MENÜ

Egy Staphylococcus aureus- mentesítés története

Oldalszám: 93-94
dr Markus Gabriella 2017.05.06.

 Bevezetés: a Staphylococcus aureus baktérium, jóllehet aránya a több évtizedes kitartó munkának köszönhetően itthon is lecsökkent, de jelentősége, mint tőgygyulladás-kórokozóé, még mindig nagy. A legnagyobb probléma nem a gyógyszer-
érzékenysége, mert a törzsek többsége penicillinre is reagál, és számos antibiotikumra és antibiotikum-kombinációra érzékeny, hanem az, hogy a fehérvérsejtek belsejében is túlélnek, de 5-6 hónap alatt a tőgyben is „fallal”, kötőszövettel veszik körül magukat, így a látszólagos, klinikai gyógyulás és a valós, bakteriológiai gyógyulás nem esik egybe; utóbbi a fertőzést követő 5-6-ik hónap után szinte kizárható. Ezért van az, hogy azokban az állományokban, ahol ez a kórokozó jelen van és gondot okoz, nem elegendő egy kezelési-apasztási program; teljes, a tartást és a telepi technológiákat is magában foglaló mentesítési állományprogramra van szükség. A továbbiakban egy ilyen, sikeres programot szeretnék bemutatni.

Az eset: egy 300-as tehenészetbe hívtak, ahol a Staphylococcus aureus problémáról már tudtak, de addig kevés lépés történt az állomány rendbetételére. Az első, tárgyalóasztalnál történt megbeszélésünket követte az első állományfelmérés, amelynek során az alábbi problémákat találtam: piszkos tőgybimbó-fertőtlenítő edények, elhasznált, piszkos kehelydugók, felületes fejés utáni bimbófertőtlenítés, túl nagy kehelygumi-méret, túlfejés, kifordult bimbóvégek, károsodott tőgybimbó-bőr, ennek következtében rúgós tehenek, higiéniai problémák, higiéniai problémák az elletőben, a beteg állatokat nem fejték külön és nem különítették el. Igen nagyarányú Staph.aureus-fertőzöttség volt, és az üszőborjak korábban fertőzött tejet kaptak.

Nagy pozitívum volt a telep életében az, hogy jó új istálló épült, a takarmányozáshoz értő vezető és magas szakmai színvonalon dolgozó állatorvos került a telepre, illetve a lábvégek ápolását a szegvári körmözők már megkezdték. (Ez utóbbihoz magyarázat: minden körülmény, amely az állat immunállapotát rontja, komfortérzetét csökkenti, ront a termelt tej sejtszámán is, teljesen érthető okokból.) Az üszőborjak fertőzött tejjel történő itatását már korábban leállították.

 

 

Az első felmérést követően az alábbiakat javasoltam a telepi vezetőknek: a tőgybimbó-fürösztő lecserélése ápoló hatású szerre, az előkészítési technológia megváltoztatása: impregnált papírra (a tőgybimbó bőrén kívül a fejő kezét is folyamatosan fertőtleníti), a törlési technika megváltoztatása – bimbó oldala + BIMBÓVÉG! –, a betegek különfejése, a mosórendszer felülvizsgálata, az elletői mosófejek cseréje (meg kellett őket fúrni, nem cserélni), a tőgybimbó-fertőtlenítő edények szétszedése, mosogatása a műszak végén, a kehelydugók elmosogatása a műszak végén, műszak alatt fertőtlenítőszerben tartás, kehelygumi-csere eggyel kisebb méretre, a fejőgép-beállítások megváltoztatása: fejés eleji stimulálás lecsökkentése, majd elhagyása (2 lépés), fejés végi késleltetés minimálisra csökkentése 2 lépésben, a fejőgép-levételi határérték megemelése 2 lépésben, a beellő tehenek tejének ellenőrzése; a borjak csak Staph.aureus-negatív tejet kaphatnak(!), az üszőborjak és egyszer ellett tehenek megelőző kezelése, havi állományvizsgálat később meghatározandó ideig (az előrehaladás függvényében), a fertőzöttek elkülönítése utolsónak fejt csoportba, folyamatos mintavétel a klinikai betegektől, valamint folyamatos mintavétel az első és második ellésű tehenektől, és negatív föcstej lefagyasztása, hogy az üszőborjak azt kapják. Az összes munkaműveletnek az elkülönítő istálló FELÉ kell irányulnia, onnét takarmány, trágya más istállókba nem juthat át! (JÁRVÁNYVÉDELEM!)

Az első hónap eredményei: javult a tőgybimbók bőrének állapota, valamint a bimbóbőr állapota. Ennek megfelelően kevesebb lett a rúgós tehén, a gépek átállításának első lépése lezajlott, a kehelygumi-csere lezajlott, a fertőzötteket elkülönítették. 1500 l tejemelkedés volt! (Nyilvánvalóan ebben a takarmányozás változása is szerepelt, DE…)

A második hónapra a tőgybimbó-bőr állapota kifogástalan lett, a bimbóvégek rendben voltak, a rúgósak száma beállt egy aránylag standard értékre, a megelőző kezelés megkezdődött, a fejőgép átállítása befejeződött, a termelt tej mennyisége folyamatosan emelkedett, beltartalma kiváló. Az állományban az elhullások csökkenni kezdtek.

Nem megyek végig – terjedelmi korlátok okán – a teljes folyamaton, amelynek eredményeképpen ma évi 10 alatt van a S. aureus-pozitív állatok aránya, miközben 200 fölöttivel indultunk. Amire viszont feltétlenül ki kell térni, az az istállófertőtlenítés, mert miután a beteglétszám igen jelentősen lecsökkent, a telep elérte azt a szintet, amikor a Staphylococcus aureus-pozitív állatok számára fenntartott istállóba termelő állományt kellett telepíteni, mert egy teljes termelő istállót néhány tíz fertőzött számára fenntartani luxus lett volna.

A telepi vezetőkkel együttműködve több fertőtlenítőszert is leteszteltünk, és kiválasztottuk azt, amely S. aureus ellen a leghatékonyabbnak bizonyult in vitro. Ezt a szert az ajánlotthoz képest dupla töménységben alkalmazták úgy, hogy az istállót Sterimobbal végigmosták, majd a szerrel a falakat, szőnyegeket, vasrészeket bepermetezték és a szer előírásának megfelelő időt betartva mosták le újra Sterimobbal. Az ekkor elvégzett kontroll higiéniai vizsgálat az istálló több pontján (egyebek között az itatókban, a tehénvakaró keféken, a boxelválasztó vasakon, a szőnyegben) is kimutatta a kórokozót. Kefés tisztítás után ekkor a szőnyegeket klórmésszel beszórták, beiszapolták, és néhány napig úgy hagyták, miközben a többi felületre a korábban alkalmazott szert permetezték. A második kör után néhány helyen még mindig kimutatható volt a kórokozó, ezért egy harmadik hasonló kört csináltak, ami után S. aureust az istálló egy pontjáról sem lehetett már kimutatni.

 

 

Ezt követően azt beszéltük meg, hogy – bármilyen kockázatosnak is tűnik – ebbe az istállóba az első ellésű teheneket telepítik, mert ha azok között fertőzöttet találunk, biztosak lehetünk abban, hogy a fertőzés friss, és ilyen esetekben a célzott és tartós kezelés 90% fölötti arányban eredményes lehet. Boldogan írhatom le, hogy ebben a csoportban nem volt új fertőzés, azaz az istállófertőtlenítés, ha nehezen és sok munkával is, de jól sikerült.

Természetesen, ha egy telepen fertőző kórokozó nincs jelen, adódnak más problémák. DE ha egy, a gazdaságosságot lényegileg befolyásoló ilyen fontos tényezőtől sikerül megszabadulni, a többi probléma már sokkal könnyebben kézben tartható lesz. A S. aureus figyelése nem lankadhat; az állományvizsgálatok ma már évi négyszeri alkalomra korlátozódnak, a köztes időben a frissen ellett és friss beteg állatok tejmintáit vizsgáljuk. Rendkívül fontos, hogy teljesen leállni nem szabad. Egy a környezetben is valamennyire túlélő, a tehén egyéb testtájain is élő kórokozóról beszélünk, amelytől fentiek miatt 100%-ban csak igen következetes munkával és igen nagy szerencsével lehet megszabadulni. Ha a vizsgálatok teljesen leállnak, az esetleg felmerülő problémákat nem vesszük észre, azokra nem tudunk reagálni.

Összefoglalva a Staphylococcus aureus-mentesítésről írottakat: a tejtermelés hosszú távú gazdaságosságát egyértelműen veszélyezteti a S. aureus-fertőzöttség. A S. aureustól csak mentesítéssel lehet megszabadulni. Ehhez folyamatos laborvizsgálatokra, a fertőzöttek azonosítására és elkülönítésére, célzott laktációs és apasztós kezelésre, komoly járványvédelmi intézkedésekre van szükség.

  • A már megkezdett mentesítést megszakítani, abbahagyni nem lehet, mert azzal a teljes korábbi munka értelmét veszti! Az állományban maradó – és nem vizsgált, fel nem derített – baktériumürítő egyedek az első immundepressziónál újra a fertőzöttség elszaporodását eredményezik!

 dr. Markus Gabriella

magán-állatorvos, mikrobiológus