Az előző részben elkezdtük átnézni, hogy az első évben szerzett tapasztalatokat hogyan lehet a gyakorlatban kamatoztatni. A mostani részben még mindig a talaj lesz a középpontban. Az előző részben láthattuk, hogy a hígtrágya-kijuttatás megvalósulásához meglehetősen sok talajtani felvételezésre és tapasztalatra van szükség. Most megnézzük, hogy milyen vizsgálatokra van szükség, ha egy ültetvényt szeretnénk telepíteni.
Ha egy ültetvényt szeretnénk telepíteni akkor sok mindenre oda kell figyelnünk. Fontos, hogy a terület talaja elsődlegesen is alkalmas legyen a telepítéshez és megfelelő alanyt válasszunk. Ha kiválasztottuk a telepítendő növényt, akkor szükséges végignézni, hogy milyen limitáló tényezők alakulhatnak ki a talajban, amely az ültetvényünk későbbi sikerességét kérdőjelezheti meg. Erre segítséget nyújthat nekünk a talajvédelmi tervek készítéséről szóló 90/2008. FVM Rendelet 2. sz. melléklet 2.3. pontjában leírt részletek. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, 1500 m2-nél nagyobb szőlő- és gyümölcs, valamint 500 m2-nél nagyobb bogyós gyümölcsű ültetvény telepítése esetén talajvédelmi terv készítése szükséges, melynek a következő szakmai tartalommal kell rendelkeznie. Talajfoltonként, de legalább 5 hektáros területegységenként 1 db 150 cm-es ásott talajszelvény feltárása, genetikai szintenként vagy rétegenként mintavétel, talajvíz viszonyok megállapítása. A talaj tápanyag-ellátottságának megállapításához 5 hektáronként, de parcellánként legalább 1 db átlagmintát kell venni szőlő- és gyümölcsültetvényeknél a 0–30 és 30–60 cm-es rétegből, bogyósoknál a 0–20 és 20–40 cm-es talajrétegből. A pontos szaktanács, terv alapját képező megbízható laboratóriumi talajvizsgálati eredmények elengedhetetlen feltétele a szakszerű talajmintavétel. A talaj tápanyagvizsgálatát – ha jogszabály vagy egyéb hatósági határozat ettől eltérően nem rendelkezik – legalább 5 évente el kell végezni, kivéve a gyepterületeket, ahol a talajvizsgálatok maximum 10 éves időtartamra vonatkozóan alkalmazhatóak. A mintavétel célja az adott területre jellemző átlagminta begyűjtése, mely a talajtulajdonságok és a tápanyagtartalom meghatározására alkalmas. Egy átlagminta legfeljebb 5 hektárnyi területet jellemezhet. Amennyiben a tábla területe meghaladja az 5 hektárt, lehetőleg homogén 5 hektáros mintavételi egységekre kell bontani. A mintavételi területeket 1:10 000 méretarányú topográfiai térkép alapján kell kijelölni, ennek hiányában használhatók a MePAR egyedi fizikai blokktérképeinek másolatai is. Ezen a térképlapon kell rögzíteni a mintavétel helyszíneit és a minták azonosító jelét. A térképnek tartalmaznia kell a táblák határait, a táblák jeleit és a táblák területét is. Az átlagmintát talajtani szempontból homogén területről, azonos rétegből és egységes módszerrel kell megvenni az alábbiak szerint: szántóföldi kultúráknál a művelt (0–30 cm-es) rétegből, rét-legelő kultúránál a 2–20 cm mélységből (a 0–2 cm-es gyepréteget eltávolítva) állókultúráknál a részmintákat gyümölcsültetvényeknél a 0–30, 30–60 cm, bogyósoknál 0–20, 20–40 cm, szőlőültetvényeknél 0–30, 30–60 cm mélységből kell megvenni. A mintázandó területről részmintákat a mintavételre kijelölt terület átlója mentén vagy cikcakk vonalban ajánlatos venni. Egy mintavételi vonal mentén legalább 20, vagy rét-legelő esetén 30 ponton kell azonos tömegű talajmintát venni. A részmintákat alaposan össze kell keverni és ebből az összekevert mintából kell kb. 1 kg tömegű átlagmintát képezni. Tilos talajmintát venni: szántóföldi kultúra esetén a tábla szélén 20 m-es sávban, a forgókban, szalmakazlak helyén, műtrágya, talajjavító anyag, szerves trágya depóniák helyén, valamint állatok delelő helyén. A mintavétel optimális időpontja a termés betakarítása után, de még trágyázás előtt van, ha a talaj művelhető (nem túl nedves, nem túl száraz) állapotú. Mintavételre alkalmas időpont még: az ősszel alapműtrágyázott területekről a következő évben, de a trágyázástól számított legalább 100 nap eltelte után, a tavasszal műtrágyázott területekről a betakarítás után, de legalább az utolsó trágyázás után 100 nappal, szervestrágyázást követő 6 hónap elteltével. A talajmintavétel eszközei: mintavétel végezhető kézi (fúrók, rétegfúrók) vagy gépi mintavevő eszközökkel. Az átlagmintát ajánlatos kb. 1 kg talaj befogadására alkalmas vízhatlan tasakban gyűjteni, melynek mérete lehetővé teszi, hogy saját anyagával kerüljön lezárásra. A mintákat mintaazonosító jeggyel kell ellátni, mely tartalmazza a gazdálkodó nevét, a vizsgálat célját, a mintavétel helyét, a tábla jelét, a minta azonosító jelét és a mintavétel mélységét. Helyszíni talajmintavétel szabályai: talajfoltonként, de legalább 5 hektáros területegységenként 1 db 150 cm-es ásott talajszelvény feltárása, genetikai szintenként vagy rétegenként mintavétel, talajvíz viszonyok megállapítása.
A vizsgált ingatlan a Szolnoki ártér kistájban helyezkedik el. A kistáj jellegzetessége, hogy Szolnoktól Ny-ra a lösszel fedett hordalék-kúpsíkság enyhén hullámos, a központi részen pedig gyakoriak a rossz lefolyású elzárt medencék. A kistáj domborzati képét és morfológiai formáit a futásirányát sokat változtató Tisza és a Zagyva határozta meg. A felszínt elhagyott folyómedrek, morotvák rendkívül gazdag hálózata borítja. Az uralkodó talajtípusok É-on löszön, D-en pedig öntésanyagon képződött, agyag és agyagos vályog mechanikai összetételű réti (22%) és öntés réti talajok (41%). Szénsavas meszet általában nem tartalmaznak, földminőségük a nagyobb humusztartalmú réti talajok esetében a 45–70 (int.) közötti, míg az öntés réti talajoké egységesen 40–50 (int.) között változik. A telepítéssel érintett ingatlan Nagykörű külterületi részén, a Holt-Tisza közvetlen közelében helyezkedik el. A tervezett területen a talajviszonyok és a humuszos szint vastagságának megállapításához 1 darab talajszelvényt ástunk, melyet szintenként megvizsgáltunk és megmintáztunk. Továbbá a talaj tápanyagtartalmának meghatározása érdekében talajfúró segítségével 0–20, illetve 20–40 cm-es rétegekből vettünk átlagmintákat. Az átlagmintát a mintavételi szabályoknak megfelelően több részmintából állítottuk össze.
A vizsgált talajszelvény, az Öntés Réti Talajok a réti talajok közé volt sorolható. E típusban mind a réti folyamat, mind a talajok öntésjellegének nyomai fellelhetők. A réti talajokra jellemző humuszképződés, valamint az öntésterületek hordalékanyagának rétegzettsége és kialakulatlansága egymás mellett jelenik meg. A szelvények humuszos szintje jól kivehető, általában 30–40 cm vastag és 2-3% szerves anyagot tartalmaz, tehát elmarad a többi réti talajtípusétól. Ugyanúgy kevésbé kialakult az öntés réti talajok szerkezete is, legtöbbször csak gyengén szemcsés. Hiányoznak az erőteljes dinamikát mutató, nagyméretű (2-3 mm-nél nagyobb) vasborsók és mészgöbecsek is. A talajképző kőzetül szolgáló öntés rétegzett, ezért a talajszelvényben csak apró rozsdafoltok, mészerek fordulnak elő. Kémhatásukat és savanyúsági viszonyaikat elsősorban az öntés jellege szabja meg, éppúgy, mint a kicserélhető kationok eloszlását és az agyagtartalom változását. Területük az ártér magasabban fekvő részeire terjed ki, amely az állandó vagy az időszakos vízborítástól mentesülve lehetőséget ad a folyamatos talajképződésre.
A megtelepedő állandó növénytakaró alatt elsősorban a humuszosodás indul meg, mégpedig olyan feltételek mellett, amelyek a réti talajok képződését meghatározzák. Vízgazdálkodásuk általában kedvező, és ha a talajvíz nincs túl közel a felszínhez, a tavaszi túl nedves időszak sem tart sokáig. A nyári időszakot a talajvíz a növények számára hasznosan befolyásolja. Tápanyag-ellátottságuk kedvező, de a kisebb szervesanyag-tartalom és a talajok lassú tavaszi felmelegedése következtében a nitrogénfeltáródás, valamint nitrogénszolgáltató képességük gyenge. Agyagosabb változatokon káliummegkötés léphet fel.
A vizsgált terület jellemző talaja alapján a terület a III. termőhelyi kategóriába tartozik. Ide tartoznak azok a talajok, amelyeknek nehéz a mechanikai összetétele, a szervetlen és szerves kolloidok mennyisége pedig sok. Ez az alapvető tulajdonság határozza meg a kedvezőtlen vízgazdálkodást, főleg az erős víztározó képességet és a tápanyagok kis mozgékonyságát. Az elérhető termésszint általában magas, a termésbiztonság kiszámíthatóbb, a biztonságosan termeszthető növények száma magas.
A következő lépésként megvizsgáltuk a talajszelvény egyes genetikai szintjeinek laborvizsgálati eredményeit és megnéztük, hogy a telepíteni kívánt állókultúra esetén nincsenek-e kizáró tényezők. A feltárt szelvény alapján a termőréteg vastagsága megfelelő, meghaladja a jogszabályban rögzített 80 cm-t. A vizsgálatok szerint a humuszos szint kémhatása savanyú, így a kémiai talajjavítást meg kell oldani! Némely területrészen a pH-érték egy kicsivel 5,5 alatt van. A szénsavas mésztartalom mindegyik vizsgált területrészen nulla. Így ez is alátámasztja a talajjavítás szükségességét. Az elvégzett vizsgálatok szerint az összes sótartalom értéke a feltárt szelvényekben sehol nem haladja meg a 0,15% értéket, de gyenge sótartalom mindenhol jelen van. A talajok fizikai féleségének meghatározására irányuló Arany-féle kötöttségi értékek a helyszíni vizsgálatokat jól alátámasztották. Mindezek alapján a nehéz agyag és agyag textúra a jellemző. Összefoglalva megállapítható volt, hogy a területen tervezett telepítés kapcsán a talaj pH-tartalma savanyú, feltalajban szikességre utaló sók jelennek meg, CaCO3-tartalom pedig nem volt kimutatható. A fentiek szerint talajjavítást kell megoldani, hogy a talaj pH-szintje növekedjen. A telepítés kapcsán ez jelenti az elsődlegesen megoldandó problémát a talajszelvény vizsgálata alapján.
A talajszelvényből vett mintákon túl, mint ahogy azt fent is említettem, 0–20 és 20–40 cm-es rétegekből is vettünk átlag talajmintákat bővített vizsgálat (talaj tápanyagtartalom vizsgálata) céljából. Az átlagmintákból az alábbi eredményeket elemeztük ki (2. táblázat).
A vizsgált terület foszforellátottsága gyenge, káliumellátottsága jó. A talaj kémhatása savanyú, így mészhiányos is. A talaj humusztartalma a termőhelynek megfelelően gyenge. A talajban a mintavétel időpontjában jelen lévő nitrát és nitrit tartalma a talajnak közepes volt. Mikroeleme tekintetében mangán, réz, kén, magnézium esetén túlzott, cinktartalma pedig jól ellátott volt.
A fentiek értelmében a tápanyaghiány megoldására összesen hektáronként 418 kg/ha foszfor hatóanyagra van szükség. Mivel a talaj káliumellátottsága jó volt, így a telepítés előtt külön káliumfeltöltés nem volt szükséges.
A talaj savanyú kémhatása és mészhiánya miatt, a területen a telepítés előtt mésztrágyázásra volt szükség, hiszen a telepítendő kultúra mészkedvelő volt, valamint a tápanyagok feltáródásában is szerettünk volna segíteni. Mivel a termelőnek csak normál műtrágyaszórója volt, ezért egy 700 kg/ha mennyiségű granulált 90% CaCO3-tartalmú talajjavító terméket ajánlottunk.
A fentieken túl célszerű lenne a területen szerves trágyát is kijuttatni a telepítés előtt. Ez nagyban hozzá tudna járulni a talajok jó szerkezetéhez (főleg ilyen kötött területrészek esetén), valamint tápanyagot is képes biztosítani. Az 59/2008 (IV. 28.) FVM rendeletben található irányszámok értelmében 1 tonna szarvasmarha istállótrágya 6 kg nitrogént és 2 kg foszfort tartalmaz. Ennek megfelelően, ha a 170 kg/ha nitrogén kijuttatási limitet vesszük alapul (igaz a terület nem nitrátérzékeny), akkor 28 tonna istállótrágya, kb. 56 kg foszfor hatóanyagot is jelent.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |