyakorlati szakemberek csapata képes mindebben segíteni a gazdálkodót. Hiszen a technológia minden egyes eleme külön szakterületként képviselteti már magát. A fajtaválasztás, a tápanyag-utánpótlás, a növényvédelem és a mindezt kiszolgáló gépészet komoly háttértudást igényel.

 

„Meg kell ismerni talajainkat! „Egy 3 hektár nagyságú talajfolton 3 különböző talajtípus is kialakulhat, ami kukoricatermesztés szempontjából többoldalú odafigyelést igényel.”

Manapság igen sokat lehet hallani arról, hogy 2020 után az agrártámogatások igen meg fognak változni. Feltehetően ezek a változások negatívan fogják érinteni a támogatási összegeket, azaz feltehetően kevesebb pénz fog jutni hektáronként. Sok termelő a mai nap is úgy gazdálkodik, hogy nem a hozam és/vagy a profitmaximalizálás a célja az adott területről, hanem alapvetően az EU-tól kapott támogatási összegekkel számol és ha éppen kedvezőbben alakul az adott évben a hozam (mert jobb évjárat volt), akkor annak igen örül, de a gazdálkodásában a tudatosság és a tervezés nem jelenik meg. Ha ezek a termelők 2020 után is szeretnének a mezőgazdasággal foglalkozni és szeretnének eredményesek lenni, akkor igen is el kell kezdeniük már most felkészülni egy olyan időszakra, amiben támogatások nélkül is meg tudnak élni. Ehhez az első és legfontosabb feladat, hogy megismerjék a gazdálkodási körülményeiket. Azaz meg kell ismerniük, hogy milyen talajokon gazdálkodnak, meg kell ismerniük a talajok állapotait (főbb fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságaikat), növénytermesztésüket leginkább limitáló főbb faktorokat.

Ha ezek a feladatok megvannak, akkor már tudatosabban lehet majd a jövőben döntéseket hozni, mert lesznek olyan kézzelfogható adatok, amikre lehet támaszkodni. Ha az egységnyi területről a legnagyobb profitot szeretné a termelő a jövőben lehozni, akkor a legideálisabb, ha a precíziós gazdálkodás gondolatával kezd el foglalkozni. Itt szeretném leszögezni, hogy a precíziós gazdálkodás elindítása nem azt jelenti, hogy drága gépekbe kezd el befektetni a termelő, hanem először kisebb művelési egységekre vetítve kell megismerni a gazdaság területeit. Akár egy 3 hektár nagyságú talajfolton 3 különböző talajtípus is kialakulhat, ami a kukoricatermesztés szempontjából több oldalú odafigyelést igényel. Egy humuszos homok talajtípus esetén nagyobb problémát jelenthet a talaj kevés humusztartalma, ami miatt gyengébb lehet a talaj tápanyag-szolgáltató képessége, így elsősorban a talaj nitrogén utánpótlására kell nagyobb figyelmet fordítani (persze az alacsony foszfor-, kálium- vagy mikroelem-tartalom is probléma lehet). A homok fizikai féleség miatt pedig a gyengén kialakult kolloidok felületén a nitrát nem tud megkötődni, így a nitrogén műtrágya könnyebben tud kimosódni. Helyes megoldás lehet ezeken a talajtípusokon védett nitrogén hatóanyaggal rendelkező műtrágyák alkalmazása, ami nem engedi a nitrát mélybe mosódását. Egy agyagbemosódásos barna erdőtalaj talajtípus esetén pedig teljesen más talajtulajdonsággal rendelkező hiba merülhet el. A talajtípus általában savanyú feltalajjal rendelkezik, ami tápanyag-felvételi problémát vethet fel. Ezeken a talajokon nagyobb figyelmet kell fordítani a kalciumpótlásra. Persze ahhoz, hogy pontosan meg lehessen mondani, hogy milyen a talajok tápanyagtartalma és melyek a főbb limitáló tényezők a tápanyag-hasznosulás szempontjából, talajvizsgálatok elvégzése szükséges.

A Timac AGRO Hungária Kft. által létrehozott YIELD SERVICE szolgáltatás alapvető célja, hogy a termesztés sikerének alapját megteremtve a termelőkkel megismertesse talajainak az állapotát és a főbb hibákra felhívja a figyelmet. 2016-ban a programot továbbfejlesztve, a klasszikus 5 hektáros mintavételi egységekből elmozdulva, már menedzsmentzóna szinten is képesek vagyunk meghatározni a főbb talajhibákat, amelyekre megoldásokat is tudunk nyújtani.

 

„...fontos, hogy különbséget tegyünk precíziós eszközhasználat és a helyspecifikus mezőgazdaság között!”

Ha röviden akarnék válaszolni, azt mondanám, hogy hozamnövekedést fog hozni, melyet már több külföldi, illetve hazai tanulmány, kísérlet is egyértelműen kimutathatott. A kérdés csak az, hogy a lehetőségek közül melyik milyen mértékben járul hozzá ehhez.

Mindennek előtt nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk precíziós eszközhasználat és a helyspecifikus mezőgazdaság között! Precíziós mezőgazdaság alatt ma Magyarországon 10-ből 9 termelő az érti, hogy precízen használja a gépeit. Például sávos talajművelés esetén (strip-till) a sor és a sorköz évenkénti cseréjével még nem beszélhetünk helyspecifikus gazdálkodásról (annak ellenére, hogy a sorköz is egy „hely” és a sor is egy „hely”, amelyeket differenciáltan kezelünk). Ebben a kontextusban ez is csak egy precíz géphasználat. A gépek precíziós használata a vetésegyenletességet, a vetésmélységet, a tőtáv-egyenletességet tudja javítani. Ezeknek kétségtelen hasznai vannak, ami nagy átlagban hektáronként 1–1,5 tonna pluszt is jelenthet. A nemzetközi tapasztalatok szerint például a vetés­egyenletesség 3%-kal történő javítása 5–600 kg/ha többletet eredményez, az egyenletes kelés (vetésmélység-szabályozás) 8–900 kg/ha hozamnövekedést eredményez.

Ezek a technológiák nemcsak új gép beszerzésével érhetők el, hanem általában utólag is beszerelhetők, de nagyon fontos a kezdeteknél olyan GPS-es eszközt választani, amivel nem lesz megkötve a kezünk a jövőben, vagy éppen nem leszünk kénytelenek  kompromisszumot kötni munkagép vagy erőgép vásárlásakor.

Ezzel szemben a helyspecifikus mezőgazdaságban nagyobb tartalékok vannak. Ha táblán belül differenciáltan kezeljük az alapműtrágyázást, a növény igényeinek megfelelően adunk nitrogén utánpótlást, 1 tonna pluszpotenciál is lehet hektáronként. Ha elkezdjük a differenciált tőszámmal való vetést is használni, abban szintén van egy 4–500 kg extra tartalék. Összességében 1,5–2 tonna tartalék van abban, hogy ha helyspecifikusan juttatjuk ki az input anyagokat! A technológia rendelkezésre áll, bármilyen input anyagot lehet differenciáltan kijuttatni. Gyakorlatilag nincs olyan munkagép ma a piacon, ami jelen állapotában nem alkalmas, vagy ne lehetne azzá tenni, hogy mindezeket megvalósítsa, és mindehhez nincs szükség ISOBUS-ra. Az ISOBUS nagyon kényelmes és elegáns megoldása a fenti „problémának”, de semmiképp sem tehetünk egyenlőséget az ISOBUS és a helyspecifikus mezőgazdaság közé!

De miben rejtőzik az igazán nagy potenicál? Mind a mai napig nincsen számszerű adat, de még egy nagyságrenddel nagyobb hozadéka lehet a folyamatos adatgyűjtésnek és elemzésnek. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy az adat, és az azt feldolgozó szaktanácsadó és helyi szakember mekkora értéket jelent! A termőterületek minél részletesebb és pontosabb megismerése révén olyan technológiai és gazdasági döntéseket tudunk hozni, amelyek a fenti eredményeket messze felülmúlhatják. Tudjuk, hogy a kukorica terméspotenciálja ma már 30 tonna fölött van. Ha tehát a fenti két „eszközben” együttesen maximum 3-4 tonna tartalék van, akkor a hiányzó 8–10 tonna az adatgyűjtés-elemzés-döntés szentháromságában kell, hogy legyen!

 

„Erre a kérdésre nem lehet pontos választ adni, egy viszont biztos, megváltoztatja eddigi gondolkodásunkat.”

Erre a kérdésre azért nem lehet pontos választ adni, mert kevés az ismeretünk a fejlődési lehetőségeket illetően. A precíziós gazdálkodás a kukoricatermesztésben egy folyamatos, sőt, a belátható időzónában folyamatosan gyorsuló változásokat hoz. A változások bevezetésének üteme függ a „kínálati oldal” fejlődésétől, amely magába foglalja a következőket:

  • Az info-kommunikációs technológia fejlődése, beleértve az anyagtudományok területét is,
  • a robotika fejlődése,
  • átmeneti idő (elemek szerint változó), amíg az új fejlesztés bevezetéséhez megérnek a feltételek és befejeződik a tesztelés,
  • a célzott alkalmazások (mechanikai, kémiai, biológiai, biotechnológiai) kutatásának és megvalósításának a fejlődése,
  • a beszállítók gyártási rugalmassága és termékfejlesztési kapacitása.


A „vevő oldal” fogadókészségét meghatározza a verseny kényszerítő hatása, az ismeretek és alkalmazástechnikai készségek fejlődése, a régi eszközök lecserélésének racionális üteme, az eszközcserén túli fejlesztési lehetőségek, illetve a generációváltás minősége és üteme.

Előfeltétele a változásnak a társadalmi részvétel, amely az új technológia bevezetésének támogatásában, az erőforrások és környezeti feltételek felmérésében, értékelésében és a szükséges intézkedések meghozatalában, a célszerű kutatási-oktatási és ehhez kapcsolódó tanácsadói, segítői, témagondozói háttérhálózat kialakításában, továbbá a céloktatás megszervezésében teljesedhet ki.

A világban egyre erősödnek olyan populáris nézetek és hangulatok (különösen kevésbé képzettek körében vagy emocionális indíttatásból), amelyek akadályozhatják egyes elemek alkalmazását, így fékezhetik a fejlődés ütemét. Ezért fontos szerep jut a világos kommunikációnak és az új megoldások társadalmi elfogadtatásának. A precíziós technológia alapvetően megváltoztatja eddigi gondolkodásunkat, hiszen megváltozik a talajjal, mint termelési alappal kapcsolatos felfogásunk:

  • megváltozik a vetőmaghoz, mint input anyaghoz való viszonyunk, felértékelődik a vetőmag minőségének jelentősége és a konkrét vetőmagtétellel kapcsolatos ismeretek iránti igény,
  • megváltozik a növényállománnyal kapcsolatos felfogás – az „össz biomassza” szemlélet helyett a kukoricatáblát mindinkább önálló egyedek sokaságának (társaságának) tekintik, ahol az általános intézkedések mellett a mind kisebb területi foltkezeléseket, majd az egyedenkénti kezelést is megvalósítják (ezt az egyedi produkció fokozódása „fizeti vissza”),
  • megváltozik a tápanyaghasználat szemlélete minőség, féleség, mennyiség és elosztás szempontjából egyaránt,
  • megváltozik a tápanyagok kijuttatásának időbeni és térbeni pozícionálása,
  • a termesztési alapvető feltételrendszer fejlődésével egyre nagyobb lesz a hozamfokozók, növényi kondicionáló szerek és biotermékek alkalmazásának a szerepe,
  • a növényvédelem (a gyomirtást is beleértve) időben, térben és a célszervezeteket illetően célzottabb, pontosabb, eszközben sokrétűbb lesz. Új szemlélet érvényesül: „A kukoricát elkerülni, a kártevőt eltalálni!”

A termesztő egyre többet dolgozik a fejével, egyre kevesebb döntést hoz önállóan, egyre több szolgáltatást vesz igénybe, egyre több képzésen vesz részt, egyre kevesebbet ül traktorban, egyre több időt tölt majd monitor előtt.             

-an összeállítás-