MENÜ

Új törvény az öntözéses gazdálkodásról

Oldalszám: 7-10
Kapitány Gabriella 2020.01.19.

Az Országgyűlés 2019. december 10-én elfogadta az öntözéses gazdálkodásról szóló törvényt. A törvény alapján öntözési szolgalommal átvezethető a víz idegen ingatlanon, kiemelt támogatást kapnak az öntözési közösségek, és az állam öntözésfejlesztési tervekkel segíti majd az egyéni beruházásokat.

A jelenlegi számítások alapján a 21. század végére a Kárpát-medencében az átlaghőmérséklet akár 3,5 fokkal is emelkedhet, a nyári hónapok még intenzívebb felmelegedése, valamint a csapadékos és csapadék nélküli időszakok szélsőséges változása várható. Komoly gazdasági és társadalmi érdek fűződik e folyamatok káros hatásainak mérséklésére, valamint az öntözés, mint mezőgazdasági technológia alkalmazásának terjedéséhez. Az öntözésfejlesztés tehát egyrészt gazdasági kérdés, másrészt élelmiszer-önrendelkezésünk okán nemzetstratégiai kérdés is. Öntözéses gazdálkodás nélkül nem képzelhető el Magyarországon fenntartható kertészet, vetőmagtermesztés, hibrid- és csemegekukorica-, valamint szántóföldi zöldségtermesztés. Az öntözési lehetőségektől mind jobban függő zöldség- és gyümölcstermesztésünk éves kibocsátása 2018-ban 310 milliárd forint, több tízezer gazdálkodó megélhetése függ ennek az ágazatnak az eredményességétől. Magyarország ugyan az EU harmadik kukoricatermelője, de az öntözés hiánya miatt 270 és 370 milliárd forint között ingadozik az éves termelési eredménye.

Tehát a hazai agrárpolitika egyik alapvető célja az öntözéses gazdálkodás minél szélesebb körben való alkalmazásának elterjesztése annak érdekében, hogy a magyar gazdálkodók rugalmasan tudjanak alkalmazkodni az elégtelen csapadékmennyiség okozta kihívásokhoz, és javítani tudják mezőgazdasági termelésük hatékonyságát.

Ezért a Kormány is javítani kívánja a hatékony mezőgazdasági öntözés feltételeit és az öntözhető területek arányát is növelni szándékozza. Ma kevesebb, mint 100 ezer hektáron folyik öntözéses gazdálkodás, körülbelül 200 ezer hektárnyi terület rendelkezik öntözésre vonatkozó vízjogi engedéllyel, viszont 400–500 ezer hektár közé tehető az az igény a magyar gazdatársadalomban, ahol öntözni szeretnének. Ha versenyképes magyar mezőgazdaságot akarunk, az öntözés nélkülözhetetlen alapfeltétele annak, hogy sikeres legyen ez a tevékenység. 

E célok elérése érdekében a Kormány egy intézkedéscsomag megvalósításáról döntött: 

a) Az Agrárminisztérium öntözési ügynökséget hozott létre 2019. július 1. napjával: a Nemzeti Földügyi Központban működő Öntözésfejlesztési Főosztály feladata a termelői vízkereslet megszervezése, és öntözési igazgatási szervként működik.

b) A Vidékfejlesztési Programon belül az öntözéses beruházásokhoz kapcsolódó pályázati feltételek módosításra kerültek annak érdekében, hogy minél jobban és többen pályázhassanak. Ennek keretében jogerős elvi vízjogi engedély a kérelemhez csak a legszükségesebb esetekben szükséges, osztatlan közös tulajdon esetében pedig nem szükséges tulajdonosi hozzájárulás. Az öntözés újrahasznosított, szürke vízzel egyszerűbb feltételekkel valósítható majd meg. Újra pályázhatnak azok is, akik már részesültek öntözésfejlesztési támogatásban. A támogatható tevékenységek maximális elszámolható kiadásai átlagosan 20%-kal emelkednek meg és lehetővé vált az egyszeri elszámolás választása. A kollektív beruházások esetében további 10%-kal növekedett a támogatási intenzitás mértéke, ami így már eléri a 70%-ot.

c) Szarvason kialakításra kerül egy öntözésfejlesztési bemutató gazdasági és képzési központ, amelynek célja, hogy a termelők a gyakorlatban is megismerhessék az öntözéses technológiákat és eredményeiket. Három célcsoport számára öntözési (tovább)képzési rendszert alakítanak majd ki, melynek révén az oktatási rendszerben részt vevő diákok, az érdeklődő termelők, valamint a szakértők és szaktanácsadók ismereteinek célzott bővítésére nyílik majd lehetőség.

Az öntözéses gazdálkodásról szóló 2019. évi CXIII. törvény

A fentieken túl az intézkedéscsomag részeként fogadta el az Országgyűlés 2019. december 10-én az öntözéses gazdálkodásról szóló 2019. évi CXIII. törvényt is. A törvény alapvető célja, hogy a felszíni vízből való öntözést támogassa, hiszen a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban megjelenő legtöbb problémát ma a légköri aszály, a légköri szárazság okozza. A felszíni vizekkel történő megfelelő gazdálkodással viszont csökkenteni lehet a klímaváltozás káros hatásait. Az öntözéses gazdálkodást az állam közérdekű tevékenységnek tekinti, hiszen nem pusztán egyéni haszon keletkezik ennek révén, hanem környezetünk jó állapotát is javítani tudjuk a kiegyensúlyozott, tudatos és magasabb fokú vízgazdálkodási tevékenységgel.

Az öntözési szolgalom

Az öntözés közérdeknek tekintése azért fontos, mivel a beruházások során a legfőbb akadályt általában az jelenti, hogy az öntözővizet valamilyen vízilétesítményen keresztül, felszín alatt vagy felett vezetett módon el kell juttatni a beruházó termőföldjére, méghozzá gyakran mások földjein keresztül. Ennek megfelelően a vízátvezetés problémáját is egyéni szinten kell megoldaniuk az öntözni kívánó gazdáknak. Ezért a törvény öntözési szolgalmi jogot biztosít a mezőgazdasági termelőknek, lehetővé téve mások földjeinek használatát a vízátvezetés megvalósítása érdekében. A törvény rendelkezik az érintett földrészletek tulajdonosainak kártalanításáról, az öntözési szolgalom tartalmáról, valamint a joggyakorlás egyes kérdéseiről. Figyelemmel arra, hogy minden, a törvény szerinti öntözési tevékenységhez vízjogi engedély szükséges, így indokolt, hogy az öntözési szolgalom jogosultja a vízjogi engedélyes legyen. A szolgalom alapítása csak abban az esetben lesz lehetséges, ha az az ingatlan rendeltetésszerű használatát nem lehetetleníti el.

A hatóság a szolgalmat alapító határozatban rendelkezik majd az ingatlan tulajdonosát megillető kártalanításáról, amelynek metodikáját a törvény rögzíti, legyen szó a szolgalom létrejötte miatt az érintett ingatlan értékében bekövetkezett esetleges csökkenésről vagy az öntözési szolgalom gyakorlásával összefüggésben felmerülő károk módszertanának megállapításáról. A pontos számítási módot a törvényhez kapcsolódó, várhatóan 2020 tavaszán megjelenő végrehajtási rendelet fogja majd tartalmazni.

Amennyiben a vízátvezetést szolgáló vízilétesítményhez más is csatlakozni kíván, akkor a vízilétesítmény üzemeltetőjének hozzájárulása szükséges a csatlakozáshoz. Ezzel a beruházást végző engedélyes számára lehetőség nyílik arra, hogy a terheit az új csatlakozókkal megossza, az új csatlakozók a kártalanítás megfizetésében részt vállaljanak.

Az öntözésfejlesztési tervek

A törvény elfogadása révén az állam új feladatokat vállal magára az öntözésfejlesztés érdekében. Középszintű állami tervezési egységként öntözési kerületek kerülnek majd kijelölésre, melyekre öntözésfejlesztési tervek készülnek. E tervek segítségével pontosan meghatározhatóvá válik majd, hogy mely területek alkalmasak az öntözésre, és mely területek nem. Az öntözésfejlesztési tervek tartalmazzák majd, hogy egy-egy öntözési kerületben a természeti feltételek, a domborzati, vízrajzi és talajtani adottságok alapján mely területen, milyen feltételekkel és technológiával lehetséges az öntözés megvalósítása. Cél, hogy a gazdálkodó ennek alapján reális képet kapjon öntözési lehetőségeiről, valamint hogy az öntözésfejlesztési terveknek megfelelő öntözés folytatása esetén ne kelljen környezetvédelmi, természetvédelmi és talajvédelmi hatósági, illetve szakhatósági eljárást folytatni. A tervek 20 évig lesznek hatályosak, azonban felül kell vizsgálni őket abban az esetben, ha a kijelölés szempontjai vagy a természetvédelmi, vízgazdálkodási, környezetvédelmi, talajvédelmi, halgazdálkodási, erdőgazdálkodási és bányászati feltételek megváltoznak. Az öntözési kerületek kijelölése és az öntözésfejlesztési tervek elkészítése 2020-ban kezdődik majd meg az öntözési célokat szolgáló állami főművek tíz éves fejlesztési programjának a keretében. A cél az ország teljes területének öntözésfejlesztési szempontból történő megvizsgálása 2024 végéig.

Az öntözési közösségek

Az öntözéses gazdálkodás nagy beruházási igénnyel és jelentős üzemeltetési költségekkel jár együtt. Alapvető tapasztalat, hogy az öntözés esetén érvényes a méretgazdaságosság elve, nagyobb területen jobban megéri az öntözés, mert csökkennek a fajlagos költségek. A vízzel elérhető területek legközelebbi és a legtávolabbi részén lévő gazdának is ugyanúgy hozzá kell tudnia férni ehhez a vízhez. Mindezeket figyelembe véve az öntözésfejlesztés érdekében alapvető fontosságú, hogy együttműködés alakuljon ki a termelők között, amelynek érdekében e törvény megteremti az öntözési közösségek kategóriáját.

De mit takar az öntözési közösség fogalma? Öntözési közösséget csak mezőgazdasági termelők alapíthatnak. Az öntözési közösség jogi személyként jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. A törvény nem ír elő formakényszert a gazdasági társaság formájának megválasztásában, feltételként csak az öntözött terület nagyságát állapítja meg: szántóföldi növények esetében legalább 100 hektár, zöldség-, gyümölcstermesztés esetében 10 hektár. A különbséget az öntözés intenzitása indokolja: míg szántóföldi növények esetében az öntözés a hiányzó csapadékmennyiséget pótolja, a zöldség-, gyümölcstermesztés esetében folyamatos és intenzív öntözési igénnyel kell számolni.

Az öntözési közösségek az elismerés iránti kérelmüket a Nemzeti Földügyi Központhoz nyújthatják majd be és annak szakmai vizsgálatát követően hatósági határozatban, az agrárminiszter ismeri majd el az öntözési közösségeket. A közösségek elismerésének részletszabályait a törvény végrehajtási rendelete fogja majd tartalmazni.

Az öntözési közösségek a következő feladatokban segítik elő a beruházásokat:

Amíg az öntözésfejlesztési tervek elkészülnek, addig is az önkéntesen megalakuló öntözési közösségek elismerésében kijelölt működési területükre, az öntözési körzetekre környezeti körzeti tervek készülnek. Ezzel e területeken egyrészt lehetővé válik a környezetvédelmi, természetvédelmi és talajvédelmi szakhatóságok kiváltása az engedélyezési eljárásban, másrészt tehermentesíti a gazdálkodókat a vízjogi létesítési engedélyezési eljárást megelőző előzetes vizsgálat, valamint a talajvédelmi terv elkészítésétől, ezzel jelentős költséget megtakarítva számára. A körzeti környezeti terveket az öntözési igazgatási szerv, a Nemzeti Földügyi Központ készíti el. A körzeti környezeti terveket a környezetvédelmi hatóság engedélyezi a talajvédelmi hatóság szakhatósági részvételével folytatott speciális környezeti vizsgálatban.

Amennyiben a későbbiekben szükségessé válik az öntözési közösség által folytatott hatósági eljárásokban, akkor a Nemzeti Földügyi Központ koordinálóként, közvetítőként segíti majd a közösségeket.

Öntözési közösségi tagként a mezőgazdasági termelő számára megszűnne az engedélyezés, az öntözéshez szükséges engedélyek megszerzését öntözési közösségek végezhetik, melyek önállóan eljáró ügyfélként folytathatják le az eljárást. Az öntözési közösségekre vonatkozó szabályozás megalkotása mellett lehetőség nyílik arra, hogy a közösségek a Vidékfejlesztési Program keretében működésükhöz támogatást igényeljenek: az engedélyezéshez szükséges tervek, dokumentációk elkészítéséhez 90%-os intenzitású támogatáshoz folyamodhatnak majd.

Harmadlagos művek üzemeltetése

Az öntözési közösségek jogosultak lesznek az öntözési körzeten belül található harmadlagos művek üzemeltetésére, amely lényegében a tipikusan önkormányzati tulajdonban lévő, állami főművek és a gazdálkodói tulajdonban lévő vízilétesítmények közötti összekötő infrastruktúrát jelentik. Cél, hogy e vízfolyások, csatornák tulajdonosi joggyakorlását az állam fokozatosan átvegye. Ennek érdekében a törvény megteremti annak lehetőségét, hogy a települési önkormányzatok a tulajdonukban lévő kisvízfolyásokat, csatornákat üzemeltetésre és fenntartásra az államnak felajánlhassák, amennyiben a vízfolyás, csatorna öntözési közösség számára továbbít vizet.

 

Kapitány Gabriella