A mustárfélék a zöldítés elindulása óta népszerűek a magyar gazdálkodók körében, azonban míg minden szem a fehér mustárra figyel, addig érdemes szót ejteni az etióp mustárról (Brassica carinata) is, amely nagyobb zöldtömege, hosszabb vegetatív periódusa és könnyen kezelhető maradványai miatt a takarónövény-keverékek hasznos komponensének bizonyult az elmúlt években.
Bényi Ferencnél tett eddigi látogatásaim során betekintést nyerhettem a gazdaság színvonalába, megismerkedtem egy nagyon előremutató gondolkodásmóddal és ennek köszönhetően egy olyan technológiával, ami nem szokványos a szójatermesztésben Magyarországon. Sőt, még a házigazda is első alkalommal alkalmazza a szójában, úgyhogy azt lehet mondani, hogy a tanulás fázisait követem végig. Az előző részben a vetésre való felkészülésről beszélgettünk és közvetlen a vetés után tervezett munkálatokról. A mostaniban az április végén végrehajtott vetésről, a gyomirtásra való felkészülésről és a négyhetes állomány szemléjéről osztok meg néhány gondolatot. Az is kiderül, hogy mi szúrt szemet Bényi gazdának, ami miatt aggódhattunk heteken keresztül.
Repce esetében a betakarított és a megtermelt termés mennyisége nem minden esetben egyezik meg. Ennek számos oka lehet, köztük vannak olyanok, melyekre nincs ráhatásunk (időjárás, vadkár), viszont vannak olyan tényezők, melyeket részben, vagy egészében befolyásolhatunk megfelelő hibridválasztással (betegség- és kipergés ellenállóság) és alkalmazott technológiával (vetésváltás, betakarítás időzítése/eszköze, növényvédelem stb.)
Magyarország a Kárpát-medencében fekszik, ennek megfelelően igen változatos talajtakarók alakultak ki. Vannak igen kedvező talajaink, de sok helyen szélsőséges víz- és tápanyag-gazdálkodással rendelkező feltalajjal találkozhatunk. Magyarországon a szélsőséges víz mellett a különböző talajdegradációs folyamatok is nagy mennyiségben előfordulnak.
Az agrárminiszter segítségét kérik a balatoni önkormányzatok
