Export. A magyar sertéságazat exportorientált. A magyar sertés- hús-kivitel 2016-ban meghaladta a 136 ezer tonnát, ami szerény csök- kenést jelentett a 2015. évi 143 ezer tonnás kivitelhez képest. A 2016-os kivitel 64%-ban négy célpiacra irányult: Romániába, Kínába, Japánba és Olaszországba. Amennyiben a sertéshús-export értékét vizsgáljuk, úgy 2016-ban összesen 328 millió euró értékben került magyar sertéshús a külpiacokra.
Import. Magyarországra 2016-ban összesen 143 ezer tonna meny- nyiségben szállítottak be sertéshúst, ami értékben 271 millió eurót jelentett. A magyar sertéságazat 2016-ban mennyiségben nettó importőr, míg értékben nettó exportőr volt. Az import sertéshús 68%-a Németországból, Lengyelországból, Ausztriából, Spanyolországból és Hollandiából származott tavaly.
Sertéshús-fogyasztás. Magyarországon a sertéshús-fogyasztás 2004 óta csökken. Az Eurostat adatai szerint, a fajlagos sertéshús-fogyasztás a 2004-es 44,1 kg/fő/évről 2015-re 39 kg/fő/évre mérséklődött. A tavaly év elején bevezetett sertéshúsáfa-csökkentés nem váltotta be teljes mértékben a fogyasztói árak csökkenéséhez fűzött reményeket, mivel a nemzetközi piacokon és az EU-ban is drágulás következett be a sertéshús termékek körében. Az Eurostat adatai szerint, a régió országaiban az egy főre jutó sertéshús-fogyasztás jóval magasabb: 2015-ben Lengyelországban 49 kg/fő/év, Ausztriában 49,1 kg/fő/év, Csehországban 42 kg/fő/év volt.
Magyarországon, 2016-ban a vágósertés átlagos előállítási költsége 350 HUF/kg körül ingadozott (saját takarmánnyal), míg a hatékonyan működő sertéstelepek akár 339 HUF/kg költségen is képesek voltak előállítani sertést. Összességében a tavalyi évben támogatások nélkül (hízósertés, koca állatjóléti támogatások) nyereségesen lehetett sertést hizlalni Magyarországon.
Az Európai Bizottság adatai szerint, az EU tagállamaiban a sertéshizlalás átlagos „jövedelemtartalma” 2016-ban 0,495 EUR/kg hasított súly (hasított súly ár [takarmányozási költségek + hízóalapanyag költség]) volt, vagyis a költségekbe csak a takarmányozási és a hízóalapanyag-költségek kerültek felszámításra. Ezeken felül még az egyéb költségeket figyelembe véve kellett az EU-s termelőknek az adósságszolgálatot a bank felé, míg a takarmányozás-finanszírozási törlesztőrészleteket a takarmányos cégek felé megfizetni.
A magyarországi sertésárak követik a legnagyobb európai ser- téshústermelő országok áralakulását. A magyar piacra leginkább a német felvásárlási árak gyakorolnak hatást.
Ami a malacárakat illeti, az EU-ban 2016-ban 16%-kal emelkedtek: a 2016. januári kb. 37 EUR/db-ról 2016 decemberére 43 EUR/db szintre. A malacra 2017. 11. hetében 58 EUR/db (ezenfelül még költségtényezők: oltások + szállítási költség) áron lehetett szerződést kötni Magyarországon. EU-szerte drágult a malac 2016. november-decemberi időszakban, illetve a drágulás folytatódott 2017 első negyedévében, mivel hiány volt a piacon malacból (a kocaállomány is csökkent az EU-ba – ca 228 ezer darab 2016. dec./2015. dec.), ezzel párhuzamosan a hízóárak stagnáltak, vagyis a hízósertés-termelés alacsony takarmányárak és magas malacárak mellett egyre kevésbé jövedelmező az EU-ban.
Korlátozott lehetőségek az exportpiacokon. A magyar sertés- hús és élősertés-kivitel döntő részt az EU piacára, valamint Japánba és Dél-Koreába irányult. Ugyanakkor ezeken a piacokon a magyar feldolgozók és termelők zömében tömegtermékkel jelennek meg. A tömegtermékek piacán éles versenyben kell helytállniuk a magyar piaci szereplőknek, a régi EU tagállamok nagy feldolgozóival (pl. Danish Crown, Tönnies, Vion), valamint az USA feldolgozóival szemben (pl. Smithfield; kínai tulajdonba került). A sertéshús-export EU-s célpiacai közül jelenleg kiemelkedik Románia, valamint 2016-ban a kínai piac is fontos szereplővé vált, ugyanakkor utóbbi szerepe középtávon várhatóan mérséklődik (USA újbóli belépése a kínai piacra; lásd raktopamin miatti importkorlátozások feloldása). A magyar sertéstartóknak nem saját magukkal kell versenyezni, hanem a világpiaccal (holland, német, észak-amerikai sertéstartókkal).
Magas kitettség a takarmányok árváltozásával szemben. A sertéstartás termelési költségei közül a takarmányozási költségek közel 60–70%-os arányt képviselnek.
Biológiai alapok. A vágóhidak homogén minőségű alapanyagot igényelnek, ráadásul ez az elvárás a kereskedelem részéről is, ami a darabolt húsfélékét illeti. A magyar termelők versenyképességük növelése érdekében az utóbbi években elkezdték a sertésállományuk lecserélését, zömében nyugat-európai genetikai alapokra támaszkodva.
Technológia intenzív ágazat. A biológiai alapok cseréje általában együtt jár a tartástechnológia korszerűsítésével, mivel a nyugat-európai hibridek csúcsteljesítményét az arra alkalmas technológiai környezetben (takarmányozás, tartástechnológia) és állategészségügyi státusz mellett képesek kihasználni a termelők.
Humánerőforrás problémái. A nagy genetikai értékű állatállo- mány és a magas színvonalú tartástechnológia csak akkor működő- képes, ha ezeket magasan képzett, szakmailag is elkötelezett szakemberek irányítják.
Integrációban rejlő versenyelőnyök. Jelenleg a magyar sertéságazat szereplői egymástól függetlenül működnek. A magyar sertéságazatban – leszámítva egy-két cégcsoportot – alacsony szintű a vertikális integráció foka, ami az abban részt vevő szereplők számára (termelő, feldolgozó, növénytermesztő, takarmánykeverő, biológia alapok előállítója etc.) előnyöket nyújtana a felvevőpiacok szempontjából. Várhatóan a jövőben egyre nagyobb szerepet kapnak a vertikális integrációk, mivel a lánc egy-egy folyamata egyre tőkeintenzívebb és beruházás-igényesebb. A „lánc végén” működő sertéshizlalási szakaszban a legalacsonyabb a belépési korlát.
Ahogy a növénytermesztésben, úgy az állattenyésztési ágazatokban is hódít a precíziós gazdálkodás. A sertéságazatban – mivel szinte zárt körülmények között lehet megvalósítani a termelést – az elkövetkező években egyre nagyobb jelentősége lesz az IT technológia, BigData, IoT alkalmazásainak.
Tresó István
a K&H Agrárüzletág vezetője